A’ zalai esemény
A’ zalai esemény*.
A’ gyors postát, melly zalai leveleinket meghozá, csak negyed napra vevők; – oka volt, hogy a’ posta kocsis a’ szerencsétlen Fejérvárt átgázolhatlan lángban, a’ posta hivatalt hamuvá égve találta; – a’ posta tiszt még most is szabad ég alatt küldeményezget.
Remény ’s aggodalom közt nézett elibe az egész ország Zala vármegye augustus 31-kei gyülésének. Egy lelkes megyének, a’ rút fondorkodás által megbuktatottnak felemelkedését várta e’ hon, ’s megvárta tőle, mi ezen felemelkedéssel ugyanazonos, t. i. hogy visszaadja a’ honnak azon férfiut, kiben szinkülönbség nélkül öszvehangzó a’ közvélemény. – ’S a’ feszülten várt időpercz ütött. Zala hasonlón egy kétségbe esett beteghez, ingadozó lábakon felemelkedett; és az adó elvét elvállalá, és Deákot követül elválasztá; és Deák még sem követ, mert a’ követséget el nem vállalá; el nem vállalá pedig, mert Zalának helyzete, ’s megválasztatásának körülményei ollyanok voltak, miszerint elvállalnia erkölcsileg lehetetlen volt. Igen is nyilt vallomást teszünk, ’s komoly megfontolás után ’s a’ barátság sugallatinak néma háttérbe szoritása mellett teszszük azt: hogy Deák megszünt volna Deák lenni; megszünt volna azon polczot, mellyre őt a’ köztisztelet emelé, megérdemleni, sőt megszünt volna politicai character lenni, hahogy a’ követséget illy körülmények közt elvállalja. – És még is barátinak közepette félre értetett; és szemrehányásokkal, méltatlanságokkal illettetett, mellyekkel még akkor sem kelle vala illettetnie, ha hibázott volna; pedig nem hibázott; ’s ha nem ollyanok voltak volna is birái, kiknek legszentebb, legbecsületesebb, ’s a’ haza közhálájára érdemes czélzataik mellett is nem ingerült kedélyben nem lenni emberileg lehetetlen volt; nem kell vala méltatlanságokkal illettetnie annyival inkább, minél nagyobb szüksége van a’ kornak, mellyben élünk, látni itt ott magasztos jellemeket, kiknek meggyőződését a’ polgárok heve meg nem ingathatja; pedig hogy Deák a’ mit teszen lelkismeretének tiszta szent sugallatából teszi; erről – Zalának becsületére legyen mondva – Zalában bizonynyal senki sem kételkedett. – De hiszen illyen az emberi viszonyok szomorú sorsa! Olvasóink ismerik Mirabeau mondását, kit, midőn az őt egy napon istenitett nép, más nap népárulónak nevezé, triumphusainak emlékezetében imigyen kiálta föl: „nem volt e’ leczkére szükségem, hogy megtanuljam, mikint a’ Capitol?umtól a’ Tarpeji kőszirtig csak egy lépés van.” – Azonban halljuk a’ részleteket. – Nyájas olvasónkat csak arra kérjük: függeszsze fel itéletét mig, mind a’ két itt következő levelet elolvasta. – Nyilvános jellemek, ’s nyilvánok tények, a’ nyilvánosság itélőszéke elibe tartoznak. Mi is tehát kimondandjuk a’ tárgyról nyiltan véleményünket:
* * *
Zala-Egerszeg, september 1. Zala megyében a’ házi adó tegnap augustus 31-én felkiáltással igen nevezetes többség által elfogadtatott, – ez tegnapi gyülésünk egyik eredménye, másik pedig az, hogy országgyülési követekké Deák Ferencz és Kerkapolyi István első alispán urak szinte felkiáltással megválasztattak; – megkísértem leirását az eseménynek, hogy lássa a’ haza az akadályokat, mellyeket le kellett küzdenünk.
April. 4-ik napjáig, mikor a’ házi adó le kalapoltatott, a’ zalai értelmes osztály ellen akár mint bérbe fogadott, akár mint behálózott, de minden esetre csak vak eszköz, egyedül az ismeretes F–os állott; találkoztak azonban később segédjei, kiket részint a’ megbántott hiuság, részint herostratusi hirvágy, részint tisztujitási remények hozzácsatoltak, ’s igy támadott egy sereg, melly a’ megyét elárasztá, buzgón tanitván szakadatlanul a’ nemességet arra, hogy az adó elválalásával paraszt lesz belőle. A’ gyalázatos hazugságokat, a’ csábitás ezer módjait nem hozom fel, csak azon egyet, hogy a’ nemesség megvesztegetésére tömérdek pénz is forditatott, csak egy nemes közönségbe hat ezer forintnál többet osztottak ki; – a’ lakomák egymást érték, szóval, nincs mód, nincs eszköz, mit használatlanul hagytak volna. – Ellenben Zala rendei Cs– L– és H– J– urak lelkes vezérlete alatt tisztviselőikkel egyesülve, nem kiméltek semmi fáradságot a’ nemesség felvilágositására; és a’ nemesség ott, hol megvesztegetve nem volt, elértette az értelem szavát, világos bizonyságául annak, hogy a’ nemesség hagyja magát az ész által vezéreltetni, ha alávaló bujtogatók ’s megvesztegetők nem környezik. – Illy forradalom közt közelitett augustus 31-ike, melly a’ házi adó kérdésének ujabbi tárgyalására ’s követek választására volt kitüzve; remény ’s aggodalom közt, de csüggedés nélkül vártuk a’ napot, melly vagy fáradságunkat jutalmazandja, vagy megsemmisit bennünket; és vezettük a’ nemességet 30-án délután a’ kaszaházi mezőn részére már előre készitett tanyára, hol négy mindegyik 50 öles hosszu deszka sátor, ellátva padokkal ’s asztalokkal, kényelmes enyhelyet nyujtott nékik a’ nap égető heve ellen; lobogó zászlókkal jött a’ megyének mind a’ hat járása, és szakadatlan ágyuzás ’s zene közt a’ legszebb renddel telepedett meg mindegyik járás kijelelt helyén, – de vezették amazok is a’ részükön levőket az olai korcsmákba, ’s látni lehetett, hogy a’ zalai gyülés még illy népes soha sem volt. – Az apróbb részleteket mellőzve, csak a’ gyülésre való bemenetelt jegyzem meg, – 31-én már 6 órakor reggel a’ nem adózók a’ megyeház előtti tért elfoglalák, hihető azon gondolattal, hogy a’ másik résznek ott helyt nem engedvén egyedül magok fognak határozni; de főméltóságu főispánunk intézkedett, hogy a’ térnek egyik fele a’ miszámunkra üresen maradjon, – ’s miután kün a’ tanyán H– J– ’s C-i L– urak a’ nemességet értesitették volna arról, hogy