LXXVII. Kerületi ülés, octob. 12-kén.
LXXVII. Kerületi ülés, octob. 12-kén.
Elnökök ’s naplóvivő mint tegnap; jegyző: Szentkirályi eltávoztával Szemere.
Folytattatván a’ polgári qualificatiók fölötti tanácskozás, összesen 13 megyei ’s 1 városi követ nyilatkozott, és ezek közt hat a’ szerkezet mellett, többi az ellen. Három szóló már másodszor kelt föl, ’s részint ellenvetéseket igyekezett czáfolni, részint már tegnap előadott nézeteit bővebben magyarázni ’s fejtegetni. Az elvek már föl levén állitva, többnyire elmés és tanulságos visszatorlások, de részint csak egyes szavak és kifejezések ellen forditott fegyvervillogtatások is foglalák el a’ napot. Az első szerkezetmódositó szónok, a’ tegnapi nyilatkozatok folytán előadá, hogy 1821 óta a’ kormány absolutisticus irányát, melly vádképen felhozatott, diplomaticailag bebizonyítni alig lehetne, noha nem tagadja, hogy az ausztriai kormány alatti heterogen elemekből sok nehézség származik. De feltéve, hogy e’ vád igaz volna, nem dolgoznánk e az által a’ megvesztegetés eszközeivel biró hatalom kezére, ha olly elemeket szednénk az alkotmány sánczaiba, mellyek magokban anarchia magvát rejtik? a’ franczia forradalom azon választói bizonyitják ezt, kik három napi napszámnak megfelelő adó után választásjogot nyertek, mert csakhamar absolutismus eszközei lőnek. – Kisérlettételeknek lehet helye olly absolut országban, mint Poroszhon, hol a’ rend elve van a’ szabad mozgalmak rovására kifejtve, ’s hol a’ nép a’ müveltség magas fokán áll (noha ott is jónak látták az 1808-ki rendelettől eltérve, 1831-ben megszoritóbb rendszert hozni be); de nem igy van ez alkotmányos, szabad mozgalmú hazában, hol politicai jogokat terjeszteni igen könnyű, de azokat aztán bármi szín alatt visszavonni vagy megszoritani lehetetlen; midőn a’ forma még viaszlágyságú, könnyü azt alakitani ’s módositani, ’s az üres mintába könnyű bárminő anyagot tölteni; de ha megkeményedett az idő által, akkor késő a’ bánat; most kell tehát vigyázni az átalakulás küszöbén. Nincs nagyobb hiba a’ törvényhozásban, mint illusorius törvényt alkotni: pedig ha a) alatt a’ birtokmennyiség meg nem határoztatik, 712’s a’ részekre osztás (parcellirozás) végtelenig megy, akkor a’ birtok sok esetben csak hazudott lesz, ’s a’ törvény kijátszatik. Mi tegnap előadatott az erényről, az elméletben kétségkivül igaz, ’s a’ törvényhozó azon elvet el is fogadhatná, ha valamelly characterometrummal (erénymérővel) birna; de mig ez föltalálva nincs, kénytelen némi más biztositékokat keresni, ’s ezen biztositék a’ vagyonban ’s annak különösen egy meghatározott nemében fekszik. B. követe emlité, hogy Éjszakamerikában csak 4 status van, hol a’ választókban semmi qualificatio nem kivántatik; de épen ezen statusokban gyakoroltatik „par excellence” a’ lynch-törvény. Ezekhez képest szóló a’ városi különjavaslat minimumát, t. i. az 500–1500 ftot soknak tartja ugyan, de meghatározott minimumot mégis akar.
