Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez III. Historiai visszapillantás.)
Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez III. Historiai visszapillantás.)
Ha a’ nemzetek őstörténeteit vizsgáljuk, végre törzsököknél és nemzetségeknél kell megállapodnunk, mellyek egyenlő vagy különböző jogok birása mellett összeségökben nemzetet képeznek. Az ó kor szabad és ismeretes nemzeteinél azonban, jelesen a’ görögöknél és rómaiaknál, a’ status kezdete a’ város. Theseus összevonja a’ Cecrops által tizenkét helységekbe telepített attikai nemzetségeket Athénbe, ’s itt kezdődik az athénei status historiája és jelentékenysége. A’ városi együttlét hatalmas befolyással van a’ lakókra, a’ mindennapi szorgalom ébreszti az eszméket, az eszmecsere kifejti az emberben szunnyadozó tehetségeket, kiegyengeti a’ szegletességeket, szilárditja a’ nemzeti érzést és szabadsági vágyat; itt kezdődik az ipar, a’ kereskedés, a’ müvészet kifejlődése, szóval: a’ polgárisodás, melly már neve által elárulja eredetét, – a’ müvelődés eszméje egybeolvad a’ polgárrá válás eszméjével. A’ vidéknek érdekei különbözők a’ város érdekeitől, a’ földmüvelés ’s azzal járó nagyobb elszigetelés szintén kifejti az emberi tehetségeket, hanem más irányban, nem olly fényesen ’s nem olly hamar, mint a’ városi élet; illy kifejlődést azonban nem ismertek a’ régi görög köztársaságok. Athén nem fővárosa, hanem ura Attikának, csak Athén polgára birhat politicai jogokkal, csak Athénben gyakorolhatja politicai jogait, ’s midőn a’ status növekedik, ’s határait terjeszti, akkor az elfoglalt városok és vidékek lakói elvesztik politicai, sőt sokszor személyes szabadságukat is, ’s védenczekké válnak vagy rabszolgákká; mert az uralkodó város szabad polgárai nem müvelhetik tágas birtokukat a’ nélkül, hogy a’ várostól ’s ezzel együtt a’ politicai jogoktól megváljanak, ’s a’ földmüvelést ugyanazért rabszolgákra bizzák, szabadságuk mások rabszolgaságára van alapítva. De ezen szabadság más részről azt is következteti, hogy midőn a’ szabad polgárok száma növekedik, azoknak része mindig kivándoroljon ’s gyarmatokban letelepedjék, mellyek szintugy fejlődtek ki, mint az anyaváros. Ezen jellemvonás a’ görög statusok mindegyikében föltalálható, ’s minden különbségek mellett, mellyek ezeknek belszerkezetére és kormányára nézve léteztek, mégis mindenütt megmaradt; Spartában és Athénben, Corinthban és Thebeben, a’ szabad achajai ’s a’ persa királyt uraló ioniai városokban, a’ mint ezt Helos, Messeris ’s Melos történetei, ’s a’ görög gyarmatoknak csudálatos sokasága bizonyitják. A’ görögöknél a’ város és status eszméje nincs egymástól különválasztva, csak a’ város bir politicai jelentékenységgel ’s müvelődéssel, ez úrkodik a’ jog nélküli vidék fölött, ’s a’ város falai a’ szabadságnak nemcsak erősségei, hanem határai is. Ezen alapeszme fejti meg a’ görög városok sokaságát, ez a’ görög müvelődés kora virágának ’s elterjedésének egyik főtényezője.
