Szatmár.
Szatmár.
Sept. 18. Alig hangzék el az aug. 29-ki uj követválasztási határzat, a’ RR. helyét itélőszékek foglalák el, és az igazságot, polgári és büntető utakon, két hétig hajtogattuk. Lejárt ez is; ’s sept. 11-kén teremünk ismét megnyilt a’ közéletnek. Nagy számmal jelentek meg a’ RR., és koszorujokat kortesek szegék be köröskörül. Ugy szoktuk, hogy mindenek előtt a’ kisgyülések jegyzőkönyvei hitelesíttessenek. Ez történt ma is, ’s midőn végén valánk, Ol– P– táblabiránk bizonyos aug. 29-ki kisgyülés jegyzőkönyvét kéré felvétetni. Sokan, kiket az közelebbről érdekle, nem-hallottá akarák tenni a’ kérést; de csakhamar U– J– táblabiró nagyon is hallhatóvá tette, midőn az aug. 28-ki gyülést eloszlató főispáni rendeletet taglalás alá vevé. Ezen rendelvényt utólsó levelünkből ismerik olvasóink, ’s tudni fogják, hogy az eloszlatásnak három oka adaték: korteskedés, vállaji kihágások, ’s a’ csekeiek megjelenése. Hát okok ezek! felkiáltott a’ szóló. Hiszen a’ csekeiek a’ nemesi jogok szabadságában élnek még, ’s mig abban élnek, ki tilthatja el őket közgyülésből? ’S mert Fábjánházán verekedtek, ne legyen Szalkán vásár? A’ korteskedés hasonlóul nem hozathatik fel okul, mert az mindig történt választások alkalmával, üzeték követeink ellen a’ választás óta mindig, sőt azon fél, melly aug. 29-kén decretált, szintén kortesekkel jelent meg. Nem levén hát ok a’ gyülés eloszlatására, a’ rendelvény törvénytelen; ’s törvénytelen az aug. 29-ki gyülés is, miután világos, hogy az akkor 697hivatott össze, midőn már eloszlottunk. És itt átaltért az aug. 29-ki határzat taglalására; mutogatá: mikép nem lehete azon gyülésből a’ fenálló formák megváltoztatásával egy egészen uj választást kitüzni; ’s mikép nem volt arra jog, hogy az egyik fél legszenvedélyesebb tagjaiból falunkint járó szavaztató küldöttségek neveztessenek .... Itt nem folytathatá tovább; mert a’ sok közbeszólással már eddig is gátoltaték; most pedig kitört az egész terem; egyik fél, hogy halljuk, másik, hogy ne halljuk; az urak felugráltak, és zajos ingerültséggel feleseltek; a’ kortesek kiabáltak. Csupa tüz és láng minden felé, alig lehete egy nyugalmas arczot látni. Egy óranegyed után elcsendesedék a’ zaj, ’s a’ szóló bevégzé beszédét azon inditványnyal, hogy az aug. 28-ki gyülés eloszlatása törvénytelennek, ’s a’ 29-ki határzatok érvényteleneknek nyilvánittassanak. Ismét zaj. – K– Z– táblabiró következék az ő tükörével, mellyből azt mutogatá, mikép alispánsága idejében korteskedések nem történtek. 1839-ben kezdé – ugy mond – ezt egy párt, és folytatta az 1840 ki tisztujitáson; holott győzedelmeskedtek ugyan, de hogy a’ megye többségét nem birták soha, megtetszik onnan, hogy ezen urak megcsinálván 12 pontjokat, csak egy kis figyelmeztetés kelle: mikép ezen urak a’ nemességet örökös adó alá akarják vetni, és azon pillanatban elhagyattak. Ezen percztől fogva nem tud ezen párt felemelkedni .... Midőn e’ szavakat mondaná, a’ szemközt ülő táblabiró a’ szóló háta megett álló nemesnek gubája alatt botot pillanta meg. Bot, bot! hangzék egyszerre. És a’ szóló hátra fordulván, elvette a’ nemes