Egy hasonvéleményű, ezuttal csak replicázó megyei követ leginkább egy tiszamelléki megye követének felelt: „Az érd. követ ur – ugymond szóló – azt mondotta, hogy az a) alatti birtokos polgároknak az ingatlan vagyonnal biró lakosok többségét kell képviseln, és miután az érintett qualificatiót egyedül azon hiedelem folytán (mert különben igazságtalan lenne) javaslottuk, hogy az 500–1500 ftos birtokosok minden városon a’ többséget teszik, a’ kisebbségben levő csekélyebb birtokosoknak, mint polgároknak, kártékony befolyásától tartani nem lehet. Én azonban azt hiszem, hogy az a) alatti polgárok nem a’ birtokos egyének többségét, hanem a’ birtok érdekét képviselik, és igy a’ személyt a’ birtoktól megkülönböztetvén, lehetnek esetek, mellyekben a’ tulajdonos birtoka érdekét feláldozza önérdeke tekintetéből, azaz: kinek kevés veszteni-, de sok nyernivalója van, jelen csekély birtokát veszélyezteti, hogy a’ rend fölforgatása által több vagyont halászhasson a’ zavarosban. A’ különbség tehát abban van, hogy az érd. követ ur a’ legjobb organumot a’ birtokosak összeségében, én pedig a’ birtok által kitüntetett polgárokban találom. Állitásomat egy példa igazolni fogja. Tegyük fel, hogy Pesten 8000 lakos van, ki ingatlan vagyontól adót fizet, ’s 3000, kinek 1500 ftot érő birtoka van, ’s ki tehát javaslatunk szerint választó polgár, mig a’ többi 5000 nem polgár: a’ 3000 polgár saját kebléből – természetesen – képviselőket választ, kik, midőn a’ közgyülésen az adónak felrugtatásáról van szó, ’s a’ b) alatti gyárosak és mesteremberek ’s a’ c) alatti capacitások ezt nem a’ keresetre, hanem az ingatlan birtokra akarják vetni (a’ mint valóban Pesten a’ házak már is annyi adót fizetnek, hogy e’ miatt becsök csökkent), ezen igazságtalan kivetésnek ellentállanak, és az adó arányos kivetését kivíván, a’ birtok érdekét óvják. Ellenben tegyük föl, hogy azon 5000 polgár is választ képviselőt, ki 1500 ftot érő birtokkal nem bir: igen természetes, hogy ezek is saját keblükből ’s igy olly képviselőket választanak, kik csekély birtokuk mellett más kereset után élnek, ’s kiknek nem az érdekük, hogy a’ birtok sok adóval ne terheltessék, hanem épen az ellenkező, hogy t. i. keresetök után sok adót ne fizessenek. – Milly igazság lenne tehát, hogy midőn b) alatt nem minden mesterembernek, de csak annak adatik polgári jog, ki 3 év óta tulajdon műhelylyel bir, c) alatt nem minden capacitásnak, de csak annak, kinek p. o. Pesten 400 ft jövedelme van, épen az ingatlan vagyonnal biróknál nem tétetik ezen különbség! – Hogy pedig épen 500–1500 frt javasoltatik, első oka az, mert ezen birtok a’ census képét viseli, mellyet a’ városokban fenálló különböző viszonyok miatt még most behozni nem lehet; igazságos pedig, hogy annak, ki a’ közterhekben nagyobb részt vesz, több befolyást adjunk önügyeinek igazgatásába, mint annak, ki politicai jogait könnyen csak azért gyakorolhatná, hogy a’ mások által fizetett adóban osztozzék; 2-ik oka az, hogy miután az értelem vagy becsület fokát törvény által meghatározni nem lehet, a’ törvényhozó a’ lelki függetlenséget és értelmet egy bizonyos vagyonban vagy jövedelemben kénytelen keresni; 3ik oka az, hogy a’ városi lakosok magokat ’s vagyonukat eléggé biztositva nem tartják, ha csak vagyonos képviselők kezeiben nem látják a’ város igazgatását, ’s ellenkező esetben a’ szegény képviselők rendeleteit minduntalan gyanusitgatni, ’s azoktól az engedelmességet megtagadni fogják. Ugyanazon okból kivántatik 500 ft, mellyből az ér. követ ur az esküttszékről szóló különvéleményben az esküttnél 100 ft jövedelmet kiván, ’s tőle is lehetne kérdezni: miért nem 99-et? ugyanazon okból, mellyből a’ törvény a’ teljeskorusághoz 24 évet kiván, ’s hol szinte fel lehetne akadni abban, miért nem 23 évet ’s 8 hónapot?! ugyanazon okból, mellyből a’ jelen javaslat ingatlan birtokot kiván, ’s nem egy