Vezérczikk. (Pest városa körlevele.)
Vezérczikk. (Pest városa körlevele.)
Adtál uram esőt, nincs köszönet benne.
magyar közmondás.
magyar közmondás.
Mai számunkban veszik tisztelt olvasóink Pest városa kül- ’s beltanácsának a’ kir. városok ügyébeni körlevelét. A’ nemes város – akarók mondani ns városi tanács – (mert e’ két eszme koránsem egyértelmű) rendkivül soká késett, addig késett, mig a’ hallgatás már már bölcseséggé vált vala. Azonban elég jókor ha jól, mond a’ közmondás. De nem minden késleltetett cselekvés hasonlit Fabiuséhoz, a’ mint nem is minden ember Fabius, ki magát annak álmodja, habár a’ Napoleonos „jeder Zollern Gott” tyradát szeresse is borzasztón szerényen parodierozni. – Azonban szóljunk a’ dologhoz komolyan, mint a’ tárgy méltósága kivánja, ’s meleg rokonszenvvel, minőt a’ városok ügye iránt mindig mutatánk.
Igenis, ha van tárgy, mire nézve journalisticai pályánkra a’ becsületesen a’ becsületesen teljesitett kötelesség érzetével szabad visszatekintenünk, ép a’ kir. városok tárgya az. Ha van tárgy, mellynek előkészitésében, megérlelésében az időszaki sajtó hatályos tényezőnek mutatkozott, bizonyosan a’ kir. városok kérdése az, ’s miután nem tünt ’s nem tünhetett föl e’ kérdés körül az ébredésnek legkisebb jelensége, mellyet a’ P. Hirlap meleg tárgyszeretettel nem kisért, nem ápolt, nem fejtett volna, – nem kérkedés, hanem álláspontunk constatirozásának kénytelensége mondatja velünk, hogy sokkal több rokonszenv hevíti keblünket a’ kir. városok ügye iránt, mintsem becsületes igyekezettel meg ne vásároltuk volna a’ jogot nyiltan, határozottan kimondani: hogy a’ ki most, épen most illy körlevelet ir, az a’ kir. városi polgárságot azon semmiségből, mellybe a’ polgári rendet leginkább ő sülyeszté, fölemelni vagy nem akarja; vagy ha akarja, arra olly kártékony fonák módot választott, mellynél a’ polgárság jövendőjére kártékonyabbat a’ polgárság leghatárzottabb ellensége sem választhatna.
Kérjük az olvasót, balra ne értse e’ mondásunkat. Mert nem azért mondók azt, mint ha a’ ns Pest városi tanács körlevele beltartalmának valami nagy fontosságot tulajdonitanánk; miután abban egyetlenegy ok, egyetlen egy állitás sincs, melly már hónapokkal előbb százszor meg százszor meg nem czáfoltatott volna, mintsem a’ Pest városi vál. polgárság körébe annak csak híre is eljutott vala, hogy például Szabadka körlevelet irt; hanem mondjuk azért, mert ismerve a’ jelen körlevél keletkezésének körülményeit, abban az időnek egy olly jelét, a’ jövendő barometrumának olly fokmutatóját vagyunk kénytelenek észrevenni, melly a’ városi kérdésnek ez orsz.gyüléseni szerencsés megoldása felől sóvár kebellel táplált reményeinket csaknem a’ fagypontra sülyeszti le. Ez pedig mind azoknak, kik a’ városi kérdés szerencsés megoldásában honunk boldog átalakulásának egy hatalmas tényezőjét reménylék, annál érzékenyebben fájhat, minél több okunk van azon véleményre hajlani, hogy a’ kir. városok kérdésének, ha ez orsz.gyülésen szerencsésen el nem intéztetik, többé jövendője alig van. – Nagy szó, a’ mit mondánk, de megfontolva mondottuk. Mert vannak kérdések, mellyeknek elszalasztott alkalmát nem hozza vissza semmi öröklét. Egy ország aristocratiai institutióinak a’ nép érdekeivel transactioképeni összeegyeztetése nem egy parti Whist, mellyet ha elvesztők, kártyát keverve ujra kezdhetjük. Transactio csak békes átalakulás utján történhetik; ’s ha erre még nem mutat sehol példát a’ történetirat, bizonyosan azért nem mutat; mert annak lehetsége perczekhez van kötve, ’s a’ perczek mindig elszalasztattak. Isten kegyelme ne adja, hogy igazunk legyen, de szivünk rejtekében él egy sejtelem, melly nehéz aggodalmak