főméltóságu főispánunk a’ közbátorságról ’s csend fentartásáról előre gondoskodva egy osztály lovasságot rendelt, ’s igy megtámadástól személyét senki sem féltheti, járásonkint külön osztályokra állitván fel a’ nemességet, ’s nemzeti szinre festett tollakat, mint megismertető jegyeket, osztván ki közöttök, minden járás külön tulajdon zászlóikkal, zene-kiséretben a’ legszebb renddel vonult kirendelt helyére a’ megyeház előtti térre, ’s a’ két fél szemközt egymással megállapodott. – Elszomorodva valánk a’ katonaság meglátásakor, ’s keserü volt annak meggondolása, mikint szabad hazában a’ szabad tanácskozást fegyverrel kell biztositani; de nem lehetett máskép, ha személyeinket megtámadásra ’s talán iszonyu mészárlásra kitenni nem akartuk, mert az ellenfélen levő nemesség kezében látott dorongok, csákányok, ’s kis fejszék, mellyekkel a’ tanácskozás helyén valamennyien ellátva voltak, meggyőztek bennünket azon már régen szárnyalt hir valóságáról, hogy ha nem számmal, erővel is győzni fognak; – az adózó részen lévő nemesség ellenben felvilágosittatván a’ tanácskozás módjáról, ’s biztositva levén, hogy meg nem támadtathatik, még támasz botjait is elhajigálta; – e’ körülmények tehát a’ katonaság jelenlétét szükségessé tevék, mit később a’ következés is igazolt. – Szemközt állván már a’ két fél egymással, főméltóságu főispánunk harsogó éljenek közt nyitá meg a’ gyülést, ’s első alispánunk tolmácsolá a’ RR-nek, ő excellentiája azon szándokát, hogy a’ többséget e gyülés két nevezetes tárgyára nézve szavazás utján ohajtaná kitanulni, ’s arra nézve a’ szavazatok összeszedése végett két választmányt is kiküldetni kiván, egyszersmind a’ közcsendesség ’s rend fentartását ajánlván; ’s már a’ választmányi tagok nevei olvastatának fel, mikor actio kiáltozása közben zaj támadott, de e’ zajt a’ katonaságnak a’ két fél közé nyomulása megszünteté; – a’ zaj onnét keletkezett, hogy egy bujtogató nemest többen az urak közül rendre ’s csendességre utasitván figyelmezteték, miként lázitó szavai az ugy is ingerült tömeget bajba sőt veszélybe keverhetik; mire egy nemadózó nemes kardot rántván, azon urakat, kik a’ lázitót dorgálák, megtámadni készült; a’ katonaság azonban elválasztá őket egymástól, de előnyomulása közben ez is megtámadtatott, egy tiszt lovát csákánynyal ütötték meg, ki a’ vakmerőt egy kardvonással fenyité; a’ csapatot előre vezető más tiszt lovának kantárszárát fogták meg, de ez is a’ fogó kezet karddal illetvén, lova szabadon eresztetett; ’s miután még a’ csákányokat emelők közül egy, arczáján, szinte fenyitő kardvonást kapott volna, minden további veszélynek eleje vétetvén a’ zaj teljesen lecsillapodott, ’s a’ két fél egymástól elválasztatott. – Mi történt volna itt, ha a’ katonság közbe nem jön? – könnyü kiszámitani. – A’ zaj lecsilapulta után többen figyelmezteték a’ főmlsgú elnök fő ispánt, mikint az adót elvállalóknak többsége kétségtelen levén, minden további kitörések megelőzése végett a’ világos többséget kijelenteni igazságos, sőt tanácsos is: mire ő excellentiája egy emelkedettebb helyen levő székre felállván, ’s mind két felekezetet körül nézvén, miután tapasztalta volna: hogy az adót elvállalók, a’ nem adózókat számra is kétszeresen felül haladják, az april 4-ki végzést megváltoztatottnak, ’s a’ választmányi véleményt elfogadottnak nyilványitá; ’s igy a’ közköltségekben birtok arány szerinti részesülést Zala megye nemességének kétszeres többsége elvállalá.
Másik tárgy volt a’ követválasztás, mire mindenek előtt tudatnom kell a’ tisztelt olvasókkal, mikint pár nappal csak ezen gyülésünk előtt azon leverő hír szárnyalt közöttünk, hogy Deák Ferencz ur a’ követséget elvállalni nem akarja; mi ezt lehetetlennek tartottuk, azért a’ gyülés előtti éjszakán többeket küldöttünk hozzá e’ rettenetes hír iránt kérdezősködőket, és reggelre megjöttek küldötteink a’ hír valóságának igazolásával. – H – J – ’s C– L– urak azonnal értesiték erről a’ tanyán levő nemességet; de ez határozottan kimondá, hogy helyette senkit nem választ, ’s ezen határozással mentünk a’ gyülésbe, hol az adó elvállalása után fölkiáltással Deák Ferencz és Kerkápolyi István első alispán urak megválasztattak, még pedig ugy, hogy az ellenfélből is igen számosan Deák Ferenczet kiáltozták, sőt már Egerszegre lett bemenetelökkor egy nagy csapatnak az ellenfélből jelszava volt: „Deák Ferencz a’ követünk, de portiót nem fizetünk.” A’ választás után gyülésünk eloszlott, ’s minden járás tulajdon lobogói alatt ismét a’ tanyára visszavonult, honnét délután haza indultak; utazásukról szomorú hírek hangzanak vissza, verekedések történtek utközben, ’s ennek többen áldozatjai lettek; de erről majd akkor, ha a’ szigorú vizsgálódás eredményét egész bizonyossággal tudni fogjuk.
E’ pillanatban mindnyájunkat csak Deák visszavonulása foglal el; iszonyú a’ fájdalom, melly kebleinket dúlja, ’s e’ fájdalmat győzedelmünk még kétszerezi; nem sajnáljuk a’ tömérdek gondot, a’ tömérdek fáradságot, a’ nevezetes költséget, mellyet ez ügy kivitelére forditánk, de lelket, kitürést csak Deák öntött belénk; mert jól tudtuk, hogy a’ haza tőlünk őtet követeli, egy puszta szavazat az adónak orsz.gyülésen jövendőt még ugy sem ád; miért tettük tehát, mit tevénk? egyedül ő érette, ’s ő – megválasztatását el nem fogadá. – Tegnap másod alispán ur elnöklete alatt küldöttség ment hozzá, őtet a’ követség elvállalására a’ megye nevében ünnepélyesen megkérendő, a’ küldöttség ma visszajött azon hirrel, hogy holnap a’ gyülésen személyesen fogja okait elősorolni, mellyek őt a’ követség elvállalásától visszatartóztatják; azért e’ tudósitásomat nem zárom be, lássuk a’ holnapi napot.