botját ’s feltette a’ zöld asztalra; ’s mig ő nemesével egy kis ideig conversála, lőn a’ teremben csodálkozás, és boszankodás aljasodásunk miatt. Végre szóló: ismeri – ugy mond – ezen becsületes embert, régi jó emberei közül való, nem is fél tőle. És felvevé botját az asztalról ’s visszaadá, mellyet társai az ablakon azonnal kilöktek .... Folytatja szóló: a’ közelebbi követválasztásra feszité meg ezen párt minden erejét, ’s miután itt 143 fogadott emberrel győzedelmet vívott, és ellenök sérelem támasztatván a’ nemesség által, végre aug. 28-kára rendkivüli gyülés hirdetteték, melly a’ követségről határozzon, ismét feljárta és becsőditette a’ nemességet, melly már Vállajon kihágásokat követett el. ’S miután ez a’ főispánnak feljelenteték, elég ok vala a’ 28-ki gyülés meg nem tartására. Utóljára a’ 29-ki gyülés határzatának erősségére azt hozta fel, hogy egyik gyülés a’ másikat meg nem semmisítheti. Egyébiránt szóló fárasztó kitérengései tacticáját láttaták, melly a’ halasztás vala. – K– L– tb. szólott utána; ’s büszkének vallá magát, hogy az előtte nyilatkozók után ingerültség nélkül szólhat, holott életkoruk tekintetében a’ nyugalom inkább őket illetné. Nem felel az előtte szólónak; mert miket elmondott, ide nem tartoznak; és ő kitérésekkel nem akarja a’ RRet terhelni; különben is ismeri a’ világ történeteinket. Hallgat a’ többségről; hiszen az volna legbalgább, ki azt a’ mi körülményeink között állandónak és szikla-erősnek tartaná; hanem szól a’ dologhoz, melly ide tartozik. Csend volt e’ városban, ’s páratlan bátorság minden felé aug. 28-kán; ’s nem láttuk sehol a’ szenvedély nyilatkozatát: annálfogva a’ gyülést eloszlatni semmikép nem lehetett; ’s mert eloszlatta még is az elnökség, tette törvénytelen. Tudja azt minden, hogy a’ valóságos ok itt nem az, melly a’ rendelvényben felhozatik – ollyan okok törvényesek nem is lehetnek – hanem az, hogy a’ színezet, melly mellett akkor a’ többség nyilatkozandott, nem tetszék. Meg kellett tehát várni, hogy ezen ok megszünjék, hogy a’ szinezet eltávozzék; és akkor gyülés tartatott, mellyben a’ választás formái megváloztattatván, a’ nélkül, hogy garantiák állittattak volna fel, egyik szinezet tagjaiból küldöttségek neveztettek, hogy a’ siker ezeknek kezébe adatnék. Mutogatá: minő veszélyes izgatásokra nyilik itten ut; ’s felhivá a’ RRet, hogy illy módon, pártczélok eléréseért az alapformák megváltoztatását ne engedjék; mert ez leend a’ legroszabb példa, hogy a’ fel ’s letünő pártok a’ legnagyobb igazságtalanságokat kövessék el. – Zaj és közbeszólás, és feltámadások nem maradhatának el; ’s illy állapotban beszélt a’ következő három szóló is a’ 28-ki rendelvény védelmére. Vitatták: mikép egyik gyülés a’ másikat meg nem semmisitheti, mert ebben a’ helyhatóság legnagyobb sérelmet szenvedne; ’s mutogaták: mikép az uj választási rendszer a’ nemesi jogokat nemcsak épségben hagyja, de alkalmat nyujt minden nemesnek e’ jogot gyakorolni. Végre a’ tiszti karnak egyik előkelő tagja – ki a’ legnagyobb tüzből szólitá fel a’ rendeket nyugalomra, ’s ki e’ gyülés folytában számtalanszor felhiva érezte magát közbeszólni – a’ főkormányzó védelmére felkelt, ’s elmondá ismét a’ korteskedésről, a’ mit aug. 29-kén elmondott már; ’s utójára szőnyegre hozá a’ mosolygást, melly vonatkozataira a’ baloldalon keletkezett. És talpra ugrott az egész terem, az arczok kigyuladtak, ’s hallánk darab ideig ... csak feleselést. Szünni kezdett végre ez is; és egy másik tisztviselő kezdé beszélni: mikép épen azok, kik most az aug. 28-ki gyülés eloszlatása ellen felkelnek, tudták, hogy 29-kén gyülés leszen; mert ő hallotta, hogy korteseiket e’ napra is marasztották ..... „Nem igaz” felkiálta B– B–. A’ szóló erősité; ’s amaz hazugságnak nyilvánitotta. Felugráltak ismét az urak; ’s a’ zajban „actio” kiáltások hallatván, az elnök felszólalt: mikép a’ 36-diki országgyülésen Tagen egy tagadásért megactióztatott; itten hazugság mondatott, megérdemli azt. ’S szerkesztésére felhivá a’ főügyészt. Többen felkiáltottak, hogy az csak amugy kurtán el nem határoztathatik, hanem hallgassák meg elébb a’ szólókat. De az elnök kimondá, mikép itt csak a’ poenalitásról szólhatnak, a’ kereset már el van határozva. Volt ám e’ felett zaj; mi alatt főügyészünk a’ széksértési keresetet bemutatá. A’ baloldal votumot sürgetett; más felől pedig egész sereg szónok mutogatá egyszerre, egymás beszédén rontva keresztül: mikép most már a’ gyülés törvényszékké alakul, ’s csak táblabirák és tisztviselők szavazhatnak. Végre a’ dörgő zaj után, melly szinte hasitá füleinket, B– B– a’ széksértési büntetést – mielőtt a’ kereset felolvasása hallatszott volna – lefizette. – Délután négy óra volt, ’s miután a’ tanácskozások folytatása más napra halasztaték, eloszlánk. Fogadni mernénk, hogy a’ kik a’ terem hátulsó részén voltak, felét sem tudják a’ felülről vitatott széksértési doctrináknak, olly lárma és zavarodás volt. Ugy jártak, mint Montesquieu följegyzé a’ rómaiakról. Másnap nem kelle jós tehetség, hogy a’ tárgy eldőlését kitaláljuk; mert Tyukodról és Gencsről számszaporitók érkeztek. És felléptek szónokok, kiket ritkán, vagy soha se’ hallottunk; peregtek a’ beszédek, mintha csak irva lettek volna, felékesitve tövisekkel és virágokkal. Három tisztviselő és egy t.biró kezdették meg a’ tanácskozást, védelmezvén a’ főispánt azzal, hogy apr. 21-kén, a’ követválasztásra következett napon is gyülés tartaték, épen ugy, mint most aug. 29-kén; zörögtek továbbá a’ személyeskedés ellen, mert az inditványban egyebet nem láttak. Ezeket két nem-táblabiró váltá fel, fejtegetvén, mikép már magában, az augustus 29-ki gyülésben volt kérdés a’ felett, ha törvényes e azon gyülés vagy nem? Maga azon párt, melly azon gyülést alkotta, felvigyázott erre: mennyivel inkább méltó, hogy az most, az évnegyedes közgyülésben megbiráltassék. Ezeket ismét három táblabiró és két tisztviselő szavazta le, kiknek legerősebb argumentuma az volt, hogy a’ 29-ki határzatot ostromló rész jóval kisebb, mint a’ védelmező; és hogy azon az oldalon ugy szólván csak néhány táblabiró van. Utánok E– M– tb. szólt, előlegesen megemlitván: mikép tegnap K– Z– az ő tüköréből némelly időket és momentumokat kifelejtett; például a’ 39-ki követválasztást, az