Vezérczikk. (A’ műipar akadályai és ellenszerek.)
Vezérczikk. (A’ műipar akadályai és ellenszerek.)
Az iparműkiállitásnak vége van. A’ közönség folytonos részvétével dicsekedhetett teremek, mellyekben az utolsó napon is 1750 ember hemzsegett, megürültenek, ’s a’ szemlélőnek öröm és bánat közt habozott érzelmei komoly elmélkedéssé változnak. – Miben pontosul össze a’ kétszeri iparműkiállitásból meríthetett tapasztalás? – Abban: hogy egyes igen jeles iparmüvesekben nem szükölködünk; ’s a’ gyáripar egyes bimbóvirágai sem hiányzanak; örvendeztetők, mint zöld oasis homoktengerben; de általában véve azon magas és terjedt gyármunkásságot, melly a’ hon nyers termékeit értékesítse, melly nélkül a’ földmüvelésben még olly gazdag nemzet is csak egy félkarú óriáshoz hasonlít; ezen gyármunkásságot még teremtenünk kell. – És e’ tapasztalásból önkint azon kérdés fejlik ki: mellyek hát a’ honi műipar felemelkedésének akadályai, ’s mikint lehet azokat elhárítani?
Boldog nemzet az, mellynél, midőn törvényhozásról, közintézkedésekről van szó, a’ törvényhozó hatalom előtt nyitva áll az összes nemzeti értelmesség tárháza. – Angolhon ezen állapotban van. E’ lapokban már említve volt, mikint ott a’ parliamenti választmányok szakértőket hallgatnak ki, ’s minden honpolgárnak joga van kihallgattatást követelni; majd a’ tapasztalásnak ’s gyakorlati ösméreteknek ekkint gyüjtögetett kincshalmaza közrebocsáttatik, az időszaki sajtó elmélkedéseinek tárgyul adatik; ’s az ennyi adatok talapzatán emelkedett socialis meggyőződést a’ törvényhozó csak ezután alakítja törvénynyé. – És mi? ugyan mikint állottunk mi ekkorig e példához képest? A’ magas aristocratia, melly ép azért, mivel magas aristocratia, igen sok nemzetgazdasági ágakban természeténél fogva nem lehet szakértő; és a’ közép nemesség, mellyet iskoláin át latin nyelvvel ’s Verbőczyvel kínoztak; és a’ kisebb nemesség, melly még csak őseiről öröklött nemes levelét sem mindig képes elolvasni; ezek valának a’ tényezők a’ törvényhozás ezerágazatú munkálatiban. – A’ magyar törvényhozás philosophiája ekkorig azon eszmén sarkallott: hogy a’ ki nemes ember, az már nemes levelénél fogva mindent tud, és minden érdeket patriarchaliter képvisel. Azonban, istennek hála! e’ részben is javul az idő. A’ kereskedelmi választmány – a’ mint tudatik – első lépést tőn megnyitni a’ nemzet javára a’ nemzeti értelmiség tárházát, midőn magán-tájékozása végett a’ nevezetesebb gyárnokokat ’s kereskedőket a’ szakukba vágó kérdések iránt felvilágositásra kérte föl; ’s a’ kinek ezen feleletekbe betekinteni engedtetett, örömmel idvezlendi a’ polgári értelmesség jeleit; de megszégyenülve is fogja mondani: mi boldogtalan csillagzat uralkodott a’ magyar felett, hogy a’ közállomány jóvoltiból ezen néposztályt mindekkorig kitagadná; sőt még csak a’ hon földének birhatására is érdemetlennek proclamálná, mig a’ forintos csapatok, mellyeknek sokszor sejtelmük sincs a’ közállomány azon érdekeiről, miknek elméletét ’s gyakorlatát ime’ férfiak szálankint fejtik fel, mikint nőkezek az aranycsipkét, mig a’ forintos csapatok mondám Brennuskint vetik itt a’ mámor, amott a’ vak dűh ’s felizgatott erőszak eldöntő súlyát a’ sors mérlegébe, mellyben e’ honnak jövendője libeg.