September 2-dikán Deák csakugyan megjött, kitörő örömmel fogadák a’ legnagyobb számmal együtt levő megye RRei, ’s a’ tegnapi jegyzőkönyv hitelesitése után másod alispán ur előterjeszté, mikint tegnapi küldetésének egyéb sükere nem lett, mint Deák Ferencz urnak személyes megjelenése, ő okait maga fogja a’ RR. elébe terjeszteni. És fölállott székéről; én beszédje fonalát közölni nem tudom; ő nem állott szokott téren, mikor világos előadásával az általa mondottak valóságát tagadni nem lehet; ő mindnyájunk véleménye szerint hibásan fogta föl a’ körülményeket, ’s természetesen hibás következéseket vont belőle; mennyire tudom, azt állitá: hogy egy követnek háttérben biztosan szükség állani, egyébkint minden gondját az előtte fekvő tárgyakra forditani nem képes; ő eddig osztatlan bizodalmát birta Zala RReinek, de most párt keletkezett személye ellen, ’s megválasztását szinte pártnak köszönheti; ha majd országgyülésen a’ megválasztásoknál uralkodni szokott visszaélések ellen kellene neki szót emelni, mit felelhetne akkor, ha szemébe mondanák, hogy ő is csak illy visszaélésnek, illy pártoskodásnak köszönheti követi állását ’stb. A’ mennyire érthettem, visszavonulásának főoka az volt, hogy személyében az ügy támadtatott meg, ’s ha majd a’ hazára nézve több életkérdések is szőnyegre jőnek, ismét azon életkérdések lesznek megtámadva csak azért, hogy ő követ ne lehessen; már pedig mintsem személye által az ügy veszélyeztessék, polgári kötelességének ismeri személyét az ügytől elválasztani, ’s visszalépni. Ezek ellenében talán többen 20-nál megmondották neki: hogy a’ személye elleni párt véghetetlenül kisebb levén a’ másiknál, épen nincs mitől tartania, sőt megmondották neki, hogy az adó ügyét is leginkább csak az ő személyével lehete kivívni; hogy párt e’ megyében nem létezik, mert pártnak mondani csak azt lehet, melly a’ másik fél megbuktatása után is a’ megye méltóságát fentartani képes; már pedig az ellenfél öt hat, többnyire bélyegzett vezetőiről ezt állitani nem lehet; – megmondották neki, hogy ne rongálja meg a’ határtalan, a’ páratlan bizodalmat, mellyel iránta a’ haza, a’ megye ’s baráti viseltetnek, sőt bűnnel vádolák, miszerint vétkezik a’ haza ellen, melly bizodalommal függött rajta, vétkezik megyéje, vétkezik baráti ellen, kik minden emberi tehetséget kifejtettek, hogy őt a’ hazának visszaadhassák; sírva kérték többen, számtalanoknak folytak könyei, mellyeket az elkeseredés sajtolt ki szemeinkből, – mind haszontalan!! – egy köznemes társunk is figyelmezteté, hogy isten őtet olly sok tehetséggel azért áldá meg, hogy embertársaival azokat közölje, – mind haszontalana!! – főispánunk figyelmezteté, hogy kötelessége a’ megválasztást elfogadni; de hiában volt minden erőködésünk, ’s bár főmélt. főispánunk végzésül kimondá, hogy megválasztott 614követeinknek a’ megbizó-levelek kiadassanak, ő óvását kérte a’ jegyzőkönyvbe vezettetni, hogy a’ követséget el nem vállalhatja. – Igy végződött a’ vita. Ő kötelességének vélte eltaszítani magától bizodalmunkat, de mi helyette senkit sem fogunk választani.
Kossár.
Zalából. sep. 3. Tudósitva van ön, ugy hiszem, eddig arról: hogy augustus 31-én az adó Zalában nagy többséggel keresztülment, és Deák Ferencz követnek megválasztatott, de a’ követséget el nem fogadta. Hallja most ön ezen elhatározás okainak hű előadását, és azokat, mik a’ választás után történtek.
A’ ki figyelemmel kisérte azon izgatásokat, mellyek a’ házi adónak elvállalása ellen Zalában történtek, alig fog kételkedni azon, hogy az izgatóknak nem csekély része, és pedig épen azok, kik nyilván vagy titkon, legtöbb befolyást gyakorolva, ösztönt és életet adtak az indulatos mozgalmaknak, nem a’ házi adó miatt léptek fel, hanem leginkább Deák személye elleni gyülölségből, vagy boszuból követtek el mindent ezen életkérdésnek megbuktatására. Nem küzdöttek volna ők az adó kérdése miatt olly keserű elszántsággal; mert tudták, reménylték legalább, hogy az adónak elvállalása mellett még ezen országgyülésen többség ugy sem leend, – ők csak a’ Deák személye ellen forraltak boszut, ők csak azt akarták: hogy ő az országgyülésen jelen ne legyen, és mivel tudták: hogy az adó kérdésének megbuktatása által neki a’ követség elvállalását elvénél fogva lehetlenné teszik; hogy személyét megdönthessék, a’ legszentebb ügyet támadták meg – azon ügyet, melly hazánk egykori felvirágzására első és legfontosabb lépés volna. Illy czélból, és illy titkos szándékkal izgattak ők nyilván és titkon a’ házi adó ellen, de izgatásaik közben egyszersmind Deák ellen is nyilván, és titkon annyi gyülölséget, olly nagy ingerültséget szórtak el a’ tömegek között: hogy midőn aprilis 4-kén Zala RR-einek többsége az adó barátinak okait harsány fölkiáltásokkal ledörögve az adó kérdését elbuktatta, ugyanazon többség Deákot, ki elébb a’ megye RR-inek osztatlan bizodalmát birta, a’ nemzet ellenségének kiáltá, és megyeszerte haza árulónak hirdeté.
