NÉZETEK A’ HALADÁS ÜGYÉBEN.
NÉZETEK A’ HALADÁS ÜGYÉBEN.
Irodalmunk tére telve korunk haladásának fejtegetéseivel. – Az eszme valójában szép és nagyszerű, különösen ha önző sajátságunk nagybecsü engedelmével, haladásunk ösvényén nem magány, hanem édes mindnyájunk érdekei ragyognának vezércsillagkint; ha érzelmeink tusakodásai közben, az értelem és szeretet ereje, melly nélkül ollyanok vagyunk sz. Pálkint mint a’ zengő ércz és pengő czimbalom, elválhatatlanul gyámolitana; ha, midőn a’ szerencse történetes eseményei után kéjelmesen élhetünk, bajaink igazitásába részrehajlás nélküli igazságtételt ohajtunk, mindezeket nem kizárólag, hanem résztudólag élvezni ohajtanánk; ha mondom haladásunk eszméje egy kör középpontjába ugy egyesülne, hogy abból vont főbbvonalok jótékonyságukat akkint terjesztenék, mint a’ nap testéből kilövellő sugárok ápoló erejöket a’ föld növényeire elárasztják. De keresztényi nyiltsággal kell meggyónni emberi gyarlóságunkat, szívereink hajlékonyságait ’s ingerlékenységeit, mellyek a’ dühöngő szélvésztől ide ’s tova hányatott hajó módjára perczenkint változó állásban dobálnak bennünket, – ’s nem más, mint a’ külső haszonvágytól mentes lélekismeret örömének tiszta érzete, mondhatja el rendithetlenül a’ külhatások özönlő ostromai között szilárd allelujáját. – Ugy vagyon; indulatoknak, még pedig szerte ágazó indulatoknak rabjai vagyunk, annyira, hogy egymással szüntelen véresbnél véresb harczokat harczolnánk, ha némellyikünkben a’ józan értelem, és mások sértését tiltó szeretet, másokban a’ törvény szigorú fenyitékitől való félelem, azoknak dühös kirohanását nem korlátolnák. – És mivel ennek igy létéről bennünket a’ mindennapi tapasztalás oktat, kell hinnünk, – nemcsak, de egészen meggyőződve lennünk, – mind a’ mellett is, hogy minden világi dolgokat felfogható értelmi tulajdonokkal birunk, ’s a’ mellyek a’ nevelés és oktatás által is szüntelen csak a’ jónak ösvényire képeztetnek, – emberi természetünknek azon csudálatos kinövései felöl, mellyek vérünket inkább a’ roszra mint a’ jóra, erénytelenkedésre mint erényességre izgatják, sőt némellyeknél legborzasztóbb elvetemülésekre sülyesztik. – Tanuságos eseteket előidézni talán szükségtelen, és ha nem megyünk is fel előkorunk hosszu során, jelenkorunk tapasztalása alá eső eseményeinek ábrázatja kielégitőleg oktat bennünket. – Tekintsünk az emberi működéseknek állásaira; – legyenek azok kormányzói, birói, gazdasági vagy kereskedési, müvészeti vagy kézmüvesiek: ismerjük meg azon törvényeket, szabályokat, határozatokat, mellyek szerint azok munkálkodni, tenni ’s hatni kötelesek: találni fogunk ezektől ezernyi ezer eltérésekre, visszaélésekre, helyökbe állitott önkény-szülte itélettételekre, határozatokra, mellyek kisebb-nagyobb mértékben az egyesek ügyeit veszélyeztetik. Sokan, talán igenis sokan vannak, kik embertársaikat nem ugy mint hozzájok hasonló valóságokat, hanem mint önkényöknek tárgyát szeretik tekinteni, ’s midőn azokat önzéssel viselős irányuknak gátul lenni sejdithetik, ugy személyes, mint vagyonbeli létök feldulására, szétrombolására, magokat eltökélleni nem irtóznak. – Távol legyen, hogy az emberiségnek ez ostorát általánosnak hirdessem, de kétlem hogy csalatkoznám ijesztő csekélységén azok számának, kikkel a’ felebaráti szeretet meleg érzete az igazság szigorú mértéke szerint mindenkinek a’ magáét megadatni, ’s az emberiség nagy tömegét, önkényének, – kivált ha hatóságának köre is terjedelmes – határt nem ismerő vágygyal alárendelni ne kivánná. Ezen az emberiségre valójában szomorú, de mindennapi tapasztalás tanusitotta gyászos igazság mindenha létezett, létezend is, ’s orvosolni egész tökélylyel nem is lehet, hacsak angyalokká nem válunk, mi szinte a’ lehetőség határán tul van; azért más gyógyszer nem gondolható, az emberi önkénynek a’ törvény legszigorúbb korlátai közé szoritássali szelidithetésénél.