Azon alapeszme, melly a’ várost és statust identificálja, Rómának nagyszerű történetein is keresztülszövődik. Historiája kezdetén három törzsököt (Ramney, Tities, Luceres, Niebuhr szerint hihetőleg a’ latin, sabin és álbán nemzetségeket) látunk egy városban összeállani, szabad csak a’ római polgár, de szabadsága szintén csak rabszolgaság mellett állhat meg ugyanazon okoknál fogva, mint Görögországban. Hogy pedig a’ szabadok száma meg ne fogyjon, ’s arányban maradjon a’ status növekedő terjedelmével, kezdetben a’ legyőzött városok lakói telepíttetnek le az uralkodó városban, ’s ruháztatnak föl római polgárjoggal, később, midőn a’ város-status határai még inkább terjednek, a’ polgári jog kiterjesztetik minden szabad lakosra, a’ szövetséges háború után egész Olaszországra, később Galliának nagy részére, egész országok váltak várossá, minthogy az uralkodó nézet szerint a’ város, nem pedig a’ status a’ főeszme; ’s ennek középpontja Róma, mellyen kivül politicai jogokat senki nem gyakorolhat. Országok ’s királyok fölött itél ’s rendelkezik a’ római polgár, de csak a’ capitolium sziklái körül, mellyek ugyanazért mágnesi erővel magokhoz vonzanak minden jelest és kitünőt a’ roppanttá vált birodalomból, ’s végre azon világvárost látják magok körül, mellynek terjedelme ’s népessége meséssé válik az utókor előtt. Ezen centralisatio azonban elgyöngíti a’ tartományokat, a’ rabszolga-müvelte Olaszország, Róma legközelebbi környéke elpusztul, ’s midőn az éjszak barbárjai berontanak, akkor nincs szellemi, nincs anyagi erő többé, melly a’ világbirodalmat megoltalmazza, ’s bukása szint olly gyáva, a’ mint emelkedése merész volt.
Az ujkori városoknak eredete ’s jelentékenysége egészen más. Azon germán népeknél, mellyek a’ római birodalmat megdöntötték, szabadságérzet uralkodott, törzsökökre elosztva, szabad földet birva, a’ városi életet gyülölve laktak ők külön tanyákon, ’s a’ hová csak előnyomultak, mindenütt megtörték a’ városokat. A’ törzsökuralkodás azonban mindig anarchiára szokott vezetni, vagy egyedáruságra, Németországban mind a’ kettőre vezetett. Az allodialis szabad birtok, mellynek védelme csaknem lehetetlen volt, feudalissá vált, hogy mindig a’ hatalmasabb által védelmeztessék, a’ jobbágyé földesura által, a’ lovagé grófja által, ’s igy tovább egész azon fejedelmekig, kik csak a’ császártól ’s kinevezésétől közvetlenül függtek. Ezen főurak pedig csakhamar örökösökké tevék ideiglenes fő hivatalaikat, ’s hatalmuk által lealacsonyitották a’ császár tekintetét, inkább szövetségesei és ellenségei, mint alattvalói. A’ birodalom ez által erőtelenedett, ’s midőn a’ magyarok portyázó csapatjai betörtek, akkor nem létezett többé központosított erő, melly ellentállásra képes lett volna a’ vakmerő rablások és pusztitások ellen, mellyek a’ császárság minden részeit érték. Ezen veszélyes körülmények közt I. Henrik császár (a’ madarász) falakkal kezdte bekeríteni a’ helységeket, mellyeket a’ lovagoktól függetlenekké tett, ’s közvetlenül a’ császár oltalma alá rendelt azon föltétel alatt, hogy a’ lakók háborúban gyalog katonáskodjanak, – ez a’ városok eredete Németországban. Az uj institutio tökéletesen megfelelt rendeltetésének, mert a’ városok falain megtörtek a’ magyar könnyű lovasság megrohanásai, ’s ezen falak egyszersmind erősségekül is szolgáltak a’ császárnak a’ fejedelmek hatalma ellen, mi által a’ városok a’ feudalis rendszernek ’s a’ nemességnek ellensúlyaivá lettek, – számukat a’ császárok sokszor szaporitották, hogy fejedelmi befolyásukat a’ nemesség ellenében biztositsák. A’ városok alapja tehát Németországban octroyirozott szabaditék volt, nem szabadság, ámbár voltak olly helységek is, mellyek tulajdon erejökkel fölszabadulva, közvetlen a’ császár adá adták magokat. A’ polgárok és lakosok száma pedig folyvást növekedett azon szolgák által, kik földesuraiktól megszökve, városban kerestek ’s találtak menedéket; ezen szökevények azonban ritkán részesittettek a’ polgári jogok gyakorlatában.
