E’ f. hó 9-kén foglalta el Balassa János a’ m. k. egyetemben sebész-tanári székét egy hatásteljes magyar beszéddel, melly mély tudományának ’s a’ nemzetiség iránti hő érzelmeinek felejthetlen emléke leend. Különösen érzékenyen hatottak a’ rajta annyi élelettel függő nagy számu hallgatókra, lelke mélyéből fakadó szavai, mellyekben örömét nyilvánitá, hogy a’ gondviselés megengedte mint polgárnak ’s tanitónak az édes haza boldogságán ifjú erővel munkálhatni ő neki, ki még alig egy évtizeddel előbb mint tanítvány állott az egyetemben, hol ma egyik legnehezebb ’s fényesebb tanitói székre lépett, mellyen az egyetem legnagyobb férfiai fénylettek, mellyen eldődjének az orvosi rend fénycsillagának a’ nemzet hálája évülhetlen emléket emelt, ’s mellyről elődjét közbizodalom és ő felsége a’ magyar orvosi ügyek kormányára hívta. Elvei, mellyeket a’ sebészet jelen kifejlődési magas állásához alkalmazva, tanitványai épületére ’s a’ tudomány fölvirágoztatására követend, egészen egyeznek Sauer Ignácz szinte lelkes székfoglaló beszédében néhány hónap előtt nyilvánitott elveivel, miszerint a’ tekintély ’s mysticismus ideje az orvosi téren is lejárván, egy tanárnak legszentebb hivatása nyilt pályán közremunkálni, ha a’ gyógytudomány hazánkbani jelen állásából leendő kiemlése szivén fekszik. Üdvözöljük mind azon férfiakat, kik egymással kezet fogva, polgártársaik hasznára illy dicsően igyekeznek tudományok emelésin; – üdvözöljük az ékesen szóló fiatal tanárt, ki sem magas születés, sem a’ hatalmasok pártfogása által elő nem segitve, a’ bizonyosan nem kevés akakadályokat, mellyeket fiatalsága görditett elébe, leküzdve, csupán természeti adomány ’s tudományos készültsége által önerejéből jutott a’ fényes állásra, mellyet hogy mint polgár és tanitó egyiránt tökéletesen betöltend, mai beszédje után mindenki meggyőződött.