NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Irland és Wales most a’ brit birodalomban a’ közfigyelem és közfélelem nagy tárgya. A’ repealmozgás, melly eddig Irlandra és a’ brit szigeten tartózkodó irlandiakra, vagy némelly hitelvesztett chartistákra szoritkozott, lassankint az angol catholicusoknál is rokonszenveket kezd ébreszteni. – A’ dublini repealegyesület utolsó heti ülésében O’Connell felhivást javaslott a’ brit korona minden alattvalóihoz, melly a’ gyülekezet által közakarattal el is fogadtatott. Lényeges tartalma következő: „Alattvalótársaink! Irland népe várva várt tőletek részvétet és segélyt; de a’ tapasztalás megtanitotta: hogy sem az egyikre, sem a’ másikra nem számolhat. Mostan tehát titeket illetőleg nincsen más reménye, mint igazolhatni magát minden okos és igazságos ember szemében ama’ nagy harczért, mellyet hazája ügyében átharczolni szándékozik. – Nincsen tagadhatlanabb igazság annál, hogy Anglia több nyomort halmozott Irlandra, mint a’ földnek akármelly országa más országra. Az emberiség történeteiben nincsen példa, mellyhez Angliának ez ir népen elkövetett büneit hasonlitani lehetne, ’s ama’ szellem, melly annyi bünöket hozott létre, még mindeddig mit sem vesztett el eredeti gonoszságából. Azon utálatos mód, mellyel a’ két sziget legislativ egyesülése a’ mult század végén valósittaték, koronáját tevé fel e’ bűnöknek.” Itt a’ bűnöknek elősorolása következik, mellyeknek törvényellenességéből ügyekszik izgatásának törvényes voltát megmutatni. Azonban az unioval meg lehetett volna elégedni, ha a’ kormány igérete – minden különbségnek megszüntetése tárgyában protestansok és catholicusok közt – megtartatott volna; holott épen ellenkező történt. Az unio következményei ekkép iratnak le: „Az unio behozatala előtt sok városainkban virágzott gyárak jobbára tönkre mentek, ’s csak némelly helyeken állanak még fen igen csekély termőképességgel. Kereskedésünk, melly azelőtt olly jövedelmes volt, pangásban van, ’s az első életszükségek, termékeny földünk terményeinek kivitele váltotta fel azt a’ nélkül, hogy haszon hárulna belöle ránk, mert a’ nyereség kamat gyanánt fizettetik a’ távollevő földesurnak, hogy azt idegen földön idegenek számára eldőzsölhesse. Második rontó eleme külkereskedésünknek erőteljes honosink elvitele, kik, minthogy termékeny hazájokban nem találnak munkát, idegen földön kénytelenek kenyeröket megkeresni, ’s termékeny munkájok által minden országot meggazdagitanak, csak saját hazájokat nem. Mindezeknek következményei igen világosak: messze terjedt pauperismus uralkodik az országban, és a’ szegénységi törvények biztosai megerősiték ama’ rémitő tényt, hogy Irlandban több mint 2,385,000 ember részint egész éven át, részint bizonyos évszakokban teljes meztelenségben és inségben sinlenek. – Az ir parliament ótalma alatt Irland Európa minden országai közt legkisebb adóval volt megróva, holott a’ brit törvényhozás vas járma alatt aránylag a’ föld minden országai közt legterhesebben van megróva. Irland földmüvelési érdekei hasonlag nagyobb terhet viselnek, mint a’ földnek akármelly országában – terheket, mellyek kirekesztőleg a’ telekre nehezedtek.” Itt elősoroltatnak a’ földet terhelő adónak különféle nemei; a’ tizedadó, melly 500,000, a’ nagy jury-adó, melly 1,500,000 a’ szegénységi adó, melly ide ’s tova 2 milliora ’s még ennél is többre megy évenkint. Ez adatokat az izgató mind hiteles forrásokból meritette. A’ felhivás továbbá igy szól: „Az Irlandban tett népszámlalás eredménye, mellyet a’ kormány nem rég köztudomásra juttatott, tényeket hoz napfényre, mellyek a’ népinséget legborzasztóbb alakban