Vezérczikk. (Közlekedési eszközök.)
Vezérczikk. (Közlekedési eszközök.)
Ha egy országban ezeknek szabályos elvek szerinti felállitásáról van szó, – következő kérdések támadhatnak: 1) Vannak e jó földabroszok? 2) Miként áll a’ vizszabályozás? 3) Vannak e elkészitett tervek? 4) Van e pénz? 5) Vannak e emberek? 6) Vannak e szükséges anyagok? 7) Mellyik a’ legjobb közlekedési eszköz? – ’s végre 8) Mellyek a’ felállitott terveknek legczélszerübb létesitési módjai? – Ezekre megkisértem hazánkat illetőleg a’ feleletet.
1-ső kérdés: Vannak e ollyan jó és bizonyos feltételekből készült földabroszok (magában értetik, hogy itt specialis földabroszokról van szó) miszerint azokra egy mindenre kiterjedő tervet épiteni lehessen? – Felelet: – Ámbár tudjuk, hogy az illy munkákra kiküldött mérnökök, fáradság-kimélésből, még nem rég földbirtokosoktól összeszedett, nagy részint semmit nem érő mappákból, próbáltak egy egészet összeférczelni, mellynek értéke bizonyosan igen csekély lehet; de azóta annyira tökélyesbültek a’ mérnöki tudományok ’s azok eszközei, hogy a’ mérnök most egy nap alatt több és csalhatlanabb munkát végezhet, mint mennyit a’ régi mérnök, csekély segédeszközei miatt, legnagyobb szorgalom mellett is, egy hónap alatt végezhetett. Ugy hiszem tehát, hogy az utólsó országos munkálatokhoz, mellyek – a’ mint a’ mérnöki hivataltól az országos küldötségnek beadott jelentésekből látom – már hazánk legnevezetesebb pontjait is magokban foglalják, több bizodalmunk lehet.
2-ik kérdés: A’ vizszabályozás ment e’ már annyira: hogy az épitendő közlekedési eszközök benne nevezetes akadályokra ne találjanak, és a’ természettől adott utakat (mellyek alatt a’ tenger, és hajózható folyók értetnek) használni lehessen? Felelet: – Itt ugyan sok, igen sok tenni való van, és tenni való lesz örökké; mert folyóvizeknél a’ munka soha, de soha meg nem szünhetik; mindazáltal bátran állithatjuk: hogy némelly vizeink zabolátlansága ’s áradásaink szörnyü kiterjedése daczára is, a’ közlekedésre legszükségesb vonalokat életbe lehet hozni, ámbár nem olly egyenesen, ’s több akadályokkal küzdve, következőleg drágábban, mint ha a’ vizek szabályozva lennének. E’ helyen el nem hallgathatok egy észrevételt, az eddigi vizszabályozásokra kiküldött országos küldöttségek iránt, – melly abban áll: hogy a’ Tisza mindig igen gyéren képviseltetett azokban és pártoltatott általuk*; – ’s mi után már a’ Dunára milliók, és számtalan ingyen munkák fordittattak – minek csak örülni lehet – a’ Tiszánál mi sem történt!! Én ugyan, elismerem a’ Dunának, mint anyamedernek elsőbbségét, mind hajózásra, mind a’ főváros mellőzhetlen gyarapitására nézve; de el nem nyomhatom abból támadt keserü érzetemet: miszerint a’ Duna-hajózásnak hasznait nagyobb részben idegenek élvezik. Ha valahol, itt volna a’ vám maga helyén, ’s ez könnyen kivihető, mert Pozsonynál az első, Zimonynál a’ másik, lenne – pro fundo publico – felállitandó. – A’ Duna már is meglehetősen hajózható, a’ Tisza ellenben csak talpakkal nyomorog – mellyek néhol egy mértföld hosszaságu utat, két hétig kénytelenek tenni – pedig olly folyó, mellynek esése csekély, vize mély, kevés munkával minden hajózásra alkalmassá tétethetnék – ’s hogy a’ Tisza azzá tétessék, mindenben legtermékenyebb partjai megérdemlik. – A’ Duna, kivévén a’ fővárosi jégtorlások alkalmával, más olly nevezetes áradási károkat nem igen tesz, ’s nem olly jó kánaán földben, mint a’ Tisza, mellynek áradásai a’ Zemplén-szabolcsi tavalyi szabályozási előmunkák alkalmával, Beszédes főmérnők ur számitása szerint 5 millio holdnál többre terjedtek, mit megmenteni annyit tenne, mint békes uton egy egész uj tartományt megnyerni, ’s teremteni, – holott ez most örökös hideglelések ’s ideglázak forrása, és főoka a’ magyar faj szaporodásában többször tapasztalt elmaradásnak!