A’ mint az uj kor városainak eredete különbözik az ó kor városainak eredetétől, ugy különböznek azon formák is, mellyekben a’ városi élet Németországban kifejlődött a’ régi formáktól. A’ polgárok t. i. kiváltságos testületekké alakultak, ’s czéhekben egyesültek, mellyek a’ városi élelemmódnak, az iparnak és kereskedésnek minden ágait különkülön, magok számára monopolisálták, ’s bizonyos föltételek alatt, mellyek idegenre nézve sokszor igen terhesek valának, mindenkinek nyitva állottak. Ezek képezték a’ democratiai pártot a’ városban, melly a’ czéhmesterek által a’ községi ülésekben többnyire képviselve volt, ellentételéül a’ patriciusoknak, a’ régi családok ivadékainak, mikint a’ városi telkek birtokosai, vagy mint kereskedők, aristocratiát, még pedig gyakran dölyfös aristocratiát képeztek, ’s a’ várost többnyire igazgatták.
A’ városok ereje illy elrendezés mellett sokáig nőtt, különösen mig a’ nagyobb fejedelmek a’ császárnak és közlovagoknak hatalmát csorbitották. Ezen sokáig tartó harcz alatt a’ városok egymás közti szövetségek által fentartották függetlenségöket, ’s terjesztették kereskedésöket, sőt néha mint független köztársaságok, lovagok, fejedelmek, ’s a’ szomszéd országok ellen győzelmes háborút is viseltek. A’ tizennegyedik század határt vetett hatalmok terjedésinek, ellenségeik által megveretve, belső viszálkodások által elgyöngülve, előbbi politicai befolyásukat többé vissza nem nyerhették. Minthogy azonban a’ kereskedés és ipar, mellynek gyülpontja mindig a’ város volt, a’ városi lakosok anyagi jólétét gyarapitotta, ’s az ebből következő kényedelem és biztosság a’ nemzet gazdagabb ’s tudományosabb egyedeit ’s mindazokat, kik sem urak nem lehettek, sem szolgák lenni nem akartak, a’ városokba gyüjtötte, ’s a’ középrendet megalapította, a’ városok még akkor is kivítták magoknak az országlás figyelmét, miután a’ westphaliai béke után a’ régi szabadságok és szabaditékok lassan lassan elenyésztek, ’s a’ fejedelmeknek korlátlanságra vergődő hatalma semminemű politicai hatalmat maga mellett nem akart tűrni, maga fölött csak árnyékcsászárt. ’S igy történt, hogy Németországban, hol kezdetben kizárólag csak a’ vidék uralkodott, a’ városok idő folytában a’ vidéknek coordináltattak, sőt hogy később érdekeiknek a’ vidéki érdekek alárendeltettek, midőn olly institutiók, mellyek a’ városok kivételes állásában vették eredetöket, mint például a’ czéhek, később a’ vidékre is kiterjesztettek. A’ városoknak ezen erkölcsi nyomadéka mai napig korlátlan kormányok alatt is megmaradt; Poroszországban ime, hol különben a’ földmivelés és földbirtok érdekei leginkább vétetnek figyelembe, már 1807-ben nyertek a’ városok szilárd democratiai elrendezést, mig a’ vidék administrativ elrendezése (Landrathsgesetz) még most is csak tervezetben van.
A’ városok sorsa Europának többi országaiban is kevés változatokkal hasonló volt a’ német városokéhoz. Olasz, déli Franczia- és Spanyol- országokban volt ugyan több régi római municipium, melly a’ jelenkorig mint város fenmaradt, ’s eredetére nézve a’ némettől különbözött, sőt a’ régi alapnézet, melly szerint a’ város és status eszméje egybeolvadt, több olasz városokban egész a’ mult század végeig fentartotta magát, Róma és Florenz és Genua és Velencze sokáig folytaták Sparta és Athén szerepeit; a’ vidéket azonban, Velenczét kivéve, egészen soha el nem nyomhaták. Lombardiának és Cataloniának város-szövetségei azonban nem tarthaták fen magokat, ’s elvesztették politicai jogaikat, de nem befolyásukat, csakhogy ez, nem levén azóta törvényes organuma, zendülésekben ’s forradalmakban nyilatkozott; Francziaországban a’ városok autonomiáját szintén megtörte a’ kormány, de a’ központositás, melly ezen lépés következtében szükségessé lőn, egyetlenegy város kezébe adta az ország sorsát. – Nyugodtabb volt a’ városok kifejlése az angol szigeten, ’s ámbár a’ földmüvelés érdekei, tehát a’ vidékéi még most is az ottani parliamentben tulnyomólag vanank képviselve, a’ középrendnek ’s ezzel az iparnak és kereskedésnek érdekei, a’ városéi, habár képviselőinek száma kisebbségben marad is, mégis folyvást diadalmaskodnak, ’s ugy a’ kül-, mint a’ belügyek igazgatásánál kitünő figyelembe vétetnek.