Régi eszme, de való, három fődolog van a’ világon: pénz, pénz, és pénz; olly erő, mellynek nemléte mozdulatlanságot okoz, elfogyása a’ mozgottaknak megakadását szüli. – Haladni tehát e’ nélkül – és czélirányosan, a’ társaság egyes tagjai boldogulásával haladni akarni – merő képtelenség; – hitem szerint tehát minden politicai értelmességnek ott szükség öszpontosulnia: mi legyen azon alap, mellyre a’ társaság egyes tagjainak szellemi és anyagi kifejlődhetését letenni, ’s folytonos virágozhatását ugy ápolni és örökiteni lehessen, hogy azt az emberi önzés, haszonvágy és irigység, mint a’ társaság legveszélyesebb politicai férgei, meg ne rághassák, ’s dugába ne dönthessék. – Édes hazámra nézve a’ haladás alapjait igy vélem lehetőknek: 1) E’ hazának minden egyes polgára, ki az anyaföldnek javaival él, terheiben is részt venni köteleztessék. – 2) Minden egyén, a’ kit a’ kinevezés, vagy közbizodalom, birói, politicai, közigazgatási vagy oktatói tulajdonságokban hivatalokra méltatott, működésök rangjához, és életük gondnélküli fentartásához mérséklendő állandó fizetéssel közpénztárakból láttassanak el, ez okbol 3) minden egyén a’ legfelsőbb igazgatóságtól kezdve, a’ legalsóbb igazgatóságig, a’ maga hatóságának körében teendőkért, olly szigorú felelettel legyen köteles, hogy a’ legcsekélyebb visszaélés és csalfálkodás esetében hivatalától megfosztassék, a’ kárt mellyet tett, téritse meg, ezeken felül bünének fokozatához szabandó büntetéssel fenyittessék. – Lássuk az elsőt.
Ha ki figyelemmel kisérte mindazokat, a’ mellyek az időszaki sajtó szabadabb lélekzése óta, a’ miképeni haladás térén kifejtettek, – kétségen kül tapasztalta, a’ véleményeknek arra nézve egyezését, hogy korunkban a’ dolgok, munkák, szükségek, szóval a’ tennivalók, olly mértékben növekedtek és növekesznek, ugy a’ politicai igazgatás ’s törvényszolgáltatás, mint a’ gazdálkodás, műkészités és kereskedés térein, hogy rendeltetésök, boldogulhatások ’s gyarapodhatások czéljának, a’ mostani szerkezet gondoskodása mellett sikerrel meg nem felelhetnek; – a’ népesedés növekedésével szaporodott ügyek ’s bajok igazitásával ugy is eléggé terhelt tisztviselők és birák, a’ kor és szükség kivánta ujabb törvények végrehajtásával, anynyira halmozvák, hogy azokban kellőleg el nem járhatnak; a’ köznép nagy részének tanulatlansága, ’s erkölcstelenségekben mindinkább inkábbi süllyedése, sokaknak – és meltán – szivét szánakozásra lágyitván, annak oktatását a’ teendők alphájának hirdetik; – folyók szabályozatlansága, e’ miatt dühöngő pusztitásai, ’s kártételei, – csatornák nem léte, az utak rendkivüli rosszaságuk, sőt bizonyos időszakokbani járhatlanságuk 529miatt, a’ nyers termékek, műkészitmények, el nem adhatásukból, – szóval a’ közlekedésnek felakadásából származó pénzetlenség kínos érzete, mindenkit feljajdulásokra fakaszt; – személyes és vagyonbátorság igen gyakori ’s legmerészebb veszélyeztetései, – dolgozó ’s lelenczházak, ’s egyéb intézetek hiányai, a’ közgondolkodás figyelmét naponta