Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társaság.)
Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társaság.)
Midőn julius 27-kén, lapjaink 268-dik számában a’ magyar kereskedelmi társaságnak, több országnagyok ’s a’ nemzet képviselői hozzájárulásukkal szentesitett alaprajzát közölnők, részvétre hivók fel a’ közönséget addig is, mig az aláirási ivek szétküldetnének. És ime szétküldettek. Míután a’ társaság programmaja, ’s alapszabályai kinyomattak, az 1840: 18. t. cz. 55. §-nak rendeletéhez képest a’ pesti kir. váltótörvényszéknél tetszés szerinti megtekintés végett letétettek, ’s letételök iránt azon kir. törvényszék által sept. 4-kén végzés hozatott volna; a’ törvény rendeletének elégtétetvén, gr. Vay Ábrahám marmarosi főispány ő excellentiája, mint a’ társaságnak mult julius 9-kén Pozsonyban a’ KK. és RR. országos teremében tartott közgyülése alkalmával közakarattal megválasztott ideiglenes elnöke, az aláirási iveket a’ két testvérhon minden törvényhatóságaihoz sept. 7-kén szétküldötte. E’ szerint a’ csecsemő, melly ha férfiasan akarni merünk, ’s Isten áldást hint akaratunkra, e’ nemzet közjólétének egykoron óriás segédjevé fejlődhetik, a’ nemzet ápoló karjaira tétetett. Ápold azt ó hon! ápold nemzetem; nem áldozatra hí föl szózata; nem olly tettre hí, mellynek egyedüli jutalma (bár ha férfinak ’s polgár kebelnek ez mindig elég) a’ teljesitett kötelesség szent öntudata, hanem olly ügybeni válvetésért emeli hozzád esdő szavát, mellyet választottaid diszkoszorúja, párt-vállalatok szinén túl emelt, ’s a’ magány haszonnal karöltve járó közjólét hatályos tényezőjeként vett fel egyesült karjaira.
Jól tudom én, hogy e’ szerencse, mellyel még egyesület keletkezésekor honunkban illy mértékben nem dicsekhete, azt az ellenzéktől, sőt tán gúnytól is meg nem óvandja; hiszem hogy talán még ollyak is lesznek, kik mosolyogni fognak a’ remények fölött, miket a’ tervnek eszmében ’s részletekben komoly megfontolása után, a’ kivitelhez meleg lelkesüléssel csatolunk; de valamint érezzük, hogy ha gyönge szózatunkra szorúlna is az ön magában olly hatalmas ügy, ha valahol életünkben itt bizonyosan minden ellenokra kétséget oszlatva tudnánk felelni; ugy annyit talán joggal hihetünk, hogy midőn azok, kiket a’ nemzet arra választott, hogy sorsát intézzék, bajain segitsenek, szegénységét enyhitsék, ’s honunk egykori felvirágzására utat törjenek; nem csak szóval mondják ki, hanem tettleges részvéttel is tanúsitják, abbeli meggyőződésüket: hogy bár a’ honi kereskedés felvirágzására, mi nélkül nincs üdv számunkra, kikről az országszava kimondá, hogy aggasztólag sodortatunk a’ köz elszegényedés örvénye fölé; bár – mondám – a’ honi kereskedés fölvirágzására, mindent megteend is a’ törvényhozás, a’ mit tehetend; ez által még csak az akadályok lesznek elháritva, de téve cselekedve a’ kereskedés mezején semmi sem lesz; mert ez magánosok, ez egyesületek körére való; – lehetetlen hogy a’ nemzet választottainak eme tényleg nyilatkozó meggyőződése ösztönzőleg ne hasson a’ közönségre, melly a’ kereskedés felvirágoztatását, ép e’ választottainak legelső gondjai közzé számitá.
Jártassuk végig lelki szemeinket ez áldott ’s mégis olly szegény honon; számláljuk föl erőnket, karjainkat, kik ez édes honnak magzati vagyunk, ’s gondoljuk el, minő szerepet játszunk nemzeti gazdaságunkkal a’ szorgalom-gazdag Europában! Van e közöttünk, kire velőt gyulasztólag ne hasson a’ gyarmati szegénység gondolata, mellyben a’ jólétnek ennyi elemei között sorvadunk! – Nincs e itt ideje, hogy ezt súlyának egész mértékében érezzük, ’s tettre-kész erővel ügyekezzünk honunkat a’ a’ csapra ütött hordó rohadt ászokfájáról a’ cselekvő ’s cselekve boldoguló nemzetek sorába fölküzdeni? Nem eleget vesztünk e évenkint kereskedésünkben, hogy már többet veszteni kedvünk ne legyen? nem érezzük e minden mérő gabnánál, mellyet eladunk, hogy fáradalmunk jutalmát mng nem fizeti; mert vagy nem kerül a’ világ piaczára, vagy csak idegenek által kerül, ’s a’ nyereség nem miénk, mellyet a’ vevő termékeinkért fizet? nem szégyeneljük e, hogy alig tudnánk az egész magyarhoni kereskedő világban két-három nevet nevezni, kik többek volnának, mint kalmárok, vagy legfölebb a’ bécsi ’s triesti kereskedőknek vagy factorai, vagy aprólékos függeteg tőzsérei? nem pirulunk e, ha meggondoljuk, hogy a’ londoni, párisi, amsterdami, hamburgi, sőt még csak lipcsei kereskedelmi jegyzetekben is soha sem látjuk, hogy a’ Pestre szóló váltóknak minő keletök van; mert Pest nem más, mint Bécsnek vagy Triestnek fiók piacza, – Pestnek, a’ magyar kereskedés gyúpontjának a’ világpiaczon hitele nincs, vagy legfölebb csak egy bécsi avagy triesti ház által van? ’s nem kell e ellenben azon eszméletre jutunnk, hogy ha akarjuk, minden elemekkel birunk, miszerint a’ világ önállólag kereskedő nemzetei közt önálló becsületes helyet foglaljunk el? feléljen meg magának e’ kérdésekre akárki olvasóink közül, ’s hacsak azok sorába nem tartozik, kik mindent roszalnak, mit nem ők gondoltak; remélni merjük, vagy nem tagadandja meg hozzájárulását a’ keletkező egyesülettől, vagy legalább mások részvétének utját nem állja, ’s nem akadályozza, hogy annyi ember találkozzék e’ honban, mennyi kell, hogy legalább 2 ezer darab 500 forintos részvény megvéve legyen, ’s négy éven át tartó 25 pcentes fizetéssel magunknak ’s maradékinknak egy, minden valószinűséggel gazdagon kamatozandó vagyont megtakaritsunk.