kofasátort, holott annak tulajdonosa épen ugy szavazhatna, mint Debreczenben azon cigányok, kik ott apró kunyhókkal birnak. – Miért nincsenek rendetlenségek ’s vesztegetések Mosonyban, Sárosban, Szepesben? mert a’ vagyonos nemességnek túlnyomó befolyása van, ’s a’ proletár nemesek többséget nem képeznek. Én is azt tartom, hogy a’ városok felfogadása hazánkban a’ democratia elemeit szaporítni fogja, én sem akarom, hogy alkotmányunk sarkai egyedül a’ nemesség vállain forogjanak; de a’ tömeg tulságos befolyását sem ohajtom, ’s a’ nemességgel egyenlő jogokat csak olly polgároknak akarok adni, kik elegendő biztosságot nyujtanak, hogy azokkal visszaélni nem fognak. Az ellenzék demagogiát, ochlocratiát akar a’ városokban, nem democratiát; politicai hitvallásom pedig, hogy a’ városi rendszernek szilárd alapja ott van, hol a’ birtok befolyása képezi a’ súlyerőt, melly a’ mérleget a’ kényuraság és demagogia felé billentéstől egyiránt megóvja; respublicai intézvényekkel körzött város egy monarchiában merő chimaera, ’s a’ birtok befolyása kezese a’ szabadságnak és rendnek.
Következő szónok, ki egyébiránt a’ biztositékot nem a’ vagyonban helyezi, és a’ szegénybenis talál erényt ’s becsületességet, nemesi szempontból védte a’ szerkezetet, hogy t. i. miután a’ territorialis biróság a’ városokban lakó szegény nemesekre nézve is meg van adva a’ városoknak, igazságtalannak látja, hogy ezek ne folyjanak be biráik választásába.
Azon képviselő, ki a’ vita alatti szerkezet-módositást inditványozta, czáfolgatá most az ellenvetéseket. Eszméinek rövid kivonata: Az inditványt ellenző beszédek kedélyek elragadására voltak számitva, de a’ törvényhozót ne vezéreljék az emberi szeretet andalgásai, ’s hideg ész megfontolása uralkodjék a’ sziv érzelmein. A’ természet törvénye polgári társaságban nem állhat fen egész eredetiségében, annak egy részét fel kell áldozni a’ status czéljainak, ’s e’ feláldozásért kapjuk cserébe a’ polgári társaság ajándékait. – Kik a’ 97-ik szakaszt nem pártolák, most pedig az a) alatt a’ birtokot qualificatiónak elfogadják, következetlenségbe estek, ’s azoktól kik meghatározott minimumot akarnak, lényegesen és elvben nem különböznek. – A’ városok sympathiája az ő inditványa mellett van. – Leirá a’ nemes angol nemzet szabadságát, melly rendszeretettel ’s törvénytisztelettel van párosulva, és azt hiszi, hogy annyi szabadsággal mi is megelégedhetünk. – Ő nem szereti hazája szabadságát törékeny hajóra rakni ’s azzal merész speculatiót üzni, hogy ha majd eljő az éjszaki szél, hajótörést szenvedjen. – Kell biztositék a’ kormány ellen, de kell az anarchia ellen is. – Az ő inditványa szerint sem csupa dúsgazdagok lennének feljogositva, mert hiszen 500 frt száztól hatos kamatja csak 30 forint, ’s 1500 forinté 90 forint; ’s ennyi jövedelemmel biró ember elég van a’ városokban. – Igaz, hogy a’ kis városokban relative több választó lesz ezen számok szerint, mint a’ nagyokban, de ez szükséges, különben amazokban a’ képviselet csaknem egészen megsemmisülne, holott nagy városokban szükebb qualificatio mellett is elég választó lesz, ő tehát inditványával erre egyenesen czélozott, hogy a’ kellő arány ’s józan közép fentartassék. – Még egy hasonló véleményü követ fejtegeté bővebben a’ már mondottakat, hogy t. i. törvényhozó nem épithet erényre, hanem a’ többség gyarlóságára, nem a’ kivételekre, hanem a’ közönséges szabályra; hogy ha vannak is kik a’ hazát ösztönszerüleg szeretik, a’ többség érdekből szereti azt, ezen érdek pedig a’ földben fekszik leginkább; hogy az értelmességnek mérője nem levén, ha az értelmesség, más qualificatio nélkül, képességet adhat, ebből önkény lesz, mert ki fogja megitélni az értelmesség kellő fokát? ’stb. – Egy városi követ hasonló értelemben nyilatkozván, a’ városok szemére lobbantott illiberalismusi vádra azt felelé, hogy ebben a’ megyék voltak a’ városok mesterei.