közt jósoltatja velünk, hogy borzasztó felelőséggel játszanak, kik castok érdekében jogot, igazságot, méltányosságot haladó, ’s a’ közös hon érdekével merőben ellenkező követeléseknek szenvedélyes fegyvereivel iparkodnak a’ röppenő alkalom sükerét lehetetleníteni. Avvagy azt gondolja e Pest városa érdemes tanácsa, hogy a’ mai nap alkalmát vissza fogja valaha idézhetni? – nemzetünk most az eszmék habtengerén libeg; minő practicus eredménye lesz az orsz.gyülésnek, az isten tudja, mert a’ süker áldása ő nála van, emberé a’ szándok, akarat, ügyekezet; de annyi eredménynek ez orsz.gyülésből ki kell fejleni, hogy átalakulási mozgalmaink határozott színt, irányt veendenek. És ekkor két dolog közül egyik bizonyos. Vagy lehetségesnek mutatkozandik a’ békes átalakulás, vagy nem. Az utóbbi esetben, ugy hiszszük, nem kell mutogatnunk, hogy nem képzelhető a’ viszontagságoknak olly fordulata, melly a’ k. városokat, mint kir. városokat, azaz mint olly testületet, mellynek érdeke sem a’ népével, sem a’ nemességével nem ugyanazonos, legkisebb jövendővel kecsegtethetné; ezt álmodni is képtelenség; mert az ugy a’ privilegiumok, mint az egy és osztatlan szabadság egykori definitiv diadalával merőben ellenkezik. Ha pedig, mit isten adjon, a’ békes átalakulás fog lehetségesnek mutatkozni, akkor ennek határozott iránya vagy aristocratiai, vagy nem aristocratiai szint viselend. Első esetben azt gondolja e Pest városa érdemes tanácsa, hogy lesz még valaha időpercz, midőn a’ városi kérdés kivihetőségét valami olly kedvezőleg fedezni fogja, mint most a’ házi adó kérdése fedezé? – nem, soha, de soha többé nem lesz; ezt a’ vaknak is át kell látni; annál inkább hát azon mély belátásu férfiaknak, minőkkel Pest városa tanácsa méltán dicsekhetik; avvagy azt gondolják e a’ városi kérdésnek nem lesznek eördögei, forintosai? – – lesznek bizonyosan; ’s mi nem akarjuk magunkat mystificálni, azért kimondjuk nyiltan határozottan most századikszor a’ mint már 99.szer mondottuk, hogy ezen eördögiádák, forintosiádák, a’ nemességnek existentiáját minden bizonynyal keservesen compromittálandják; de azt Pest városa érdemes tanácsa bizonyosan igen jól tudja, hogy a’ nemesség bukása, nem a’ kir. városoknak, mint privilegiált castának, fog gyümölcsözni; ha pedig amott bukás helyett győzelem következnék – a’ mi nem valószinű, azt a’ forintos had, a’ kir. városokkal bizonyosan nem fogná megosztani. Ez az átalakulás aristocraticus irányának alternativája. – Ha pedig az átalakulás más irányt veend; – ez esetre nézve magában ezen irány értelmében fekszik, hogy az bizony a’ kir. városoknak, mint k. városoknak nem lehet kedvező.
Mondhatlanul igazságtalan volna irántunk, a’ ki ezen elmélkedésben akár mi rémeket, akár mi czélzatot látna, vagy tartalék gondolatot vadászna; nincs ebben semmi egyéb, mint csupán azon statustani analysis, melly a’ történhetőségeknek, minden lehetséges oldalát bonczkés alá veszi, hogy valamelly lépés okszerűségét alkalmazottan latra vethesse; – ’s ezen analysis noymán állitjuk, hogy nem lehet olly esetet képzelni, mellyben a’ kir. városok ügyére, Pest városa érdemes tanácsa körleveléből legkisebb haszon, avvagy jótékonyság hárulhatna; ellenben igen sok eset lehetséges, mellyben ezen szenvedelmes körlevél a’ városoknak tömérdek kárt okozhat.
A’ ki azt akarja, hogy a’ 600 ezernyi népességű 47 k. városnak a’ 49 megye ellenében negyvenhét szavazat adassék; az semmit sem akar. – Ám de lehet e városi ember a’ ki ez ügyben semmit sem akarhat? igen is lehet, mert semmit sem akarni annyit tesz, mint azt akarni, hogy a’ városi polgárság továbbá is semmi, a’ maga magát regeneráló zárt testület pedig minden legyen.