mindinkább igénylik: mindezek, a’ hosszas álmából felserkent emberiségnek mind megannyi jelentékes szükségei, pénzereje nélkül sikerithetlenek lévén; minden egyes polgár tehetségeinek aránylagos hozzájárulását felkivánják, ’s nem ajánlási, hanem rendszeresitett folytonos úton. De épen itt a’ betegség kútfeje, mellynek mérge kiváltságos lényünket, hideg barzalomkint futja keresztül, ’s egész valónkat megrázkodtatja. Igaz, nehéz elállani fizetéstőli mentességünktől, mert más költségei ’s izzadásai után kéjelmeket élvezhetni, ’s azon pénzt a’ mit közre adni kellene, saját énünkre takaritani, felhasználni, jó. De kétlem, vagy épen sehogy se hihetem, hogy ezen fizetés nélküli állás üdve, nemzetiségünk fenállhatásával örökké öszhangzásban lehessen; mind a’ mellett is, hogy az 1723-ik évi 6-ik törvény adómentességünket örökre biztosítani; sőt az 1741-ik évi 8-ik törvény a’ „ne nyúlj hozzám”-mal az utódokat lekötni ’s lebilincselni kivánta. Mert akaratlanul is talán mintegy sejditve, a’ nemzet valahai emelkedhetésének gátjait, ezeken segitőleg ’s az ösvényt kimutatólag, ugyanazon évi törvényhozó testület a’ 90-ik törvényen elhintette magvát a’ nemzet azon életfájának, melly a’ jövendő kor fejledező kivánataihoz képest az üdülés és emelkedés gyümölcseit megteremné. – Ugy lett; – egy századnál bővebb idő folyt le az adómentesség gyönyörei között szendergő álmában ringatott nemzet életében. Mert az ő igája gyönyörüséges volt, és az ő terhe könnyü. De fejledezni kezdtek a’ kor kivánatai, szükségei tornyosultak; az elmaradás és tespedés rémképei, szellemi és anyagi tekintetben borzasztólag hatottak a’ nemzet értelmesebb részére; – melly visszapillantván azon időkre, midőn eldődink a’ haza védelmének terheit sajátlagosan, a’ törvényszolgáltaatásit is sok részben viselték, mellyek most kirekesztőleg a’ nemetlen osztály vállain fekszenek, a’ már emlitett törvény varázserejü igazságának most hósannát kiált, ’s megismeri, hogy a’ haladás, közterhekhezi járulás nélkül csak puszta ábrándozás: mig a’ mozdulni nem akaró rész, az értelmeseket megbicskázza, ledorongolja, a’ legtekintélyesebb és tiszteletteljesebb honfiakra, mellőzve mind historiai nevöket, mind magos vagyoni állásukat, mellyek a’ nemzet szellemi és anyagi emelkedhetésének legdúsabb forrásai, ’s legbiztosb gyámoszlopai leendenének, talán a’ tespedő rész élelmi keresetének megérdemlésére, leggazdagabb haszonnal kamatoznának, a’ haza közterheit egyenlő részvéttel viselni ohajtó buzgalmaikért, bőszülten „feszitsd meg”-et kiált. Igaz borzasztó jelenetek, de nem ollyanok, mellyek az értelmesség, és javitás mulhatlan szükségét elismert osztály embereit csüggedésbe hozhatnák, ’s annak ösvényén megkezdett előremenettől elrémithetnék; – sőt épen ollyanok, mellyek az értelmességnek feszitett erőveli odamunkálását ’s hatását olly szigorú törvényes szabályok létesitésére sürgetik, ’s felkivánják, mellyek az ezen józan okosságot meggyalázó, ’s a’ hon összes javának sikerithetését veszélyeztető merényeknek