Erre egy megyei követ rövid de fontos nyilatkozatában kimondá, hogy a’ jelenlevő rendszerhez képest választott városi követek a’ városi községek sympathiáját nem képviselik, ’s azért arra nincs mit figyelni. – Ha a’ választmányi szerkezet el nem fogadtatik, mit várhat ugy a’ jogok után epedő 8–9 millió? – de ha a’ városokban a’ képviseleti rendszert lehető legszélesebb alapra épitettük, megtevők az első lépést a’ tiszta képviseleti rendszerre, mellynek előbb utóbb be kell következni.
Egy következő m. szónok a’ minimumot kivánók közül ugy látja, hogy lényegre nézve nincs az ellenvéleményüek közt olly igen nagy különbség, hanem a’ vitatkozás hevében távoztak el egymástól egész a’ tulságokig, az ellenkező két pólusig; kölcsönös czáfolatokkal eltölt a’ drága idő, ’s a’ két ellenvélemény meszszebb áll a’ capacitálástól, mint kezdetben. Azonban ő is czáfolatokba ereszkedett. Előbb követszomszédjának felelt, annak az ő tegnapi beszédére felhozott ellenvetéseire. Ő nem állitá – ugy mond – hogy erény ne lakhatnék kalyibákban, és szűr vagy suba alatt ne verhetne becsületes sziv csak azt mondá, hogy sokkal nehezebb becsületesnek maradni sanyarú állapotban, ’s vannak körülmények, mellyekben nem lopni nagy erény, ’s épen ezért nem tanácsos a’ vagyonnal nem biró, semmit féltő, sokat reménylő embert jogok gyakorlatára alkalmazni a’ statusnak akkor, midőn naponkint kisérti becsületességét az incselkedő alkalom, ’s előtte lebeg a’ lehetség, milly könnyen segithetne sanyarú sorsán; mert hiszen az uri imádságban is arra tanitott idvezitőnk: „ne vigy minket a’ kisértetbe.” – Arra nézve, mit követszomszédja mondott, hogy t. i. Magyarországnak, saját körülményeinél fogva oka van túlmenni azon, hol a’ maga elszigeteltségében fenálló gazdag büszke Albion, hol az egységében erős Francziaország, ’s democratai intézményeire biztosan támaszkodó Amerika állanak, mert körülményeink kivánják, hogy számszerinti sympathiákat keressünk, hogy legyenek a’ vész idején egyének, sokak, számtalanok, kik helyt álljanak nemzetiségünkért, alkotmányunkért, – azt feleli szóló követ, hogy, ha e’ két kincsünk csakugyan nem állana egészen biztos körülmények közt, az istenért ne bizzuk azok fentartását ollyakra, kik vagyontalanok, kik ennélfogva a’ vész óráján a’ bekövetkező változásokban csupa aranyhegyeket látnak, ’s a’ lehető legroszabb esetben is „omnia sua secum portando” csakhamar más hazába illanhatnának. Ha nemzetiségünknek csakugyan vannak ellenségei, milly könnyen használhatják azok épen a’ városokban a’ szegény néposztályt, melly, néhány alföldi városinkat kivéve, nem is magyar, a’ nemzetiség letiprására. Szóló véleménye szerint más téren kell keresni sympathiákat; megnyitni mindenki előtt a’ polgáriság kapuját, ugy rendezni el institutióinkat, hogy minden szorgalmas és józan életü ember vagyont szerezhessen, ’s ha szerzett és a’ politicai jogok gyakorlatának egyéb kellékeivel is fel leend ruházva, akkor adjunk neki jogokat. – Ő a’ társaságos életbeni egyenlőséget sohsem tudta máskint