Igaz, nagyon igaz, a’ Tiszára ekkorig mindig igen kevés figyelem vala; pedig ezen magyar faj lakta vidék lehetne helyes rendezéssel az ország gazdagságának kiapadhatlan kincstára. – Szerk.
3-ik a’ tervkészités. – Ámbár tudom, hogy már ez több k. biztosságok feladata volt – mellyek utólsójára, Lónyay Gábor Bereg vármegye szép tehetségü főispánjának kiküldetésére magam is emlékezem, sőt tanácskozásaiban részt is vettem – de semmi sükere nem levén, e’ kérdés áll elő: van e országos terv? – Felelet: ha van is, az azóta feltalált vasutak, és némelly megváltozott politikai tekintetek miatt, változtatásokat fog kivánni. A’ természetes utakon kivül (mellyek tergerből és hajózható folyókból állanak) vannak természetes vonalok is. Illyenek p. o. a’ völgyek, és ollyan vonalok, mellyekben a’ völgyekből keletkező utak öszpontosulnak. Mint az emberi testben az erek, mint a’ föld felületén a’ folyók járása, ollyannak kell lenni ezen természetes vonalok hálójának is. De a’ természetes vonalokon kivül, vannak mesterséges vonalok is, mellyek kereskedelmi és strategiai tekintetekből erednek. Illyen a’ nagyobb városokkali összeköttetés, – illyenek bizonyos helybeli termények- és anyagokhozi juthatásért húzott vonalok, – illyen a’ legközelebbi tengeri kikötőkhöz vezető ut. Egy szóval: vannak ollyan czélok, mellyeket bár hegyen völgyön keresztül is, felkeresni kénytelenittetünk. Illy czélpontok ritkán változnak, – de az ipar előmenetelével szaporodnak. A’ vizszabályozási országos biztosság egy – ámbár igen elmésen feltett – külön szavazatával nem értek egyet. Ott t. i. az kérdeztetik: minek kölcsünk vizi, vagy más utra, mig a’ vámszabályozás iránti kérdés a’ kormány és ország közt elitélve nincs? – Egyet nem érthetek a) azért: mert utaink irányát – mint mondám – már a’ geographiai fekvés szokta kijelölni; – b) mert azokhoz tartozom, kik a’ belső kereskedési hasznot (a’ mi körülményeinkben főkép) mint könnyebben elérhetőt, a’ külföldinek elébe teszik; c) mert látom azon időt jönni, mikor ezen természetes, nálunk a’ törvényben is gyökerezett nemzeti jog – értem a’ vám elrendezését – el fog döntetni. – A’ vonalok közelebbi kijelölésében még helybeli körülményekre, nagyobb vagy kisebb népességre, az épitéshez szükséges anyagokra, és főkép nálunk a’ kisebb költségre, főfigyelemmel kell lennünk.
4-ik kérdés: Van e pénzünk? Felelet: – Ámbár elismerem, hogy hazánk Europa legszegényebb országa, – ámbár belátásom szerint minden illy munkálatokat pénzre kell reducálni, és pénzen felvett napszámosok által végbe vitetni*, – ámbár a’ teendők roppantsága tökéletesen szemem előtt van; mégis hiszem ’s nem kételkedem: hogy ezen leghasznosabb, és azonnal gyümölcsöző czélra forditandó pénznek hiával nem leszünk! A’ vámházaknak rendithetlen ellensége vagyok – mert ezen intézetek, meggyőződésem szerint, a’ magyar természettel épen nem férnek össze; de bizonyos is vagyok, hogy azon költséggel, mellyet a’ vámházak épitése, a’ vámszedők fizetése kiván – a’ vámot ide nem is számitva – az egész utépitési költség bőven fedeztethetnék. – Nem ellenzeném azonban, hogy a’ határokon az idegen fuvarosoktól, olly arányban a’ mint az országot be akarják járni, egyszerre fizetés vétessék. A’ mint ez több külországokban bevett szokás. – A’ mi egy tervezett kölcsönt illet, példákat hozhatnánk fel: hogy az illyen kölcsönök által az egész pénzöszveg egynéhány banquier-házak kezébe jutott. – Egy nemzeti bank azon forrásokra, mellyek „nemzeti jövedelmekül” kijelöltetnek, alapitva, kül- ’s belföldről, az országgyülés garantiája alatt, jutalmas kamatokkal, elegendő tőkét szerezhet.
A’ kényszeritett munka csak ott volna helyén ’s annyiban, a’ hol és a’ mennyiben bizonyos jutalmas kiszabott áron, és bizonyos időben embert kapni nem lehetne.