A’ ki Deákot ismeri, nem veheti kétségbe, hogy mind azok, mik egyedül személyét illeték, őt nem sértették; de fájt, ’s kimondhatlan fájhatott keblének az: hogy személye miatt a’ közügyet támadták meg ellenei, – fájhatott azon gondolat: hogy ön vétke nélkül bár, de talán miatta bukott el megyénkben az adó kérdése, melly, ha ő vagy nincs, vagy ő ellene annyi bosszút és gyülölséget nem tápláltak volna kebleikben azok, kik személye miatt az adó ellen fölléptek, az sem olly keserű elszántsággal, sem annyi erőmegfeszitéssel, sem annyi hatással és sükerrel meg nem támadtatott volna. – Az april. 4-kén tartott gyülés után elhatározták magok között az elbukott ügynek baráti: hogy teljes erővel izgatni fognak ismét az adó mellett. Deák kérte őket, kérte vezéreiket és sok másokat, halaszszák el izgatásaikat a’ jövő országgyülésnek közeledéseig; most a’ kedélyek felettébb ingerültek, de azon nehány év alatt csillapodni fog ezen ingerültség, – a’ köznemesség is inkább megismérkedik az adófizetés eszméjével; lassankint sokkal többet tehetnek arra: hogy előbb egyesek, utóbb egész községek felvilágositassanak, és sokakban az ügynek igazsága felől meggyőződés költessék; elmondá nekik, hogy most az országgyülésen az adó, fájdalom! többséget valószinűleg ugy sem nyer, ha bár Zalával szaporodnék is azon törvényhatóságok száma, mellyek az adó mellett állanak; ne koczkáztassák tehát erőtetéssel a’ kérdés jövendőjét, ne neveljék az ingerültséget, ’s ne kényszeritsék haszon nélküli izgatásokkal az ügynek elleneit még több erő-megfeszitésre. Elmondá Deák előttök mindezeket ’s nehány pozsonyi barátai még Pünköstkor tanúi valának annak, hogy ő az izgatások megkezdését helyeselni nem tudta. A’ rútul megbuktatott ügy barátainak vezérök azonban, és mások azt felelték: hogy az adó ügyének még ezen országgyülése alatti kivivását megyénk becsülete megkivánja, ők izgatásaiknak sükerét reménylik, Deák aggodalmát nem osztják, mert ők a’ megye körülményit nálánál jobban ismerik, ’s az izgatáshoz igen sokkal jobban értenek, mint ő. Deáknak ezek ellen szólania nem lehetett, mert az adó kérdésének bár mikor lesz is felhozva, ő ellene nem szegülhet, mert hiszen azt ő is olly buzgón óhajtja. Csak arra szoritá tehát kérését: hogy izgatásaik tárgyává az ő személyét ne tegyék, nevével corteskedést ne üzzenek, ’s őt semmiképpen ne compromittálják, mert bármi részben, ha egyébkint legkedvezőbbek lennének is a’ körülmények, követséget el nem vállalhat. Az adó barátainak vezére megigérte: hogy Deák neve kitűzve nem leend, az izgatások az ügyért fognak történni, ’s legnagyobb figyelemmel vigyázni fognak arra: hogy Deák nevére még csak távolról se boritsanak szennyet, vagy árnyékot. Igy kezdődtek meg az izgatások az adó mellett, ’s gyülésileg elhatároztatott: hogy a’ köznemességnek fölvilágositására több megyei tagok menjenek el a’ kőzségekbe, választmányilag felszólitás dolgoztatott ki, ’s ívek hordattak szét a’ falukban, mellyeket az adózni akarók aláirjanak. Voltak ezen capacitatioknál esetek, mellyekben nem mindenkor értelmi okok használtattak, voltak egyes nemesek, sőt voltak községek is, mellyek aláirásukat kétszer, háromszor viszszahuzták; de az izgatás haladott, ’s Deák előtt, kit az izgatás főnökei minden tanácskozásaikból kizártak, ki előtt mint magam is tudom, sok lépésöket eltitkolták, sőt, a’ mint hallom, másokat is megkértek: hogy ezt és azt neki el ne mondjanak, előtte – mondom – mindig ugy volt előadva a’ dolog: hogy nem személyeért, ’s nem az ő nevével, hanem az ügyért magáért, és az adó elvállalása mellett történnek minden izgatások.
Mig ezek igy folytak, kétes hánykodások között fontolgatta Deák komolyan, hogy azon esetben, ha csakugyan többséget nyerne az adó kérdése, és őt a’ követségre megyénk RRei fölszólitanák, mit parancsol neki a’ polgári kötelesség? A’ pártok izgatásaival még akkor is, midőn azok a’ legszentebb ügy mellett történnek, mindenkor válhatatlan kapcsolatban vannak olly kellemetlenségek, mik a’ gyöngédebb érzetet kedvetlenűl érintik. Érezte ezt Deák az eddig lefolyt néhány holnap alatt, ’s bár hitte: hogy neve, személye izgatás tárgya nem leend, fölmerűlt még is lelkében nem egyszer azon aggodalom, hogy lesznek, kik az ügy melletti izgatásokat személyeért történteknek fogják gondolni, ’s illyenkor minden érzésnek fel kellett benne zudulni azon gondolat ellen, hogy ő a’ korteskedés szokott mesterségei által lépjen a’ követi pályára. – De remélve, hogy neve az izgatások és korteskedések tárgyává nem tétetik, elnyomta aggodalmát, ’s tudva, hogy midőn kötelességről van szó, a’ dolognak minden oldalát komolyan fontolóra kell venni, más tekintetek felett is gondolkodott, mellyek a’ követségnek elvállalása, vagy el nem vállalása mellett szólhatnak, ’s bizonyithatom az egész ország előtt, hogy sokáig küzdött ön magával, mig szilárd elhatározáshoz juthatott. – Figyelmét el nem kerülheté azon körülmény, hogy a’ személye elleni boszú és gyülöltség aprilis 4-ke előtt rövid idő alatt képes volt ellene, ki, mint emlitém, a’ megye RRinek osztatlan bizodalmát birta, ’s a’ megye szellemének és nyilván kijelentett elveinek hű képviselője volt, a’ megyei RRnek nagy többségét indutos ingerültségre felizgatni; ha tehát a’ követséget elvállalja, méltán számolhatott arra: hogy ugyanazon gyülölség és boszú, melly most izgatásainak czéljától elesve ujabb táplálékot nyer, mindent el fog követni, a’ mit czélszerűnek vél, hogy őt az orszaggyüléséről ismét eltávolitsa, és ezt most másodszor sokkal könnyebben teheti, mint először tevé; mert sokkal könnyebb a’ már egyszer megingatott bizodalmat, habár az látszólag ismét helyreállott volna is, ujra megrontani, mint a’ még osztatlan bizodalmat aláásni; tárgy pedig, miben a’ köznemességet nemcsak nagy hatással, de sőt valószinű sükerrel izgatni lehet, az adón kivül is nem kevés van, mire nem szükség példákat felsorozni. – Ha már elgondoljuk; hogy a’ jó ügynek baráti minden erejöknek megfeszitésével, ’s bizony, valljuk meg, tetemes költséggel voltak csak képesek legyőzni elleneink erejét, ’s ha elgondoljuk, hogy illy erő kifejtést a’ haladás barátai gyakran ismételni képesek nem volnának; midőn ellenben a’ másik fél, mellynek egy pár ezer embere most is volt, az alkalmat ellesve akkor léphet fel, midőn emezek készületlenek; – ha elgondoljuk, hogy a’ haladási párt legfőbb vezetőinek egyike, Bécsbe, vagy más nagy városba készül lakni menni, ’s e’ végett javait egyik rokonának már át is adá, ’s elutazását csak ezen izgatásoknak befejezéseig ’s a’ küszöbön álló tisztválasztásig halasztotta; másika pedig már több idő óta minden zalai jószágait árúba bocsátotta, ’s igy alig marad valaki, kinek itt kedve ’s elég ereje legyen az ellenfélnek ezer alakú fondorkodásai ellen folyvást küzdeni, ’s tömegeket izgatni; – ha végre még elgondoljuk: hogy Kerkápolyinak távoztával akár követnek választassék, akár a’ hivatalról le lépjen, megyénk jó akaratú ’s igen alkalmatos elnököt veszit, kinek helye, nem egy könnyen lesz betölhető: át kell látnunk, miképen Deákban erős meggyőződésnek kellett támadni, hogy az ő követi állása fölöttébb ingatag és kétséges volna, ’s mind a’ mellett, hogy jelenleg a’ haladás pártja Zalában erős, aligha csakhamar ismét kénytelen nem volna a’ megye elveinek ’s utasitásainak lényeges változásai miatt haza térni. – És ha illy esetben egy harmadik gyülésen a’ jó ügy kivívná is ujra ismét a’ diadalt, illy változékony és ingatag állásban, Deák ott fent hogyan használhatna? – A’ mult országgyülésen csak az által lehetett ’s volt neki hatása, hogy tudta, mikép itthon semmi hatalom meg nem döntheti a’ megye szellemét, ’s iránta a’ közbizodalmat meg nem csökkentheti, de most!!! – Az országgyülési állás utasitások mellett még a’ legkedvezőbb körülmények között is terhes; de midőn a’ követ megyéjében sincs az ellen biztositva, hogy személyes boszuból, vagy gyülölségből magát a’ legszentebb ügyet nem fogják e megbuktatni ellenei, csakhogy őt magát is megdönthessék, és midőn figyelmét, mellyet osztatlanul az országgyülési tárgyakra kellene fordítani, félelem és aggódások között az ügyet fenyegető otthoni bajok foglalják el, akkor állása felette kínos, hatása kétes, sőt gyakran lehetetlen.