minélelőbb áthágtatlan gátot vessen, ’s kicsapongásainak dühét az enyészet örök setétségü gödrébe temesse; – mert tapasztalt dolog, sok ezreket egy kalap alá vinni lehetetlen, ha értelmesség, jó-akarat, ’s meggyőződés hiányzanak; – azért épen nem csuda, ha mint Lamartine mondá nekünk is két gondolatunk van, holott két hazánk nincs, – mindenikünk azt hiszi, máskép kell a’ hazának szolgálni; – mert az is tudnivaló, nagy azoknak száma, kik neveltetésök hiánya miatt értelmetlenségüknek nem okai; valamint azoké is jóformán nagy, kik a’ neveltetés jótékonyságaiban részt vettek ugyan; de akaratjok veszélyes, ugy hogy önzésteljes indulatjok forradalmitól hevittetve, az értelmetlenek vesztegetésével ’s csábitásaival, csak a’ közérdekek buktatásaiba lelik főgyönyöreiket. – Ha tehát korunk jelen conjuncturái között, honunk, nemzetiségünk fentartása, szellemileg ’s anyagilag hatályosabb fejlesztése ohajtható; szükségkép mulhatatlannak látszik: hogy a’ törvényhozás, felülemelkedve a’ magányérdekek vágyain, legyőzve az értelmetlenség, ’s veszélyes akaratok küzdelmeit, a’ 90-ik törvényczikket százados nyugalmából felserkentvén, uj életre hozza, ’s annak melly móddali sikereltetéséről gondoskodjék.
A’ másodikat illetőleg: szentesittetvén egy ollyan törvény, és gyakorlatilag is sükeresittetvén, hogy minden, ki a’ haza levegőjét szivja, értékéhez aránylagos mérték szerint közremunkálni köteles; illő, sőt mulhatlan szükséges, hogy mindazok, kik a’ közigazgatási, birói ’s oktatói ügyekkeli foglalkozásokra ’s ezek terhei viselésére életöket szentelik, és mind ez ideig nem közpénztárakból vették fizetéseiket, azokból hivataloskodásuk köréhez ’s terheihez aránylagos ollyan fizetésekkel láttasnak el, hogy kötelességöknek hanyag teljesitését a’ napontai élelemrőli gondoskodás bajaival menteni ’s leplezni ürügyök ne lehessen. Közfigyelmet érdemlők korunkban sok biráknak, lelkészeknek, néptanitóknak fizetésbeli nyomasztó állásuk, tekintetöknek e’ miatti csüggedése és sülyedése, a’ részrehajlással mondott itéletekkel járó egyéni kárszenvedések, a’ tanitás hatástalanságából eredő időpazarlások, erkölcsi lealjasulások, – melly káros kinövései a’ roszul fizetett kötelességeknek, valamint a’ jobb által gyérülendnek, ugy a’ közfelűgyelésnek szigorúbb joga leend azok pontos betöltésének megkivánására. – Foganatba menvén ezek, –
A’ harmadikra nézve igen is következetes, hogy mindazok, kiket a’ közálladalom ’s bizodalom közhivatalokra méltatott, és hivataloskodásuk idejére illő fizetéssel ellátott, ugy fent, mint alant, kötelezéseiknek bármelly szín és ürügy alatti be nem töltését ’s visszás czélokra használását a’ legszigorúbb felelet terhe nyomon kövesse. Társaságos életben ugyanis, közigazgatási, birói ’s oktatói tekintetben veszélyesebb semmi nem lehet, mint az élő törvények iránti tiszteletlenség, ’s ezek rendeleteinek önkénytes áthágása, a’ fölvállalt kötelességek fonák ’s hanyag teljesitése; ha talán parancsai a’ gyakorlati életben azon czélra, mellyet a’ törvényhozó