A’ közügynek hasznos, olvasóinknak pedig kedves dolgot vélünk tenni, ha azon szakértő derék polgártársaink véleményei közül Valero I. A. pesti nagykereskedő és selyemszövetgyár-tulajdonos ur tanulságos véleményének általános részét lényeges kivonatban tisztelt olvasóinkkal közöljük. – Az iparegyesület igazgató választmányának egyik szakosztályában épen most foglalatoskodunk ugyan e’ tárgybani véleményadással, egyszersmind a’ találmányok biztositását czélzó rendszer javaslatával, miket, a’ mint elkészülnek, szintugy nem késendünk a’ közönség tudomására juttatni. – Most az említett kivonat itt következik:
A’ gyáripar felemelkedésének akadályai közé tartozik Magyarországon:
1. azon körülmény, hogy bérbe kapható alkalmas épületek nincsenek az országban; miből az következik, hogy a’ ki gyártáshoz akar fogni, mindenekelőtt tömérdek öszveg tőkepénzt kénytelen holt falakba verni gyümölcstelenül, mellyet, ha gyáripara forgalmába fordíthatott volna, sokkal könnyebben kiállhatja vala a’ versenyt azon ausztriai gyárnokokkal, kik e’ részbeni szükségöket nagy részben bérlet által fedezik, tehát csak kamatja által azon pénznek, mellynek egész tőkéjét kénytelen a’ magyarországi gyárnok műipara forgalmából kiszakítani; melly egész tőke kiváltképen gyümölcstelenűl hever akkoron, midőn a’ conjuncturák tanácsossá teszik, hogy a’ gyárnok erejét egy kissé összevonja. Igy például Valero I. A. ur 350 munkásra számitott pesti selyemszövetgyárának felépitésébe 100,000 p. ftot volt kénytelen fektetni, a’ nélkül, hogy a’ házban számára csak lakás is volna; ’s ezen 100,000 ft. puszta szállásbér fejében hever még akkor is, midőn a’ conjuncturák 350 munkás helyett talán csak 150-nek vagy 200-nak foglalatoskodtatását javasolják.
2. Az austriai gyárnok, ha saját házat kényteleníttetik is épiteni, bőven talál pénzt száztól ötös kamatra; mig nálunk hatra is bajos találni.
3. A’ magyarországi gyárnok kénytelen munkásait drága pénzen taníttatni, ’s munkára alkalmasokká tétetni, sőt attól kelletvén tartania, hogy ha őket elbocsátja, szükség esetében más alkalmas egyéneket nem kap, kénytelen őket olly kedvetlen körülmények közt is kitartani, midőn foglalatoskodtatásuk nyilvános veszteséggel jár. Ellenben az ausztriai gyárnok veszteséges körülmények esetében munkásai számát veszély nélkül megkevesítheti; mert bizonyos lehet, hogy ha dolgozó kezekre ismét szüksége leend, legfőlebb a’ munkabért kell valami csekélységgel fölemelnie, hogy elegendő jó munkást kapjon; viszont a’ munkások is ott könnyebben találnak kivételi foglalatosságot, sőt gyakran a’ baj multáig magok a’ törvényhatóságok által is különféle munkákra használtatnak.
4. Az itteni gyárnok mindaddig, mig annyi gyár nem lesz hazánkban, miszerint a’ szükséges elő- és segédmunkások, rajzolók, appreteurök ’sat. önállólag elegendő foglalatosságot találjanak; kénytelen mindezeket a’ legcsekélyebb részletekig egész éveken át fizetni csak azért, hogy legyen, a’ ki egy vagy más szükséges szert egyszer másszor megkészítsen, vagy pedig kénytelen háromszoros, négyszeres költséggel minden legkisebb szerszámot, gépet, segédszert külföldről hozatni, ’s igy mind két esetben ügyvezetési költségeit tetemesen megszaporitni; mig a’ külhoni gyárnoknak mindez ugy szólván ajtaja előtt van, ’s az egy fillért sem kénytelen pillanatnyi szükségén felül kiadni.
5. A’ magyar gyárnok kénytelen tanitványait vasárnaponkint maga költségén iskoláztatni, erszényének orvosi és gyógyszertári költségek ’s egyéb szükségek fedezése végett munkásainak legnagyobb részeért mindig tárva kell állania; mert a’ hatóságok elegendő mértékben a’ szükséges intézetekről e’ részben sem gondoskodtak. Mind olly költségek, mellyeket például a’ bécsi gyárnok nem is ismer.
Ezen akadályok a’ tőkehiány ’s költség-szaporaság körül forognak; de sokkal fontosabbak ’s kártékonyabbak azok, mellyek a’ személyekre ’s jogokra vonatkoznak, ’s legnagyobb részben institutióinknak, törvényeinknek szomorú következményei.
