Vezérczikk. (Adalék a’ teendők többi részeihez.)
Vezérczikk. (Adalék a’ teendők többi részeihez.)
A’ törvényhozó nemcsak a’ jelen röppenő perczének él. Isten őrizzen ugyan, hogy gondoskodásában a’ jelent kifelejtse számadásából; annak szükségeit fedeznie kell, annak bajait orvosolnia kell, ez az, mi őt munkára hívja föl; – neki nem szabad a’ heroismus resignatiójával egy egész nemzedéket kiméletlenül oda vetni a’ jövendő reményeinek áldozatul; de nem is szabad felejtenie, hogy a’ halandó polgárok szemeivel a’ halhatatlan hon pillant reá, nem szabad felejtenie, hogy a’ mai nap, mellyet az élő nemzedéknek készitett, a’ holnapnak magvát rejti méhében; nem szabad a’ jelen szükölködését akkint enyhitenie, mint enyhítjük a’ koldus éhszomját alamizsnával, melly csak pillanatnyilag segít, de az éhségnek előkerültét nem háritja el. Mint a’ kelő nap, mielőtt láthatárunkon feltünnék, a’ gőzkörből magát felénk tűkrözi, ugy tünik elő a’ jövendő képe, ugy tükrözik még születetlen nemzedékek sorsa a’ törvény betűiből, mellyel a’ törvényhozó a’ jelen szükségeit fedezé.
És azért számba kell venni – kivált a’ mélyebbre ható intézkedéseknél – hogy a’ jelennek röppenő perczenete hamar elmulik, a’ jövendő pedig véghetetlen; – számba kell venni, hogy a’ törvény hatása ezen jövendőre is kiterjedend, ’s gonddal kell lenni, különös gonddal, hogy a’ törvény, mellyel a’ jelennek békét, boldogságot alkotánk, békét ’s boldogságot készítsen a’ jövendőnek is; mert akarjuk, ne akarjuk, a’ törvény hatni fog e’ jövendőre is, ’s ha jól nem hatott, már ez maga is elég arra, hogy roszul hasson. Törvény hatalma a’ nemzet életében soha sem lehet indifferens.
E’ tekintet lebegett szemeink előtt, midőn a’ megyei rendetlenségek elháritásának eszközei közt legelsőnek a’ szabad községek képviseletét ajánlók; ’s e’ képviseletben olly szert ajánlánk, melly nyugtató hatását ugyan már nyomban a’ jelenre is gyakorlandja, de mellynek teljes jótékonysága csak a’ jövendőben fog kifejleni. – Merítsétek bár ki elmétek találékonyságát a’ politialis rendszabásokban, hogy a’ rendbontó kicsapongásokat megelőzzétek, e’ gondoskodástok kétségtelenül üdvös, jótékony, halaszthatlan; – javasoljatok szigorú büntetéseket az áthágókra, ’s hajtassátok végre a’ pártszenvedély zajongási közt mulatni nem szerető Astraea kérlelhetlen kezével, mind jó, mind üdvös, mind halaszthatlan; – de mellőzzétek a’ szabad községek képviseletének beillesztésével megyei szerkezetünkbe a’ rend és szabadság uj elemeit beoltani: az utókor hozand itéletet munkátok fölött, és megmondandja, hogy az félszeg volt, hogy bölcseségetek hiú vala. – Legdrágább kincsünk, megyei szerkezetünk forog kérdésben, ezt puszta büntetőszabályok meg nem menthetik. – A’ képviseleti rendszer kikerülhetlen föladata a’ jövendőnek; vagy akkint leszünk, vagy alkotmányos nemzet nem leszünk. – Itt az idő, itt az alkalom a’ szabad községek képviseletével a’ nagy munkának alapját megvetni. Csak ez képes a’ népképviselettel a’ megyei szerkezetet összeilleszteni; e’ nélkül a’ népképviselet a’ megyei rendszert fölemésztendi. Pedig – még egyszer mondjuk – ezen képviselet kikerülhetlen.