5-ik kérdés: Vannak e embereink? Ezen kérdésre – némelly mezei munka időszakait kivéve – igennel lehet felelni, bár ez eleinte talán egy kis kényszerités nélkül nem fog menni, népünknek munkátóli idegenkedése miatt*. A’ katonáknak illy munkákhozi alkalmazása, mindig és mindenhol czélirányosnak találtatott. – Még a’ győzedelmes rómaiak és Napoleon katonái is használtattak efféle munkákra. Roszabbul áll a’ dolog a’ polgári mérnökök, ügyes uti biztosokra, ’s hasonlókra nézve. Az elsőket nem kell összezavarni a’ nálunk elég nagy számu földmérőkkel. Az ingenieur-nek ingenium kell (onnan eredett neve is) és sok mindenféle tudomány; illyen nálunk kevés van, külföldről pedig hozatni bajos: a) mert az ország segédforrásait nem ismerik, b) mert annyi pénzbe kerülnek, hogy néha az egész vállalat hasznát felemésztik. – „Exempla sunt odiosa” – azért nem is akarok olly példát felhozni, melly különben szemünk előtt áll – hol a’ külföldi mérnöknek kikötött és ki nem kötött jutalma olly summákat emészt föl, hogy jó gazdálkodás mellett az egész vállalat sem került volna többe. Alkalmas uti-biztosoknak teljes hiával vagyunk, pedig mennyi függ a’ munkások czélirányos elrendezése, és a’ felvigyázók technicai ismereteitől, csak az tudja méltánylani, ki az illyenekkel maga bajlódik. Én tudnék vármegyéket nevezni, mellyek az uti-munkákban példányul szoktak felhozatni (mert a’ vakok közt a’ félszemű a’ király) ’s mégis egyetlenegy illy tökéletesen alkalmas egyénnel sem birnak. Valamint mérnökök számára egy jól elrendezett műegyetemet, ugy ezen alsóbb osztály kiképezésére is tanintézetetet kellene Pesten állitani, mellyben utak, vasutak, csatornák ’s más földi és vizi-munkák elrendezése tanittatnék; mire Pest vármegyében, hol az egész ország botrányára legroszabb utak léteznek, elég alkalom volna.
Igy a’ nagyszombati vasutnál is azon kellemetlen tapasztalást tettük: hogy ámbár népes vidéken történt a’ munka, mégis a’ napszámosokat többnyire Morvaországból kelletett hozni.
6-ik. Azon kérdésre: „van e mindenütt szükséges anyag?” a’ vasutakra és csatornákra nézve, „igen”-nel, a’ töltésekre nézve „nem”-mel kénytelenittetünk felelni. – Mert a’ csatornáknál egy jóféle agyag, melly alföldünkön majdnem mindenütt találtatik mind nyers, mind tégla formában, némileg a’ faragottkő hiányát is kipótolja. – A’ vasutaknak pedig a’ csatornák fölött azon elsőbbségök van: hogy egész bevégeztüket nincs szükség bevárni; mert a’ vasuton, a’ mennyire az elkészült, azonnal hordathatnak a’ további épitéshez szükséges anyagok. De a’ töltésekhez való kő és kavicsnak, nagyobb távolságokra vitele, az anyag nagy mennyisége miatt, olly nagy nehézségekkel és költségekkel jár, hogy bizvást mondhatni: egy jól elkészitett országut, és annak fentartása az alföldön jóval többe kerülne – bár czélunknak kevésbbé felelne meg – mint egy vasut*. – Vegyük például a’ pest-debreczeni középponti vasutat. Erre a’ szükséges anyagok, az azokkal bőven ellátott Mátra hegyeiből, mellyekkel Miskolcznál egy oldalvonallal lenne összekötendő, könnyen vitethetnek; – odább pedig a’ Tiszán tehetni meg az anyagok szállitását. A’ Sajó völgye elláthatja Felső-, bánsági bányászatunk pedig Alsó-Magyarországot mindenféle vassal és kőszénnel, melly utolsó, és a’ még nálunk sehol sem használt – ámbár tudtomra is több helyen létező – turfa, mihelyt vasut létezend, alföldünk fahiányát telejsen pótolandja. – A’ Mátrában és a’ Sajó-völgyön eddig feltalált kőszénbányák nem szorgalomnak, hanem vak esetnek szüleményei. – Azon mátraaljai bérczek, mellyek Emődtől Gyöngyösig láthatók, minden geognosticus szem által, ollyanoknak fognak nézetni, mellyek földfúrókkal megkisértetvén, kőszénre nézve valószinüleg igen bő eredményeket igérnek, de eddig tudtomra ez még nem történt. – Ennyit az anyagokról. – Következik most a’
Ez tagadhatatlanul igaz, ’s e’ körülmény tekintetbevétele különösen ajánlható azoknak, kik azt hiszik, hogy addig nem kell vasutat épiteni, mig először kőutakat nem épitettünk, azaz: mig először a’ kevesbbé tökéletlen módokon egészen keresztül nem hatolunk, addig a’ jobbat ne cselekedjük. – Pest megyében a’ hatvani csinált utnak minden folyó öle 35 frtba, tehát egy mérföld 140,000 frtba került. – Francziaországban is közép számvetéssel 72,000 frankba kerül egy lieue!! (= 3/5 német m.föld) közönséges csinált ut; kövezett (pavé) pedig 176,000 frankba. – Szerk.
