Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez IV. Nemesség és polgárság.)
Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez IV. Nemesség és polgárság.)
Előbbi czikkeinkben emlitők, hogy a’ polgárságnak Magyarországban politicai nyomatéka nincs, hogy közte ’s a’ nemesség közt rokonszenv alig létezik, szóval hogy a’ polgárság hazánkban nem képezi azon középosztályt, azon tiers état, mellynek napjainkban minden alkotmányos országban tulnyomó befolyása van. Ezen feltünő jelenet, melly a’ jelen szellemével, ’s Europának mostani politicai nézeteivel olly szembeötlőleg ellenkezik, sok felületes vizsgálóban azon eszmét ébresztette, hogy Magyarországban középosztály nem is létezik, hogy ennélfogva hazánkban az alkotmányos életnek egyik fő tényezője hiányzik, ’s hogy az ország alkotmányos szabadságra éretlen. Azok azonban, kik mindent külföldi mértékkel mérve, igy itélnek, nem látják, hogy Magyarországban van középrend, hogy ezen középrend itt is, mint mindenütt a’ haladásnak leghivebb legerősebb támasza, ’s hogy befolyása az országlásra szembetünő, de ezen középrend nálunk nem a’ városi polgárság, hanem a’ középbirtoku nemesség, melly vesztegetésre szegény, de jobban birja magát, mint hogy magát meghagyná vesztegettetni, ’s melly ugyan azért előjogai és szabaditékai által nem vakitatik meg, ’s átlátván a’ kor szükségeit, ’s a’ józan szabadság nélkülözhetlen kellékeit, kész személyes kiváltságait a’ haza közjavának alárendelni, annál inkább, minél bizonyosabb, hogy a’ haza felvirágozásánál, mint a’ hazában mindenkivel egyenlő jogokkal biró honfi többet nyerend, mint a’ mennyit mint szabaditékos nemes feláldozott. – Ezen állapot azonban nem normalis, democrát-aristocratiai ellenkezést foglal önmagában, ’s azért méltán lehet kérdezni, miért van az, hogy hazánkban a’ középrendet nem a’ városi polgárság képezi? honnan ered a’ polgárság politicai apathiája? ’s mi az oka azon szerep-felváltásnak, melly közte és a’ nemesség közt történt? – Ezen kérdéseknek megfejtésénél kérdő a’ fenálló városi rendre utaltatik, azon különbségekre, mellyek a’ k. városok és megyék belső igazgatása közt léteznek, a’ zártkörü, önmagát kiegészitő választó testületekre, az életfogytáig tartó hivatalokra, a’ nyilvánosság híjára, mint meg annyi akadályokra, mellyek a’ közszellem kifejlését a’ polgárságnál gátolják, ’s politicai befolyását lehetetlenné teszik. – A’ közvélemény pedig kimondta már e’ részben itéletét, a’ sajtó és a’ közgyülések utján, ’s egyhangulag kivánja a’ visszaélések megszüntetését, ’s a’ hasonositást a’ megyei szerkezettel; sőt minthogy az országgyülés a’ városi elrendezés iránt már megkezdte munkálódásait, azt remélik sokan az alkotandó törvénytől, hogy általa a’ polgárság nemcsak nagyobb politicai befolyást, hanem elég tapintatot is fog nyerni, hogy ezen befolyását a’ haza érdekében és a’ magáéban használandja, mert tömérdek bajainkban már megszoktuk minden uj intézkedésben panaceát látni, ’s egyes törvényektől várni minden betegségeinknek orvoslását. De vannak más részről, kik nem tagadják ugyan a’ városi belső elrendezésnek, a’ választási és és tanácskozási rend meghatározásának ugy nélkülözhetlenségét, mint nagyszerű hasznait, ezen elrendezést azonban nem látják elégségesnek azon örvény áthidazására, melly jelenleg a’ nemesség és polgárság közt tátong, és csak akkor fog betöltetni, midőn polgár és nemes nem fognak többé különböző törvények alá tartozni, midőn a’ polgár a’ városban szintén az lesz, mi a’ nemes jelenleg a’ megyében, midőn ezen két rend személy- és birtokjogra nem fog többé egymástól különbözni, mert ezen jogbeli különbség, a’ nemzeti egység ezen hiánya a’ polgárság politicai fejletlenségének, ’s a’ közszellem hiányának legfőbb oka.
