Vezérczikk. (A’ megyék.)
Vezérczikk. (A’ megyék.)
Azon folytonos érintkezéshez képest, mellyben a’ megyék utasitványi hatóságuknál fogva a’ törvényhozó testtel állanak, minden nevezetesb országgyülési cselekvény végig rezg a’ nemzeti közélet minden erein. – A’ megyei kihágások érdemében kiküldve volt kerületi választmány – a’ mint tudva van – beadá jelentését, ’s alig van megye, melly a’ fölött nem tanácskozott volna, vagy a’ legközelebbi napokban nem tanácskoznék. – Azonban a’ megyei kicsapongások iránt általános néhány igénytelen észrevétel nem leend felesleges.
Vannak bizonyos urak, kik magokat conservativeknek nevezik, ’s bizonyos – grand seigneuri – tekintettel néznek le mind azok eszére, kik a’ nemzetek istenéhez nem az ő templomukban imádkoznak. Ezen szelid jó hazánkfiai, mig csupa merő bölcseségből a’ mi pártunkbóli embereket összesen és egyenkint ugy szólván leostobázzák, észre sem veszik, hogy ezen kérdésre: mit kell tenni? ép a’ mi pártunk Miatyánkját mondják el szórul szóra; ahol pedig nem azt mondják, conservativ ajkaik, olly radicalis confessiókat rebegnek, mellyeknek elméleti elveik, egy német szoba tudós szabásu dissertatióban igen talpra esettek lehetnek ugyan; – mint általában minden radicalis elméletek – de gyakorlati szempontból, ’s a’ mi körülményeink között, egészen impractus javaslatok; mert alkotóik nem látják fák miatt az erdőt, az az felejtik: hogy mi nem válogathatjuk ki tetszésünk szerint az eszmevalósitás tényezőit, haem az activitásban levő tényezőkkel lehet csak a’ pillanat baját enyhitenünk, a’ jövendő radicalis gyógyitást pedig előkészitenünk; ’s hogy minden javaslat, melly ezen activitásbani tényezőknek, mások általi egyensulyozása nélkül in thesi lehetetlen, ha még olly bölcs eszme legyen is, nem egyéb, mint „csengő czimbalom.”
Ezen conservativ radical eszmékhez tartozik különösen azon gondolat is, hogy a’ megyei szerkezet egy feloszláshoz közelgő beteg test, mellyen holmi rendbontást fékező repressiv szabályokkal pepecselni, merő haszontalanság; hová capacitásokat bevenni nem elég, hanem incapacitásokat (a’ corteseknek nevezett köznemességet t. i.) ki is kell lökni – ’s ezen alapon kell a’ megyéket még pedig azonnal – haladéktalanul gyökeresen reformálva coordinálni.
Mi ugyan csak részünkről már százszor mondottat ismételünk, ha ujra kimondjuk: hogy nézetünk szerint is csak képviseleti rendszer behozatalával lehet a’ megyei rendszert, az alkotmányos szabadság érdekében kifejtve conserválni; ’s hogy e’ nélkül előbb utóbb minden bizonnyal szétbomlik; vagy is más szóval: hogy ha mi nem sietünk a’ megyei rendszert a’ szabadság érdekében „coordinálni, majd fogják mások, de nem a’ szabadság érdekében, coordinálni,” azt szintúgy hiszszük és valljuk, mint akár mi bölcs conservativ; azonban ha mellőznők is azon tekintetet, hogy képviseleti rendszer KK. és RR. eszméjéhez kötve, vagy is aristocratiai jog egyedáruságra szoritva, valóságos patyolatból font vas karika: ha nem volna is mindenek feletti hitágazatunk, hogy minden gyökeres rendezésnek a’ szabadság, ’s nem a’ szabadalom vagy épen szolgaság érdekében kell történni; ha nem tartoznánk is azok közé, kik jobb szeretik a’ kissé zavaros szabadság veszedelmeit, mint a’ tactusra mozgatott szolgaság békenyugalmát; ha – mondók – mindezt mellőzzük is, alkalmasint elég lesz, a’ conservativo-radicalis megyerendezési javaslatnak azt vetni ellene, hogy a’ megyéket, ugy a’ mint javasoljátok – t. i. az ugynevezett incapacitások kirekesztésével, most rendezni nem lehet – mert – – nem lehet.
