NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Ámbár a’ jul. 28-kán folytatott alsóházi vitatkozásnak sajátlag semmi közvetlen eredménye nem lőn, az mégis némi tekintetben a’ fontosabb parlamentaris jelenésekhez tartozik; még pedig nemcsak a’ szónoklatok csillogó hatásánál, hanem főleg ama’ körülménynél fogva, miszerint e’ vitatkozás teljesen levoná a’ fátyolt a’ mostani ministerium tehetetlenségéről, ’s teljes meztelenségben mutatá ki annak gyönge oldalait. Visszatérünk tehát némileg kimeritőbben ama’ gyülés folyamatára. Lord John Russell, mielőtt a’ ház az országos költségek miatt bizottmánykép összeülne, alkalmat vőn magának – ’s talán ez uttal utószor – az ország aggasztó állapotát szőnyegre hozni. – Nincsen ugyan szándéka a’ nemes szónoknak rendes javaslatot vagy a’ kormány elleni bizalmatlansági szavazatot inditványozni, vizsgáló választmányt sem sürget, mert hiszen a’ jelen gyülés folytában már két illy inditvány vettetett félre, minthogy a’ ministerek kijelenték, hogy illy inditvány elfogadtatása esetében hivatalaikról leköszönnek, de a’ szónok, mint egyes parliamenti tag, maga részéről jogosnak véli ez alkalmat olly dolgok szőnyegre hozatalára használni, mellyek az álladalom jólétét mélyen érdeklik; mert mélyen érzi, hogy az ország helyzete fölötte veszélyes, ’s hogy a’ kedvező alkalom azon segithetni használatlanul szalasztatott el; de meg van egyszersmind győződve, hogy még most sem lenne egészen késő a’ honra jótéteményeket árasztani, ha a’ ministerek azon ösvényt akarnák követni, mellyet kötelességök jelöl ki előttök. A’ szónoknak nem szándéka azt tenni, mit a’ mostani lordcancellár más kormányok ellenében tőn: nem akarja a’ ház elébe terjesztett legislativ rendszabályokat pontonkint birálgatni ’s rovogatni, ’s léptenkint nyomozni sorsukat eredetöktől kezdve mindaddig, mig visszavonattak, megmásoltattak vagy végkép félben hagyattak. – Igen könnyű volna megmutatni, miképen a’ mostani kormány mind a’ mellett is, hogy sokkal több ’s nagyobb eszközökről rendelkezheték, mint elődei, törvényhozásilag legkevesbbé sem tett többet, mint az előbbi ministerium. „Valóban – mond a’ szónok – hol vannak ama’ nagy ígéretek és szolgálatok, mellyek valósultát ezen ház nevezetes és a’ felsőház tulnyomó ministeri többségétől várni lehete? Sőt kérdezni lehetne: hová vitt bennünket ama’ kedvező állapot, mellyet a’ baronet ur hirdetett, midőn, mint ministere a’ koronának, ujra meg kellvén választatnia, tamworthi választóihoz e’képen szólótt ,az alkotmány húrjai ezentul öszhangzatosan leendnek hangolva.’ Valljon minő zeneművet zenget e’ hangműszer, mióta olly öszhangzatosan hangzik? Valljon minő melodiákkal, minő szerencsés accordokkal boldogitá füleinket? ugy gondolom, hogy nem volt „Rule Britannia.” (Zajos tetszés az ellenzék részéről.) Földbirtokosaink, földmüvelőink és baromtenyésztőink aligha azt hiszik, hogy ama’ zenemű: ,Ah! Ó Anglia rostbeefje’ dal lett volna. (Nevetés.) Ép olly kevéssé hiszik az irlandi követek, hogy amaz ír nemzeti dal gyanánt hangzott volna: „Holnap lesz sz. Patrick napja.’ Sőt arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy mindenütt, God save the Queen’ hangzott volna. Az egyetlen hang, mellyre emlékezem, azon ringató dal volt, mellyet néha a’ nyilvános lakomák bizonyos szakában hallhatni, ’s melly e’képen hangzik: ,Már mindnyájan billegetjük fejünket (We are all noddin).’ Igenis, nekem ugy tetszik, hogy ez volt ama’ nagy törvényhozási symphonia, mellyet ő felsége ministerei a’ parliamentben eljátszottak. (Halljuk! és nevetés.) Azonban én, mint mondám, teljességgel nem akarok ama’ rendszabályokkal egyenkint szemlét tartani, mellyeket a’ kormány előterjesztett, ’s mellyek pártos ellenszegülés nélkül is elestek. (A’ ministeri párt gúnyosan kiált: halljuk! halljuk!) Amaz urak a’ ház másik oldalán ,halljuk’-ot kiáltanak, de én azt kérdezem: volt e olly ellenzés az előbbi kormány nevelési terve ellen, mint minő a’ mostani kormány hasonló tervét megbuktatta? Igy történt más rendszabályokkal is, p. o. az egyházi törvényszékeket tárgyazó javaslattal; valljon a’ mi ellenszegülésünk miatt kellett e a’ kormánynak azzal felhagynia? Valljon a’ canadai gabnabill ellenzői nem majd nem kirekesztőleg a’ mostani kormány felei valának e? De én ama’ sokkal fontosabb kérdésre megyek át: valljon minő jelenleg az ország általános állapotja, ’s minőben fogjuk azt a’ mostani kormány alatt féléves törvényhozási munkálatok után hagyni?” A’ szónok futólag néhány megjegyzést tesz a’ sindi háborúra vonatkozó iratok előterjesztésének többszöri megtagadása, ugy szinte azon háborúnak költséges és nézete szerint sem igen diszes sem nagyon hasznos volta miatt, mellyet Ellenborough lord kezdett, holott épen a’ toryministerium panaszkodott leginkább a’ keletindiai országos kincstárnak a’ chinai és afghanistani háború által lett kiürittetése ellen. Áttérvén Anglia kereskedelmi állapotjára, kiemelé, miképen az egyesült statusokba és Brasiliába űzött kiviteli kereskedésben 3,767,000 font sterling hézag mutatkozik. – Az amerikai egyesület Anglia magas gabnavámát magas vámjegyzékkel torlotta vissza, és a’ nagy czukorvám Brasilia részéről hasonló visszatorlást idézett elő. Kérdi a’ szónok: mi történt e’ fél éves parliamenti ülés folytában a’ kézműiparnak, Anglia ezen fontos gazdagsági és erőforrásának, élesztésére? Szemére lobbantja a’ kormánynak, hogy a’ földmivelők keblében olly reményeket táplált, mintha a’ toryministerium el volna tökélve az egész védrendszert fentartani; ’s még is elleneseinek következetessége és számos pártfeleinek következetlensége által olly rendszabályokat vitt ki, mellyek a’ szabad kereskedés elveiben gyökérzenek. Ez uj elvek azonban mit sem használtak, mert nem terjesztének ki a’ két legfőbb czikkre: czukorra és gabnára. A’ canadai gabnabill, szónok nézete szerint, a’ nélkül, hogy lényeges hasznot nyujtana, olly annyira nyugtalanná tevé a’ mezei gazdákat, hogy most makacsabbul vannak elfogulva a’ szabadkereskedés elvei ellen mint valaha. Szónok ugy hiszi, hogy az egyesült statusok nem lennének idegenek vámjegyzékök alábbszállitásától, ha amerikai gabna vitethetnék Angliába; de hiába, a’ mostani angol kormány politikai hitvallásának egyik alapdogmája, hogy az országnak változó gabnavámmal kell birnia, melly az amerikai gabna bevitelét majd nem mindig lehetlenné teszi. Hát az ország financialis állapotja millyen? Az előbbi kormány szaporitani akará az országos jövedelmeket, de nem egyenes adó, hanem a’ kereskedés és fogyasztás gyarapitása által, melly a’ vámok mérséklése által lett volna elérhető. A’ mostani kormány e’ tervnek majd nem minden pontját félrevetette; ellenben az épületfa vámának leszállitása által 600,000 font sterling évi jövedelmet áldozott fel. A’ vamjövedelmekben mutatkozó hézagnak a’ kereskedés élesztése általi fedezése helyett a’ kormány jöveldemi adót vetett ki. Ettől félmillióra menő fölösleget vártak, ’s e’ helyett 2Ľ milliónyi hézag volt a’ valóságos eredmény. „És ezen ministerek” – mond a’ szónok – ugyanazon országos férfiak, kik ennél legkevesbé sem nagyobb házagokért gyakran szemrehányásokkal halmozák el elleneseiket! Azonban itt az a’ kérdés: miképen lehetne a’ meglevő hézagot fedezni? Feleletem ez: először a’ ministerek által is vallott