7-ik kérdés: mellyik a’ legjobb közlekedési eszköz? csatorna, vasut, vagy töltés? mert ámbár meg vagyok győződve a’ felől: hogy legfölebb 20 év mulva a’ léghajózás is a’ közlekedési eszközök közé fog számittatni; de ennek csak személyek fogják hasznát vehetni, terhek soha; min senki sem fog kételkedni, ki valaha a’ nyul- vagy lud-rabló – ámbár a’ természettől arra termett – sasnak, nagy, de csak rövid távolságra lehető erőködését, szemlélhette. Igy tehát a’ földön maradni kénytelenittetvén, a’ három eszköz közül, minden ok nélkül hol egynek, hol másnak akadunk pártfogójára. A’ választás pedig épen nem önkénytől, hanem a’ körülmények egybevetésétől függ. Igy p. o. a’ panamai földszoroson, vagy ha az azovi és kaspi tenger közt, vagy a’ Balaton és Duna, a’ Duna és Tisza közt, összeköttetést kivánunk, vagy a’ Duna torkolatját, ’s annak vaskapuját el akarnók kerülni (ezen régen tervezett üdvös és kivánatos terv, most már egészen elhalni látszik) ha csak lehetséges, bizonyosan a’ csatornának lesz elsőbbsége a’ vasut fölött. – Igy szinte, ha más hydrotechnicai czélokat kivánunk elérni, p. o. egy folyónak fölösleges vizét ártalmatlanná tenni; – (millyen a’ József császár alatt Vásáros-Náménytől Debreczenen át Szolnokig tervezett csatorna, melly mind a’ Tisza szabályozására, mind a’ hajózásra nézve tömérdek hasznot hajtó vállalat volna) mocsárokat ez által lecsapolni, vagy viznélküli vidékeket vizzel ellátni; ’s végtére, hol a’ helyszin azt mind költség, mind haszon tekintetében könnyebben kivihetőnek mutatja, főkép kevés zsilipek mellett, ’s olly vizzel, melly nem igen fagy, és nem igen iszapos, és mellyen nagy terheket, és csak lassan, vinni 774akarunk, – mindezen esetekben bizonyosan elsőbbsége van a’ csatornáknak. – A’ töltésnek ellenben ott leend helye, hol az anyagok és kezek bősége ’s közelléte, a’ hegyes terrenum, vagy költség hiánya, az ut csekély jártsága, ezt föltételezi. – Minden más esetekben, hol ezen körülmények nem forognak fen, bizonyosan a’ vasut ajánlható. – Elsőbbségei közé tartozik:
Hogy az évnek minden szakaiban használható, holott a’ csatorna néha hónapokig van befagyva, a’ nyári hónapokban pedig iszaptisztitás miatt, sőt igen meleg nyárakban szárazság miatt haszontalan. – Töltés pedig alig van néhány mérföld egész hazánkban olly jó karban, hogy azon késő őszszel vagy tavaszszal (pedig épen akkor volna legnagyobb szükség rá) nagyobb terheket vinni lehetne, és épen a’ mi terményeink árának az a’ természete, hogy hirtelen száll vagy emelkedik. A’ gazda gabnája készen áll, ára a’ szomszéd tartományokban, Bécsben, Fiumében, vagy csak a’ legközelebb emporialis helyen is, elég magas; – de ő azt – szállitási eszközök hiánya miatt – kénytelen otthon tartani, mig ára ötödrészére leszáll. Igy a’ mult évben is, Cseh- és Svábországokban éhség, nálunk pedig a’ gabnának semmi ára sem volt. Igy két év előtt az angolok minden búzát megvettek volna. De mikép lehetett volna azt kellő időre helyre szállitani? Azon néhány bánsági csatorna mennyire gazdagitotta és népesitette a’ körül levő vidéket!? ’s még sem mozdulunk!