Mi a’ dologról ekkint gondolkozunk: mik lehetnének most a’ megyei gyökeres rendezésnek tényező? a’ nemesség és a’ – – nemesség, minden fokozatait oda értve. Azon nemesség, melly szerintetek a’ megyei rendszert a’ felosztáshoz közelgő beteg testté sorvasztotta; ’s melly szerintünk is saját lételét, ’s a’ megyei rendszer jövendőjét compromittálta; – ezen nemesség, ha nem mondjuk is, hogy minden a’ vármegyékben, ’s minden az országgyülésen, legalább annyi, mind imitt, mind amott, hogy a’ mit ő nem akar, legyen bár még olly jó, még olly szükséges, az legislativus uton, tehát a’ fenálló alkotmányos formák között, bizonyosan meg nem történhetik. Már hogy ezen nemességben igen sok erő rejlik, ’s hogy az hivatva van e’ nemzet életében igen nevezetes tényezőt képezni, azt magok, a’ különben annyira szomorú kicsapongások is, hatalmasan bebizonyitják; de bebizonyitják egyszersmind azt is: hogy ezen erőteljes nemesség egyedül, ’s minden más elemek közrehatása nélkül, önmagát sem képes, annál kevesbbé a’ hazát, regenerálni. Mi tehát minden valódi statusférfinak, ki a’ teendők körüli bölcseségét, valamint nem egyedül Rotteck, ugy nemis egyedül Haller, Bonald, vagy Hobbes-féle excerptából meríti, mi – mondom – minden valódi magyar statusférfinak feladata? Az: hogy a’ nemesség mellé más tényezőket is ügyekezzék cselekvőségbe tenni, mellyeknek segitségével a’ gyökeres rendezés, vagyis a’ képviseleti rendszerré alakulás, lehetségessé váljék; egyszersmind pedig a’ megyei institutiót, büntető, fékező ’s rendőri szabályokkal tatarozgatni, hogy szét ne bomoljék, mig ama’ segédtényezők életbeléptetésével, az alkotmányos szabadság érdekébeni rendezés megtörténhetik. – Ezen nézetekből következik: hogy az ugynevezni szeretett incapacitások politicai létét balgaság volna most megtámadni, hanem iparkodni kell, megyékbe capacitásokat ’s népképviselőket behozni, országgyülésen pedig a’ polgár-elemet cselekvő factorrá tenni, mellyeknek segedelmével a’ nemességnek józan része, megyét, hont, alkotmányt megmenthessen. – Ezt nem akarjuk bővebben magyarázgatni; a’ ki akar, megért; ’s át fogja látni, hogy a’ megyei szerkezet alkotmányos szellemű rendezése, vagy ez uton lehetséges, vagy sehogy sem.
Ámde a’ tetőtől talpig „practicus” conservativek, kik természetesen a’ világon mindent jobban tudnak, mint Ádám apánknak más maradékai, azt mondják: „a’ megyei szerkezet beteg, ’s ha mindjárt, de azonnal radicaliter nem gyógyitjuk, okvetlenül meghal; soh’ se hallgassatok hát a’ P. Hirlap szerkesztőjének democraticus vágyaira; miért kellene azokból lenni valaminek? ’s különösen miért akkor, midőn neki tetszik? nem – ’s csak azért sem; coordináljuk a’ megyéket mindjárt, haladéktalanul; erre legalább is van annyi szükség, mint a’ kir. városok coordinatiójára; zárjuk ki az incapacitásokat, rekeszszük ki a’ nemességet.” Igen, igen. Damit die Kinder schlafen mögen, mit den Hunden vor die Thür ’stb. – Soh’ se disputáljunk hazámfiai! ideje, hogy a’ disputatióknak vége legyen; mi szabad tért engedünk agitatiótoknak; tessék, tegyetek, cselekedjetek, ’s ha csak annyira tudjátok is vinni incapacitás-kirekesztési vágyaitokat a’ kirekesztendő tömegekben, hogy terveteket három megye az országgyülésre utasitásba adja, lesztek a’ magyar politicusok csudatevő nagymesterei.