szabadkereskedési elveknek helyes alkalmazása, másodszor most az asiai háborúk befejezése után a’ hadi erőnek tetemes kevesbitése által. De természetesen, ez utóbbi segédeszközhez ti nem nyulhatátok; mert nem akarátok olly politikát követni, melly hazátoknak a’ békét biztosithatta volna. Még egy szóval sem fejtetett meg nekünk, mikép történhetett az, hogy olly rend- és békeszerető nép mint a’ walesiek (a’ rebeccaiták) mind eddig valának, hirtelen olly lázongóvá lőn. De még sokkal fontosabb Irland állapotja. Irland népének többsége naponta hevesebben követeli a’ törvényhozási egység felbontását, még pedig olly beszédek izgató befolyása alatt, mellyek a’ népet Anglia, az angol kormány és és angol nép ellen egyenlőleg lángra gyulasztják. Mondják hogy O’Connell e’ beszédekben még hevesebben fakad ki a’ whigek mint a’ toryk ellen. Csudálatos, hogy O’Connell egyszerre tory-tekintély gyanánt idéztetik! De nem csuda, hogy e’ férfiu egy torykormányt a’ whigeknek elébe tesz; mert hiszen hatalma épen torykormány alatt volt legnagyobb, ’s torykormány alatt olly budgetet vőn be, melly a’ kincstári kanczellárét is majdnem meghaladta. És ez eset megint előfordult egy torykormány alatt. Nem csuda, hogy O’Connell hatalmas, midőn a’ ministerek Irland kormányzását a’ szelekre és hullámokra bizzák. Én részemről Irland sikeres kormányzását brit kormány és brit parliament által teljesen lehetségesnek hiszem; e’ czélra azonban szükség volna, hogy az ir nép sérelmei megfontolás alá vétessenek és orvoslatukra gond legyen. Ha az Irlandi repealgyüléseket összehasonlitom a’ Manchesterben 1818-ban történtekkel, ugy azokat – megvallom – törvényteleneknek kell tartanom; kételkedem azonban, hogy ellenök törvényes keresettel czélt érni lehessen. A’ tisztviselők elmozditása csupán nem gátolja meg azokat; illy rendszabály csak elkeseredést okoz, és ha kisérlet tétetnék a’ gyüléseket fegyveres erő által szétoszlatni, e’ kisérlet egyedül arra szolgálna, hogy az országot anarchiával határos állapotba döntse. O’Connell ur assemblyvel fenyegetődzött, melly törvénysértés nélkül hasonmása legyen a’ törvényhozásnak. El van e a’ kormány erre készülve? Vagy előforduló esetekben csak erőszakos rendszabályokra kiván szoritkozni, a’ nélkül, hogy Irland alapos sérelmeinek orvoslatáról gondoskodjék? Nem kellend e szükségkép illy erőszakos politika által Irlandban az elégületlenség szellemének és az idegenkedésnek mindentől, mi angol nevet visel, megerősödnie? Ohajtanám, hogy Irland érdekei illő figyelmet vonjanak magukra az országos parliament részéről, minélfogva Irland népe megismerje, hogy abban valódilag képviselve van. Bármillyen más politikát kövessen Anglia, ha ezt nem követi, ugy Irland Anglia külföldi viszonyaiban erőnek soha, de mindig gyöngeségnek forrása leend. Ama’ statusférfiu, ki jelenleg ő fölsége kormányát vezérli, kétségkivűl ugy a’ nép mint a’ népképviselők többségének bizalmát birja, ’s képes leend a’ jelen parliamenti ülést befejezni, a’ nélkül, hogy kormányát az alsóház szavazata által veszély fenyegethetné. Azonban e’ kormány valódi biztositására szükség, hogy 557Irland kiengesztelésére és jólétének előmozditására némelly rendszabályok tétessenek. Ha a’ kormány ott akarna maradni, hol jelenleg áll, t. i. a’ cselekvéstelenség és erőszakos rendszabályok közepette, ugy jövőben mindenki mélyen fájlalná, hogy egy nagy nemzet sorsa illyen kezekre bizatott.” Sir Robert Peel szokott kitérő modorával válaszolt a’ nemes lordnak. Nem hivé, hogy a’ ministerium olly bűnös lehessen, minőnek az előtte szóló fejté, különben okvetetlenül megrovó szavazatot kellett volna inditványozni ellene, ’s