De mindezek, a’ mennyiben csak személyét tárgyazzák, Deákot talán még nem gátolták volna: elfogadni a’ megye bizodalmát; hanem azon tekintet, hogy – a’ mint emlitém – az ügynek megtámadása csak eszköz volt azoknak kezében, kik az adó kérdését megbuktatták, a’ czél pedig egyenesen az volt: hogy Deák az országgyülésére ne menjen, leginkább elhatározólag hatott reá. – Ha csak személye ellen tettek volna kifogást, nyugodtan eltürheté, mert hiszen mindenkinek tetszeni lehetetlen; de ők sükeresebb és talán könnyebb módnak találák a’ legfontosabb életkérdésnek, melly ellen könnyű vol izgatni, egyenes megtámadásával tikon aláásni a’ gyülölt személynek politicai állását. Naponkint inkább meggyőződhetett Deák ezen gyanúnak valóságáról, ’s tisztán kellett előtte állani: hogy ha most a’ követséget elvállalná, ezen módot ismételnék ellenei minden fontosabb kérdésnél, ’s igy az ő személye miatt a’ legfontosabb kérdések a’ haladásnak és jó ügynek legszentebb elvei volnának folytonos megtámadásoknak kitéve, ’s miatta a’ közügy volna könnyen veszélyeztetve megyénkben; Deáknak pedig, illy állapotban, állásábani bizonytalansága, hatását ott fen is nagy részben paralyzálná, ’s közremunkálását szerfelett gátolná; ellenben ha a’ követséget el nem vállalja, megszünik ezen örök és folytonos megtámadásoknak első és legfőbb oka, melly miatt az izgatók most is az adó ellen leginkább fölléptek, ’s ha látják ellenei, hogy ő boszujoknak ’s engesztelhetlen gyülölségöknek tárgya, önkint visszalépett, ők sem fogják olly keserű elszántsággal ’s annyi áldozatokkal folytatni eddigi támadásaikat, – szóval: az ő visszalépése által el lesznek háritva mind azon veszélyek, mellyek a’ jó ügy ellen Deák személye elleni gyülölségből irányoztatnának. Illy körülmények közt kötelességének hivé személyét az ügytől elválasztani, ’s önérdekét a’ közügy biztositásának rendelé alá, midőn a’ követségről inkább visszalépett, mintsem hogy az ügyet ujabb megtámadásoknak ’s lehető veszélynek kitenné. A’ ki, bár akaratlanul a’ jó ügynek utjában áll, vagy annak biztositását állása által nehezíti, az inkább lépjen vissza; mert illy esetben visszalépni polgári kötelesség.
Hozzájárult mindezekhez még az, mit Deák, kivált a’ gyülés előtti néhány utólsó napokban, tudott meg, ’s a’ mi az ő helyzetében az ő szilárd és szeplőtelen politicai jelleme szerint már magában is fontos ok lett volna arra, hogy a’ követséget el ne vállalja. Az izgatások tudniillik ezen részről is nemcsak a’ köznemességnek fölvilágositásával ’s némileg capacitatiójával, hanem a’ Magyarországban olly igen elterjedett ’s olly méltán kárhoztatott corteskedésnek mesterségeivel, csábitásokkal, vesztegetéssel, pénzzel, borral, földnek, fának igérésével ’s néhol talán fenyegetésekkel is űzettek, és pedig, mit Deák leginkább fájlalt, reménye ellenére az ő nevével ’s épen nem csekély részben az ő személyeért. Tábor készittetett, mellybe azok, kik az adó mellé, ’s leginkább Deák megválasztására öszszecsőditendők valának, beszállittassanak; bor és kenyér szállitatott a’ táborba, pénz kéretett kölcsön és szereztetett kivetésképen; az ellenfél izgatói megkergettettek’stb. és mind ezek a’ Deák nevének kitűzésével. Elgondolhatja ön, hogy ekkor még inkább ingatlan lőn Deáknak a’ fontosabb elsorolt okokból eredett azon elhatározása: hogy a’ követséget el nem vállalja, mert elviselhetetlen volt előtte azon gondolat, hogy ő illy uton keresni látszassék a’ követséget, mellyben, mint fölebb mondám, állása csak ingatag volna, ’s ezen ingatagság miatt aránylag keveset használhatna. Higyje el ön, ’s higyje el az egész közönség, küzdött ő éjjel nappal magában, ’s a’ test ki nem állva e’ sulyos lelki küzdések kínjait, ereje elhagyá, ’s megbetegedett. Én tanuja valék, mikép minden kitelhető módon igyekezett önmagában megczáfolni az elsorolt okokat, mik a’ követségnek el nem vállalására határozták, ’s erőlteté magát elnyomni felzudult érzelmeit – mert méltán fájt néki az: hogy a’ megye kivánságát, mellyről szerénysége mellett is lehetetlen volt meg nem győződnie, nem teljesitheti, bár mi örömest használt volna is minden tehetségével, ’s jó akaratával azon pályán, mellyet Zalának bizodalma, ’s a’ hon ohajtása néki kijelölt – de lehetetlen volt legyőzni az elsorolt okokat, ’s érzelmeit; szive és esze egyiránt tartóztatták a’ követség elvállalásától; erős és ingatlan meggyőződéssé vált benne: hogy a’ követségnek el nem vállalása jelen körülmények között polgári kötelessége, és hogy érzelmei ezen harczában leroskadna, ha bár mi tekintetből meggyőződése ellenére a’ követséget elvállalná. – Megirta tehát az első allispánnak: hogy a’ követséget még akkor sem vállalhatná el, ha az adó tárgyában az igazság szent szava diadalmat nyerne, ’s a’ megye RRei őt követül választanák; elsorolta levelében ezen ingatlan elhatározásának okait, ’s a’ levelet szerdán, a’ választást megelőző napon, személyesen adta által alispán urnak, őtet úgy is mint barátját szíves bizodalommal, de ugyis mint a’ megyének alispánját némileg hivatalosan megkérvén: hogy ha megválasztatása szóba hozatnék, jelentse ki ezen komolyan megfontolt nyilatkozatot; sőt, ha szükséges, levelét mutassa elő, ’s azt barátival, sőt, ha akarja, másokkal is közölje; – megtisztelé ezután a’ főispánt, neki is kijelenté elhatározását, ’s Egerszegről eltávozott.