Felsőbb hivatalokra Magyarországban csak a’ nemes alkalmaztathatik, a’ polgár nem bir városán kivül hivatalviselhetési képességgel, ’s legyen bár administrativ lángész, még sem emelkedhetik ki a’ város szük köréből, hacsak meg nem nemesedik, az egész haza kormányábani részvétel láthatárán tul fekszik, mig a’ legutólsó nemes előtt is nyitva áll az ut az ország legfőbb hivatalaihoz. Ezen lényeges különbség megfejti a’ rokonszenv híját, melly nemes és polgár közt létez. – A’ nemes személyjogokra nézve magasabban áll, mint a’ polgár, mig a’ mágnás a’ nemessel személyjogaira nézve egyenlő, ’s csak országgyülésen áll politicai jogaiban fölötte, a’ nemes tehát a’ magán- ’s municipalis életben egyenlőséget követel a’ mágnással, de a’ polgárt, mint minden tekintetben alatta állót közönségesen lenézi, a’ polgárság pedig megsértve ez által önérzetében, városára szoritva, ’s országos álláspontra soha nem emelkedhetvén, kisszerü vitákban a’ megyével ’s a’ városban lakó nemesekkel véli befolyását, ’s állásának nyomadékát bebizonyithatni. Illy alárendelt helyzetből ki akarván emelkedni a’ polgár, ha elég vagyont szerzett magának, azon van, hogy megnemesedhessék ’s jószágot vehessen, a’ polgárság e’ szerint örökké megfosztatik természetes vezetőitől, ’s capacitásait rendesen a’ nemességnek adja által, hiszen csaknem mindennapi látvány, hogy a’ tőzsérnek, a’ kereskedőnek, polgárnak fia szüzvállas táblabiróvá lesz, ki a’ vérrel szerzett szabadságot szintugy emlegeti, mint az Árpád alatt bejött magyarok ivadéka. A’ polgárság tehát hazánkban nagyjára azokból áll, kik még csak készitik vagyonukat, ’s polgári állásukat csak lépcsőnek tekintik a’ nemességhez, ugyanazért nem nőnek ugy össze a’ városi érdekekkel, mint a’ nemes a’ megyeiekkel; a’ városi tisztviselő, ki a’ hivatalviselést gyakran életmódnak tekinti, nem birja azon tekintetet, mellyel birnia kellene; a’ nemes még cselédeit sem akarja politialis hatóságának alája vetni; sőt a’ város nemetlen lakóinak legnevezetesebb része, melly nevelése és tudománya által, a’ polgárság vezetőivé emelkedhetnék, az ugynevezett honoratiorok, a’ vármegye hatósága alá adják magokat önkint, jobbaknak tartván magokat, mint, hogy polgárokká váljanak, a’ városban lakó nemesek pedig, csak szükségből szolgálnak a’ városnál, mintha ez által nemes levelök fóltot kapna. – Mind ezek elnyomják a’ polgárságban a’ közszellemet, ’s helyébe emelik a’ csekélyes nyárs-polgárságot, (Spiessbürgerlichkeit) melly a’ város falain kivül nem ismer hazát, melly a’ tulbecsült helybeli érdekeket nem tudja az egész hon érdekeinek alárendelni, melly a’ szokásosság bilincseiből ki nem szabadulhatván, minden nagyobbszerü eszmétől visszaretten.
