Felvilágositás a’ fiumei „millio” ügyben.
Felvilágositás a’ fiumei „millio” ügyben.
Nem régiben, az „Echo del litorale ungarico” czímü lapunkban egy rövid kivonatát olvasám azon polemiának, melly a’ Pesti Hirlap és Világ közt, – a’ fiumei kapitányhivatal által az ország polgári törvényhatóságaihoz átküldött körlevélre vonatkozólag keletkezett. – E’ körlevél fölhíjja a’ törvényhatóságok hatályos pártfogolását, minél fogva ama’ lényeges tárgyak, mellyeket a’ kapitányság a’ nemzeti kereskedés előmozditására szükségesnek tart, a’ jelen országgyülésen jóváhagyást nyerhessenek.
Ennek következtében egy névtelen is fölhevülve azon lelkesedéstől, hogy a’ kérdésben forgó tárgyat fölvilágosítsa, köteleségének hivé a’ Pesti Hjrlap 249 számába iktatni némelly észrevételeket, és fölvilágositásokat azokra nézve, miket ugyancsak a’ Pesti Hirlap 239-ik számában előadott.
A’ P. Hirlap szerkesztősége tökéletesen egyértelemben nyilatkozott a’ kapitánysággal, ennek két első, nagyobbszerű javaslataira nézve, u. m. 1-ör a’ Fiuméban status költségen épitendő biztos kikötőre, 2-or az ország belsejével kellő közlekedés könnyitésére nézve, mellyet akkint lehetne elérni, ha a’ Lajos-ut kiváltatnék, ’s Pestről Fiuméig vas-ut épittetnék. De a’ külföldi sónak szsbad behozhatása helyett, – mellyel Fiume az 1809-ik év előtt élt, és mellyet a’ kapitányság is a’ 3-ik pontban javaslatképen előad, – a’ Pesti Hirlap örömestebb vett volna más, nagyobb könnyitést hozó ’s határozatabban nemzeti jelentékenységgel biró javaslatot. – Nem tetszett neki a’ többek közt az, hogy a’ körlevél emlitést sem tesz a’ kapitánysági bizottmány által javaslott ama’ nemes ajánlatról, miszerint Fiumeváros saját erszényéből kész fogna lenni egy millió forintot előállitani, mihelyt Fiumét Pesttel vagya’ Dunával összekötő vasut létesittetnék. – És e’ nem-tetszés annál nagyobb jelentélylyel bir, minthogy a’ dolog sajtó utján a’ közönség tudomására juttatott.
Mellőzve a’ külföldi sónak szabad behozhatása helyett a’ Pesti Hirlap által előadott javaslatokat, és szoritkozva egyedül a’ kapitánysági bizottmány által tervezett ajánlatra, arról szólandok, mikint a’ követelt fölvilágositások névtelen irója az iránt is fájdalmát jelenti ki, hogy eme’ tárgy sajtó utján közzé tétetett; hogy a’ Pesti Hirlap nagyérdemü szerkesztősége lapjában e’ tárgyról ugy szól, mint valósággal megtörtént dologról, ’s ekkint mint mellynek igazsága többé kétségbe sem vonható; és végre hogy a’ fölvilágositások közlője azt állitja, hogy a’ dolog nem ugy, hanem egészen különbözőleg áll, mint mikint előadatott, ’s nem foghatja meg: mi, vagy kicsoda hozhatta a’ fenemlitett szerkesztőséget illynemü tévedésbe? Midőn ő „ugy mond” mint az emlitett kapitánysági bizottmánynak szintén egyik tagja, nyiltan megvallja, hogy sem ama’ nemes ajánlattételről, sem a’ polgárok azon készségéről, minélfogva ők a’ nagy teher egy részbeni elvállalására ajánlkoztak volna, – semmit sem tud; kimondván azt a’ névtelen iró, hogy amaz ajánlatról semmit sem tud, ezeket méltóztatik még hozzá adni: igaz ugyan, hogy a’ bizottmányi ülésekben előhozatott ollyas valami, mikint lehetne illy nemü ajánlatot legjobb sikerrel tenni, de a’ dolog még csak bizottmányi határozattá sem válhatott, mert a’ tagok többsége – miután 8 hónap leforgása alatt még az ajánlati öszlet behajtása módja felett sem tudott megegyezni – az ellenkezőre szavazott; ugyan is némellyek a’ hús-ár fölemelését, mások kölcsönvételt, meg mások adóztatást inditványoztak; de midőn a’ bizottmány tagjainál kellett volna elkezdeni a’ szabad ajánlatrai aláirást, midőn kenyértörésre került a’ dolog, egyedül egy irt alá 300 forintot, és igy lön bevégezve a’ tárgy, előre látható levén, hogy az egy milliónyi ajánlat tervétől mesze maradand az eredmény, mert – meg kell vallani – nem vagyunk azon állapotban, hogy azt kikerithessük, mi miatt ez különben is csak áltatás fogott volna maradni.” Ezen előterjesztésre a’ Pesti Hirlap szerkesztősége egyik jegyzékében azon megjegyzést teszi, mikép nem tudja, hogy áll valósággal a’ dolog; mert a’ mennyiben az sajtó utján közzé tétetett, a’ bizottmányi munkálatok olasz nyelven közlött másolatából vétetett át.