Ezért ohajtanók minden szóba, mellyet irunk, a’ honszeretet enthusiasmusát lövelleni; ohajtanók, hogy érezzük, mikint a’ hont szeretni nem annyit tesz, mint szeretni a’ párnát, mellyre nyugalommal hajtjuk enfejünket, hanem szeretni azon hont is, melly lesz, midőn mi többé nem leszünk; ’s azért mondjuk, és ismét és ujra mondjuk: ne elégeljük a’ megyei kicsapongásokra nézve a’ politialis és visszatorló rendszabásokat; de terjeszkedjünk ki gondoskodásunkkal a’ jövendőre is, ’s hozzuk be megyei rendszerünkbe a’ szabad községek képviseletét; mert különben, ha ezt nem tevők, csak mának éltünk, és az épület, mit tatarozánk, holnap szertedől.
De azért ne felejtsük el a’ jelent is, ennek szükségeit se hagyjuk fedezetlenül, sőt ha gondoskodtunk értelmiségi ’s népérdeki elemekről, miszerint legyen minek élni ’s mozogni; gondoskodjunk a’ formákról is, mellyek ezen formákat biztosithassák. – És ez a’ politialis, ez a’ büntető rendszabások mezeje.
* * *
A’ mi a’ választásokat illeti: Nem tartjuk az időszaki sajtó körére tartozónak törvényt formulálni, minden aprólékos részleteiben, de igenis a’ vezérelvek iránt nyilatkozni, mellyekből a’ részletek könnyen levonattathassanak; különben is meg vagyunk győződve, hogy habár a’ törvényhozás netalán szükségesnek vélné is positiv rendeletekbe bocsátkozva, kissé azon tulterjeszkedni, mit b. Wesselényi Miklós ur lapjaink 265-ik számában a’ jelen orsz.gyülés által teendőnek itél, ’s különösen talán azért tulterjeszkedni, mivel némelly megyéknek egészen desorganisált ’s legalább választási tekintetben bizonynyal igen sajnálatosan demoralisált állapotja nem mindenütt engedné talán remélni, hogy a’ törvényhozás által becsületérzésök- ’s hü honszeretetökhöz intézendő fölszólitást a’ kivánt süker követendi; annyi mindazáltal bizonyos, hogy a’ megyéknek helyzete sokkal különbözőbb, semhogy az alkalmazási specialitások iránt, nevezetesen olly forma politialis ovószerekre nézve is, minőket szintugy a’ tisztelt báró ur előbbi czikkeiben kijelölt, a’ megyék statutarius jogának közremunkálását mellőzni kellene, avvagy csak lehetne is. – Mindazáltal ezekre nézve is meg kell a’ körnek határoztatni, mellyben a’ statutarius hatalom mozoghatand, nehogy imitt amott a’ szabad választás alkotmányos elvének talán nem igen kedvező constellatio mellett, statutum utján jogok vétessenek el, miket alkotmányunk adott meg, mik annál fogva statutum utján el nem vehetők. Egy részről tehát ez okért tartjuk a’ vezérelveknek törvény általi kitüzését is szükségesnek, hogy legyen a’ megyéknek körülményeik szerint mit alkalmazniok; más részről pedig csakugyan azt gondoljuk, hogy vannak olly intézkedések, mellyek nélkül a’ legderekabb rendőri statutumok is könnyen czélt téveszthetnének, melly intézkedések azonban csak törvényhozás utján létesithetők.