A’ városi elrendezés fog ugyan némi részben mindezeken segíteni, mig azonban a’ hivatalviselhetési képesség kizárolag a’ nemességet illeti, mig a’ hazának minden nem-nemes lakói képteleneknek bélyegeztetnek az ország kormányára, addig ne álmodjunk önálló független polgárságról, ne ámitsuk magunkat azzal, hogy nemesség és polgárság assimilálódik, mert ha a’ város belszerkezete a’ megyééhez hasonlitani fogna is, még is fenmarad nemes és polgár közt a’ legbotrányosabb különbség. A’ hivatalviselhetési képesség kiterjesztése szükséges kisérője a’ városi elrendezésnek.
A’ nemzeti egység azonban még többet is igényel, ’s a’ sokszor emlitett hasonositás kiegészitéseül szükséges még, hogy a’ birtok-jog városban és megyében egy lábra tétessék, ’s hogy a’ törvénykezés ne legyen polgári osztályok szerint különböző. Az ősiség módositása ki fogja ugyan némileg egyenliteni azon különbséget, melly a’ nemesi és polgári birtok természete közt fenáll, a’ városi perfolyam azonban még mindig különbözik a’ megyeitől sőtváros és város közt sem létez egyenlőség, mert míg a’ tárnoki városokban a’ feleknek két feltörvényszéke van, addig a’ személynöki városokban folytatott perek csak egy feltörvényszékhez vitethetnek fel, ’s igy csak a’ perlekedők lakhelye határozza el, valljon a’ városi tanács itélete egyszer vagy kétszer vétethessék e uj vizsgálat alá, sőt nem levén olly főtörvényszék, mellynél a’ perek középülnének, a’ törvénykezés egységét még a’ formákra nézve is, fentartani lehetetlen.
Ezek körülbelől azok, mik a’ városok elrendezésén felül még megkivántatnak arra, hogy az ország erős független polgársággal birjon, ezek azok, mikért a’ városi követek, ha országgyülési voksuk meg lesz határozva, leginkább fognak küzdeni, ezek azok miket a’ megyék követei szivesen át fognak engedni a’ polgárságnak ha meggondolják, hogy azon nemességnek, melly hazánkban a’ középosztályt képezi, ’s melly, ha a’ hivatalvágy daemonától meg nem vakittatik, a’ békés haladásnak legtöbb garantiát nyujt, erősitésre minden esetre szüksége van; mert felette áll, a’ gazdag oligarchia, alatta a’ zavaros ochlokratia, ’s voltak már ’s jöhetnek ismét idők, mellyekben ez amannak zsoldjába áll, hogy az intelligentia a’ nyers erő által elnyomassék; akkor pedig a’ középbirtoku nemesség természetes frigyese, az emancipált polgárság leend.
Hogyha már a’ polgárnak ollyan allást adunk a’ városban, millyen jelenleg a’ nemesé a’ megyében, akkor szükséges, hogy a’ város egyéb viszonyaiban is azon polczra emeltessék, mellyen most a’ megye áll, szükséges, hogy a’ város nemcsak a’ kamarától, de a’ megyétől is függetlenitessék. A’ megyétőli függés kisebbszerü ugyan mint a’ kamarátóli, de épen ezen kisszerüség bántja a’ polgári önérzetet, a’ nélkül, hogy akár a’ közállománynak, akár a’ megyének hasznára válnék. – A’ megye eddigelé három tekintetben avatkozik, törvényeink szerint, a’ város belső igazgatásába, midőn a’ vámot szabályozza, a’ mértékek felett felügyel, ’s a’ hús árát meghatározza. – Az ut- és hidvám meghatározása, nézetünk szerint, jól rendezett statusban nem lehet a’ helyhatóságok feladatja, mert ezek a’ vámok emelése által rövidlátó számitással nagyobb jövedelmet remélve, ezen intézkedéseikből nyomaszthatnák a’ kereskedést, ’s drágithatnák az árúkat, mi által végre csak önmagokat károsítanák, ’s ez