Én is, mint tagja a’ többször emlitett bizottmánynak – birván a’ bizottmányi munkálatnak eredetijét, mellynek szélein az elnök saját kezével irt jegyzékei láthatók, nemcsak, hanem mellyet maga tisztelt kormányzónk ’s polgári kapitány urunk átolvasott és megbirált – lehetek talán olly állapotban, hogy a’ követelt fölvilágositások névtelen szerzőjét visszaemlékeztethessem az ezérdemben bizottmányilag hozott határozatokra.
1) Hogy az ajánlat valósággal bizottmányi határozattá vált, fölolvastatott, ’s nemcsak a’ bizottmány minden tagja, de sőt a’ város előbbkellő kereskedői és birtokosai által is elfogadtatott.
2) Hogy eleintén ugyan csak fél milliónak összegyüjtése tervezetett, de midőn az öszlet véghatározatilag megállapittatott, az egy millióra emeltett.
3) Hogy miután ezen öszletnek mi módon lehető kiállitása iránt a’ különböző vélemények előadattak, a’ bizottmány abban állapodék meg, miszerint a’ mondott öszlet behajtásának módja a’ tek. kapitányi tanács bölcs elhatározására bizassék; továbbá, hogy ezen dolognak minél könnyebb sikeresíthetése végett nemcsak a’ város, hanem az egész tengermellék patriciusai, polgárai, birtokosai, kereskedői ’s lakosai, köteleztessenek a’ fenérdeklett ajánlathoz, még pedig birtokukhoz arányzott pénzmennyiséggel hozzájárulni, e’ végből szükséges lenne aláirási íveket nyitni. És hogy jó eredményt lehessen nyerni, elmulhatanul szükséges volna a’ polgári kapitány ő méltóságának, mint tengervidékünk kormányzójának közbenjárása, ugy mint a’ kinek az itteni kereskedés előmenete ’s fölvirágzása iránti nemes érzelmei és fáradhatlan gondoskodása egész tengermellékünkön mindenki előtt ismeretesek. – A’ bizottmány elnökének azon készsége, miszerint maga 5 ezer ftot irt alá, annyira fölbuzditá a’ bizottmány többi tagjait, hogy egy rendkivüli ülésben – mellynek én is tagja valék – a’ szabad ajánlathozi járulás módja fölött tanácskozandók összejövén, történt, hogy a’ bizottmánynak csak kevés tagja nyilatkozott az aláirás ellen; nehogy azonban ez által is hasztalan kitérésekre nyujtassék alkalom, határozattá vált bevárni – a’ tervezett egy milliónyi ajánlatra nézve – a’ kapitányság végzéseit.