Nem is tartunk tőle, hogy a’ kik fáradságot vesznek magoknak, lapjaink ez évi folyamának januar. második felében költ 213, 214 ’s 215. számait, ’s a’ 268. számban közlött alapszabályi kivonatot, és ezeken felül az elnök gróf ő excja által az országban szétküldött aláirási irományokat megolvasni, – az egyesület iránt részvétre ne gerjednének, legyenek bár kereskedők, vagy mezei gazdák, vagy műiparosok, hitelhiányt érzők, vagy biztos szállitási módokat nélkülözők, avagy hasznos vállalatok eszméjével foglalatoskodók; vagy legyenek ollyanok, kiket csak a’ hazafiság szent ösztöne indit, mindnyája találand a’ kitüzött munkálati tervben egy-egy pontot, melly alkalmas arra, hogy lelkületének sajátsága avagy körülményei szerint benne rokonszenvet ébreszszen; de minthogy lehetnek, kik éltök gondjai közt nem igen érnek rá a’ netalán felötölhető kétségeket, a’ dolog mélyébe tekintve, magokban eloszlatni, kötelességünknek véljük némelly lehető ellenvetéseket tehetségünk szerint eloszlatni.
Ezen ellenvetések lehetnek 1) hogy a’ magyar kereskedelmi társaság sokkal hatalmasbb vetélytárs leend, mintsem hogy egyes kereskedőknek ne ártana; – 2) hogy még közlekedési eszközeink nem levén elrendezve, különösen pedig a’ magyar tengerparttal ugy szólván minden kereskedelmi kapcsolat hiányozván, a’ társaság most még időtlen kora gondolat volt; – 3) hogy a’ mező, mellyet magának kitűzött, sokkal tágasabb, mintsem azt alap tőkéjével betölteni képes volna, következőleg jobb lett vala kevesebbre szoritkoznia.
Tárgyözön ’s helyszűke ezen ellenvetésekrei feleletet a’ jövő számra kényszerít halasztanunk; kötelességünknek véljük azonban a’ tisztelt közönséget már most tettleges részvétre annyival sürgetöbben fölhívni, mivel dec. 1-ső napjára a’ társaság életbe léptetése végett közgyülés van rendelve; ez pedig kötelezőleg csak azon esetre határozhatand, hahogy az alapszabályilag kitüzött minimum aláirva lesz. Aláirhatni pedig minden tőrvényhatóságoknál ’s minden alább megnevezett eddigi részvényeseknél. – Egy részvény 500 pft, de abból egy év folytában 25 pctnél, tehát 125 pftnál több be nem kivántathatik; az is csak két osztályban, legalább három hónapi időközzel. Ha kik tisztelt olvasóink közül aláirások gyüjtésére ajánlkozni sziveskednének, méltóztassanak készségüket velünk tudatni, sietendünk őket a’ szükséges irományokkal ’s aláirási ívekkel ellátni. – Most még lapjaink 268. számában tett igéretünk következtében is ide iktatjuk a’ jul. 9-kén Pozsonyban tartott első közgyülés alkalmával aláirt részvényesek név- ’s pénzjegyzékét. Teszszük pedig ezt hármas czélból: 1) hogy tisztelt olvasóink lássák, mikint ezen vállalat politicai párt szinét nem viseli, sőt mindenik vélemény árnyéklatból kitünő férfiak pártolásával dicsekhetik; – 2) hogy lássák, mikint a’ vállalat, mellyre a’ közönséget felhivjuk, nem egy-két ember fejében hirtelen támadt ábránd-gondolat, hanem – mondhatnók – a’ nemzet jelesbjei által keresztülvizsgált ’s megfontolt terv; – 3) hogy tudva legyen, kik vannak a’ törv.hatóságokon kivül ekkorig aláirási ívekkel ellátva.