Nézetünk szerint ezek, ’s minden hasonlók, merő ábrándok; ’s azért bizonynyal teljes méltánylásra, ’s a’ közvélemény általi helyeslésre számolhat a’ ker. választmány azon nyilatkozata, miszerint a’ képviseleti rendszer létrejöttét legforróbb ohajtásának valja ugyan, mert csak hol a’ nép, ha közvetve is, de egészen illető aránybeli részt vesz a’ közdolgok igazgatásában, ’s hol nincs váll, melly a’ közdolgok aránylagos hordozása alá ne nyujtassék, – ott van közérdek, ott alkotmányos élet, ott igazság. Azonban, épen mert a’ képviseleti rendszer a’ népnek, ’s nem külön osztálynak személyesitője; mig az egész népre a’ képviseltetés e’ honban is ki nem terjesztethetik, addig azt a’ csupán a’ nemességre szorított nemzet ugy sem felesleges számára nézve behozni, annál kevesbbé lehet czélirányos, mivel, hahogy a’ kor kivánatát ’s a’ jól értett közérdeket helyesen fogta fel, ez a’ választók száma időnkinti szaporitását, valami hyperaristocratia felállitásánál sokkal inkább követeli.”
Nem lehet egyébiránt czélunkban, ezen választmányi munkálatok akár helyeslő, akár czáfoló taglalat alá venni. Van abban sok, minek szivünkből örvendünk. Magára a’ tárgyra nézve azon elvek nyomán, miket mult aug. hónapban fejtegeténk, mintegy ismétlésül csak annyit jelentünk ki, mikép sajnálandók, ha – választásokra nézve – a’ nagy tömegek egy helyre nem csőditésének elve, mint a’ rendetlenségek legsikeresb elháritója, intézkedéseinkben alapul nem vétetnék; örvendenénk, ha a’ rendezett tanácscsal biró, kiváltságolt, vagy megváltott községeknek, a’ népképviselet elvét megadatni látnók; de sajnálandók, ha ezen elvnek test nem adatnék, mert egy-egy képviselő, ezernyi személyesen szavazók között elvnek szép lehet, de valóságnak csupán csak árnyék volna ’stb. sajnálanók, végre, ha a’ követválasztásokra nézve, az országgyülési verificatio eszméje egészen elmellőztetnék. – És ez az, különösen, miről egy-két szót mondani akarunk.
Önálló autonom municipalitások nélkül nincsen szabadság. Mikint a’ gyarló ember karjai kurtábbak, sem minthogy az egész emberiséget dobogó philantropicus melléhez szorithassa, ’s azért egy szűkebb körre, a’ honra van szüksége, mellyet hőn, lángolva szeretni tudjon; ugy nagyobb tartományokban e’ szó „Hon” sokkal tágabb kört jelent, mint sem hogy annak szabadságát egyes polgárok cselekvőleg éreznék, ha csak nincs egy szűkebb kör – a’ municipalitás – melly nekik alkalmat nyujtson, szabadságukat, a’ mindennapi élet házi szere gyanánt gyakorolni, ’s gyakorolva élvezni. – Ahol autonom helyhatóságok nincsenek, ott az egyéni szabadságot a’ közállomány egészen absorbeálja, mert annak gyakorlata annyi lombikokon űzetik keresztül, mig puszta szóvá lenne, mint ama’ haldokló római az erényről mondá. – Mennyit nem küzdött, mennyit nem türt, szenvedett, vérzett, vétkezett a’ franczia nép egy félszázad óta szabardságért, egyenlőségért. És mondják – a’ burgeoisie mondja legalább – Francziaországban van egyenlőség; – de szabadság? – nincs, mert nincs önálló helyhatóságuk. – Nekünk ellenben alkotmányos lételünk ezen sarkallik; ’s csak fejtsük ki azt tökéletesen, hozzuk öszhangzásba a’ népjogokkal, népérdekekkel, és őrjét birjuk a’ szabadságnak, minél sikeresbet, tartósabbat, a’ statusokat rendező emberész még fel nem talált.