Más nap meglön a’ közgyülés és a’ követválasztás. Deák Egerszegen nem vala. Levelét az alispán több jó barátinak még szerdán estve megmutatá; ők azonban azt elolvasásra sem méltaták, sőt indulatosan kifakadtak ellene a’ követségnek el nem vállalása miatt; sokan fenn hangon emlegeték: hogy miatta, pedig egyenesen és egyedül személye miatt mennyi pénzt költöttek a’ corteskedésre, volt, ki azt is emlitette, hogy költségeit Deák, ha követ lenni nem akar, fizesse viszsza; több efféle gyöngédtelen nyilatkozatokat lehetett hallani, szóval: a’ párt főnökei ’s talán valamennyien elhatározták, hogy nyilatkozatát semmibe nem vevén, őt követül megválasztják, mást semmi esetre helyette nem választanak, ’s őt az elvállalásra kényzerítendik. – A’ gyülés és választás rövid ideig tartott; mert a’ haladási párt emberei sokkal többen valának, mint F–sé; az adó fölkiáltással elfogadtatott, Deák és Kerkápolyi követeknek szinte fölkiáltással megválasztattak, és az alispán Deák kérését nem teljesitvén, sem levelét elő nem mutatta, sem az el nem fogadás iránti nyilatkozatát szóval ki nem jelentette. – September első napján kijöttek többen Puszta Sz. Lászlóra, hol Deák tetvérénél tartózkodott, ’s a’ második alispán vezérlete alatt értesiték őt meg választatásáról; ő megköszönve a’ bizodalmat és megtiszteltetést, ujra el mondá nyilatkozatát: hogy a’ követséget el nem vállalhatja, okait elsorolá és 615kijelentette: hogy más nap a’ közgyülésen személyesen is előadandja mind azokat. – Ekkor tudott meg Deák olly körülményeket, mellyek őt, ismeretes jelleménél fogva, ha kereste volna is a’ követséget, elegendők annak elvállalásától elrettenteni. Ekkor tudta meg: hogy a’ corteskedés által összeszerzett tömeg az ő neve alatt vitetett a’ a’ választási gyülésre, neve zászlókra tüzetett, szóval: elválasztatását egyenesen a’ corteskedés szokott mesterségeinek, mellyektől ő illy igen visszaborzad, köszönheti leginkább. – Ekkor tudta meg: hogy a’ választási gyülés biztositására mulhatlanul szükséges volt egy osztály lovas katonaságot felállítani, mi még eddig Zalában soha nem történt, ’s általános volt a’ gyülés után is azon vélemény: hogy a’ katonaság jelenléte nélkül legalább egy pár száz ember elveszett volna, rútul meggyilkoltatott volna azon gyülésen, mellyen Deák követnek választatik! – Ekkor tudta meg: hogy a’ gyülés alatt egyszerre többen a’ f– os párt részről történt mozgások következésében kardokat rántottak, ’s a’ katonaság közbejötte csilapitotta le a’ komolyabb következéseket. – Ekkor tudta meg: hogy a’ választását megelőzött napon, Óhídon, egy nemes ember, ki az adózni akarók pártjához tartozott, a’ nemes esküttet, mivel az, mint mondják, birsággal és zálogolással akarta őt kényszeriteni, hogy a’ másik párthoz álljon, agyon lőtte. – Ekkor tudta meg: hogy midőn azon nemesség, mellyet az ő személyeért, ’s tudta és akarata ellen az ő nevével, azon zászlók alatt, mellyekre tudta és megegyezése nélkül az ő neve tűzetett, a’ corteskedés szokott utján becsőditettek, választás után hazatért F– os embereivel közel Egerszeghez az uton összeveszett, ’s az lőn ezen összeveszésnek – mellyet hir szerint a’ másik fél kezdett, vagy legalább provocált – szomorú következése: hogy öt vagy hat ember agyonveretett, nyolcz halálra lön sebesitve, egynek kezét törték el, egynek szemét ütötték ki, sok mások kisebb nagyobb sebeket kaptak. Lehet, hogy ezeken kivül többen is haltak meg, ennyit a’ vizsgálatra kiküldött tisztviselőknek hivatalos jelentéséből tudunk; még talán későbben több hasonló szerencsétlenség is jön világosságra. – Már, kérem önt! képzelje az ő lelki állapotát, midőn ezeket hallotta. – Ő még azt is el akarta kerülni, hogy nevére corteskedjenek, ’s ime mégis mi minden történt azon zászló alatt, mire akaratja ellen az ő nevét függesztették. Látva látom én, ’s látva látja minden, ki őt ismeri, miképen lelkében illy gondolatok fordultanak meg: Majd ha azon özvegyet, vagy árvát, kinek férje, vagy atyja most megöletett, kérdezni fogják, hogy férjét, vagy atyját mikor vesztette el? ezek azt fogják felelni: hogy akkor, midőn Deák Ferencz követül választatott, és pedig Deák Ferencz miatt vagy azok által, kik Deákot követnek választották; és igy ön vétke nélkül átok lesz csatolva nevéhez – árvák és özvegyek átka. – Uraim! ő a’ credentionálison, mellyet Zalának RRei illy módon történt választás után neki kiadnának, vér foltokat látna!! – – Ő az országgyülésen a’ választásokbeli kiszökések korlátozása felett szive érzése szerint nemis szólhatna; mert minden arczon olvasná azon szemrehányást: hogy ő is a’ corteskedés sok oldalú mesterségeinek köszönheti állását; ő is hordókban és barátinak erszényében lelte fel a’ közbizodalmat; az ő választása is 30,000. forintba került, ’s áldozatul választása előtt és utána, hat vagy hét embernek, sőt, fájdalom! talán még többnek is el kelletett esni, – és hogy az ember százankint el nem hullott, csak a’ katonaság közbejöttének tulajdonitható. – Istenem! ha ő illy előzmények után a’ követséget elvállalná, ki állhat jót, hogy lelkének roppant erkölcsi ereje mellett is, söt épen annak következtében öszve nem roskadna az első ülésben, szégyen, és fájdalom sulya alatt.