Iparhoz tehetős középrend kell. Nálunk ez csaknem egészen hiányzik. Külföldi tehetősb gyárnokok ’s gyárvállalkozók inkább Amerikába, Australiába vagy épen az orosz kényur ótalma alá vonulnak. A’ kivételek, miszerint becsületes embert itt tetemes vagyonnal letelepednének, sokkal ritkábbak, hogysem az ellenkezőre bizonyitványul szolgálhatnának. A’ beköltöző idegenek egyik része katonai szolgálat elől menekvő szökevényekből áll, kik munkára kedvvel ’s tehetséggel birhatnak ugyan, de vagyonnal igen ritkán dicsekedhetnek; a’ beköltözők legnagyobb része pedig csőcselék nép, melly koldulás és tolvajság által tengeti henye életét, ’s országos rendőrség hiánya miatt kellő felvigyázat alatt nem tartathatik, sőt leginkább a’ nagy városokban talál menedéket, mivel a’ városi rendőrség saját kóborlóit sem képes féken tartani. A’ műiparos közép osztály tehát vagyonos bevándorlók által csak igen kevéssé növekedik.
Az ország nemessége többnyire méltósága alattinak tartja az ország javára iparvállalatokkal foglalatoskodni, – azon nemesség, melly a’ mostani körülmények közt egyedül birhat szabad földbirtokot, ’s kiváltságképen birja mindazon szabadságot ’s javadalmakat, mik nélkül gyáripar lehetetlen.
A’ földmüvelő mind pénzügyi, mind szellemi, mind személy és vagyonbátorsági tekintetben sokkal alacsonyabb fokon áll; hogysem az ipar iránt csak hajlamot is érezhetne, vagy épen versenyzést reméltethetne. – Ezek szerint tehát vagyonos vállalkozóknak mindenfelé hijával vagyunk.
De ha akadnának is vállalkozók, csekély az általános népesség, hiányzanak a’ munkás kezek; a’ hol pedig vannak, ott hiányzik a’ kedv, szorgalom, igyekezet. Az élet nélkülözhetlen szükségeinek fedezésén túl népünk alig ismer érdeket, ’s igy hiányzik kebléből a’ vágy, ama’ nemesebb szükségek fedezése iránt, mellyek a’ müveltségbeni előmenetellel karöltve járnak; ’s hiányozván a’ vágy, ösztönt sem érez a’ munkára és szorgalomra, melylyel azon vágyat kielégitné. Ekkint történik, hogy nálunk jelenleg, mind a’ mellett, hogy az élelem olcsóbb, a’ napszámosok pedig csaknem egészen adómentesek: a’ munkabér mégis olly drága mint Bécsben; ámbár nálunk a’ gyárnok félig mivelt, gyakorlatlan munkásokat kap csak, ’s gyakran roszul sikerült müvet hozhat csak létre drága költséggel, mig a’ bécsi gyárnok nem drágább munkabérre tökéletes munkásokat kap, ’s igy szépet, jót, kitünőt olcsóbban készithet.
De a’ mi legfőbb, hol telepedjék le nálunk a’ gyárnok vállalatával? népes falvak vidékén talán, hol az emberkéz bővében van, ’s igy a’ munkabér jutányosb, a’ fa olcsó, vízerő elég van ’stb., hová tehát őt érdeke vonza? Ámde ott domini est terra et plenitudo ejus; a’ gyárnok nem-nemes ember létére földbirtokot nem szerezhet; száz ezerekbe kerülő telepeket pedig okos ember béres földre nem épit. Vagy talán sz. kir. városokban állitson gyárt? ámde ott telek és épités sokkal költségesebb, ott külső csinra is kell tekinteni; a’ munkabér magasabb, az élelem drágább, munkás kéz kevesebb van; mert a’ rendőrségi hiányok miatt a’ vétek könnyebb keresetet nyujt, mint a’ becsületes munka és szorgalom.
Mit szóljunk végre a’ polgárnak, mit a’ gyárnoknak ótalmáról? eléggé van e ő bátorságositva személyére ’s vagyonára nézve? van e tisztes, becsületes státuspolgári állása? mikint állanak peres ügyei? számolhat e gyors, szigorú, részrehajlatlan igazságszolgáltatásra? – A’ váltótörvények, mellyekben az élet és tapasztalás annyi javítnivalót mutatott ki, mikint kezeltetnek? parancsok, az igazságos hitelező kijátszására irányzott csődök, félbeszakasztások, felebbvitelek, ujitások ’stb. szóval végnélküli hurczoltatások után, a’ perek esztendőkig hevernek, mivel teljes lehetetlen mindent olly gyorsan végezni, mint ezt a’ törvény, a’ váltótörvényszéki ügyek természete, ’s az ország hitele megkivánná. A’ csődök, ugy a’ mint kezeltetnek, valóságos fosztogatása a’ feleknek; ezrek, meg ezrek igértetnek a’ tömeg- és pergondnokoknak az ügyvédek által, kik a’ hitelezőket képviselik; tehát olly személyek által, kik semmit nem követelnek, kik tehát semmit nemis veszthetnek; ’s a’ tömeg pazaroltatik, minthogy a’ törvény az iránt határozottan nem nyilatkozik! És mi karban vannak utaink, ’s egyéb közlekedési eszközeink? nem kell e a’ gondolkozó hazafinak minden lépésnél felsőhajtani, ’s pirulva vallani meg: hogy a’ mivelt országoknak alig vagyunk csak kezdetöknél is!