A’ vasutak ellen tett kifogások, mintegy következők: a’ külföldi vasutak körüli tapasztalás szerint csak azok kamatoznak, hol az utazó személyek száma nagy. – Ez másutt talán állhat, hol a’ vasuton kivül még jó utak és csatornák is léteznek, ’s igy a’ vasutra csak az szorul, kinek pénze sok, ideje drága; – de ott is csak üres beszéd az, mert az éjszaki vasut, és még inkább a’ felső-ausztriai, a’ szállitott portékákból veszik jövedelmeik legnagyobb részét. És bizonyosan lehet állitani: hogy Magyarországban, ha jó gazdálkodással állittatnak fel a’ vasutak, kamatozni fognak. – Második ellenvetés (elő sem hoznám, ha olly sokszor, sőt nagy befolyásu statusférfiaktól is, nem hallottam volna) azon aggodalomból áll: hogy mit tesznek majd szegény fuvarosaink, ha minden keresetmódjok elvész? Eleget felelt rá a’ tapasztalás maga, hogy a’ vasutak közelében a’ kereset módjai még szaporodtak, ’s igy ezen ellenvetést már némelly cortesekéhez sorozom, kik a’ házi adó tárgyaltatása alkalmával, az őket capacitálni akaró, és vasutakat igérő uraknak azt felelték: „az isten mentsem meg a’ vasuttól! már most is, mióta kemény töltés van, nem győzzük lovainkat patkoltatni, hát ha még az egész ut vasból lesz, kovács nélkül utra sem indulhatunk! – Harmadik ellenvetés: nagyszombati vasutunk roszul kamatozása. – De bajos olly köntöstől, mellynek csak egy darabja hátulja, ’s csak egy uja van, azt kivánni: hogy olly meleget tartson, mint ha egészen kész volna. Nem csudálhatni eleget, hogy egy, Pozsonyból Bazinig nyuló vasut, csak anyira is kamatoz. – És mostani állapotja mutatja: hogy ezen vasut, ha Nagyszombatot elérendi, jól, – ha pedig Szeredig találna készülni, bőven jövedelmezne, sőt ez utolsó esetben egész uj kereskedési forrásokat nyitna, ’s azért ezen vasut minden esetre legnagyobb figyelemre és pártfogásra méltó!
A’ vasutak nagy költségeinek leginkább oka, a’ locomotivoknak rettentő nehézsége. Természetesen, az illyen 300 mázsás szörnyetegnek – mihez még a’ sebesség is jő – soha sem lehet elég erős talapja; azért is a’ világnak minden mechanicusai, könnyebb locomotivokról gondolkoznak, ’s kétségkivül czélt is fognak érni. Más részről, az éjszakamerikaiak, a’ hengerezett vasrudak helyett jó sükerrel, öntött rudakat alkalmaznak, minőket fél áron készithetni. Ezen próba nálunk is még ezidén meg fog történni, ’s ha ez – mint remélem – sükerül, a’ vasutak olcsóságát tetemesen előmozditandja. Befejezen ezen hosszú czikkemet a’
8-ik kérdéssel, melly ezen terveknek legczélirányosb kiviteli módjairól, és némelly azokban ajánlható általános elvekről szól: a) a’ sok, költséggel járó teendők között, a’ közlekedési eszközök felállitásának elsőbbségét kivánnám a’ jelen országgyülés által elismertetni; – mert pénz nélkül sem börtönrendszer, sem népnevelés! – pénzhez pedig csak ezen az uton juthatunk. – ’S mi – kik az efféle vállalatoknak létesitésében, térségeinket tekintve, olly szerencsés, és technicailag kedvező helyzetben vagyunk, minőben egy ország sem Europában, miért késünk csatornák és vasutak épitésével? holott egyedül ezek által érhetnők még utól a’ többi civilizált Europát!! b) az egyformaság elérése, ’s a’ vidéki egyoldaluságok és önkények elháritása végett, szükségesnek tartom: hogy elvek, országosan, törvény formában állittassanak fel, mellyek szerint a’ vonalok kijelölése, a’ munkák mennyi- és minősége, vagy azoknak pénzzeli megváltása, világosan határoztassék meg. – Nem lehet eléggé csudálkozni, hogy az eddigi zavar és önkény mellett, az ország kárára, egyes érdekek miatt, több visszaélések nem történtek, legalább a’ fővonalok kijelöléseinél; holott más országokból – mellyekben pedig ez a’ kormány önkényére van bizva – példát tudnék hozni, miszerint egy épen nem gazdag statusnak 30 milliójába került az utvonalnak egyesek kedveérti megváltoztatása! – Szerintem, minden munka pénzen volna véghezviendő (mert az ingyen munka alkalmazása, minden ide érthető közmunkáknál hiában való erő- ’s időpazarlás, és a’ legundokabb visszaéléseknek forrása); azon egy kivétellel: hogy ha máskép nem lehet boldogulni – tekintettel a’ mezei munkára – egy bizonyos, megszabott árért, kényszeritve