NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(A’ Ward ur inditványa fölötti alsóházi vitatkozás vége.) Carew ur melegen pártolá az inditványt. Mi czélra – kérdi a’ szónok – létezhet akármelly egyház is? Bizonyosan nem másra, mint hogy vallástudomány és vallási müveltség terjesztessék általa. Ugy de mikép teljesitheti e’ czélt az irlandi egyház különböző vallású nép közepette? A’ cselekvéstelenség rendszere nem állhat fen többé Irlandban, következőleg a’ protestans országos egyház sem. Eliot lord: „Tisztelt barátom (Ward ur) beszéde legkevesbbé sem vala homályos, javaslatai egészen világosnak és határozottak. Sajnálom, hogy a’ nemes lord, London városának követe (lord John Russel) nincsen jelen a’ házban, mert ohajtanám tudni: valljon pártolna volna e a’ nemes lord a’ tisztelt barátom által inditványozott feliratot. Én azt alig hihetem. Ha jól értettem tisztelt barátomat, ő az irlandi püspökök és érsekek terhes gépezetének, melly az irlandi országos egyházat képezi, rögtöni megszüntetését, és az egyházi javaknak biztosságba adását inditványozá, minélfogva azok a’ különléle vallás-felekezetek között elosztassanak, ugy hogy az episcopalis egyháznak mintegy 70,000 font sterlingje maradna. Itt most nem az a’ kérdés, mellyik egyház lett volna mindjárt kezdet óta legalkalmasb Irlandra nézve, vagy ha Irlandban országos egyház nem léteznék, mellyiket kellene főkép azzá tenni. A’ fenálló protestans országos egyház az unionak egyik föltétele vala, ’s az ekkép megvásárlott unio nélkül a’ katholicusok emancipatiója soha nem lett volna elérhető. Vagy ha talán eléretett volna is az unio nélkül, de békes uton bizonyosan soha sem, hanem csak forradalom és vérontás által. A’ ház előtt levő kérdés nem a’ körűl forog, ha valljon a’ római kath. egyházat Irlandban meg kell e adományozni, hanem: eltávolitsuk e az irlandi egyház vagyonát eddigi czéljától, ’s megszegjük e zálogul adott szavunkat? Senki ne csalja meg magát e’ tárgy körül; a’ szőnyegen levő inditvány fölötti szavazásnál a’ protestans egyház ledöntése vagy fentartása forog kérdésben. A’ tisztelt tag (Ward) azt mondá, hogy Irlandban nem egyedül az országos egyház jövedelmei és hitfeleinek száma közötti aránytalanság ellen van panasz, hanem hogy r. kath. lakosság magának az országos egyháznak létezését is szégyenbélyegnek, lealacsonyitásnak tartja ’s érezi. Őszintén kell megvallanom, én nem látok különbséget egy protestans országos egyház és egy protestans fejedelem létezése közt. (Tetszés a’ ministeri oldalon; az oppositio részéről: oh! oh!”) Mi mind a’ kettővel birunk. A’ szónok kérdi ha talán az ellenzék urai az „act of settlement” megszüntetését akarják e inditványozni, mellynek rendelete szerint a’ brit birodalom fejedelmének protestansnak kell lennie? Már pedig mig a’ fejedelem protestans, addig protestansok és katholicusok közt soha sem létezhet tökéletes egyenlőség. A’ szónok ismét O’Connellt idézi tanuságul amaz állitás czáfolására, mintha a’ protestans egyház Irlandban a’ katholicusok roppant tömege által tartatnék fen, mert Irlandban a’ földbirtok 9/10 része protestansok kezeiben van. Az inditványozó 583által tett historiai visszapillantásra a’ nemes lord azt jegyzi meg, hogy abban az időben minden europai egyház politikai czélok eszközeűl használtaték. A’ repeal utáni kiáltozás Irlandban szónok nézete szerint nem az országos egyház miatti sérelmekből, hanem a’ haszonbéri viszonyokból ered; ezek szilárditása ’s más hasonló remények azok, mellyekkel a’ nép felizgattatik. A’ nemes lord megmutatni törekszik, hogy az irlandi egyház jövedelme nem is fölötte nagy a’ protestansok és papjaik számához képest, ’s hasonlag Grattan Henryre, a’ katholicusok jogegyenlőségének jeles bajnokára hivatkozik, ki kevéssel halála előtt még az alsóházban az országos egyház sérthetlensége mellett nyilatkozott; sőt Plunkett, ki hasonlag jeles hirű védszónoka volt a’ katholicusok emancipatiojának, az irlandi protestans egyházat a’ két sziget közötti egység kapcsának nevezte. Igy éreztek több más baráti is az emancipationak, mint Burke, Canning, Castlereagh. A’ szónok szemére veti az oppositio tagjainak, hogy magok közt sincsen egység az iránt, mit kelljen Irlandban a’ vallási viszonyok körül cselekedni. A’ javaslott fölirattal csak bohó-játék üzetik az írnép előtt; a’ szónok megrója azokat, kik az ir néptől ollyszerüleg szólnak, mintha ez csak katholicusokból állana, és az irlandi protestans földbirtokosak osztálya nem is tartoznék Irland népéhez. Az inditvány elfogadása a’ protestansokra nézve keserű csalódás lenne. Azonban illy inditvány mindig brutum fulmen marad, mig a’ brit parliament szab törvényt a’ három országnak, ’s valamint Anglia és Scotia népe nem türné, hogy a’ római kath. clerus fentartására megadóztassék, ugy bizonyosan még sokkal kevesbbé egyezend meg a’ protestans egyház vég megszüntetésében. A’ kath. clerus országos pénztárbóli fizetésének maga O’Connell és M. Hale érsek nem rég hevesen ellene nyilatkozának, sőt meginték a’ népet, hogy attól, mint az ir szabadság kelepczéjétől, ovakodjék. Eliot lord végül megemlité, miként az emancipatio idején annak védszónokai egészen máskép nyilatkozának. Az országos egyház sérthetlensége akkor világosan és szerződésileg elismertetett, és a’ kormány, ha most az egyházat megsértetni engedné, nyilván hitszegést követne el. – Aug. 3-kán a’ vitatkozás jó darabig hasonló élénkséggel folytattatott, ’s mind az indivány mellett mind pedig ellene több szónok nyilatkozott. Esti nyolcz órakor azonban egyik alsóházi tag a’ jelen volt tagok feltünőleg csekély számát ürügyül használván, a’ házat megszámláltatá, mire kisűlvén, hogy az érvényes végzés hozatalára szükséges 40 tag nincsen jelen, az inditvány minden további eredmény nélkűl elesett.