képzelni, mint azon tehetségben, hogy minden honfinak nyitva legyen az ut a’ társas élet bármelly osztályában, bármilly magas polczra; ’s valamint Angliában lehető leghelyesb intézetnek tartja, hogy gyapotszövésben meggazdagodott gyárosnak fia a’ kincstár első lordjává lehet, ugy nevetségesnek találja a’ franczia egalité elvét, melly a’ Citoyen Jeanból, midőn tányért váltott a’ Citoyen Napoleonnak, egy mákszemnyivel sem csinált többet annál, a’ mi előbb volt – egy inasnál. – Arra nézve, mi B. követe által mondatott, hogy nemcsak exaltatióból adja valaki hazájáért vérét ’s életét, hanem hideg számitással is, mint a’ waterlooi katona; szóló követ e’ felhozott példát az exaltatio legnagyobb fokának tartja, mert az exaltatio hévmérője nem mindig heveskedés, és a’ tüzes kifakadások legfölebb is vérmes és mozgékony vérmérséklet jelei; vagy a’ vallás annyi martyrjai ’s azon római hős, ki egyik kezét nyugodtan perzselte el, mert tőre az ellenség-király szivét elhibázta, nem voltak e a’ lelkesülés legmagasb fokán? Azon ember, ki hazájaért nem exaltálva lép a’ csatatárre, teszi azt mint hatalmas kéz-mozgatta gépely, ’s illyenre a’ polgári jogok gyakorlatát szóló nem bizná. – Azon állitásra, hogy a’ munkás osztály még többet gondolkodik, mint a’ gazdag, melly pamlagon heverve űzi kényelmeit – szóló azt feleli: hogy a’ szegény gondolkodik ugyan, de fökép azon, mint javitson sorsán ’s mint fedezze szükségeit; azonban a’ pamlagok hőse sem lesz azon szikla-szirt, mellyre ő a’ közboldogságot alapitni akarja, noha arról untig meg lehet győződve mindenki, hogy az illyen a’ status békejét, mellynek oltalma alatt olly kényelmesen él, nem igen fogja megzavarni. – Igaz, hogy olly személynek megválasztására, kiben valakinek bizodalma van, nem kell különös nagy képesség, de a’ polgári névvel e’ munkálatban egyéb ’s bővebb jogok is össze vannak kapcsolva, mert a’ polgár nemcsak választó, hanem választható is, és lehet tisztviselő ’s követ; illy fontos jogokbani részvétre pedig okvetlenül magasb fokú képesség szükséges. Ő nevelést feltételezett a’ politicai jogok gyakorlóinál ’s erre szükséges vagyont, erre B. követe némelly hadvezéreket emlitett a’ franczia revolutióból, kik minden előleges nevelés nélkül léptek síkra ’s Európa ijesztői lettek. De kétféle a’ nevelés, első az iskolai, másik az életé; amott szüleink ’s gyámjaink jótékony keze, itt az élet rendkivüli eseményei sodornak keresztül, ’s azon kevés erős lélek, melly ezt átlábolta, lesz nagy, de nem azért mert nem neveltetett, hanem mert a’ lehető legnehezebb iskolát kiállotta. – Szóló végre röviden következőkben központositja véleményét: a’ nemzet, midőn különös polgári jogok gyakorlatával megbizza választottait, tökéletes igazában van, ha bennök bizonyos garantiákat keres, sőt igen vigyázatlanul tenne, ha legdrágább kincseit, azok nélkül átengedve, koczkáztatná; e’ garantiát szóló követ, noha a’ hon nemes aristocratiáit tiszteli, ’s a’ Batthyányiak, Erdődyek, Pálffyak, Széchenyiek utódi előtt fejet hajt, valamint a’ paloták