Ide számitjuk mindenek előtt a’ kijelölés (candidatio) szabályozását. – Istent hívjuk bizonyságunkul, hogy ezt nem olly tartalék-gondolattal említjük, mintha a’ felségi jogok azon részének, mit nem eléggé szabatos kifejezéssel legfelsőbb felügyelés jogának szoktunk nevezni, befolyását csonkittatva látni kivánnók, a’ mennyiben az a’ szabad választás lényegével és alkotmányos nézetekkel öszszeegyeztethető, – illy csonkitgatás teljességgel nincs szándokunkban, hanem szólunk egyenesen a’ rend érdekében; mert hosszas tapasztalás és figyelmes szemlélgetés nyomán merjük állitani, hogy a’ tisztválasztási kicsapongások egy részben itt-ott a’ választók akaratának erőszakoltatásából vették eredetöket, ’s még most is, miután már sok helyütt a’ hivatalvágy csaknem rendszeresitett depravatiót hozott divatba, miután a’ lélekvásárlás annyira megmérgezé némelly megyék nemességének jellemét, miszerint vannak vidékek, hol a’ közelgő tisztválasztást a’ nemesség hónapokon át élelemforrásnak tekinti; mellyre támaszkodva lelkének árúba bocsátása mellett, faluról falura vitt szemtelen requisitiókkal vesztegeti az élet legbecsesb kincsét – a’ drága időt, ’s ingyenélő erkölcstelen henyeségbe sülyed lelkestől, testestől, családostól, ’s még – mondám – a’ baj ennyire növekedtével is nem egy példát tudnánk idézni, nyilván bizonyitót, hogy hol a’ kijelölési jog a’ választók akár önkintes, akár megvásárlott rokonszenvének erőszakoltatását nem gyanittatá, legalább e’ személyes bátorlétet veszélyeztető nyilvános rendbontás vagy egészen elmaradott, vagy a’ büntető hatalom ’s rendőri energia által könnyen fékezhető minimumra szállott alá. – Kormányunk világos loyalitása nem hágy kételkednünk, hogy e’ keserves bajoknak elintézésénél maga részéről is főleg és mindenek fölött a’ felbomlott rend helyreállitásának magas tekintete által vezéreltetik; és azért tiszteletteljes őszinteséggel kimondjuk véleményünket: hogy ha a’ candidatio akkint szabályoztatik, miszerint a’ választók akarata erőszakoltatást ne szenvedhessen, a’ kicsapongások egyik termékeny kútfeje lesz bedugva, ’s a’ bajnak fele része már ezen egy intézkedés által is elháritva; ellenben ha e’ részben megnyugtatólag nem intézkednék a’ törvényhozás, a’ legszigorúbb rendőri és büntető szabályok sem fognak czélra vezethetni; mert – hiában – a’ lélektan szabályai nem másithatók, erőszakoltatás szenvedélyt költ fel; ha pedig a’ szenvedély árja nagy számu tömegekben egyszer földuzzadt, hasztalan rakunk gátat elibe.
Mi e’ tekintetben a’ szabad választás alkotmányos elvét a’ kormány alkotmányszerű befolyásával, mindkettőt pedig a’ rend érdekével akkint vélnők egyeztethetni, ha, például, harmincz nappal a’ tisztválasztási törvényes cyclus lefolyta előtt, vagy pedig az első alispán időközbeni halála, vagy lemondása, avagy előléptetése esetében, harmincz nap alatt ezen rendkivüli alkalom időpontjától számitva, közgyülés tartatnék, ott a’ megye táblabiráiból, más előkelő tagjaiból ’s a’ nemes községek előljáróiból (a’ tisztviselő karnak, hacsak valaki minden hivatalról eleve le nem mondana, kizárásával) egy bizottmány neveztetnék – például 50 tagnál nem kevesebb, ’s 250-nél nem több – az 15 nap alatt az egész kijelölési lajstromot elkészitené, minden hivatalra például kettőt vagy hármat kijelölne, ’s e’ lajstromot egyenesen a’ megye főkormányzójának beküldené, a’ kinek szabadságában állana azon esetre, ha