Tegnap, vagy is september 2-án a’ mint a’ második alispánnak igérte, bement a’ közgyülésre, és előadá: hogy a’ követséget elvállalnia lehetetlen, és előadá okait majdnem ugy, mint én itt azokat leirtam. Felszólaltak utána a’ most annyi izgatások után győztes párt főnökei, és elmondák: hogy neki az országgyülésére okvetetlenűl fel kell mennie, csak benne van a’ megyei RRnek bizodalma, ő ezzel tartozik a’ hazának, ’s több efféléket; de mind ezeket olly indulatos kifakadásokkal tevék személye ellen, hogy szive vérzett látván, miképen bánnak vele azok, kik magokat legjobb barátinak nevezték. Én legalább az iránt, ki egykor barátom volt, nyilván a’ közgyülésen illy hangon még akkor sem tudnék szólani, midőn az legundokabb vétkei miatt barátságomat elvesztette, ’s nem tudnék illy hangon szólani legalább a’ régi barátság emlékeért. – – Egyik főnök Deáknak nyilván és szemébe kinyilatkoztatta: hogy irántai tisztelete megcsökkent. – A’ másik isten elleni vétekkel vádolta, ’s a’ haza iránt hűtelennek, Zala megye ellen háládatlannak nevezé; szólottak mások is keserűn és élesen; voltak, kik a’ megye bizodalmának elvesztét emlitették, mások gyávaságról vádolták. – És midőn az ennyi keserű kifakadások méltatlanságát érző férfiúnak az elfojtott fájdalom kínos kifejezése ült arczán, ’s könyek fakadtak szeméből, egy barátja, kit olly szivesen szeretett, ki valóban közel állott szivéhez, éles kifejezésekkel támadta meg őt: hogy miért nevet olly hidegen, ’s miért gúnyolja ki őt előadásaért? Istenemre, még ez életben távolabb nemlehetett tőle a’ nevetés, mint e’ pillanatban; Deák érezheté: hogy e’ barátja őt sohasem értette, de hogy még e’ pillanatban is képes volt arcza fájdalmas kifejezését félreérteni, neki ez kétszeresen fájhatott; szemrehányást azonban nem tett neki, hanem kijelenté: hogy őt sérteni szándéka nem vala, de ha talán akaratlanul sértette, nyilván megköveti. – Órákig tartott ezen ülés, mellyben Deákot kérték ingatlan határozata megváltoztatására; de egyzersmind éles kifejezésekkel keserüen korholták. Voltak ugyan, kik szeliden és nyájasan szólottak, ’s ezeknek szava a’ bántott szivnek jól eshetett, de mások igen sokan érezteték véle: hogy a’ szeretet és barátság boszúvá és gyülölséggé változott kebleikben. – Végre egy ifju ember, ki a’ mult országgyülés alatt egy ideig Deáknak irnoka volt, tőle csak féllépésre állva hozzá szemközt fordult, ’s dorgáló hangon komoly leczkéket adott neki a’ hazafiuságról ’s a’ hazafinak kötelességéről – Deáknak leczkét a’ hazafiságról!! – – és elmondá: hogy czikornyás beszédének okai gyengék és üresek valának; gyávasággal vádolta őt, mert a’ követséget el nem vállalja, minthogy állitása szerint Deák vagy életét vagy értékét félti; ezt pedig mind kettőt a’ hazáért feláldozni kötelesség. – Igy tartott ez – mint mondom – órákig; a’ fájdalom könnyeket fakasztott Deák szemeiből, a’ könnyek majd elfojtották szavait, ajkai reszkettek, mert a’ legérzékenyebb sértések barátitól származtak, és nem találkozott senki a’ számos gyülekezetben, a’ ki személye védelmére mellette szót emelt volna. Deák elmondá: hogy tiszta meggyőződését ’s lelkismérete szavát követi; mert hiszi és érzi, hogy a’ követséget elvállalnia nem szabad, és nem lehet; ha nézete hibás is, de mind addig, mig ezen mnggyőződés ingatlanul áll lelkében, azt semmi tekintélynek föl nem áldozhatja, ’s azért, hogy lelkismeretének szavát követve cselekszik, reá méltatlanság nélkül senki sem neheztelhet; – de szavai sikeretlenűl hangzottak el, ’s a’ RR. elhatározták ismét, hogy kivüle más követet nem választanak, ’s reá parancsolnak, hogy követül elmenjen; sőt a’ főispán a’ törvényes büntetést is emlegette. – Deák határozatát meg nem változtathatá, kijelenté: hogy arról, mit a’ RR. emlitettek, miszerint lemondását el nem fogadják, még itt szó sem lehet, lemondásra szükség nincsen, mert ő az elválasztatást soha el nem fogadta, söt az ellen még a’ választás elött is nyilatkozott, törvényes büntetés tehát őt annyival inkább nem érheti, mert már két országgyülésén eleget tett a’ törvény parancsolta kötelességnek; a’ megyének ellenben kötelessége követet választani, mert azt a’ törvény parancsolja, ’s ő ezen törvénynek teljesítésbe-vételét, mint Zalának egyik statusa, kivánja. – Ezen szavai is sükeretlenek valának; a’ föispán kimondotta a’ végzést a’ föntebbi értelemben, ’s Deák a’ jegyzőkönyvbe kérte iktattatni: hogy a’ követséget el nem fogadja. – Zuzott kebellel, ’s feldult kedélylyel hagyta el az űlést, sokan baráti közül hideg megvetéssel fordultak el tőle ülésen kivül is. A’ főnökök csak egy szóra, csak egy pillanatra nem méltaták, ’s összezuzták azon barátságos viszonyokat, mik eddig közöttök léteztek. Illy férfiu, mint Deák, tudhatá, hogy érteni kevesen fogják, sokan érteni nem akarják, sokan félre is értik; de hogy illy indulattal, ennyi haraggal, és mondhatom, gyülölséggel találkozzék Zala vármegyének gyülési teremében, ’s jó baráti közül is sokan elfelejtve minden szives indulatot, eltépve minden édes köteléket, illy módon viseljék magokat iránta, ez váratlan lehetett előtte. – Sokan magány körökben szemrehanyásokkal illették, a’ megyének és az egész hazának gyülölségével és megvetésével fenyegették. – De a’ tiszta öntudat fen fogja tartani lelke erejét, ’s akadjanak bár a’ hazában is, kik őt érteni nem fogják, lesznek bizonyosan ollyanok is, kik őt félre nem értik, kik felfogják állásának iszonyú kelemetlenségét, kik látják, vele együtt érzik, hogy a’ jelen körülmények között másképen cselekednie lehetetlen volt.