epochalis decembert, ’s mind azon gyüléseket, mellyek az utólsó követválasztás óta elfolytak. Ezek bizonyosan más képet adtak volna. Na de hiszen – ugy mond – ez nem tartozik ide. És a’ tárgyra térvén, fejtegeté az eloszlatási okok törvénytelenséget, a’ csekeiekre nézve különösen mondván: hát ha most itt volnának, elszaladnánk? Elnök: „az egyetem végre megunná őket és lezáratná.” – „Nem kétlem – válaszolt szóló – az egyetem engem is lezárathat; de mi lesz ez? Törvényes cselekedet talán?” A’ szólót Ol– P–, az inditvány első megpenditője, váltá fel. Tegnap – igy szólt – mindig törvényt kértek, melly ellen hozatott volna a’ kérdéses határozat. Itt van az 1723: 58., hogy a’ közgyülés határozatait sem kisgyülés sem főispán meg nem változtathatja. Illyen határozat vol az jul. 24-ki gyülésünkben, hogy aug. 28-kán közgyülés legyen, következőleg azt eloszlatni joga senkinek sem volt, kivált midőn a’ városban a’ legnagyobb csend uralkodott. Még egy szónok az inditvány mellett, majd hatan ellene, jobbára a’ már kifejtett okokból, szavaztak. És ez igy ment a’ kortesek rivalgásai, ’s apró összeszólalkozások között. K– Z– a’ mult országgyülésről hoza fel példát, midőn a’ szólásszabadsági sérelmek tárgyalása alkalmával a’ kir. tábla panaszára az országos ülés felfüggeszteték; utána U– B– mutogatá: mikép az eloszlatási rendelvény csak az első napra szólott, ’s nem egyszersmind a’ másodikra is. Erre M– A– tb. lépe fel; ’s miután olly sokat halla mai napon a’ 29-ki határozat üdvös voltáról, kimondja, hogy a’ czélt nem lehet az eszközöknek megszentelni. Autocrata egy decretumával több jót eszközölhet, mint mi évekig; lehet, hogy a’ 29-ki határozat a’ választásra nézve jó lenne, de a’ fenálló formákat illyképen megváltoztatni még sem lehet. Vasnak és Pestnek példáiból megtanulhatók, hogy a’ statutarius hatóság ennyire nem terjedhet. Hát ha még meggondoljuk, a’ mit e’ teremben még nem emlitettek, hogy ama’ 29-ki gyülés, még arról is gondoskodék, hogy a’ szavaztató küldöttségeket adózó nép szekereztesse, ’s a’ nemesek fizessék; ’s e’ küldöttség álljon olly egyénekből, kik követek akarnak lenni, vagy a’ vágyakodóknak rokonai. „Hohó! – hangzik a’ baloldalról – nem adózunk!” Ama’ szónok előadása roppant hatást tett a’ hallgatókra; ’s nyomban többen iraták magokat a’ szólók jegyzékére. Ezeknek sorából kettő szóla egymás után az eloszlatási rendelvény mellett; a’ harmadik pedig egészen uj inditványt ada előnkbe. Ez D– A– táblabiró volt; ki mindjárt beszédének kezdetén óvást tett az ellen, hogy egyik vagy másik félhez tartoznék; most azonban – ugy mond – még is ezen félhez (a’ baloldalra mutat) csatolja magát, mellyet a’ tek. RR. kicsiny résznek tartanak ugyan; de e’ most kisebb rész mellett egy nagy, hatalmas óriás vív; és ennek neve: igazság. Itt minden a’ követségért történik, ’s szóló más nézetből indul ki, mint melly itten fenforog. Az aprilisi követválasztáson kifejtette magát egy durva erő és dult; majd a’ választás órájában fölébe kerekedék egy másik durva erő, ’s elüzte amazt. Insanis állapot állott elő. De másnap felemelkedett egy sanior pars, és szín-különbség nélkül megnyugvék követeinkben, credentionalist adott, és őket isten hirével utnak bocsátotta. Itt – folytatá – huzzunk vonalat; és mind azt, mit azóta tettünk semmisitsük meg. Mert a’ teljes sanior pars ama’ határzata ellen az aug. 29-ki fél sanior pars nem végezhetett, miután a’ másik fél kijátszatott. Hanem – ismétli szóló – ne rettegjenek a’ tek. RR. egy merész visszalépést tenni; szünjenek meg minden határzatok, mellyek az april. 