4) Azt állitani, hogy midőn az aláirásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkép az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „miscere quadrata rotundis” mert a’ bizottmány egyik tagjának ama’ 300 frtnyi ajánlata, egészen más czélból történt, ’s hihetetlennek látszik, hogy a’ Pesti Hirlap czikkének névtelen irója, ki pedig magáról azt állitja, hogy a’ fenemlitett bizottmányban részt vett, mikint nem tudhatta e’ körülményt? – Menthetetlenül szükségesnek tartatván a’ nemzeti kereskedés előmozditására nézve egy vasutnak Pestről Fiumeig leendő épittetése, ’s elismertetvén az, hogy ennek kivitelébe, tekintve a’ föld minőségét, ’s a’ hegyek magasságát, legnagyobb nehézség, a’ Fiumétól Károlyvárosig vonandó uton adná magát elő, nehogy azonban a’ terv kivitele elhalasztatni látszassék, néhányan a’ bizottmány tagjai közül ugy vélekedtek, hogy időnyerés végett helyesebb lenne végrehajtatni előbb a’ Fiumétól Károlyvárosig vivő vonalra nézve a’ technicai előkészületeket, ’s közelitőleg kiszámitani az erre forditandó költségeket, hogy azokat a’ nemzet képviselőinek, az országgyülésen elő lehessen terjeszteni. – E’ végre javaslat tétetett egy mérnök odahozatalára, ’s egy 15,000 p.frtnyi tőkének alapitására, mellyből az előleges költségek lennének fedezendők. A’ bizottmány Defranceschi Antal urat, zágrábi kir. épitészeti hivatalnál szolgálatban levő mérnököt ajánlotta, ’s a’ kormányzó ur ő mltgához is folyamodott, méltóztatnék a’ tisztelt hivatalnál Defranceschi urnak 509idebocsáttatására engedelmet kieszközölni; de erre azon hivatalos válasz érkezék, hogy felsőbb helyről nyerendő jóváhagyás nélkül illy engedelmet adni nem lehet. Ekkor történt, hogy a’ bizottmány elnökének biztositásai után kapitány ur ő méltósága, ki épen olaszországi utra szándékozott, méltóztatott azon megbizást elfogadni, miszerint Paduaból küldend egy tapasztalt mérnököt. Ez alatt folytattatott az emlitett alaptőke előállitására az aláirás, mellyet a’ bizottmány elnöke 300 frttal nyitott meg. De mivel Olaszországból mérnök nem érkezett; az aláirás folytatása fölfüggesztetett, melly pedig kevés nap alatt kétségtelenül előállitotta volna a’ kivánt 15,000 frtnyi öszletet. Ennek bebizonyitására szolgáljon az, hogy ez időközben a’ Geymüller-féle csődtömeghez tartozó pesti czukorfinomitó gyár megvételére a’ versenyzést meg kelle kisérleni, melly habár a’ nemzeti érdek irányában semmi más helybeli nyereséggel sem kecsegtetett is, mint mellyet a’ kapitányi bizottmány előterjesztett; mégis aláirás utján, 24 óra alatt több mint 30 ezer forint gyüjtetett össze.
5) Végre eme’ néhány jelszó befejezéseül mondhatom: hogy a’ bizottmány elhatározottan beleegyezett az említett egy millió forint megajánlásába, – mihelyt Fiumét az ország fővárosával összekötendő vasut épittetik; hogy a’ bizottmánynak erre vonatkozó jegyzőkönyve már szerkesztve, fölolvasva, helybenhagyva, ’s lemásolás végett ki is volt adva, nemcsak, hanem a’ kapitányi hivatal elébe is terjesztetett; innen várván véghatározatot több más, ezen vidék kereskedését ’s fölvirágzását érdeklő tárgyakra nézve is, mi végett folytonosan munkálkodott a’ bizottmány. Ezen időközben meghalálozott a’ bizottmány elnöke Terzy Vincze ur, ki egyszersmind a’ helybeli kir. váltótörvényszéknek is elnöke volt. A’ bizottmány elnöksége más egyénre ruháztatott át; de a’ fölfogott tárgyról eltérőnek tartom előadni azt, mi okból ’s mennyi időtől fogva nem tartattak ülések; miért nem terjesztetett azóta a’ bizottmányi munkálat a’ tek. kapitányi hivatal elébe; elég az, hogy közelgetvén az orsz.gyülés tartásának ideje, a’ fenérdeklett körlevél szétküldetett.
