Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
M. A. barátunk mult héten tért vissza török- és bajorországi utazásából ’s „lerázván a’ port vándorsaruiról” sziveskedett néhány furcsa adatot közleni, az előbbnevezett országban szokott igazságkiszolgáltatásról. Ebből aztán épületes tanulságot vonhatnának azok, kik rendőrségi példás intézkedéseinkkel, mellyeket a’ szegény törökök egekig magasztalnának, ha azokat ismernék, nincsenek megelégedve; ’s tán még akkor is morognának, ha ,gyarló emberek’ helyett csupa „angyalok” volnának rendőrök. „Uram, bocsáss meg nekik! mert nem tudják, mit akarnak.” – M. barátunk több ideig tartózkodván Konstantinápolyban, melly a’ törökök fővárosa, épen ugy, mint Pest a’ magyaroké, egyik kereskedő-ismerősénél lakott a’ galatai külvárosban. A’ kereskedőnek többi házcselédjei közt egy csinos cserkesz-szobaleánya is volt, kit a’ kaimakáni hárem-mustrálás alkalmával szerzett meg. Török szomszédjai rosz néven vették, hogy szabadon járatja házában, mellyel azonban a’ kereskedő nem sokat törődött, jól tudván, mi módon lehet itt is ugy, mint a’ civilizált Europában, a’ ,Molla’ vagy ,Musselin’-ek részéről történendő ellenvetést lehurkolni. – Egy szép reggel azon kellemetlen hirrel lepetik meg a’ kereskedő, hogy több ezüst evőszerei és damask asztalneműk eltüntek, ’s a’ mi a’ leggonoszabb: a’ tolvaj nem akarja magát megnevezni. Mielőtt tehát a’ kárvallott a’ hatósághoz folyamodnék, mit a’ török fővárosban lopott holmiknál mindig utoljára szoknak hagyni, mint pézsmát a’ betegnél; egy kis házvizsgát tartott ’s – ki hitte volna? a’ lopott holmik a’ szép cserkesznő szekrényében találtattak, ki mindjárt meg is vallotta tettét. A’ kereskedő azonnal a’ Mollához (rendőrségi főnök) sietvén a’ szobaleányt becsukatni kéri; a’ jövő perczben két izmos Musselim (ugyanaz, mi nálunk drabant) a’ vétkest börtönbe ütlegelte, ’s Merkur fia váltig magasztalván ezen gyors igazságszolgáltatást, vakmerő hevében azt állitá, hogy illy példás rendőrségi eljárást az egész világon, sem lehet találni. – Barátunk, mint vendég, nem akart sokáig a’ kényes tárgy fölött vitatkozni, de lelkismeretes dolognak is tartotta volna, olly erőshitü polgárt illusióitól megfosztani. Másnap reggel azonban a’ kereskedő dühösen rohan be a’ szobába és fuldokló hangon mondja el, hogy a’ szobaleány, kinek a’ Molla, midőn még ez a’ belgrádi basa udvari cselédjeihez tartozott, a’ finomabb török nyelvben oktatást adott ’s e’ szerint szerencséje van, a’ Mollától igen jól ismertetni.. ezen tekintetből szabadon bocsátott, miután – természetesen pro forma – egy a’ fővárosban lakó jámbor szabó kinél a’ rendőrfőnök jó szóért balgább személyt nem talált, a’ kezességet elvállalta volna. A’ vádló néhány jóakaróitól megintetett, hogy minél előbb illantson el; mert ha a’ szabad lábra bocsátott szobaleány a’ vádat megfordítaná, miről a’ dolgok illyetén állásánál fogva, mint Aranyosy mondja, kételkedni sem lehet, könnyen megtörténhetnék, hogy helyette őtet fogják becsukni, ’s mint hamis vádlóval, mivé a’ cserkesznő hamis szemei teendik, egész török igazsági szigorusággal bánni. – M. barátunk szánakozó mosolylyal hallgatá azon átkozódásokat, mellyek lávakint ömlöttek a’ kereskedő ajkairól, ’s mellyek olly gyönyörű ellentétet képezének a’ tegnapi rendőrségi apologiához; az egész eset pedig épületes egyenvonalokra adván alkalmat, azon megnyugtató végeredményt szülé: „mindenütt jó, de legjobb otthon!” – – A’ mult vasárnapon P. Horváth Lázár ur által a’ szerencsétlen miskolczi és fehérvári leégettek javára rendezett hangverseny szép számú hallgatóságot csőditett a’ nagy redoutterembe, mellynek nagyobb (mondhatni két és fél harmad) része azonban német ajkuakból állott; képzelhetni, hogyan tetszettek ezeknek a’ magyar felolvasások? Mondják, hogy sokat közülök a’ teremből is kiolvastak. – Megjelent a’ „Magyar életképek” II-ik kötetének 3-ik füzete. Tartalma: Az utólsó Korondy, Szabó Richárdtól (beszély); Természet szava (ballada) Jámbor Páltól; ,A’ váltó’ (beszély) Ney Ferencztől; és ,az utolsó alamizsna’ (románcz) Petőfitől. – Oct. 1-jétől fogva szabad sörbehordásunk van, azaz: ha hordajától 1 ft 30 pkrt fizetünk. A’ serfőzők ezen szabadság ellen protestáltak, mert – ugy mondanak – annyit magok is fizetnek, és nem kell magokat egyedáruságukban maltraitiroztatni: – protestatiójoknak sükere volt, és 721oct. 2-kától fogva ismét nincs szabad sörbehordásunk. – – Mennél dúsabb az eredmény, mellyet a’ nép jólétére ’s a’ közhaza felvirágzására várunk az urbéri telkek örök megváltásától, annál örvendetesb és kivánatosb minden szózat, melly az örök megváltás kivihetőségéről értekezik, ’s ügyekszik valósággá tenni a’ puszta szót. Ez oknál fogva a’ közönséget jó eleve figyelmeztetjük ismeretes hazánkfia Záborszky Alajos e’ czímű munkájára: „Az urbéri telkek örökös megváltásának terve és hasznai”, melly e’ napokban sajtó alá kerülvén, a’ jövő hónapban megszerezhető leend. Ajánlva van Deák Ferencz, Klauzál Gábor, Beőthy Ödön és Szentkirályi Móricz uraknak. ’S midőn a’ szerző 20 példányt a’ miskolcziak fölsegélésére, 20-at a’ műiparegyesület tárába ajánlott, ujabb bizonyságát adta azon közjó és emberszeretetnek, mellyről szerző már hazaszerte ismertetik.
