Válasz a’ jégkármentesitő intézet ügyében.
Válasz a’ jégkármentesitő intézet ügyében.
Azon két czikkben mellyeknek egyike a’ a’ „Pesti Hirlap” 266-ik számában másika a’ „Világ”-ban megjelent, a’ gróf Battyányi Lajos által szándéklott, jég elleni biztosittatásban történtek egész súlya, a’ honi jégkármentesitő intézet igazgatóságára rovatik; miután pedig ezen megrovás engem, mint az intézetnek az egyesületi kormánytól függő igazgatóját leginkább érdekel, elmulaszthatlan kötelességemnek tartom mind az igen érdemes vasvármegyei uraknak, mind mindenkinek, a’ kit az intézet érdekel, megmutatni, hogy a’ történt hibának oka én sem vagyok. Az első ellenvetésre, hogy az utasitás és egyéb segédiratok későn érkeztek a’ szombathelyi ügynök kezéhez, azt válaszolom, hogy az intézetnek ez évbeni életbe léptetése csak april 23-kán lön végképen elhatározva. Ekkor kellett legnagyobb sietséggel a’ szükséges segédiratokat kinyomatni, és mind a’ mellett, hogy azok három nyomtató intézetben osztattak szét, a’ legelső küldés az ügynökök részére csak május 14-kén, a’ második pedig majus 20-kán történhetett. Ezen felül Pestről Szombathelyre egyenes közlekedés nem lévén, a’ postán nem küldethetett nagy pamag iratok küldésére a’ Pozsonyon és Sopronon általi utat kelle választani, a’ mi a’ küldeménynek Szombathelyrei megérkezését természetesen késlelteté. De mit lehetett volna egyebet tenni? a’ levélpostát nem használhatám, mert a’ vitelbér magassága mellett a’ közel 200 ügynökhözi szétküldetés felette sokba került volna. – A’ második ellenvetés az ügynökök választását illeti. Miuátn egyesületünk saját költségére nem tétethetett az egész országban utazásokat, hogy ügyeink vitelére alkalmas ügynököket kerestessen, legczélszerübbnek találta, mindenhol a’ triesti tűzkármentesitő intézetnek, és pedig a’ Riunione-nek – mellyet ugy is mint főügynök egész Magyar és Erdélyországban alulirt képvisel – ügynökeire bizni az intézet képviselését. Azonban a’ Riunione kezdete óta létező sajátságos felosztás következtében, 4 v.megye ugy mint: Pozsony, Mozsony, Sopron, és Vas, a’ Zinner és társa nagykereskedőház által vezetett bécsi főügynökség alatt állanak; mi volt tehát természetesebb, mint hogy én az érdeklett négy megyében ügynökök iránt, a’ Zinner házhoz folyamodtam, ez szives volt ügynökeit megajánlani, ’s én további vizsgálat nélkül, a’ mi olly hirtelen nem is történhetett volna, az ajánlottakat ügyeink vitelével megbiztam. Ehhez járul, hogy Königsberger ur, levelében különös buzgóságot nyilvánitott intézetünk ügye iránt, ’s bizonyosan csak a’ szükséges iratok elkéstének tulajdonitható, hogy ez évben még nagyobb üzleteket nem létesittetett. Azonban megfogjuk látni jövőre mi történendik. Két észrevételem van még, mellyet el nem hallgathatok. 1) több hirlapokban jelentve volt, hogy a’ Riunione ügynökei fogják a’ jégkármentesitő intézet ügyét is vezetni, lehetséges e tehát, hogy Könisberger ur mint a’ Riunione ügynöke Szombathelyen és vidékén egészen ismeretlen. Ez valóban szomoru dolog volna, ’s legkülönösebb, hogy mind e’ mellett a’ hirlapok utján tett felhivás következtében, Szombathelyről az ottani ügynökségért, magát senkisem jelentette. 2) Temper ur egész dologbani ártatlanságát távolról sem kétségesitve, mégis csudálatos, hogy ha bár a’ hirlapokban intézetünk létezését nem olvasta is, tulajdon intézetéről – a’ mailandiról – melly mind a’ magyar mind a’ német lapokban intézetünk nyilt ellene gyanánt lépett fel, mit sem olvasott, ’s igy maga saját intézetét annyira nem ismeré, hogy ki nem találhatná, mikint a’ két intézet valóban nem ugyanegy. De hagyjuk az egész dolgot. Egyesületünk minden elkésés, ’s a’ mailandi egyesület ellenkezései daczára is, már első évben a’ közönség becses részvétének örvend, ’s örömmel nyilvánithatom, miszerint az egyesület állása mai napig igen megnyugtató. Adja az ég, hogy intézetünk jövőben szeretett édes hazánkra bő és tartós áldást hozzon.
Weisz Bernát Ferencz, a’ magyar tűzkármentő egyesület igazgatója.
