SZERBIA.
SZERBIA.
Sept. 24-keig terjedő nándorfehérvári hírek szerint Szerbiában a’ béke szilárdulni, a’ társasági közlekedés élénkülni kezd; miután az uj rend törvényességet, és igy biztos alapot nyert, mindenki reményekkel kecsegteti magát, ’s e’ reményeknek nem kevés tápot nyujt Karagyorgyevics Sándor nemes egyénisége. Csak Vucsics és Petronievics távollétének gondolatával nem bir kibékülni a’ hálás szerb nép. Meg kell vallani, hogy e’ két férfiu népszerűségre termett. Vucsis nyers, de nemes vonásu természetiségével, férfias bátorságával, és müveletlen bár, de romlatlan józan eszével, mellyből néha a’ lángelmének is egy-egy szikrája fölvillan, épen azon egyéniségek közé tartozik, mellyek veszélyes időkben és balkörülmények közt olly csudahatást szoktak a’ népre gyakorolni. Egész lénye élénken emlékeztet oroszlányszivü Richardra, és a’ középkornak amaz erőteljes alakjaira, kiket Goethe „Götz von Berlichingen”-ében olly müvészi kézzel személyesített. ’S ennek ellentéteül Petronievics, az érettebb kor nyugalmával és a’ hajdankor látnokait jellemző előrelátással és sejtő tehetséggel, teljesen kiegésziti a’ képet, mellyben a’ férfierő bölcseséggel párosul, ’s mellyet az ó görögök Achilles és Chiron képével szoktak kifejezni. Igy mérsékelve ’s módositva egymást, igen természetes, hogy a’ lángképzeletű ’s történeti traditioiból annyi életerőt meritő szerb népre varázs erővel kell hatniok. A’ nép őket fájdalmasan nélkülözi, ’s vannak, kik attól tartanak, hogy e’ férfiak számüzetése még ezután is uj meg uj crisisekbe bonyolitandja Szerbiát. Most azonban csend van, ’s csak jámbor ohajtások hallatják itt-ott magukat. – Sept. 14-kén a’ nagyuri berát felolvasta után az ideiglenes igazgatás rögtön Sándor kezébe tevé le az ország kormányát, mire a’ fejedelem proclamatióban közhirül adá, miképen ő a’ kormányt átvette, ’s komolyan szólitá föl a’ népet mind azon kötelességek teljesitésére, mellyek egy keletkező álladalom jólétére megkivántatnak. A’ ministerium különféle osztályaihoz pedig rendeletet bocsátott, ’s tökéletes amnestiát adott mindazon szerb honfiaknak, kik politicai okoknál fogva akár külföldre menekültek, akár nyomozás alatt vannak, akár már elitéltettek. Mindezek fölszólittattak, hogy hazájokba visszatérjenek, és a’ többi honfiakkal együtt a’ haza boldogságának eszközlésében közremunkáljanak. Egyedül azok vétettek ki, kik a’ császárok megegyeztével tiltattak ki örökre az országból. – Sept. 15-kén a’ népküldöttek megint gyülést tartottak, ’s meleg részvéttel tanácskozván kedveltjeik, Vucsics és Petronievics urak visszahivása iránt; inditványt tőnek, miszerint az orsz. pénztár terhelése nélkül saját költségükön mind Stambulba, mind Sz.-Pétervárra követség küldessék, melly édes ohajtásuk sükeritésében fáradozzék. – Sept. 16-kán a’ belügyek rendezése volt a’ népképviselők tanácskozásainak tárgya; egyebek közt több lényeges határozatok hozattak az egyházi ügyekre és a’ fiúk öröködése tárgyában. – Sept. 17-kén Sándor fejedelem a’ metropolita, Lieven, Vascsenko és más országnagyok társaságában a’ népküldöttek gyülésében megjelent. Rövid hallgatás után Lieven báró rövid beszédben engedelmességre és hódolásra szólitá föl a’ gyülést a’ fejedelem, kormány és törvény iránt. A’ gyülés használni akarván az alkalmat, Petronievics és Vucsics visszahivatása iránti ohajtásukat készültek szőnyegre hozni; de Lieven báró Sándor fejedelemhez utasitá őket ama’ kijelentéssel, miképen nekiek ezentul minden ügyeikben fejedelmükhöz kell folyamodniok; ’s meg lehetnek győződve, hogy a’ császárok minden igazságos kivánságaikat teljes készséggel teljesítendik. Erre az orosz biztos bucsut vevén a’ népkövetektől, eltávozott. A’ fejedelem hosszabban mulatott a’ gyülésben, ’s a’ jelenlevőket hatályos szavakkal szólitván hüségre, engedelmességre és az ország alkotmányához tántorithatlan ragaszkodásra, nemzeti ősi szokás szerint üdvözlé a’ gyülést, ’s a’ harczokban edzett durva természetfiak számos örömkönyei ’s a’ kölcsönös szeretet és bizalom nyilatkozásai közt bucsuzék el a’ népképviselőktől. – Sept. 18-kán a’ gyülés eloszlott.