ezen előterjesztés valamelly pontja saját nézeteit ki nem meritené, még tetszése szerint annyi nevet mellétenni, mennyit a’ megyei bizottmány előterjesztett; sőt azon hatalommal is felruháztathatnék a’ megyei főkormányzó, hogy nem önkényleg, vagy szeszély ’s a’ Camarillák sugallata szerint, hanem törvényes oknál fogva az előterjesztettek egyikét vagy másikát a’ lajstromból ki is törölhesse. Azonban szükség, hogy a’ törvény igen világosan kiszabja az okokat, mellyeknél fogva ezt tennie szabad, és szükség másodszor, hogy a’ főkormányzó azon levelében, melly által a’ tisztválasztási határnapot a’ megyének hírül adja, az illy kitörlésről ’s annak törvényes okáról a’ megyei RReit tudósitsa; kik viszont, ha a’ kitörlés okát törvényesen elegendőnek nem vélnék, a’ dolgot azon biróság elnökének, mellyre a’ megyei kicsapongások elitélését alább előadandó nézetünk szerint bizandónak véljük, azonnal fölterjesztenék, annak eldöntő itéletéig a’ tisztválasztás természetesen meg nem tartathatván. – Azt hiszszük, illynemű intézkedéssel, mellynek szabatos részletei könnyen kidolgozhatók, minden érdekek alkotmányszerűen kiegyenlítve, ’s az erőszakoltatás mellőzésével a’ szenvedelmek kitörése is elháritva, következőleg a’ rend és nyugalom sükeresen biztosítva lennének.
Második alapszabálynak tartanók, hogy a’ tisztválasztási cyclus három évről hat évre emeltessék. – Ezt talán nem szükség motiválnunk, mert hiszen e mellett ezer ok szól.
Harmadiknak ’s pedig nézetünk szerint igen lényegesnek tartanók azt: hogy a’ melly megyében a’ választók száma, például, öt százat meghalad, ott a’ választók egész serege, egy helyre egy tömegbe össze ne gyüjtessék, hanem a’ például 100 vagy 200 szavazatot számláló községek otthon; a’ kisebbek pedig hasonló kerületekbe egyesitve végezzék a’ választást. – Ennek gyakorlati kezeléséről már többször volt szó e lapokban is; arra tehát nem tartjuk szükségesnek ez uttal kiterjeszkedni; de igen is azon meggyőződésünket kifejezni, hogy ahol ezernyi ezerek gyüjtetnek egy tömegbe, ott gyakran egy véletlen szikra elég, miszerint az egész – minden rendőrség mellett is – lángba törjön ki; ’s hogy illy sokaságban, annyi alkalom nyilik az indulatok felhevülésére, ’s abból eredő összeczivódásra, miszerint ha a’ választók mindenike egy egy salonias simaságú udvaroncz volna is, a’ rend mégis könnyen felbomolhatna; – hát még ahol annyi parragias nyerseség, annyi duzzadozó erő, annyi gyözelmi öröm, annyi csatavesztési boszuság szemközt találkozik! – illy helyütt katonai disciplináról, vagy templomi csendről ne álmodozzunk; a’ fegyvergyakorlati téren lehet rend ezerek közt, mert ott csak egy hang az ur, a’ többi merő hallgatag gép, templomban pedig csak a’ pap beszél, azért van csendesség ’s rend; illyesmi népválasztásoknál lehetetlenség; ott indulat indulattal szabad kitörésben találkozik, ’s tömérdek a’ rakonczátlanság alkalma; és mi ennek legcsekélyebb, de mégis fontos következménye? az, hogy a’ legintelligensebb rész, legtöbbnyire hátra vonul, ’s nyilt részvéte helyét, a’ sötétben működő ármány foglalja el. – Valóban, ha szerfelett nagy tömegek egybecsőditését 500el nem mellőzzük, a’ gyulékony véralkatú magyarnál nehezen fogjuk a’ rendzavarások lehetőségének elejét venni, hacsak fegyveres erőhöz nem folyamodunk, ezt pedig szabad választás eszméjével össze nem egyeztethetőnek minden alkotványos nemzetek egyaránt vallják.
