Magyar akademiai közgyülés.
Magyar akademiai közgyülés.
October 8-kán tartá a’ magyar tudós társaság Pest vmegye nagyteremében 12-dik közgyülését. Teleki József gróf, a’ társaság elnöke gyülést megnyitó rövid de velős beszédében a’ társaság czéljait fejtegeté, ’s a’ még sokaktól táplált véleménynek, mintha a’ magyar academia nem volna egyéb nyelvmivelési társaságnál, fonákságát mutogatá, felhozván megczáfolására az alapitóknak czélját, miszerint azok a’ munkálati kört hat tudományos szakosztályra osztották fel; a’ nyelvmívelés természetét, melly csak ugy ágazhatik el a’ nemzetben, ha a’ nemzeti nyelv tudományos müveknek kidolgozásában használtatik; végre a’ társaság tagjainak a’ tudomány külön szakaiban megjelent munkálatait. – Ezt követte a’ titoknak az academia mult évi munkálódásairól tett jelentése. – Emlékbeszéd Nyiry István elhunyt akademiai rendes tag felett Balogh Pál r. tagtól. – Hetényi János r. tagnak illyczimü jeles értekezése: „Az élet társadalmi szépitése, az egyezménytan (harmonistica) világánál felderítve” – mellyben honunk socialis állapotára nézve is szép eszméletek fordulnak elő azon nagy igazság körül: hogy csak a’ szabadság renddel párosulva fogja álladalmi állapotunk szépségét leghatalmasban előmozditani. Végre a’ közkedvességü b. Eötvös József olvasá Körösi Csoma Sándor halála feletti gyönyörü emlékbeszédét, mellynek érdemdús egyes részei ’s az egész fötött elömlött búskomoly harmonia mélyen hatotta meg a’ feszült figyelemmel hallgató, ’s csak nem önkénytelenül tetszését jelentő közönséget. A’ beszéd eleje annak mutogatása körül förgött, hogy a’ politikai elkülönités, mellyet a’ multaknak keserű viszontagságai Magyarhon ’s Erdély közt vontanak, sziveinkre ’s a’ nemzeti egység kötelékeire ki nem terjedett; minélfogva Körösit joggal tartanók magunkénak, mint ki Magyarország azon részének gyermeke, mellyet Erdélynek nevezünk. Remekül festé az egy kitüzött czélnak élő haló törhetlen állhatatosságot, ’s jellemszilárd kitürést, mellynek Körösi olly halhatatlan példáját adá, ’s melly magában istenibb valami, mint a’ babér, mellyet a’ süker nyujt. Beszédje végén pedig azon állitással: hogy a’ végzet talán csak azért tagadá meg a’ sükert Körösi vastürelmétől, miszerint intésül szolgáljon, hogy a’ magyarnak multja nincs, ’s igy a’ jövendő az, mellyre hatnia, munkálnia kell; a’ legügyesebb fordulattal ’s valódi látnoki ihletéssel figyelmezteté a’ magyart hivatására, mikint tőle a’ hon jövendője tetteket kiván, ’s tettekben olly hajthatatlan kitürést, minőnek szent példáját Körösi emlékében tiszteljük. – Ezt követé a’ titoknoki jelentés a’ jutalom kiosztásról. A’ 200 arany nagyjutalmat Zsoldos Ignácz r. tag „Szolgabirói hivatal” czimü munkája, a’ dramai pályadíjt Obernik Károly „Fő ur és pór” czimü drámája, a’ mathematicait Fest Vilmos, a’ történetirásit dr. Lányi Károly nyerék. A’ Gorove-féle jutalomdij, melly minden negyedik évben a’ legjobb erkölcsjavitó munkának kiadandó 200 ftból áll, Peregrini Elek „Bánya az ifjuság képzésére” czimü munkájának jutott. Végre kihirdettetvén a’ jövő évi jutalomkérdések, az elnök végbeszédével a’ gyülés befejeztetett. Tiszteletbeli tagokká választattak: Josika Miklós b., Kubinyi Ágoston és Lonovics József csanádi püspök; levelező tagokká: Bacsányi János, gr. Dessewffy Emil, Gorove István, b. Kemény Zsigmond, Kuthy Lajos, Török József, Reguly Antal és Vachott Sándor.