Aug. 8-kán a’ felsőházban Roden gróf 5000 irlandi protestanstól aláirt kérelmet nyujta be, mellyben a’ folyamodók panaszt tőnek, hogy mig a’ romai katholicusok repealgyülései elnézetnek, ők a’ Boyne melletti harczévnapjának ünnepléseért szigoru’ büntetést kaptak; minélfogva kérik a’ lordok házát, venné fontolóra ama’ veszélyeket, mellyeknek az irlandi protestansok kitétetvék olly agitatio miatt, melly – mint látszik – polgári háboruvá fajulni készül. Ez alkalmat adott a’ nemes grófnak keserű panaszra fakadni azon aránytalan jogtalanság ellen, miszerint a’ repealereknek hadi rendben, hadi zenével zászlókkal és lobogókkal ’s lázasztó föliratokkal tartatni szokott gyülekezetei büntetés nélkül maradnak, holott a’ csekély számú ’s tántorithatlan hűségű orangisták ellen a’ politikai népjárásokat tiltó törvény teljes szigorral hajtatik végre. Szónok szerint a’ törvényt vagy amazokra is kiterjeszteni, vagy végkép megszüntetni kellene. Wellington herczeg kijelenté, hogy az illető törvény csak politkai és vallási évnapok ünneplésére vonatkozik következőleg a’ repealgyülésekre nem alkalmazható. Brougham lord, ki – mióta a’ whigministeriumból kipottyant – a’ nagy pártok közepette a’ „függetlent” akará játszani, még pedig kissé több észszel, politikai értelemmel, és szilárdabb tekintélylyel, mint némelly diminutiv-publicisták más országokban ’s minthogy ez nem sikerült, a’ toryk karjai közé veté: magát, de a’ két szék közt elvégre is szerencsésen a’ pad alá jutott, – epésen fakadt ki a’ repeal ’s jelesül O’Connell ellen; helyeslé azonban, hogy a’ kormány mérsékelt rendszabályokat követ. A’ kérelem a’ ház asztalára tétetett. Aug. 9-kén az alsóházban ugyan e’ tárgy került szőnyegre, ’s Northland lord kérdésére Peel Robert Wellington herczeg felsőházi nyilatkozatához hasonló választ adott. Crawford Scharman ur törvényjavaslata került napi rendre az irlandi haszonbéri viszonyok rendezése és szilárditása tárgyában. Peel a’ bill másodolvasását azon oknál fogva ellenzé, minthogy nem tanácsos e’ fontos billt, mellynek érettebb megfontolására jövő parlamenti ülésben bővebb alkalom leend, most az ülés végén veszélyeztető szavazásnak kitenni; a’ minister egyébiránt igéré, hogy a’ kormány minden rendszabályt melegen pártoland, melly a’ haszonbéri viszonyok javitását tárgyazandja, mennyiben a’ tulajdonjoggal megegyeztethető leend. Számos irlandi tagok, köztök O’Connell John örömeiket nyilvániták a’ ministernek e’ nyilatkozata fölött, mire Crawford ur inditványától elállott. Aug. 10-kén Gladtstone ur az erőmüvek szabad kivitelét megengedő, ’s egyszer már felolvasott bill, másod olvasását inditványozá, melly inditvány nagy többséggel el is fogadtatott; Sir James Graham skót egyházbillje heves ellenzés után bizottmányilag elfogadtatott. – A’ felsőházban Brougham lord, ki már az egyensúlyt nem képes többé feltaláni, az irlandi repealmozgás elnyomására törvényjavaslatot terjesztett elő, mellytől azonban más nap önkint ellállott. A’ nemes lordnak e’ javaslata még a’ torykat is meglepé, ’s ez talán nem csekély ösztönűl szolgált arra, hogy billjét visszavegye.