tüntetik elö. Ezekből kiviláglik, hogy a’ földnépnek több mint fele, és a’ városi lakosoknak egy harmada a’ legaljasabb állapotban élnek – viskókban, mellyek embernek és állatnak csak egy közös hajlékot adnak. Kiviláglik továbbá belőlök, hogy egy más osztálynak – mellynek állapotja nem sokkal jobb mint az elsőé – vidéken csak mintegy 16, városokban pedig csak 30 pcentje él némileg tűrhető állapotban. És igy a’ vidéki lakosságnak 84, a’ városinak pedig 70 pcentje legnyomorubb helyzetben van. Jól vigyázzatok, polgártársak, ’s nézzetek körül, ha létez e még valahol hasonló nyomor e’ földön!” Az anyagi szenvedésekről a’ politikai és vallási sérelmekre tér át az izgató, ’s ezeket következő 9 pontban vonja össze: 1) a’ kathol. vallás, Irland népének vallása, nincsen elismerve a’ kormány által, ’s a’ föld legszegényebb népe saját erszényéből kénytelen a’ papságot és egyházat fentartani. 2) Irland képviselete igazságtalan, ’s nincsen arányban a’ népességgel. Az ország az unio létrejöttével kénytelen volt 200 képviselőről lemondani, ’s csak 100, későbben (a’ reformbill következtében) csak 105 tagot választhatott az országos parliamenthez. 3) A’ tényleges választási jog fölötte korlátozott. 4) A’ helyhatósági reformbill merő gúny, minthogy csak gazdag emberek vétetnek tekintetbe. 5) Az absentismus legfőbb forrása az országban uralkodó szegénységnek. 6) A’ földesur és haszonbérlő közt jelenleg fenálló viszony emezt a’ földesurak önkényének teszi ki. 7) Az országos hivatalok a’ cath. vallás és az ir népiség ellenségeivel töltetnek be. 8) Az egész népet mélyen gyökérző ’s folyvást növekedő elégületlenség ragadta meg. 9) A’ civilisált világ szava mindezen bajokért az angol kormányt vádolja. „Csak egy vigaztalásnak marad – mondatik végül – mindenki megvallja, ’s világos mint a’ nap, hogyha magunk nem segítünk magunkon, másfelől semminemű segélyt nem várhatunk. De mi elegen vagyunk hazánkra, elegen a’ repealre nézve. Mi mit sem várunk Angliától és az angoloktól, Skotiától ’s a’ skótoktól. A’ mostani parlament a’ leggyalázatosb vesztegetés által keletkezett, miszerint Irland népe elnyomathassék és letiportathassék; a’ parliamenttől tehát nincsen mit várni, nincsen mit remélni. De, irlandiak! mi elegen vagyunk magunk számára. Legyetek szilárdok, tartsatok erősen össze, maradjatok békesen ’s ragaszkodjatok őszintén a’ trónhoz és alkotmányhoz. – Irland visszanyerendi saját parliamentjét.” – E’ közben az izgató ama’ tervet is, miszerint a’ kormány által kinevezett békebirák helyett önkint választott egyezményes biróságok itéljenek az irlandiak ügyeiben, lassankint sikeríteni kezdi, ’s az első illynemű compromissionalis biróság sept. 13-kán gyült össze; elnöke dr. Gray, a’ „Freman’s Journal” szerkesztője, ülnökei: O’Connell John parliamenti tag, Daniel legidősbb fia és Dunu Tamás. – A’ repealizgás azonban fenyegető alakot kezd ölteni, ’s a’ nép, kivált Carlow grófságban, a’ telekadónak minden nemei ellen kél harczra. Hogy O’Connell e’ mozgást nem helyesli, kitetszik többek közt abból is, hogy az izgató fia John a’ repealegyesület Dublinban sept. 18-kán tartott ülésében bizonyos Conner urnak inditványát, miszerint az ir nemzeti törvényhozás helyreálltaig és a’ haszonbér állandósitásaig a’ repealerek semminemű telekbért vagy telekadót ne fizessenek – nem csak határozottan ellenzé (a’ többség is félrevezette azt) hanem kijelenté egyszersmind, hogy – mivel Conner ur mind végig nem akart inditványától elállani – a’ legközelebb gyülésben őt az egyesületből kizáratni inditványozándja. – A’ repealpénztár gyarapodik; O’Connell Daniel pedig repealgyüléseket tart.