De hogy municipalitásaink valósággal a’ szabadságnak legyenek organumai, ’s hogy – mint ama’ római erénye puszta szóvá ne változzanak, kettő kivántatik: 1) hogy az egyének szabadságát ne absorbeálják, 2) hogy autonomiájuk anarchiává ne fajulhasson.
Autonomia nem annyit tesz: hogy korlátot nem ismerve kény és kedv szerint cselekedhessünk; hanem tesz annyit: hogy a’ törvényes formák, ’s korlátok között szabadon cselekedhessünk. A’ kik hát minden centralisatiótóli borzalmukban annyira mennek, hogy még a’ municipalitások öszvegének, a’ törvényhozásban egyesült nemzetnek sem akarnak – ’s még csak a’ törvényhozó hatalom gyakorlatának elemeit képező cselekvésekre sem akarnak – a’ municipalitások fölött felsőséget engedni, azok ne véljék magokat minden lángszerelmük mellett is a’ helyhatósági autonomia szerencsés bajnokainak; szerelmük a’ majomanya szerelméhez hasonlit, melly kölykét agyon szokta szeretni; – ők nem az autonomiának bajnokai, sőt inkább a’ megyék önállását veszélyeztetik.
Nézzünk magunk körül, uraim! megyéink önállásával hangos lármát ütve oda jutottunk, hogy a’ számosb nemességü megyékben ma holnap már követválasztást katonaság nélkül nem is tarthatunk; oda jutottunk már, hogy legfenségesebb jogunknak, követválasztást ’s utasitási hatóságunknak gyakorlata körül, kir. biztosok avatkozását magunk legyünk kérni kénytelenek; – egy megye a’ sebet, mellyet egy pártnak erőszaka szabad választási jogán ütött, maga erejével nem képes orvosolni, hanem kir. biztosért folyamodik; egy másik megyében a’ fegyveres erőt a’ legszabadelmübb szabadságbarát is köszönettel fogadja; egy harmadik megye törvénytelenségre törvénytelenséget halmoz, követet választ vérengzés között, legautonomabb tettét kormányi itéletnek terjeszti alája, majd követet hí vissza ’s másokat választ a’ nélkül, hogy a’ nemességet e’ végre törvényesen egybehivná, és a’ szabadság leghőbb baráti esengve néznek a’ kormány avatkozásának elibe, ’s végre a’ kir. biztos kinevezését hangos tapssal fogadják. – Mi bizonynyal nem tartozunk azok közé, kik a’ kormány tetteinek legyezgetését hivatásuknak ismerik; de épen mivel oda nem tartozunk, igazságot illik vallanunk; ’s azért megvalljuk, hogy a’ követválasztások körül, a’ megyék autonomiájába avatkozási hajlamról, a’ mostani korámnyt bár ki sem vádolhatja; és még is nem tudunk országgyülési időszakot, mellyben a’ katonaság alkalmazása ’s kir. biztosságok olly gyakran fordultak volna elő, mint épen most, a’ kormány nem avatkozási hajlamának daczára, ellenére. – Avatkozni volt kénytelen; mert magok az autonomiájokra büszke megyei municipalitások hivták fel reá, ’s fölfedezve előtte, hogy a’ csendet, rendet,békét, sőt még csak az élet és vagyon bátorlétét sem képesek saját erejökkel garantirozni, mintegy felelőssé tették az anarchia minden szerencsétlenségeiért, ha kir. biztost nem küld, ’s katonaságot nem rendel a’ szabad választás (boldog isten, a’ szabad választás!!) felett őrködni. – Igy áll a’ dolog uraim jóakaratu kormánynk mellett; melly avatkozni nem akart; – hát ha – mint mondani szokás – változik az apátursag? ha olly kormányt látnának a’ viszontagságos idők, melly kapva kapna az alkalmon, hogy avatkozzék? – Mert hiszen a’ törvény szent, és szentek az alkotmányos hatalmak korlátai, de az nem volna méltó a’ korámny névre, a’ melly összetett kézzel henyén nézné, hogy a’ polgárok egymást mészárolják, és öldökölnek, mint nem egyhelyütt történt, ’s várost gyujtanak, mint M–ban. – Lehetnek esetek, midőn a’ legbuzgóbb nép-tribun is kénytelen nem roszallani, ha Cicero, Metellus Nepos vádja következtében nem arra esküszik, hogy a’ törvényeket megtartotta, hanem arra, hogy megtartotta a’ hont, – quod servaverit rempublicam.