21-ki sanctio ellen intéztettek; és ne menjünk tovább e’ bajok bajába, hol végre elmerülhetünk.” Ezen szóló – ki egyébiránt a’ közélet térén ritkán jelent meg – világosan szólt; majd nem szavai is ugyanazok voltak, miket előadánk; megfoghatatlan még is, hogy nézete, melly a’ mi állapotunknak legtisztább felfogását mutatja, nem gerjeszté azon figyelmet, mellyet érdemle. Vagy ugy bizony, hiszen kimondatott, ’s látjuk naponkint, hogy teremünkbe sziklaerős jellemek járnak, kik azon meggyőződést, mellyet még otthon, övéik körében, vagy a’ hordóból meritettek, semmi felvilágositásnak, semmi hatalomnak oda nem engedik; köszönjék meg ellenfeleink; ha jó ötleteiket, ’s talpra esett szónoklataikat megbámuljuk; egyébiránt tartsa meg mindenik párt zöld levelét. – Ismét egy pár szóló a’ 29-ki határzat mellett nyilatkozék, nem féltvén a’ helyhatósági jogokat, mig közgyülés leszen és főszerinti szavazat. Majd K– L– tb. a’ többek által felhozott azon okra, hogy egyik gyülés a’ másikat nem semmisitheti meg, megjegyzé, mikép épen azok, kik most a’ nullificatio tanjában a’ helyhatóság legnagyobb veszedelmét látják, a’ hires decemberben jó példával mentek elő, midőn az előző gyülést megsemmisiték. Pedig akkor – ugy mond – az elmélet mezején valánk; most pedig tettleg az életben rólunk nélkülünk, egy törvénytelen, ’s csak az egyik párt által tartott gyülésben elhatároztatik, hogy bizonyos terhet, azoknak költségét, kik korteskednek majd a’ megye nevében, fizessük. Történjék bármi – igy végzé szavait – vegyenek elő kormányzói tekintetet, elnöki hatalmat, minden eszközt, mellyel többséget csinálni szabad, ám bukjék el az inditvány; kik azt pártolák a’ közvélemény és világ előtt igazolva lesznek. Utána egy tyukodi kortes pártolá a’ főispán eloszlatását, kinek neve a’ szólók jegyzékéről kikiáltatván, némi pirulat mutatkozék többek arczain. Momentum volt ez szónoklatunk történetében. Ezután R– I– tb. felelt ama’ szónoknak, ki imént a’ közvéleményre hivatkozék: mikép ha a’ kisebb rész hazafiui resignatióval nem tiszteli a’ többséget, bár mennyire ohajtsuk is, hogy minél elébb kezet foghassunk, örökké távol fogunk állni egymástól. És majd a’ főjegyző szólván, ugy gondolkozék: mikép csak az itt a’ baj, maradjon e a’ követség, vagy ne? Tehát mondja ki minden ember, mit gondol iránta. – Némi zaj, ’s ez alatt egy kis conversatio keletkezék a’ főbbek közt. Lassankint unatkoztak a’ RR. a’ szónoklatoktól, épen ugy, mint olvasóink e’ levéltől, mellyben egyébiránt csak a’ gyülés képe van, és lomha levegője, mellyet beszívni is tikkasztó vala. Látszék, hogy mindenik fél nyugtalanul várja a’ dolog végét, minthogy délutáni négy óra