Kettőt szoktak ezen javaslatunknak ellene vetni. Mondják ugyan is először: hogy ez által a’ vesztegetés ’s lélekvásárlás nemcsak el nem hárittatik, sőt talán sokszoroztatik. Mi ez utólsót valónak el nem ismerjük; mert hiszen hol a’ lélekvásárlás gonosz mestersége üzletben van, ott a’ választók egész tömege, mint valamelly adásvevési czikk, lajstromba foglaltatik, ’s a’ lélekvásárlás senkit sem felejtve ki számvetéséből, egy helyeni választás mellett sem egy, hanem ezer helyütt üzetik, ’s csak igy is üzethetik, annak tehát sokszorozása már magában sem igen lehetséges; – egyébiránt ezen ellenvetésre főképen azt adjuk válaszul, hogy a’ javaslott mód, nem is a’ lélekvásárlás, hanem a’ személyes bátorlétet és szabad joggyakorlatot veszélyeztető kicsapongások elleni óvószer gyanánt ajánltatik; az emlitett ellenvetés tehát csak annyit nyom, mintha valaki azon gyógyszernek, melly a’ vértolulást meggyógyitja, azt vetné ellene, hogy nem jó, mert a’ köszvényt meg nem gyógyitja. – Második ellenvetés: hogy a’ választásoknak több helyekrei elosztása, a’ kijelőlési jog miatt lehetetlen. Ezen ellenvetés már maga oda mutat, hogy a’ hol kijelőlés nincs, ’s nem is lehet, ott javaslatunk gyakorlatilag könnyen kivihető; és igy a’ követválasztásokra nézve legkisebb akadály sem áll kivitelének ellene. – Egyébiránt, hogy a’ kijelölés a’ dolgot neheziti, azt elismerjük; de hogy lehetlenitené, azt tagadjuk. – Ha valamelly mód a’ felbomlott rend helyre állitására czélszerünek, sőt talán csak egyedül bizonyos szernek elismertetnék; fel lehetne e azt józanul áldozni egy másik tekintetnek, melly ha még olly fontos volna is, bizonyosan ezernyi ezerszer kevesbbé fontos; mint az, hogy az országban rend legyen. – Azonban mi teljességgel nem hiszszük, hogy a’ kijelőlés, a’ több helyeni választással ne volna össze egyeztethető; mert ha nem volna, csupán azon egy oknál fogva nem volna, mivelhogy a’ kijelőlés egész lajstromát előre kelletvén elkésziteni, ugyanazon egyén több izbeni kijelőlésbe nem jöhetne; és igy némelly megyékben nem jutna elég ember az egész tiszti karrai kijelőlésre. Ezen ok pedig, nézetünk szerint, nem sokat nyom. Először azért, mivel azon megyék, hol ez utóbbi eset előfordulhat, épen azok lehetnek csak, mellyek a’ nemesség számának csekélységénél fogva, a’ megállapitandó minimumot fel nem ütvén, nem esnek a’ választók több helyrei felosztása szükségének categoriájába, az aggodalom tehát magában elenyészik; – másodszor azért: mivel a’ hol elég individuum van, a’ többszöri kijelölés elmellőzése nemcsak nem valami nagy szerencsétlenség, mellynek a’ rendet feláldozni méltó volna, – sőt inkább ép azt lehet botránynak nevezni, midőn valaki hét-nyolcz helyrei kijelölés által, a’ megyére kelletlenül felkényszerittetik. –