A’ ki a’ városoknak 47 szavazatot törvénynél fogva igényel; az egyes törvényeket olvashatott, de a’ magyar törvényt nem jól olvasta; mert a’ kir. városok igen nevezetes része ellen nagyobb proditio fraterni sangvinis-t nem lehetne elkövetni; mint azt kivánni, hogy a’ városok ügye régi törvények obscuritásainak alapjára tétessék.
A’ ki voksokat akar belrendezése nélkül; az nem csak erkölcsi hanem logicai lehetetlenséget is akar; ’s a’ két kérdés kapcsolatos philosophiáját szándékosan ignorálja, ’s a’ kormány és nemzet tekintélyét szándékosan felejteni akarja; – mikint ezt jövő számunkban megmutatandjuk.
A’ ki akkor, midőn a’ városok rendezéséről van szó, e’ kérdés körül a’ városi tanács zárt testületének nagyobb befolyást kiván; az nem a’ polgárság számára követeli a’ semmit rólunk nélkülünk elvet.
Az érdemes tanács, nem k. város, hanem a’ városnak tisztviselője; nem ő érette van város, hanem ő van a’ városért; ép ugy mint nem az alispánért, és szolgabiróért van a’ vármegye, ’s valóban igen különös volna, ha példaul a’ népnek a’ megyékben adandójogok kérdésében az alispánok és szolgabirák, a’ népnek nevében, a’ semmit rólunk nélkülünk elvet magoknak követelnék!!
Sokkal többször ’s többet szólottunk, már e’ dologról, mint sem azokra nézve, kik e’ tárgybani elmélkedéseinket egészen el nem felejték; ez uttal ne elégelhetnők az eddig mondottakat; azonban midőn a’ k. városok kérdése szerencsés megoldásának reményét naponkint mind inkább inkább oszolni látjuk, sokkal érzékenyebb fájdalom hatja át minden valónkat, mintsem a’ szoros igazság iránti kötelességnek ne éreznők nyiltan kimondani: hogy ha Pest városa érdemes tanácsának körlevele, nem a’ városok ügyében kerületi választmány által kidolgozott javaslat fölvétele előtt, hanem a’ városban lakó nemesek adó ’s birtok viszonyai felett tőrtént kerületi szavazat után iratott volna; azon ingerült szenvedélyes hangot, mellyet különben benne feltalálni sajnálunk, lehetetlen volna természetesnek nem találnunk. – A’városok rendezése csak ugy lehet üdvös hazánkra, ha a’ városban, egyik privilegiált osztály, más privilegiált osztály fölibe nem emeltetik, hanem minden érdek assimiláltatik; ’s a’ városi lakosság, legyen nemes, legyen nem nemes, a’ polgár szó magasztos eszméjében összeolvadva, teherben javadalomban testvériesen osztozik. – Ez a’ dolog sarkalapja. – És még is a’ nemességre nézve adómentesitések történtek. Elismeri minden ember, hogy városokban rend ’s felvirágzás, a’ territorialis hatóság általánositása nélkül nem lehet; ámde azt mondják: be kell folyni a’ nemességnek is, a’ városi közigazgatásba, a’ tisztviselők választásába; – és még is adómentesíttetik több tekintetben!! – vagy azt akarjuk e, hogy példaul én, ki városban lakom, a’ nékül hogy polgári keresetet üznék, vagy városi házat szerezni kedvem volna; polgári jogokat gyakorolhassak, a’ nélkül hogy a’ polgár terheiben osztozzam? – ez moralis lehetetlenség; hiszem sokan leszünk, kik pirulnánk igy a’ városban polgári jogot gyakorolni. – Ezen mentesitések annyit tesznek, mint a’ városok rendezését nem akarni; tehát nem akarni, a’ honra azon békes átalakulás boldogságát felderiteni, melly csak most, ’s most csak a’ városok rendezésével lehetséges. Bizony bizony mondom, liberalismusunk pengő ércz, és csengő czimbalom. – Mondjuk ki tisztán, a’ nemesség a’ városok rendezését nem akarja; azon testület, melly most a’ városok minden jogait egyedárulag birja, az ép ezen egyedáruságot fenyegető rendezést szintugy nem akarja; tisztelet mindenütt a’ dicső kivételeknek; de a’ többség szerint kell hogy itéljünk.