lehetett az oka, miért bizatott az ut- és hidvám meghatározása törvényeink által olly helyhatóságokra, mellyeknek ebből semmi közvetlen jövedelmök nem volt. Ezen meghatározás azonban ezentúl, miután még Sáros is kivánja, hogy az ut- és hidvámot nemes és nemetlen egyenlően fizesse, ’s igy biztosan remélni lehet, hogy az ut- és hidvám nem lesz többé a’ nem-nemesektöl szedett védvám a’ nemesek javára, országos elintézést kiván, ’s talán legjobban azon középponti igazgatóságra bizathatnék, mellynél a’ provincialis érdekek tulnyomóságának elmellőzésére a’ közlekedési eszközök, ’s ez által ország kereskedése feletti őrködés középülni fog, ’s igy meg fog szünni a’ megyék és városok közti egyenetlenség egyik főoka. – Más tekintet alá jön a’ helypénz és kövezetpénz, mellyeknek meghatározása az ország különböző részeiben különböző, ’s hol a’ wegyék, hol a’ városok által szabályoztatik önállólag, hol pedig mind a’ két hatóság kihallgatása után a’ helytartó tanács által határoztatik meg. Ezek csak városi jövedelem forrásoknak tekintethetnek, mellyek kizárólag a’ városi lakókat terhelik, ’s a’ városi életet drágitják, de a’ közforgalomnak nem akadályai, ezek tehát a’ városok szükségei szerint volnának országosan meghatározandók, sőt miután fővárosunknak, Budapestnek jövedelme szemlátomást elégtelen mind azon közintézetek ’s rendőri intézkedések felállitására és fentartására, mellyeket a’ fővárosi lakók bátorsága és kényelme méltán igényelhet, igazságosnak tartanók még azt is, hogy az 1681: 12 t.cz. kivételesen Budapest javára módositatnék ’s országgyülésileg meghatározandó mérsékelt fogyasztási adó (accise) állapitatván meg, melly a’ fővárosba hozott mindennemü élelemszerekért fizettetnék, a’ főváros felvirágozása ez által is mozditatnék elé.
Hogy a’ mértékek feletti felügyelés a’ város kebelében a’ megyére bizatik, ezt alig lehetne közgazdasági vagy rendőri tekintetekből védelmezni, ez csak ujabb bizonysága azon bizodalmatlanságnak, mellyel az ország a’ városok tisztviselősége ellen viseltetett, ha azonban a’ tisztviselőség ezentuli választása elég garantiát adand az igazságkiszolgatás pontosságára, és a’ közrend fentartására nézve, akkor meg kell szünni azon függésnek, melly a’ városi tisztviselőség tekintetét megsérti, a’ nélkül hogy a’ közrend fentartására szükséges volna. – Hasonló tekintet alá jő a’ húsnak, fagyúnak, gyertyának ’stb. árszabása is, melly, ha jelenleg még meg nem szüntetnék*, minden esetre a’ hatóságok által csak önkebelökben gyakoroltathatik, hacsak az egyiket a’ másiknak alárendelni, ’s tekintetét csonkitani nem akarjuk. Szabályozza tehát ezeket, (ha csakugyan szükséges a’ szabályozás) a’ város a’ maga kebelében, szabályozza a’ megye ott, hová administrativ hatósága egyébkint is kiterjed, álljanak ezen hatóságok egymás mellett egyenlő magasságban, legyenek egyenlő osztályú ikergyermekei a’ hazának, mert ha a’ megye a’ büszke majoresco marad, ’s a’ mindkettőt egyenlően illető szabadságot csak a’ maga számára tartja meg, akkor a’ szabadságból kizárt várostól csak irigységet várhat ’s visszavonást; nem pedig azon testvéri szeretetet és testvéri segedelmet, melly haladását előmozditaná, ’s a’ balsors csapásai ellen védelmezendi.
Az bizony megszüntethetik igen könnyen; erre legalább nem kell „systematica pertractatio.“ – Szerk.
Pulszky Ferencz.