magas csarnokiban, ugy a’ nyomasztó szegénység barlangjaiban sem találja fel; Horácznak arany középszere lesz alkalmasint azon titok, melly szerint megoldhatni a’ nemzeti képviseletnek nagy kérdéseit. Iparkodjunk intézvényeinket ugy rendelni el, hogy hazánk körülményei közt, az erkölcsiség, jozanság és szorgalom utján minél többen juthassanak ezen arany középszer sorába, ’s akkor nyugton bizhatjuk kezeikre a’ haza boldogságának kezelését; addig pedig, ha a’ körön kelletén túl tágitunk, a’ megelégületlenek örökös nyugtalanságának, ha beljebb szoritkozunk, néhány hatalmas önkényének teszszük ki e’ hont. – Vannak, kik a’ szabadság rovására a’ rendet pártolják, vannak ismét, kik a’ társas rend fentartása miatt a’ szabadságot nyirbálnák meg; amazok a’ kormányzási jogot igen kevesek, ezek igen sokak kezébe akarják helyezni; de mindketten tévednek ’s elfelejtkeznek az emberi természetről, melly testből és lélekből áll, anyagi és szellemi kivánatokkal. E’ kettő közt a’ józan középben lehet megnyugodni. ’stb.
Miután a’ minimisták okoskodásait terjedelmesben közöltük volna, még egy szerkezet-pártoló, sőt, ha lehetne, azon túlmenő megyei követnek beszédét adjuk kivonatban:
Noha azon szent szó lebeg a’ követ előtt: carpe diem, hora ruit, kénytelen mégis, az ellenvéleményüek nyilatkozatai ellenében, nézeteit kissé bővebben előadni. Vegyük sorba a’ magyar törvényhozás időszakait. 1526-tól 1723-ig a’ nagy birtok képviselé a’ törvényhozást, ’s a’ kisebb nemesség sem megyékben, sem országgyülésen nem gyakorolt befolyást, akkor egyedül a’ nagy urak rendelkeztek, és mégis folytonos anarchia volt; 1723-tól 1823-ig, ’s igy kereken egy századon át, noha szinte nagy birtokosak vezeték a’ nemzet ügyeit, az iszonyú lethargiába süllyedve közel jutott végenyészetéhez, veszett, szegényedett ’s azon pontra jutott, hol az 1823-ik év találá. Szóló azt hiszi, hogy a’ népek szellemvilágában, hol a’ legnagyobb tespedés után rögtön uj surlódásokat ’s mozgalmakat látunk kifejleni, épen ugy vannak miasmaticus nyavalyák, mint a’ physicai világban, ’s illyek a’ megyei kicsapongások honunk életében. Nem akarja ő e’ kicsapongásokat igazolni; de kénytelen megvallani, hogy azok a’ nemzetre nagy jelentékenységgel birnak, a’ mennyiben csak azóta kezdődött e’ tespedő nemzetnél uj élet, mióta e’ megyei mozgalmak kelelkeztek. – E. városának igaza van, hogy a’ mult századokban a’ városok nem igen tanulhattak 713a’ megyéktől szabadelműséget ’s honszeretetet: de most büszke öntudattal mondhatja a’ követ, hogy igenis tanulhatnak; mert ime’ a’ kiváltságos nemesség önmaga kész feláldozni kiváltságait, ’s ezen kiváltságoknak nem kedvező reformot hozni be; hol még egy példa a’ világtörténetben, hogy a’ nemesség, physikai kénytelenség nélkül, önjószántából, önérdekeiről lemondott volna? mint ezt nálunk tapasztaljuk, hol már ez országgyülés folytán is a’ büntetőtörvényben két nagy elvet megdöntött az önmaga ellen; mig ellenben a’ városok, mint e’ tanácskozásból is kitetszik, nem igea tanitnak liberalismusra.