ha a’ nemzet kilátásai valóban olly mogorvák lennének, ugy a’ nemes lord nem kezdette volna olly tréfás modorban beszédét. A’ kormány – ugy mond – nem kimélt fáradságot, hogy az igazságszolgáltatást javitsa, a’ népnevelés áldásait kiterjessze, ’s más közhasznu rendszabályokat életbe léptessen. ’S miért nem sikerültek e törekvései? mert némellyek rendszeresen egyik napról a’ másikra halogatják ’s akadályozgatják a’ parliamenti tanácskozásokat, ’s illyetén ellenzék ellen a’ legnagyobb parliamenti többség sem vihet semmit végbe. A’ minister védi magát ’s kormányát ama’ vád ellen, hogy a’ népnevelési törvényjavaslattól elállott; mert ha e’ javaslat a’ dissenterek őszinte megegyezése nélkül tolatott volna reájok, ugy a’ vallási viszályok csak növekedtek volna. A’ külpolitikára és sindi háborúra vonatkozólag a’ szónok figyelmezteti a’ házat, minő állapotban találtattak más, Sindtől nem igen messze fekvő orsázgok az előbbi ministerium visszalépte alkalmával. Hihetőleg nem sokára eljövend az idő, mellyben a’ kormány kimeritőleg terjeszthetendi egész politikáját Sindre nézve a’ ház elébe; most azonban a’ kormány nem tartja még tanácsosnak erre nézve a’ háznak bővebb nyilatkozatot adni. Mi az amerikai kiviteli kereskedésben mutatkozó hézagot illeti, e’ kereskedelmi ág mindig nagy ingadozásnak volt alávetve; Brasiliát illetőleg a’ szónok nem tartja tanácsosnak az ezen statussal munkában volt szerződésről itéletet mondani, ámbátor az utolsó kisérlet nem a’ legkecsegtetőbb vala. A’ canadai gabnabillt illetőleg, ez csak végrehajtása egy tavalyi köteleztetésnek, melly Canada irányában elvállaltott. Hasonló kifogásokkal ügyekszik a’ szónok a’ többi vádakat is megerőtleniteni. Irlandra, a’ vád legsulyosabb pontjára nézve régi nyilatkozatok, vagy jobban „fejbillegetések” ismételtetének. A’ kormány t. i. minden áron fen akarja tartani a’ legislativ uniot Anglia és Irland közt, egyébiránt a’ pillanat szükségére bizza meghatározni, minemű segélyt kelljen a’ parliamenttől kérni. E’ kitérő beszédre Howick lord erőteljesen válaszolt, ’s ismét meg ismét szemrehányást tőn a’ kormánynak ingadozó politikájaért. Számos szónokok, ’s közöttök Palmerston és Stanley lordok nyilatkozának még, minthogy azonban a’ felszólalás semmi közvetlen inditványnyal összekötve nem volt, a’ vitatkozás eredménytelenűl végződött.
Jul. 31-kén a’ felsőházban Fortescue lord, Mulgrave (Normanby) után Irland főhelytartója a’ whigministerium alatt, Oranmored lordtól, egy irlandi protestans főnemestől kérelmet nyujta be az irlandi egyházi jószágviszonyok megváltoztatása iránt, mellyben folyamodó kifejti annak szükségét, hogy az egyházi jövedelmek egyenlőleg forditassanak a’ püspöki, presbyterian és cathol. vallásfelek szükségeire. Wellington herczeg ujra meg ujra az irlandi országos egyháznak teljes épségben tartása mellett nyilatkozott. Az alsóházban a’ skót egyházi bill másodolvasása volt szőnyegen, ebben azonban Graham belminister makacs ellenzésre bukkant, ugy hogy a’ bill csak 98 szavazattal 80 ellen, tehát csak 18 szótöbbséggel ment keresztül. Aug. 1-jén a’ parliamenti ellenzék kifogyhatlan themája az irlandi egyházi viszonyok forogtak megint szóban. Ward ur t. i. forma szerint inditványt tőn, miszerint az országos egyház jövedelmeinek egy része a’ kathol. egyház szükségeire fordittassék. A’ vitatkozás megint igen érdekes vala, minélfogva fentartjuk magunknak, ha lapjaink szűkre mért hasábjai megengednék, e’ tárgyra terjedelmesebben visszatérni. Egyébiránt az inditványt elesettnek tekinthetni, mert aug. 2-kán az alsóházban nem jelenének meg a’ tagok olly számmal, hogy érvényes végzés hozathassék.