elmult. Még számtalanok voltak a’ szónoki jegyzéken, kik nem nyilatkoztak; de a’ tiszti kar feltámadása után látni lehete a’ tárgy eldőlését, ha azok mindnyájan nyilatkozandnak is: azért a’ szólás jogától mindenik fél elállván, a’ többség azon részre mondatott ki elnökünk által, melly az inditványt megbuktatá; ’s ellenben az aug. 28-ki gyülés eloszlatását törvényesnek, ’s az aug. 29-ki határzatot érvényesnek nyilatkoztatá, minek következtében az uj követválasztás csak ugyan megleszen. Minden ember talpon, kalapjával kezében, hallgatá az elnököt, ’s végszavai után egyszerre felkiáltott a’ jobb oldal: éljen Uray és Gabányi ’S azon öreg urak, kik ezen az oldalon töltik a’ nemesi szabadság szüznapjait, a’ nemesekkel coquettirozva csak ugy kiabálták: éljen Uray és Gabányi. Elvégeztetett. – Miután korkérdéseinken ekkép által estünk, harmadnapon magányos ügyek vétettek fel, ’s közöttök a’ vállaji kihágások, mellyek az által, hogy az eloszlatási rendelvényben is felvétettek, egy kis celebritást kaptak. A’ büntények elkövetőire nézve egy vélemény volt a’ teremben, az: hogy pörbe fogassanak és megbüntettessenek. De a’ korteskedés felett elágazánk. Törvény nemlétében aprilis 21-kéről birunk egy határzatot, mellyben a’ korteskedőre megyei átok mondatik ki; és ezt az egyik fél, mellynek háta megett ez uttal is Tyukod és Gencs kiáltozott, váltig alkalmazni akará a’ másik ellen, melly a’ követválasztást követő közgyüléseken folyvást csak az értelem szinében jelent meg, mig elleneik akkor is kortesekkel támadták meg a’ követséget ’s mind azokat, kik tőlök elfordultak. Épen ezen viszony, melly mai napon világosan kifejteték, ’s a’ multak képei, mellyeket nem olly könnyü elfelejtetni, hogy csak állitsunk fel határkövet, ’s innen azon még békés választók lesznek, kik tul rajta házakat dultak fel; és végre a’ köztudomány, hogy a’ mostan anathemáit osztogató párt első volt megszegésében ama’ határzatnak, mellyet most már meg nem tart senki: mind ezek összevéve, ’s elmondva éles, metsző szavakkal elvették ama’ statutum hatását; ’s végre nagy hánykódás után az határoztaték, hogy a’ korteskedés irományai azon munkálatokhoz csatoltassanak, mellyek a’ jövendő kir. biztosságnak átadandók. Negyednapon, midőn már közgyülést csak képzelni kelle, olly kevesen valánk, az adó, házi költségek, utak, ’s egyéb magányos és belső ügyeink elintézése foglalkodtatá azokat, kik még itt maradtak. Követeink jelentései, mellyek csatolványaikkal együtt egész halomban feküdtek a’ zöld asztalon, ’s a’ megyei közügyet érdeklő körlevelek egész kötege elmellőzteték; ’s egy ketto ezek közül, például a’ levélczímek eltörlését illetők, mellyek elfogadtattak, ’s a’ szakolczai posztókereskedők folyamodványa; melly választmányunkhoz utasittaték, ugy látszék csupa véletlenből olvastatott fel. Az országgyülési utasitás készitésére megbizott választmány sem munkálkodék 698 egész gyülés alatt. Talán fontosabb dolgaink vannak. Igen – mondaná Kölcsey – ti fontos emberek vagytok egytől egyig; ’s csak ez a’ baj, miért járjátok a’ tánczot minden harmonia nélkül, hogy a’ jövendőségnek legyen min nevetni.