S.-nak azon okoskodására, hogyha egy korcsmáros pinczérjétől, ’s a’ kereskedő boltlegényétől garantiát követel, annyival inkább tegye ezt az ország azoknál, kiket jogok gyakorlatával felruház, – azzal válaszol szóló követ: hogy azon pinczér, azon boltlegény nem a’ magáét kezeli, hanem uráét, kitől fizettetik; a’ polgár pedig maga saját ügyeibe akar befolyni, ’s kell, hogy befolyjon; ’s igy a’ tisztviselőből, ki mások ügyeit fizetésért kezeli, lehet ’s kell biztositékot kivánni, de nem a’ polgártól, ki önmagáéról intézkedik. – Azon tárgyat illetőleg, melly már annyit vitattatott, t. i. az erény és becsület kérdését, szóló különbséget lát az erény és becsület közt; ez utólsó gyakoribb, amaz nem mindennapos tünemény, ’s feláldozást, önmegtagadást, erőfeszítést kiván. ’S ha végigtekintünk a’ szegény magyar adózó nép multján, melly 300 éves harczok ’s nyomor közt, török tatár ’s labancz ellenség által kínoztatva, a’ feudális nagyurak örökös tusái és zsarolásai által sanyargattatva, nagy adót fizetve, – mégis békén maradott ’s példátlan szűz türelmet tanusított: – meg kell vallanunk, hogy ez erény, melly magas önmegtagadást kiván; mig ellenben a’ gazdagot, ha nem lop, még azért erényesnekmondani nem lehet. Baco Verulamius szerint: az erény hasonlít ama becses, illatos növényekhez, mellyek annál kellemesb illatot hintenek, minél inkább tiportatnak ’s dörzsöltetnek; sé jól mondá Jézus, hogy: „boldogok a’ szegények,” igen – mert ők erényesek.
Nem csodálja azon követek szavazatait e’ tárgyban, kik tőle egészen különböző uton törekszenek reformra, t. i. a’ centralizatio utján. Ezen követ urak, kik az esküttszék, sajtószabadság ’stb. intézményeit nem akarják a’ külföldtől elfogadni; sőt, miután ezek saját nemzeti institutióinkban megvannak, ki szeretnék küszöbölni, itt a’ külföldre hivatkoznak. De Franczia- és Angolország van e illy súlyos ’s aggasztó helyzetben mint mi? van e ott annyira féltendő municipalitás? – nekünk nincs más oltalmunk, mint municipalis szerkezetünk; ’s azon említett külföld erős garantiáival, sajtószabadsággal, esküttszékekkel ’stb. nem birván, nem csoda, ha ez egy kincsünkhöz olly erősen ragaszkodunk. A’ mi törvényhozásunk nem ollyan, mint más szabad alkotm. országoké; mi, hogy az igazat megvalljuk, nem a’ nemzet akaratából kifolyt törvényeket hozunk; mi nem vagyunk különálló ország, ’s az örökös tartományok érdekei a’ mieink felett folyvást uralkodtak ’s uralkodnak jelenleg is. – Illy helyzetben municipalitásunkat terjeszteni, szilárdítani szükség. – A’ jámbor néptől pedig ne féljen Sz. követe; hiszen a’ választásbani részvétel be van már hozva a’ falusi községekben, ott a’ zsellérnek is befolyása van, és mégis, hacsak uradalmi vagy megyei tisztviselő önkényesen bele nem avatkozik, nincs példa zavarra ’s visszaélésre.