is lehessen embereket fogadni. – Minden vállalatoknak sirja, többnyire a’ pénz rosz kezelése szokott lenni. – Én jó gazdálkodás alatt értem a’ jó rendet, de nem a’ fukarságot; mert roszul fizetett emberekkel tökéletes munkát tenni majdnem lehetetlen; értem továbbá: hogy a’ jól fizetett emberek ne henyéljenek, és liquidátiókat, csalásokat, ne kövessenek; értem végtére: hogy jó vezérlés után és ügyesen dolgozzanak. – E’ háromban áll a’ jó gazdálkodás. – A’ megyei vámokat egyátalában eltörölném; – ámbár tudom: hogy némelly vmegyék – világos törvény ellenére – ollyanokat felállitottak; mások ismét készakarva rosz karban tartott utjaik által akarják az országot illy vámokra kényszeriteni, azon hamis ürüggyel állván elő: hogy minek csinálnának ők utat másnak ingyen? De ezek megfelejtkeznek arról: hogy az ott megfordulók, ha az utat koptatják, pénzöket is ott hagyják, ’s igy bőséget hoznak az egész vidékre; holott más megyékben vannak utak, mellyeknek szekérszáma nem kisebb az övéknél, utjaikból mégis olly haszonnak nem örülhetnek, minthogy csak transennalisok. c) Az itten előrebocsátottak után legjobbnak vélném, a’ csatornák és vasutak, legalább fővonalainak, országos költségeni fölépittetését, ugy hogy az ország abból csak annyi vámot vehessen, mennyit a’ kamat (ez pedig az országnak mindig jutalmasabb mint egyeseknek) és a’ fentartási költség, megkiván, csak igy fog az a’ honi kereskedés hasznára válni. – A’ vármegyékben, az utakra való felügyelést, az ugyis annyira terhelt szolgabirói hivataltól elvenném, és külön egyénekre biznám, kiknek ahoz tudományuk, vagy legalább kedvök van.
A’ mennyiben talán első voltam, ki a’ pest-fiumei vasutat szóba hoztam, bátor vagyok annak munkába vétele iránt ezen észrevételt tenni: hogy az a’ Kulpa vizőének forrásától – Broodtól – kezdessék, ’s ott a’ hegyen át Fiumévali közlekedés eszközlése végett egy vontató állittassék, mellyet szerencsésebb időkben talán Tunnell fogna felváltani. – A’ Kulpa völgyén elvinném azt Károlyvárig minél előbb, onnan pedig nagyobb kényelemmel lassankint – nem holmi apró városoknak – de a’ legrövidebb uton Pest felé.
Gróf Andrássy Károly.
* * *
Engedjen a’ tisztelt gróf legutolsó állitására nézve, miszerint t. i. a’ vasutat Károlyvárostól egyenesen Pestnek, mint legnépesebb városnak vitetni véli, egy-két észrevételt.
Egy igen magas tekintély, a’ fiumei vasutról szóltában igy nyilatkozott: „A’ nemzet a’ legujabb időben szerelmessé lőn Fiuméba ’s vasutat akar épiteni, és ennek okát könnyű megfogni, de hogy miért mi végre akarják némellyek ezen vasutat Pestről vinni? azt csakugyan bajos volna kitalálni.”
És valóban – isten adja, hogy a’ nemzet Fiuméba már elvégre csakugyan szerelmessé lett légyen! – csak az kár, hogy olly igen későn ébredt fel keblében ime’ vonzalom; – hogy miért akar vasutat vonni Fiuméhez? ha csakugyan akar, annak okát szintugy igen könnyű belátni; mert nyugoton óriási léptekkel haladnak a’ magyar kereskedés önállását, ’s szabad kifejlését örökre lehetetlenitendő eszközök; keleten pedig Odessa hirtelen fölemelkedése, közlekedési eszközeink körüli gondatlanságunk miatt, a’ magyar gabnát a’ világkereskedésből, sőt még tulajdon tengerpartunkról is kiszoritotta; kereskedésünk romjait pedig, a’ szintugy gyorsan emelkedő Galacz, egészen tönkre tenni jóformán megindult, miután csak a’ mult augustusban is Galaczban 400,000 star (543,000 mérő) legnagyobb részben bulgariai gabna, szállittatott hajóra, ’s az aldunai tartományok őserdőiben már a’ nyerészkedés fejszéje is megkondult, miáltal hajó ’s dongafa kereskedésünk is okvetlenül tönkre jutand, ha mind Odessa körmei közül az elvesztett piaczokat visszanyerni, Galacz ellenében pedig megtartani nem sietünk, mi csak statusköltségeni vasut segedelmével lehetséges, miáltal termékeinket olcsóbban szállithassuk a’ világpiaczra, mint akár Odessa, akár Galacz; mig most, ha rosz a’ termés, nem méltó gazdálkodnunk, mert nincs benne haszon; ha pedig jó – mint például most volt – ismét nem méltó, mert nincs vevő; ’s az embereknek lelke fáj, ha 5–6 pozsonyi mérő rostált tiszta buzát kénytelen eladni, hogy árán egy pár csizmát vehessen.