elérni kivánt, visszás sükerrel hatnak is, – de mig azon az uton, mellyen hozattak, nem módosittatnak, vagy meg nem változtatnak, szentségök sérthetetlen; ellenkező használásuk ’s alkalmazásuk szinte veszélyes, mert az önkénynek alkalom tárul a’ törvény szavával erre vagy amarra rendelkezni. – A’ felsőbbek példáját követik az alsók. Az álladalom kapcsai, mellyeket a’ törvény pontos megtartása forraszthat és tarthat egybe, megtágulnak, ugy a’ köz, mint egyéni jog rendes ösvényeikből kitolva, oltalmától megfosztva, a’ nemzeti test betegségnek indul, ’s az önkény vas kezeibe játszatik. Igaz, csalhatatlanul igaz, társaságos életben veszélyesebb és borzasztóbb semmi sem lehet a’ törvény iránti tiszteletlenségnél; őseink is átlátták ezen, a’ közállományt alapjában veszedelmeztető kór pusztitó ártalmának ragályosságát, ’s azon az 1507: 8. törvényben szabott súlyos büntetésekkel segíteni kivántak; de – hinni lehet – a’ törvényszékek, törvénykezési formák szabálytalanságai, rendszeretlenségei, a’ törvényeknek burkolt értelmei miatt czélhoz nem juthattak. – Főszükség lenne tehát a’ törvényeknek érthető, világos, minden kétséget eltávolitó szabatossággali meghatározásuk ’s alkotásuk, rendeleteinek szó szerinti foganatositása, hogy az azokon túlmenő nemcsak a’ túlmenés vétkeért, de a’ kárért is legyen felelni köteles; mert tapasztalt dolog, hogy egy kitünő elme a’ köz és törvényes igazságok szabályain túllépve, ranggal és hatalommal fölruházva, állásához képest kisebb nagyobb testületeket századokra visszalök; társaságos életbe szövetkezett emberiségnek pedig, mellynek czélja az egésznek boldogsága, érdeke sokkal magasztosabb és tiszteletteljesebb, hogysem annak egyesek által felelőség nélküli koczkáztatását tűrni kellene. – Midőn tehát a’ közálladalom minden közhivataloskodónak munkásságaért állandó és illő jutalmat biztosít, cselekvőségi eljárásának körét szigorú felelet terhe alá veti, – nem mást tesz, mint azon magasztos fölügyelési tulajdon jogát gyakorolja, hogy minden hivatalos egyén hőn teljesítse kötelességeit. Nem is lehet társadalmi életben annál nagyobb anomalia, mint annak nema elnézése, hogy a’ közhaza hozta tőrvények végrehajtásában azoknak szabályai egyesek önkénye előtt meghajoljanak, ’s visszás eredményt kényszerüljenek előidézni. – Szóval ’s tiszta egyszerűséggel mondva: nem más ohajtandó, mint hogy valamint honunk álladalmi szerkezete a’ törvények hozatalát szigorú felelőséggel kivánja gyakoroltatni képviselői által, ’s gyakorolja is, azoknak végrehajtását ’s foganatositását is hasonló szigorusággal gyakoroltassa. Igy hinni kell, hinni szükség, hogy meggyökeresedvén a’ törvények iránt tartozó hódolat, tisztelet ’s engedelmesség, a’ közigazgatás, törvénykezés és közoktatás minden ágaiban azonnal megnyilandnak azon, az emberi önzés által bedugult kútfők, ’s áldásteljes kiömléseikkel fogják öntözgetni a’ nemzet szellemi és anyagi jólétének fejledező virányait, mert minden egyén hőn fogja teljesíteni kötelezéseit.
B. K. L.