A’ hajóra rakott alkotmány eszméjét illetőleg, szónok ugy látja, hogy Magyarország alkotmánya már is illy hajón lebeg, melly a’ törésnek, sülyedésnek perczenkint ki van téve; ő ezt nem amaz éjszaki óriástól félti, mellyről már Diderot megmondá, hogy az: morzsa lábon álló coloss. Mig ő e’ hazában a’ magyar nemzetiség ellen ármányokat, gátokat tapasztal; – mig látja, hogy a’ legüdvösb törvények sanctiója elmarad ’stb., addig nem megy az éjszaki óriáshoz aggodalomért. És ki nevelte ez óriást olly nagyra? ’stb. Illy helyzetben nekünk ótalmazó sánczokkal kell magunkat körülvenni. – 1773-ban a’ lengyelek sorsa, kiket nem csupán az oroszok konczoltak fel, igen hasonló volt a’ mienkhez; ott is létezett egy aristocrata szövetkezés, melly kiváltságai védelmére behozta a’ kozákokat; a’ másik rész porosz segélyért folyamodott; a’ két idegen hatalom bejött elfoglalta Varsót, ’s társul vevén még Ausztriát, felosztá a’ szerencsétlen országot. – Az angolnak van angol, a’ francziának franczia nemzeti kormánya, ha talán tory ’s conservativ is, de legalabb nemzeti; mondhatjuk e ezt mi is? mi egészen magunkra vagyunk hagyatva, magunkban kell biznunk ’s folyton küzdenünk fentartásunkért.
Vannak a’ népek életében pillanatok, midőn a’ polgárnak utólsó fillérét is a’ haza perselyébe kell vetni; csupa csend és stabilitási elemek a’ hazát illyenkor meg nem mentik; erre lelkesülés, enthusiasmus kell! Hiszen alig vagyunk 5–6 millióan, mi lesz belőlünk, ha a’ szám hiányát lelkesedés nem pótolja! – Szaporitsuk e’ számot, az érdekeltek számát; adjunk mindenkinek, ki adózik ’s katonáskodik a’ hazáért, jogot annak ügyei elrendezésében. Midőn Xerxes és Dárius szilaj csordái előzönlék Görögországot: mi mentette meg a’ kis görög respublikákat? A’ kis nép magasztos lelkesülése ’s hazaszeretete, melly Leonidasokat teremtett; – midőn 1793-ban Francziaországot az egész féltékeny Europa megrohanta, mik mentették meg azt? A’ párisi fűszerárusok, szabók ’s vargák serege verte a’ hét esztendős háborúban megedzett burkus és magyar huszárokat, mert honszeretet hevité kebleiket. – Pedig honszeretet nem lehet igazság nélkül; jogokban részesülés annak alapja. – Ne csodálja senki, hogy ezt olly hévvel vitatja szónok ’s véleménytársai. „Az országok boldogságának óráját mutató perczvonal igen hamar leszalad, és vissza nem jő többé” mondá Gencz. – Erősüljünk hát, mig az óra le nem folyt, az egyesülés lánczai által; olvaszszuk össze a’ szétágazó érdekeket, igy nem kell félnünk enyészettől, ’s ha az absolutismus minden szörnyei méhrajkint lebegnek is körül, győzni fogunk, mert az igazság istene lesz velünk.
Még egy megyei követ nyilatkozott e’ napon, leginkább a’ tegnapi utólsó előtti szónok állitásait, ’s mint mondá, „üvegbuborékos beszédét” czáfolgatva. Ezen követ jobban szereti a’ meleg szivet, mint a’ hideg észt, ha e’ kettő közül kell választani; ’s ezért ellenfelének észhez intézett okait „sziv nélküli” beszédeknek nevezé. – A’ porosz város-rendszer és a’ jelen szerkezet közt nem lát egyéb hasonlatot, mint hogy mindenik szakaszokra van osztva; a’ porosz nép boldogságára nézve sem érthet egyet, ’s mellette szólnak az ottani alkotmány-követelő mozgalmak. – Egyébiránt nem akar minimumot; nem akar e’ honban hontalanokat; ha tiszta képviseletet még most el nem érhet, részben is akar javitni; – elismeri, hogy rejlik a’ szabadságban méreg, de csak ha nyomatik ’s természetes mozgalmaiban gátoltatik. – Ha a’ teremtő czélja az lett volna, hogy csak a’ vagyonos legyen szabad, miért oltott a’ vagyontalan szivébe is forró szabadság-vágyat? – Nem annyira a’ státusnak kell garantia egyesek ellenében, mint egyéneknek a’ státushatalom ellenében ’stb.
Ismét későre haladván az idő, az eszmedús tanácskozás folytatása, a’ nélkül hogy végzés keletkezett volna, más napra utaltatott. (Folytatni fogjuk.)
