Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ magyar tudós társaság folyó hónap 28-kán tartott rendes heti ülésében, megjelent a’ most Indiából haza utaztában itt mulató Wilson ur a’ Scott egyház hitterjesztő, az angol asiai társaság tagja, ’s ezen társaság bombayi ágának elnöke. A’ derék tudós több foglalkozásai közt, különös figyelmet fordíta philologiai vizsgálatokra is, mellyeknek az általa beutazott, ’s mondhatni áttanult, roppant, és sok ajku föld dús bányát nyujta. Eddigi vele tartott értekezések szerint, a’ magyar nyelvnek, egyes és mit sem bizonyitó szavakat kivéve, semmi rokonát sem lelte, ’s a’ magyar szerinte is marad a’ mi volt, t. i. mint nagy költőnk mondja: „Csak maga elszakadott testvértelen ága nemének.” Egy sziget a’ népek oceánjában, ’s azért is verik századok óta annak zivatarai és zuzmarái nem rokon partjait, de csak épitsünk és lelkeinkben gátot ellenek, ’s nem lesz mit félnünk. De van egy más nemzet, mellynek származására igen fontosok Wilson ur fölfedezései, ezen nép az, melly Spanyolországban a’ tánczot, orosz birodalomban a’ női kellemet (!) ’s hazánkban a’ nemzeti zenét képviseli, ’s mellette vályogot ver, elméskedik ’s lovat lop. Egy szóval ők barna földieink a’ bút és bajt nem ismerő czigányok. Wilson urral jött egy bombayi parzi ifju is, az első, ki hitsorsosai közül a’ kereszténységre (a’ reformált vallásra) áttért. Ezen párziak Persia régi vallását a’ tűzimádást követik, melly mint már bizonyosnak állíthatjuk, saját párduczos őseink vallása is volt, ’s igy bombayi vendégünk kétszeres figyelmet érdemel reánk nézve, mert őseink vallásában nevekedett, ’s most azon vallásra tért, mellyet tul a’ Tiszán per eminentiam magyarnak neveznek; ’s ha ösei és őseink közt nem is létezék néprokonság, de ha jól viselték magokat, legalább együtt üdvezűltek, Ormuzd – a’ tűzimádók jó istene – paradicsomában. Mind Wilson ur, mind ezen parzi ifju beszélik az Indus partján lakó Budsurádi népfaj nyelvét, melly azonban az utóbbinak sem anyanyelve, ’s ezen, melly egy a’ hindu nyelv számtalan dialelectusai közűl, egész Asián, europai Törökországon ’s hazánkon keresztül, mindenütt beszéltek a’ czigányokkal, értetve áltatok, ’s értve anyanyelvöket. Igy tehát tökéletesen fel kell áldozni czigányainknak a’ pharaói rokonságot, mert csakugyan bizonyos azon állítás, hogy Keletindiából származtak. – Mult kedden reggel Pesten a’ józsefvárosi statio-utczában tűz támadt, de a’ hatóság foganatos rendelkezései által hamar elfojtaték, ’s bár az egész vidék csupa igen gyulékony anyagú házakból áll, tovább nem terjedhetne, ’s ezen nekünk, pestieknek, még inkább kell örülnünk, ha visszaemlékezünk azon boldog időkre, mikor vizipuskáink 1-ször minden tűzhöz későn értek. 2-szor vizet nem adtak, mint annak idejében elégszer kénytelenek valánk említeni. – September 13-kán fog a’ miskolcziak javára, a’ budai nyári szinházban, a’ buzgó Frankenburg Adolf ur inditványára és vezérlete alatt műkedvelők által Nagy Ignácz köztetszést nyert „Tisztujitása” adatni, mellynek sűrü látogatására szólitva fel a’ közönséget, mind az elrendezőnek, mind a’ résztvevő hölgyeknek és uraknak hálás köszönetünket mondjuk szép emberszeretetet tanusító buzgóságukért, de legszebb köszönetül fogadandják a’ szerencsétlenek hálakönyeit. – Számos panaszt kelle már hallanunk, egy bizonyos egyén szemtelen koldulása ellen, mellyel a’ fővárosok lakóinak, ’s kivált az itt mulató idegeneknek alkalmatlankodik. Ő a’ koldulás ürügyeiben igen leleményes, legujabb találmánya pedig, hogy a’ hajdan hires pesti poeta Holdmezei és Berei Farkas András arczképét, ’s egy versét, a’ poeta nec laureatus nec aureatus eredeti kiadása szerint ujra kinyomatá, ’s a’ két levelecskét koldulási eszközül használja. Az illyen ember arczátlansága ellen más eszközt nem tudunk, mint magyarán megmutatni neki: hol hagyta kőmüves a’ rést. Magának pedig az érdeklett kéregető egyénnek azt tanácsoljuk, tegyen már egyszer mesterségében merészebb lépést, ’s ha Farkas András műveit csakugyan felelevenitni akarja, nyomassa ki annak Sándor orosz czár tiszteletére irt verseit, ’s küldje el Pétervárba, találkozhatik számára is néhány rubel, kivált ha tót forditást is mellékel hozzá. – Szombaton september 2-kán Fáncsy Lajos nemzeti szinész ’s rendező javára először: „Lucrecia” – szomorujáték 5 felvonásban, versben – Irta Ponsárd. Forditotta Egressy Benjámin – fog adatni.
