Örömhir a’ Tiszának.
Örömhir a’ Tiszának.
A’ nyilvános élet örökös küzdelmei közt ritka percz fordul elő, melly az embernek minden ürömtől tiszta kéjt nyujthatna; ne csudálkozzék tehát az olvasó, ha e’ pár sort örömbe mártott tollal irjuk, ha e’ perczben olly érzelem dagasztja keblünket, minővel fáradalmas ösvényünkön találkozni ritkán van szerencsénk. Fővárosunk kikötőjéből jövünk, hol Marquardt urnak, hannoverai születésü erőmüvésznek és egy felső-ausztriai gépműgyár tulajdonosának sajátságos és igen gazdaságosan készült erőmüvezetü gőzcsajkáját volt alkalmunk megszemlélni. Marquardt ur saját gyárában és költségén épitteté e’ csajkát olly czéllal, hogy vele Tiszánkon és a’ Ferencz-csatornán közlekedési vonalt állitson – a’ Tiszán, hol sódereglyéken és tutajokon kivül még ritkán hasitá nagyobb hajó a’ hullámokat. Lehetetlen – hogy örömünkben ne osztozzék, ki e’ vállalat fontos- és hasznosságát illőleg méltányolni képes. Marquardt ur azon férfiak közé tartozik, kik minden zaj és előtervezgetés nélkül, saját erejökre támaszkodva szokták a’ jót felkarolni. Olly nagyszerű vállalat, minő egy tiszai gőzhajózás, kétségkivül nagy sikert igér mind a’ közlekedés könnyebbülésére, mind az alföldi terménykereskedés gyarapodására nézve; ’s valamint mi meleg hálát mondunk Marquardt urnak e’ férfias vállalatáért, ugy reméljük, hogy a’ tiszai lakosok örömmel üdvözlendik a’ vidékükön állandó vendégül soha nem látott gőzcsajkát, mellyet – ha M. ur helyében volnánk – Magyarhon, és a’ tiszai vidékek jövőre fejében „Remény”-nek keresztelnénk. – Marquardt ur néhány napig Pesten szándékozik mulatni; időközben egy kis sétakirándulást teend, aztán le megyen rendeltetése helyére, a’ telet Becsén töltendő. Áldás kövesse, ’s a’ nemzet méltányló figyelme kisérje utjaiban. E’ sorok csak arra szánvák, hogy az örvendetes eseménynek hirét vigyék a’ felejtett, elhanyagolt Tiszának. Lesz alkalmunk e’ dologról többet szólani.