Egyébiránt lehet még e tekintetben több segédintézkedésekre találni. Illyen volna például, hogy mivel a’ választók e szerint jó formán otthon, ’s rendszerint csak hat évben egyszer szavazván, a’ választásnak több napra terjedése nagy alkalmatlanságot épen nem okozna; a’ választás első napjára csupán a’ középpontinak nevezhető tisztviselők, nevezetesen az alispánok, jegyzők, ügyészek, főpénztárnokok, számvevő, ’s a’ hol szokásban van, főbiztos és fizetéses táblabirák kijelölését vinnék szét magokkal a’ választási helyekre kinevezendő 3 tagbóli kormányzó bizottmányok elnökei (melly bizottmánynak elnökét a’ főispán, egy tagját a’ megye nevezné ki, harmadik tag pedig a’ helybeli nemesség hadnagya, vagy szabados községekben a’ helység birája volna). Megtörténvén pedig ezen hivatalokra a’ titkos szavazás, a’ voksok számáróli jelentések, a’ középpontra azonnal beküldetnének, ott a’ főispán és a’ candidationalis megyei bizottmány által felszámittatnának; ’s legfőlebb harmad napra, minden választási helyre ugy a’ választás eredménye, mint a’ kerületi tisztviselőségekrei kijelölés szétküldetnék; – még pedig nézetünk szerint kerületi tisztviselőit minden járás, a’ többiek kirekesztésével, maga választhatná; mert abban különben is nagy anomalia van, hogy például a’ kecskeméti járás válaszszon a’ pilisinek szolgabirákat, esküdteket; e’ végett azonban szükség volna, hogy vagy állandó polgári törvényszék állittassék fel, ’s a’ szolgabirák az 1836-ki orozágos végzés szerint biráskodni megszünjenek; vagy pedig, ha ebbe jelenleg a’ törvényhozás bocsátkozni nem akarna, minden szolgabirónak birói hatósága a’ maga kerületére, vagy pedig ott, hol a’ főszolgabiráknak külön kerületök nincs, kirekesztőleg csak a’ főszolgabirákra, ’s ezekre is csak saját jarásukban szorittassék. Igaz, hogy a’ kerületi tisztviselők illy módoni választása által megszünnék az, hogy az egész tisztválasztás egy-két declarált vezér-egyén kezén forduljon meg; de hiszen ez inkább kivánatos, hogy sem baj volna, ha mindjárt egy-két megyében pillanatnyilag nem tetszenék is. – Nem mondjuk, hogy ezen észrevételeinkkel e tárgynak minden oldalát kimeritők, de annyit legalább hinni bátorkodunk, hogy javaslatunk gyakorlati kivihetőségét megmutattuk. – Ezekhez járulnának még
4-szer a’ lélekvásárlásra szabandó szigorú büntetések, ’s ezek közt, ugy a’ hivatalképesség, mint választói személyes jog elvesztése is. – Itt azonban szorosan meg kell határozni: mit tart a’ törvény lélekvásárlásnak, nehogy vagy tökéletesen szabados és ártatlan dolgokra üttessék a’ vétek bélyege, vagy pedig viz ellen uszva azt akarjuk kiirtani, mi a’ népválasztásoknak természetökben fekszik, t. i. a’ pártalakulást, és azt, hogy a’ pártfőnökök – kiknek létezése ismét kikerülhetlen, saját nézeteiknek, ’s jelöltjeiknek becsületes módon, erkölcsi eszközökkel többséget szerezni iparkodjanak. – Mert hiában, mindennek a’ világon meg van a’ maga sajátsága; ’s nép-választásból a’ pártszakadást ép ugy nem lehet kiirtani, mint ministeri kinevezésekből a’ kényet, kedvet és pártfogást. – Egyébiránt Anglia példájával szemünk előtt nyiltan megvalljuk, hogy mi a’ lélekvásárlást ollyannak tartjuk, melly alakját chameleonkint változtatva, a’ büntető hatalom kezéből mint az angolna olly könnyen kisikamlik; ’s mi e tekintetben sokkal többet várunk és remélünk a’ népneveléstől, a’ sajtónak szabad mozgásától, a’ közvagyonosságra jótékonyan hatandó törvényektől; ’s mindezeknek kölcsön hatása által, a’ polgárisodásnak, nemzeti becsület érzésnek, ’s bizonyos nemes büszkeségnek gyarapodásától, mintsem a’ büntető törvényektől, ámbár ezeknek szükségét is nyiltan elismerjük. – Ide járulnak