764Ez, uraim, szomorú állapot, ez veszedelmes tan, melly valódi szabadsággyilkolás a’ rosz akarat kezében; – de az élet kineveti a’ logicát, ’s nincs bizonyosabb mint az, hogy a’ kik magokat illyes jelenetek ellenében azzal vigasztalgatják: „csak hagyjuk, majd ki forr a’ dolog magában, a’ megyék saját sebeiket majd meggyógyitják” azok nem a’ megyék autonomiájáért küzdenek, hanem annak akaratlanul egyenesen sirját ássák; mert okvetlenül a’ végrehajtó hatalom avatkozását idézik elé.
Ha ez igy van – pedig igy van bizonyosan – ugy kérdezzük: mit kiván épen a’ megyék autonomiájának érdeke? kivánja, és mulaszthatlanul megkivánja azt, hogy a’ követválasztások feletti biráló hatalom a’ municipalitások összeségében, vagyis a’ KK. és RR. táblájában összontosittassék. – Ezt nincs miért ellenezze a’ nemzet, hacsak attól nem fél, hogy önmaga felett maga őrködjék; akarniok kell a’ törvényhatóságoknak, ha önállásukat megtartani szeretik; nem ellenezheti a’ kormány, mert a’ követválasztások verificatiója, a’ dolog természete szerint, csak a’ követi testület előtt történhetik; mivel azon testület előtt kell megbizásunkat legitimálnunk, a’ mellyhez küldve vagyunk.
Kérdés: mikint történjék ezen verificatio? Angolhonban csak egyenes panasz következtében avatkozik az alsóház vizsgálatokba, mellyek, ha a’ választott követ ellen ütnek ki, ’s a’ kevesebbségben maradt vetélytárs annyi szavazatot el tud bizonyitványaival enyésztetni, miszerint az ő kevesebbsége többséggé változik, – amaz kilép a’ parliamentből, ez pedig uj választás nélkül helyébe ül. – Másutt minden panasz közbejötte nélkül is verificál a’ követi kar. Nézetünk szerint nálunk is ez utóbbinak kellene történni. Világosan meg kellene szabni a’ törvényben a’ követválasztások rendjét, menetét; elkezdve attól, hogy követválasztás, vagy visszahivás, csak e’ végre egyenesen kitűzött napon történhetik, egész a’ megbizó levél kiadásaig; – ki kellene jelölni a’ választási érvénytelenség eseteit; az egész választás folyamáról, helyesen szabályzott őrszékek által jegyzőkönyvet vitetni, azt nyilvánosan felolvastatni; a’ dolog hiteles előadása iránt mindenkinek ellenvetést engedni; ’s esküttszéki biróságot rendelni, melly csupán a’ történtek előadásának hitelességére nézve, minden reclamatio felett nyomban itéletet hozzon, ’s a’ választásnak ekkint szerkesztett történeti rajzát (procčs verbal) a’ megbizólevélbe egészen beiktatni; miszerint annak nyomán a’ KK. és RR. táblája az egyes követeket törvényesen választottaknak el vagy ne ismerhesse. – Ekkorig csak meg kellett választatnunk, ’s minden kérdésen túl valánk; és ez volt a’ corteskedés egyik kútfeje. Legyen csak verificatio, nem fogunk költeni haszontalanul. A’ megyék autonomiája pedig mentve lesz: mert ha a’ törvénytelenül választott követ csakugyan birja a’ többség bizodalmát: szabadságában lesz, őt ujra törvényesen megválasztani.
