Ung.
Ung.
Oct. 21. Folyó hó 16-ik ’s több napjain, évnegyedes közgyülésünk volt, mellyről, habár a’ politicai élet mezején minél kevesb kalászokat lehete is összeszedni, ’s csak valamivel többet a’ megyei beligazgatásén, el lehet mégis mondani, hogy megyénk gépezetének rugói, mentten a’ fontolva haladás unalmas kérődzéseitől, kezdenek rendeltetésökhöz képest működni, majdan tanusitandók, hogy az állapot, mibe némi uraknak e’ megyét herosztratosi diszvágygyal beerőtetni tetszett, nem természeti állapot vala. No de „sunt, quos curriculo pulverem olympicum collegisse juvat” stb. tehát ez már most hagyján, ’s dologra! Olvastattak 1) orsz.gyülési követeinknek némi jelentései, mellyekből tudomásunkra jutván az is, hogy a’ börtönök felállitásához szükséges költségeket csak segedelemkép ajánlották meg, mint állitják azon okból, mert híres anyautasitásunkban minden egyenes tehernek a’ nemesi szűz vállakra leendő elfogadásától eltiltattak, holott a’ büntetőtörvénykönyv iránt adott utasitványunkban azoknak egyenes elvállalása tétetett kötelességökül: miért is oda utasittattak, hogy az utasitványok magyarázgatásába nem ereszkedve, azokhoz betü szerint ragaszkodjanak. – 2) Számos felsőbb rendeletek. – 3) Törv:hatósági körlevelek; ezek közül Borsod megyének felszólitására, mellyben a’ tűz által károsult miskolcziak szomorú sorsát terjeszté előnkbe, megyénk főjegyzője a’ jövő közgyülésen aláirási ivet nyitand, addig is a’ sz.birák felszólitásokat fognak tenni. Majd meglátjuk, lesz e annyi aláiró, mint a’ megyei barna hangászkar öltönyeinek megszerzésére?! A’ borsodi ’s más szomorú események figyelmeztetése folytában inditványoztatván a’ megyei épületek biztositása; az inditvány viszhangra talált, ’s miután a’ külországi biztositó társaságok elég kezességgel nem birnak, de fizetési rendetlenségök is – mi miatt megyénk elébe panasz is terjeszteték – tapasztaltatik: megbizatott első alispánunk, hogy szomszéd Szabolcs megye alispáni hivatalától, az ottan megállapitott biztositási rendszer alapszabályait szerezze meg, ’s a’ jövő közgyülésnek terjeszsze föl. – Fejér levelét, sem azt nem pártoljuk, mellyben elhatároztatni kivánja, hogy ha a’ követi kar egy harmada utasitvány hiánya miatt valamelly inditványozott tárgynak elhalasztását kivánja, a’ megyék utasitványai 6 hétig bevárassanak; sem azt, mellyben a’ váltótörv.székek illetőségének megszoritását javasolja; – az elsőt nem, mert minden megyének egyiránt hatalmában áll utasitványokat adni, ’s mi a’ különben is a’ lassu menetű tanácskozásokat akadályoztatni tanácsosnak nem tartjuk; az utóbbit nem, mert benne részint a’ törvényhozás philosophiájával ellenkező visszalépést, részint egy kis castai irányt látunk; de különben is azon, hogy a’ váltótörvények még eddig jótékonyságukat – mint remélők – ki nem árasztották, koránsem ideiglenes megszoritással, de czélszerű intézetek behozatalával vélünk segithetni. – Tolna levele következtében a’ derék Wargha István kisdedóvást terjesztő tervének megvizsgálása az ez ügyben lelkesen felszólamlott főjegyzőnkre bizatott. Torontál levelét, mellyben az egyházi udvari grófok biráskodását megszüntetni kivánja, hogy az assimilatio elvét ez által is előmozditsuk, pártoljuk; de pártoljuk Győrét is, mellyben a’ váltótörv.széknek Sopronból Győrbe leendő áttételét ajánlja; mert mi Sopront Pozsonyhoz, egy másik váltótörv.szék helyéhez, ’s mind kettőt az ország széléhez nagyon közel lenni véljük; – ugy Zólyomét is, mellyben azon függő állást, mibe igen sok egyéneket azon körülmény helyezni szokott, miszerint a’ kir. kinevezéstől függő hivatalok országgyülés előtt be nem töltetnek, megszüntetendőnek gondolja. – A’ kereskedelmi társaság ideiglenes elnökének hozzánk intézett levele értelmében a’ sz.birák fölhivásokat fognak tenni járásaikban. Sok szerencsét kivánok nekik, azonban nekem a’ sükerhez minél kisebb a’ reményem. – A’ választmány, melly az adózók közti igazságos adókivetés eszközlése tekintetéből az eddiginél helyesb terv kidolgozás végett kiküldve vala, jelentését beadta, ’s az némi változtatásokat el is fogadtatott; melly fölött midőn a’ tanácskozások folynának, szóba hozatott azon igazságtalanság, miszerint a’ curialis jobbágyok mind eddig csak rongálásukhoz ’s nem egyszersmind készitésükhöz is járultak az utaknak – mi utaink roszaságának egyik oka – mihez képest azon elvhez közelitőleg, hogy „ki a’ hasznot élvezi, terhét is szenvedje” jövendőre ezen különbség megszüntetett.
Kovács Károly.