5-ször olly eljárási formák, mellyek bizonyos értelmi qualificatiót tegyenek föl, például legalább az irni, olvasni tudást. – Illyen eljárási forma, nézetünk szerint, a’ szó legszorosabb értelmében vett titkos szavazat. – Mire nézve ha az vettetnék ellen, hogy némelly megyékben ez által a’ nemességnek legnagyobb része kizáratnék a’ választásból, mert nem képes a’ szavazati láda jelnevét elolvasni; – elszomorodott szívvel mondjuk, hogy ez nemcsak azon szegény emberekre, hanem a’ statusra is vet némi árnyat. – E’ körülményben ösztönt kell találnunk, a’ nevelés ügyét tovább egy pillanatnyira sem halasztani; ’s ha mód nyujtatik a’ szegény embernek, hogy a’ köznevelésben részesülhessen, nézetünk szerint eleinte bátran kényszeritő lépéseket is használhatunk; mert illy nevezetes jog gyakorlatáért, minő a’ szabad választási jog, a’ status annyit legalább joggal követelhet, hogy a’ választó irni olvasni tudjon. – Megvalljuk azt is, hogy mindig nagy szerencsének tartjuk, ha egy bizonyos czélrai intézkedéssel, egy más főczélt is elő lehet mozditani, – mint itt a’ nemesi joggyakorlat szabályozásával a’ miveltség terjedését, a’ nevelést. – Egyébiránt a’ valóságot, ha még olly szomorú is, ignorálni nem lehetvén, azon megyékre nézve, mellyek az érintett nyomorúságos állapotban vannak, a’ titkos szavazatnak mindenkire kiterjesztésére, bizonyos határidőt szabni, ’s addig az olvasni nem tudók szavazatára nézve némi kivételhez – például voksaiknak választmány általi összeirásához – nyulni, keserves kénytelenség. – Végre még
6-szor. A’ rendőri és büntető szabályokat említjük, mikről már ugy lapjaink, mint más hirlapok is annyit szólottak, hogy azoknak fejtegetésével bizvást felhagyhatunk; csupán annyit emlitvén, miszerint e’ körül minden, nem annyira a’ törvények szigoruságától, mint a’ kérlelhetlen bizonyos végrehajtástól függ. – És itt a’ szirt, mellyen ha magunkat papirostörvényeinkbe elbizzuk, legőszintébb czélzataink is hajótörést szenvedendnek. – Ennyit a’ választásokról; most még berekesztésül néhány rövid szót a’ tanácskozó gyülésekről.
* * *
A’ tanácskozó gyüléseket illetőleg: annyi érdekes és fontos szózat után, mennyi lapjainkban e’ tárgyról emelkedett, szabad lesz – a’ hosszas motivatiókat mellőzve – véleményünket szárazon előadnunk:
1-ső a’ legsükeresebb gyógyszernek tartjuk az adózó szabad községek képviseletét, ugy hogy a’ képviselővé választhatási jog adófizetéshez ’s szellemi és erkölcsi qualificatióhoz legyen kötve. – Erről, ha figyelmet érdemlő ellenvetések emelkednének, nem késendünk bővebben szót váltani.
2-ik gyógyszerül említjük a’ szabad sajtót.
3-ikul a’ személy szerinti részvét jogában meghagyandó nemességre nézve azon értelmi qualificatiót, mellyet b. Wesselényi Miklós kijelölt, t. i. Magyarországon magyar nyelv tudást (Posega, Verőcze, Szerém megyéknek bizonyos évekig kivételével) ’s irást, olvasást azonnal kivétel nélkül. Ez valóban legkevesebb, mit a’ status a’ XIX-ik században attól, ki a’ köztanácskozásokban részt akar venni, méltán kivánhat; a’ közjog elemeinek ismeretét pedig néhány évi határidő közbevetésével. – Erre nézve határidőt engedni igazság ’s méltányosság kivánja; mert jogszerüleg nem igen lehet olly föltétel rögtönös teljesitését megkivánni, mellynek teljesithetését eddig a’ status jóformán nem tette lehetségessé.