Oh! a’ külföld igen jól ismeri mind ezen hiányokat; a’ közvéleménynek igen finom tapintata van; ’s a’ ki pénzzel, sok pénzzel bir, annyival, mennyi minálunk gyáripar-vállalatoknál szükséges: az vagy mást teszen, vagy vándorbotját nem honunk, hanem olly országok felé irányozza, hol személy és vagyon tekintetében igaz valódi bátorlétet, tisztes állást ’s kellemes életet talál; nem pedig hol védetlenül, jogtalanul áll. Csak okos szabadság, jog, ’s biztosított védelem mellett virágozhatnak gyárak és kereskedés.
A’ gyártás, midőn uj helyre ültettetik át, idegen növényhez hasonlít, mellyet különös gonddal, végtelen előszeretettel – minővel szenvedelmi becsü dolog iránt viseltetünk 718– szükség ápolni, mig gyökeret ver, ’s meghonosul; akkor uzsorával hozza meg a’ reáfordított gond kamatjait; mint erre nem egy példát nyujtanak a’ természettől mostohán kegyelt országok, virágzó anyagi jólétükkel, szabályzot pénzügyeikkel ’s miveltségük magasb fokával. És mi az, mi ez országokat silány terméketlen földjök daczára ennyire emelé? az ipar, a’ munka, a’ szorgalom. – Egy évben sem vetnek ’s aratnak annyit, mennyi életük fentartására szükséges, és mégis gazdagok! És a’ mi áldott gazdag Magyarországunk mennyire szegény!! mert – mondjuk ki őszintén legfőbb bajunkat – szegény, mert rest!! Itt alig dolgozik valaki ugy ’s annyit, a’ mikint dolgozhatna; a’ megbecsülhetlen drága idő az év nagy részén át elhenyéltetik; a’ munkás méh kevés, többnyire fogyasztó herék vagyunk. Restségünk súlyosabban nyom, mint az adó, súlyosabban, mint a’ tized ’s urbéri tartozások; különben a’ „szabaad” jászoknak, kunoknak, hajdúknak „áldott térmezőikön” kitünőleg gazdagoknak kellene lenniök, holott gyakran a’ szegény nyomorgatott parasztnál is alantabb állanak; mi hát ennek oka? nem dolgoznak!! még a’ jobbak sem olly szellemben, millyenben kellene; nem haladnak a’ haladó kor igényeivel, ’s a’ tudatlan előkor rest balitéleteiben tespednek el. Ki dolgozni szeret, az gyarapul, mutatják a’ német gyarmatok magyarnak, tótnak, rácznak ellenében.
Több de jó iskola, kevesebb szeszégető gyárak, és szeszes italmérések; ’s nem fogna a’ nép eladósulni, nem fosztatnék meg évekig minden remélhető terméstől; és volna erkölcsösebb ’s becsületes munkába több becset helyezne. ’S ha szabadelvü törvények, ez ország ’s lakosai minden közviszonyait, öszhangzólag, ’s illőleg elrendezik; ha a’ lakosoknak személyök ’s vagyonuk bátorléte, ’s tisztességes polgári állásuk törvény által ünnepélyesen biztosittatik, ’s mindkettő nem csupán végrehajtó tisztviselők ingatag jó akaratától függ, szóval ha az emberben az ember tiszteltetik; törvény ád szabadságot, ’s azt mindenki számára biztositja; és mit a’ törvény ad, az féktelen rendetlenségnek nem hulland, nem hullhatand áldozatul: ekkor ’s csak is ekkor lehetséges a’ gyáripar felvirágzása, ’s mind azon áldások, mikkel az ápolóinak fizetni szokott. – Egyik jövő számban néhány szót ez akadályok elháritásának azon módjairól, mellyek a’ törvényhozás körébe esnek.