–X.–
* * *
Ime ezekben előtte fekszik a’ közönségnek a’ zalai esemény minden részleteiben; előtte fekszenek – hogy ugy mondjam – Deák érzelmeinek szívredői, a’ mennyire azokat egy harmadik kitárni, a’ mennyire egy harmadik tolla leirni képes; és legyenek bár, kik kéjelmes pamlagukon magokat azon hatásba bele gondolni nem tudva, mellyet az elsorolt körülmények összes tömegének egy olly kedélyre, minő a’ Deáké, gyakorolni kellett; vagy pedig a’ hevesen buzgó vér lángözönével minden visszatartóztató hatás fogalmán tulszökve, a’ követség el nem vállalásának okait elegendőnek nem találandják; mi nem kétségeskedünk nyiltan kimondani, hogy hasonló körülmények között nem lettünk volna képesek másképen cselekedni, mint ő cselekvék. A’ hon nem azért tisztelé meg Deákot olly bizalommal, mivelhogy értelmi tehetségei olly kitünők; hanem azért, mivel egyénisége kitünő értemli lehetséget tántorithatlan jellemmel és szeplőtelen becsületességgel egyesít; vegyétek el e’ jellemet, e’ becsületességgel személyességéből, ’s ő e’ honnak legveszélyesebb polgára volna; áldozza ő fel egyszer lelkismeretének szent sugallatát akárminek, mutasson egyszer ingatagságot characterében akármiért, ’s ő megszünt az lenni, a’ ki e’ nemzet bizodalmát olly nagy mértékben kiérdemlé. – Ezt, nézetünk szerint, nem kell felejtenünk, ’s bár mennyire ohajtsuk is, hogy a’ törvényhozásnak e’ fontos időben tagja legyen bár menyire fájlaljuk is, hogy nem az: azt mégis, hogy lelkiismeretén erőszakot tegyen, kivánnunk nem szabad, ő érette, mert ennyi gyöngédséget csakugyan kiérdemlett; – kivánnunk nem szabad önmagunkért, mert egy szabad honnak nagyobb kincse nem lehet, mint a’ tántorithatlan polgár-character. Aztán bíznia kell a’ nemzetnek önmagában is; Deákot senki nagyobbra nem becsüli, mint mi becsüljük, senki a’ veszteséget mélyebben nem érzi, mint mi érezzük; de sem őt minden áron követnek nem akarhatnók, sem honmaradása miatt kétségbe bizony nem esünk a’ közügy felett, sőt orsz.gyülésünk eddigi folyamát tisztelő hálás szívvel tekintve, a’ legjobb reményre méltó okunk van; okunknak kell lenni, hacsak nemzetünk választottai, nemzetünk jelesbjei iránt háladatlanul igazságtalanok lenni nem akarunk. Deákot pedig a’ mi illeti: mi erősen meg vagyunk győződve, hogy a’ lépésből, mellyre őt keblének istene ellenállhatlan erővel ösztönzé, a’ közügyektőli visszavonulás következni nem fog, annak következnie nem lehet; sőt erősen hiszszük, hogy ép azon szilárd lelkismeretesség, melly tevé, hogy ő ez országgyülésen nem követ, kezességet nyujt a’ hazának, hogy Deák a’ közvélemény tájékozásától vezér nézeteit megtagadni nem fogja; hiszen – istennek hála! – nem kell épen orsz.gyülési követnek, sem pedig Pozsonyban jelenlenni, hogy a’ honnak használni, ’s az ország közvéleményével egy megye szük körén túl is érintkezésbe jőni lehessen.
Van még egy e’ dolgokban, mi a’ hazafinak méltán fájhat: azon ingerültség és neheztelés t. i. mellyet Deák ’s a’ haladás zalai baráti között fenforogni a’ fentebbi levélből sajnálattal értünk. Mi, kik minden részvét mellett is a’ távol enyhitő perspectiváján higgadtabban láthatjuk a’ dolgokat: a’ mint Deák elhatározását tökéletesen helyeseljük; – a’ mint fájlaljuk, hogy a’ haladási párt erőködése egyik főczéljának meghiusultából származott ingerültség annyira ragadhatott akárkit, miszerint honunk legmagasztosb characterét személyes bántalmakkal illetheté: ugy más részről mindkét felé igazságosak kivánván lenni, nyiltan elismerjük, hogy a’ haladási pártnál lélektanilag az ingerültség igen természetes volt. Előtte állott a’ honnak várakozása, melly tőle Deákot visszakövetelé, előtte a’ tömérdek fondorkodás, mellyel megküzdött, a’ roppant erőködés, fáradság, áldozat, melly tán imitt amott az eszközök megválasztásában még a’ politicai erkölcstan elveiből is áldozott. – ’S mindez hiában! – Győzni, ’s hiában győzni! valóban olly állapot, melly lehetetlen, hogy a’ kedélyt ingerültségbe ne hozza; tudjuk pedig, hogy az ingerültség igazságtalanná teszi az ember szivét. De ép az arróli meggyőződés, hogy a’ mi történt, ingerültségből történt, nyujt nekünk vigasztaló reményt, hogy az ingerültség szenvedelmének csillapultával a’ szakadás mindkét részről felejtve lesz, mindkét részről méltányolva az alkalom, ’s a’ haladási párt zalai barátai büszke öntudattal eléglendik áldozatuknak azon jutalmát, hogy megyéjök becsületét megmentették, ’s a’ mennyiben rajtok állhatott, a’ hon követeléseit teljesitették. És ez öntudattal lehetetlen, hogy Deák iránt épen lemondása miatt, ha lehet, még nagyobb tiszteletet ’s rokonszenvet ne érezzenek, mint előbb éreztek; Deák ellenben nem azon férfiu, ki a’ természetes ingerültség bántalmait örömest ne felejtené. – Zala vmegye RReire azonban, nézetünk szerint, egy szoros kötelesség várakozik, az t. i., hogy a’ derék Kerkápolyi mellé másik követjöket is megválaszszák. Szép ’s méltó a’ Deák iránti bizodalom, – szép, méltó, ’s gyöngéd azon érzelem, hogy Deák székében más ne üljön; de a’ törvény szent, a’ szabadság barátja előtt kétszeresen szent! annak teljesitését semmi emberi érzelemnek nem szabad feláldozni. – Deák nem vállalja el a’ követséget; higyjük, hogy jól tőn, higyjük, hogy roszul, mindegy, ő nem vállalja, ez bevégzett tény, ’s ebből mulaszthatlanul következik, hogy Zalának teljesítnie kell, mit az ország törvénye parancsol!