4. Olly eljárási formákat ohajtanánk felállittatni még inkább a’ tanácskozó gyülésekre, mint a’ választásokra nézve, mellyek magukban hordják a’ kezességet, hogy a’ köztanácskozásokban csak az vegyen részt, ki a’ müveltségnek bizonyos öntudatát érzi keblében. Ezen módok közt legfőbb az, hogy a’ határozatot soha és semmi esetben se legyen szabad tömegek zajongó fölkiáltása után, hanem csak a’ szónoklatok többsége szerint kimondani. – Második, magában csekélynek látszó, de nem sikeretlen intézkedésnek tartanók azt, hogy a’ mint voksa csak annak van, a’ ki nyilvánosan felszólal: ugy felszólalnia csak annak lehessen, ki nemzeti öltözetben ’s oldalán karddal van jelen; a’ máskép öltözetteknek helyök a’ gyülésteremben csak a’ sorompón kivül vagy a’ karzaton lehetvén. – A’ ki még csak illy állapotban sincs, hogy magának egy még olly egyszerű nemzeti öltözetet ’s oldalára kardot szerezhetett volna, az nehezen van olly állapotban, hogy egy kis szellemi müveltségre szert tehetett volna.
5. A’ rendbontási vétségeknek szabatos meghatározására és szigorú büntetésekre van szükség, miket csak a’ törvényhozás szabhat ki; és rendőri szabályokra, miket b. Wesselényi javaslata szerint ez uttal leginkább a’ megyék szabályozhatnak. – Nem utólsónak vélnők ezek közt azt, hogy valamint Angolhonban szükség esetében a’ helyhatóság special constablereket szokott százankint, sőt egy-két ezeret is fölesketni, kik azon egy esetben rendőri hatósággal birnak: ugy minálunk is minden gyülés az együtt levő nemesség számához képest minden esetre jó számu rendbiztosok kinevezésével ’s fölesketésével kezdődjék, kik aztán bizonyos jellel, például egy szembetünő medaill-al volnának ellátandók; ezen tisztelő megbizásnál a’ becsületérző ifjakon kivül leginkább a’ nemesség előljáróira kellene figyelmezni, miszerint a’ nemesség önmagát féken tartani megtanulja.
6. Egy merész szónk van hátra. – Büntetőtörvényeknek lelke a’ végrehajtás. – Mi szívünk mélyében meg vagyunk győződve, hogy ha a’ tisztválasztási ’s megyegyülési kicsapongások megbüntetése a’ megyékre bizatik, a’ győztes, az erős, a’ hatalmas párt vétkei, mellyek által magának győzelmet szerzett, igen ritkán lesznek megbüntetve. – Mi tehát az ezen vétkek ügyébeni biráskodást nem a’ megyére, de nem is a’ kormányra biznók – okainkat nem szükség elmondanunk – hanem biznók azon biróságra, mellyet a’ büntető jog ügyében munkálkodott országos választmány tekintélyes kevesebbsége Deák Ferencz vezérletével a’ politicai vétségekre nézve separatum votumul adott, ’s melly iránt azon választmány hivatalos jelentéséből magának kiki tudomást szerezhet. – Az elővizsgálatnak szintugy az ott kiszabott módon kellvén megtörténni. – Ezen sanctio nélkül alkossatok bár egész külön büntető codex-et a’ megyei kicsapongásokra, végeredménye az leszen, hogy „Vae victis”, ’s a’ dongó áttörend a’ hálón, mellyben a’ legyecske fogva marad.
Ezek valának a’ fontos tárgy körül, miket elmondani nem tartánk fölöslegesnek.