Hazánkban a’ városoknak soha hasonló politicai befólyása nem volt. A’ népvándorlás dulásai elpusztitották a’ római gyarmatokat az országban, ’s a’ magyarok nem találtak a’ hóditásnál régi városi jogokat, mellyek az uj müvelődés csiráit magokban foglalták volna, a’ mint ez déli Europának több részeiben történt. Magyarországban a’ vidék lett megyékre fölosztva, a’ status alapja, ’s habár az allodialis ősi rendszer itt is feudalissá vált, ’s a’ törzsökuralkodás helyébe már a’ bevándorlásnál az egyedáruság lépett, a’ közélet mégis más kifejlődést nyert mint Némtországban, ’s a’ királyi hatalom, bár többször megtámadva, mégis mindig képes volt azon rendszeresített anarchiát meggátolni, melly az ököljog czíme alatt Németországot szünetlen zavargások szinpadává tette. Királyainkat tehát nem vezérelte semmi politicai tekintet a’ városok épitésénél ’s felszabaditásánál, ellensúlyra főurak és megyék ellen nem volt szükségök, ők csak az ország népesitését ’s az iparnak és kereskedésnek meghonositását vették a’ városok alapitásánál tekintetbe, ’s német formáival együtt, mellyek szerint a’ polgárok „a jurisdictione comitis parochiani” kivétetnek, és hadi szolgálatra köteleztetnek, az idegen szinű institutiót átültették Magyarországba, külön törvénykezési módot, külön belső igazgatást, sőt külön magányjogot is engedvén nekik, melly az ország egyéb institutióitól lényegesen különbözik. – Zsigmond hívta meg a’ városokat országgyülésre akkor, midőn országvédelmi fontosságuk nőtt, mert a’ politicai jogok az országvédelmi kötelességgel nálunk mindig kölcsönös arányban voltak, ’s aligha nem remélt bennök támaszt találni az ellenséges indulatú nemesség ellen; de a’ német város-szövetségek háborúi a’ fejedelmek és lovagok ellen még fris emlékezetben 552valának, ’s talán ezen emlékezet tartóztatta a’ gyönge fejedelmet attól vissza, hogy a’ városoknak még nagyobb befolyást engedjen, ’s hatalmát rájok épitse. De a’ kereskedés és ipar nem virágzott honunkban olly mértékben, mint Német- vagy Angolországban, ’s igy a’ városok sem nyertek általa nagyobb gazdagságot ’s ez által befolyást; idegen institutióik, ’s nagyobbára német türelmetlen nemzetiségök, nem birtak olly vonzó erővel, hogy népességök a’ vidékről a’ megyék rovására szaporodott volna, ’s igy jelentékenységök még annyira sem növekedett, hogy kivívhatta volna a’ polgárok számára a’ magasabb hivatalviselhetési képességet, ellenben minthogy sok helyütt a’ magyar nemzetiség ellen erőhatalommal is kikeltek, ’s magyarok ’s németek közt a’ tusa a’ város falain belől sokszor megujult, belső czivódásaik által még inkább sorvadtak. A’ belháborúk idejében ugyan több felföldi város, ’s különösen Kassa, a’ törvény szavai szerint „mint valamelly független köztársaság” terjeszteni kezdte hatalmát, de a’ beállott béke után az országgyülés (1686) megszüntette ezen kicsapongásokat, mellyek a’ megyék részéről elkeseredést szültek, ’s a’ városok politicai befolyását még inkább korlátolták. Azóta az ország állapota többször megváltozott, a’ városok országvédelmi fontossága megszünt; a’ régi ellenkezés azonban még sem szünt meg, miről a’ jövő czikkben.
Pulszky Ferencz.