Ebből a’ fiumei vasutnak czélja világos levén, valóban mi is hajlandók vagyunk kérdezni: mi czélból vinnők Pestre, ’s nem Vukovár vagy Eszékhez a’ fiumei vasutat?
Ha személyszállitás volna a’ főczél, igen alaposnak találnók a’ javaslatot: hogy ne holmi apró városoknak, hanem egyenesen a’ fővárosnak vigyük a’ vonalt; de miután a’ főczél: termékszállitás, – a’ javaslatban egyet teljességgel nem érthetünk.
Ha Eszék-Vukovár tájáról épitjük a’ vasutat, a’ Bega- és Ferencz-csatornák segedelmével, kivált ha a’ kettő összeköttetik – a’ mi egy pár százezer forinttal megtörténhetik – a’ Bánát, Magyarhon eme’ buza- és repcze-raktára, a’ Maros ’s egész Tisza vidéke; itt pedig a’ Duna mentében Bács, Baranya, Tolna, Fejér, Pest, megyék, könnyen szállithatják termékeiket a’ vasutra, ’s ha még Pesten felül van valami kivinni való, az a’ Dunán a’ vasuthoz szintugy könnyen és olcsón leuszik; – ellenben épitsük a’ vasutat Fiuméhez Pestről, azt gondoljuk e, kiállhatandjuk valaha Odessa- ’s Galaczczal a’ versenyt a’ világpiaczon? ha arra számitunk, hogy majd a’ Bánátból, ’s általában az alföldről a’ Dunán viz ellenében fel fogják vontatni drága pénzzel, ’s nagy időveszteséggel a’ voluminosus gabonát, miszerint egy irtózatos vargabetűt csapva, Pestről küldjék vasuton Fiuméba; melly vasutvonal még azonfelül vagy 30 mérfölddel hoszabb volna, vagy 3 millio forinttal többe kerülne; ’s a’ mi legfőbb: minden mérő gabnának szállitási költségét, vagy 10 p.krral megdrágitaná, mig a’ Pesten felül szállitandó áruk Vukovárig, a’ Dunán lefelé, onnan pedig Fiuméba rövidebb vasuton szállitva, egy fillérrel sem kerülnének többe, mintha Pestnél rakatnának a’ hoszabb vasutra. – Valóban, ha nemzetünk szemügyre veszi a’ czélt, melly a’ fiumei vasut épitésnél fenforoghat, ’s azt mégis nem a’ Bánság közeléből, egy olly pontról, melly egész Magyarhon vizutjait öszpontosítja, hanem Pestről épittetné; nemcsak czélt nem érne épitésével, de sőt azt hiszszük, hogy a’ külföld által egyenesen ’s méltán kinevettetnék.
Ezen nézeteket Hirlapunk hasábjain már sokszor részletesebben fejtegetők; de van két tekintet, mit még nyilvánosan nem emlitettünk, mire nézve a’ tisztelt grófot kérdezni bátorkodunk: nem fogja e azokat igen fontosaknak találni? mert mi reánk nézve legalább ezen két tekintet magában is elhatározó. – Igen rövidek leszünk előadásunkban.
1) A’ kik Pestről akarják vonni a’ vasutat, alig lehet benne más nézetök, mint az: hogy a’ kereskedést Pesten concentrálják. Igen, de elfelejtik: hogy Fiumét Pesttől a’ Duna választja el; a’ vasutat tehát Pestre nemis vihetnők, hacsak 3–4 millio pftot egy vasuthidra nem akarnánk költeni; mit azonban, ha akarnánk sem tehetnénk; mert a’ b. Sina alapitotta buda-pesti állóhid-társaságnak közel egy századra kizárólagos vámjoga van. – És igy pest-fiumei vasutról szó sem lehet, hanem csak buda-fiumeiről. „Ámde az álló hid három év alatt majd felépül, ’s ekkor Buda és Pest egy várossá lesz” fogják mondani. Legyen, de ne felejtsük, hogy azon állóhidon vámot, még pedig magas vámot szednek, ’s Magyarhonnak ľ része csak ugy juthatandna, ugy személyileg mint áruival a’ buda-fiumei vasutra, ha ezen magas vámszabályú hidon általmegyen. – Mi ezen nagyszerű mű (az álló hid) vállalkozóinak szivünkből a’ lehető legnagyobb jövedelmet ohajtjuk; de midőn az a’ feladat, hogy minél olcsóbban szállitsuk termékeinket adriai-tengerpartunkra, honunk egész kereskedését egy magas vámnak neki kényszeriteni, csakugyan a’ legfonákabb politicának tartanók. – Igy Odessával a’ versenyt sohasem állhatnók ki. – Az is figyelmet érdemel pedig: hogy a’ hidvám tekintetéből minden termékkereskedő Pestről okvetlenül Budára költöznék, ’s igy Pestet emelni akarván, valósággal megrontanók.
2) Ha Pestről vinnők a’ vasutat, annak okvetlenül Varasdnál, vagy közel Varasdhoz a’ Drávát kellene áthasítnia. – Vessünk egy tekintetet a’ földabroszra. Varasd csaknem a’ határszélen van, Mahrburghoz (a’ Drávánál Styriában) alig egy pár mérföldnyire, Mahrburg a’ bécsi-triesti vonalba esik. És mi ezekből a’ következés? Az, hogy a’ Triestiek azon 500 ezer mázsa gyarmati árút, mit Magyarhonba küldenek, vasutjokon szépen Mahrburgig szállitanák, ott a’ Dráván egy-két mérföldnyire leusztatnák Varasdig, onnan pedig szépen buda-fiumei vasutunkon Pestre szállitanák, ’s mi magunk adnók kezökbe a’ kést, mellyel a’ MI tengerpartunknak a’ MI Fiuménknak örökre torkát metszék; ’s azt épen azon vasut által, mellyet olly czélból gondolánk épiteni, hegy magunkat Triesttől függetlenné tegyük, ’s tulajdon tengerpartunkon önálló kereskedést teremtsünk.
A’ pest-fiumei vasutat tehát a’ budapesti állóhid részvényesei, ’s Triest, bizonyosan igen megköszönnék; nekik kedvesebb dolgot nem is tehetnénk. Ámde a’ nemzet kimondhatatlan kárát vallaná; – ’s ez, gondolnók, amannál mégis csak fontosabb tekintet. A’ hid-vállalkozók erre tervükben nem számitottak, ’s igy azt bizonynyal nélkülözhetik is; Triest kedveért pedig a’ nemzetet megrontani, talán csak még sem volna legjobb számitás.
Tehát Eszékről vagy Vukovárról húzzuk a’ vonalt. Ámde tervet, tervet uraim!! részletes tervet, szabatos költségvetést! mert a’ kék levegőbe milliókat nem szavazhatni, ’s ha terv nincs, költségvetés nincs, mig Róma tanácskozik Saguntum elvész. Vallau Károly Maria vasut-mérnök urral értekezénk, 6000 p frtért kész az egész tervet, minden legkisebb részletekben, a’ jövő majus közepeig akkint elkésziteni, hogy a’ munkát akár másnap mindjárt el is kezdjük; 6000 frt kell hozzá és nem több, – ’s ez sem áldozatul, hanem csak kölcsön; mert hiszen, ha az ország a’ vasutépitést elhatározza (mire vagy 40 megye utasitást adott) az elődolgozati költséget bizonynyal visszafizeti. Zörgettünk Fiuméban, zörgettünk másutt; magunk is örömest részt veendők a’ teherben, ’s nem találunk 30 embert az országban, ki két-két száz forintot e’ czélra előlegezzen. Nem mintha nem volna – hinni merjük – illy 30 ember, hanem mert csekély körünkben mi nem tudjuk őket feltalálni. – Sőt többet mondunk: egy más mérnöki tekintély, mellynek sok elődolgozatok állanak szolgálatjára, ezeknek segedelmével, négy hónap alatt az egész terv- ’s költségvetést, 2000 p.frtért elkésziteni ajánlkozott; a’ Károlyvároson megjelenő „Pilger” f. e. majus 27-ikei számában, felszólitást intézett Károlyváros, Fiume, Sziszek, Brood, Eszék, Zemlin kereskedőihez; gondoljuk, uraim! akadt csak egyetlenegy ember, a’ legközelebb érdeklettek között, ki zsebébe nyuljon? egy sem, de csak egyetlenegy sem akadt. – Aztán mi azt hiszszük: vannak kereskedőink! ’s kereskedőinknek bezzeg nem kell ám a’ Magyar kereskedelmi társaság; – vetélytársat látnak benne a’ rövidlátók!! – Pedig állana csak már a’ kereskedelmi társaság, nem kellene a’ vasutterv-készités végetti egy pár ezer frtért kunyorálni Péternél Pálnál haszontalanul; sok eredménytelen sopánkodás nélkül az ország asztalára tennők le azt. – De mi magyarok illyenek vagyunk! Sujtásos nemzet, oh! barátaim. – Azonban kétségbe azért nem esünk, lesz kereskedelmi társaság is, ’s lesz vasutterv is, ha isten segít!!
