Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Budán olvasótársaság alakult (többnyire fiatal tisztviselőkből) melly leginkább a’ hazai könyvek megszerzését tűzte ki dicséretes czéljául. Alapszabályai, mint halljuk, már felsőbb helyen jóváhagyattak. A’ legszebb sikert ohajtjuk e’ lelkes fiatal társulatnak. Ugyanott vasárnap (nov. 5-kén) a’ casinói igazgatóság által rendezett első hangverseny adatott, olly számos és díszes hallgatók előtt, hogy a’ csinos, de kissé szűk terem, elfogadásukra alig volt képes. Az előadott darabok általános tetszéssel fogadtattak: az érdekes mulatságot Vörösmartynk „Szózat”-a, énekelve tiz műkedvellö által, fejezé be. – Mult héten végeztetett ki a’ budai városmajor melletti réten egy közlegény az Este (előbb Esterházy) sorezredből, ki káplárját, nem tudjuk bizonyosan mi okból? agyonlőtte. A’ kipányvázás három napjaiban tömérdek közönség látogatá az elitéltet, ugy hogy végre fegyveres erővel kellett a’ mindig növekedő tömeget e’ szomorú, sziv- és velőtrázó látványtól eltiltani, mellyhez leginkább nőszemélyek – ’s nem épen a’ legalsóbb osztályból – tolakodtak, hogy az alig 19 éves fiatal rabtól pár virágot kapjanak – emlékül. De ha különféle épületes elmélkedésekre adna alkalmat ezen „magának érdemlett büntetésére, ’s mások rettentő példájára” szolgálandó kivégzések előzményei; mit mondjunk magáról a’ kivégzés actusáról, midőn látjuk, hogy majdnem félváros talpon van, ’s pedig ollyanok is, kik máskor még ágyban szoktak nyujtózni, hogy a’ gonosztevőt, mint valamelly hires vagy közönségesen tisztelt halottat, a’ vesztőhelyre kikisérjék, ’s a’ kivégzés után – mint ez alkalommal történt – az akasztófa közelében felállitott sátrakban lakomázzanak ’s dőzsöljenek késő estig, ’s azután mámoros fővel seregesen tódulnak haza. Az avatatlan azt gondolná, hogy valamelly népünnepen voltak. – Ezt kis figyelmeztetésül a’ halálos büntetés pártolóinak. – Pestnek némelly utczáiban, kivált a’ király-utczában az a’ dicső szokás van, hogy a’ gabna- és gyapjuszekerek nem az utcza hosszában, hanem széltében szoktak állani, ugy hogy a’ gyalogmenők nagynehezen, a’ kocsizók pedig épen nem haladhatnak tovább, miglen e’ vagy ama’ társzekér le nem rakatott. – Döbler mutatványai még mindig szépszámu közönséget csődítenek a’ nemzeti szinházba. Alig is lehet valami meglepőbbet látni, ezen összefolyó ’s ujra kifejlő tájképeknél. A’ tudatlan ember, a’ teremtés egész processusát vélné szemlélni maga előtt; egyébiránt, igazán megvallva, az egész mindenki által, kinek az opticáról ’s két megforditott camera obscuravali működésről, egy kis fogalma van, üvegre festett igen könnyen megfogható csudaszép árnyjáték, mellyet egyszer megtekinteni, ugy hisszük elég, ’s tán épen ennek lehet a’ sokáig tartott bérletszünést tulajdonítani? Igazgató ur bizonyosan nem akarta, hogy az abonnensek a’ sok széptől csömört kapjanak, gondolván, hogy jut majd ezeknek is, ha a’ többiek fognak csömört kapni. – Minap, bizonyos Reisinger, felolvasást tartott a’ vakok felejavára. Látogatók olly kevesen voltak, hogy egy elméncz igen jól jegyzé meg, mikép ezen felolvasás jövedelméből a’ szegény vakok alig fognak valamit látni. Egyébiránt a’ felolvasók Mogulja (a’ bécsi Saphir) után, már gombamódra nőlnek a’ felolvasók – bizony mondjuk, ha szorítani akarnók a’ dolgot, a’ nagypiacz minden raktárából ’s a’ királyutcza minden zugából egy-egy lángeszecskét ki lehetne ugrasztani, ki a’ gyapju- és gubacsmázsálást szögre akasztva, felolvasásokat fognak tartani. Az „Ungar” igen csipősen, de a’ mellett igen méltán is róvja meg, századunk ezen legujabb maniáját. – Kérjük igen szépen a’ budai tisztelt rendőrséget, méltóztatnék azon béna gyermeket, melly a’ fehérvári kapun levezető utat napestig elfoglalja ’s az arramenőket különféle lábmanoeuvrejei által inkább boszúra vagy iszonyra, mint könyörületességre inditja, onnan valami jó módjával eltiltani. Hígye el, nem igen jólesik bizony az embernek, ki majdnem mindennap kényelen ezen utat tenni, mindig ugyanazon nyomorékkal találkozni – ugy is elég dolga van, míg a’ többi éplábu koldusok seregén, melly az alsóbb uton gyakorolja ostromlásit, keresztül vergődhetik. – Heckenast Gusztávnál, ki tagadhatlanul legtöbb érdemeket szerzett magának nyelvünk és literaturánk érdekében, pompás kiadásban, megjelent a’ legjobb philologusunknak elismert derék Fogarasi János „Müvelt magyar nyelvtan-jának elemi része”, melly minden eddigi magyar nyelvtanok kiegészitése ’s megigazitásaul, született magyarok ’s más jártasbak számára iratott. A’ szerző neve annyira ismeretes, hogy munkáját, minden tartózkodás nélkül, az eddig megjelentek közül legjobbnak, és legkimeritőbbnek állithatjuk: de a’ kiadó által is minden megtétetett, hogy pompás külseje, belérdekének lehető legméltóbban megfeleljen. Mint legczélszerűbb kézikönyv, egyszersmind minden könyvtár legnagyobb díszévé válik. – Ugyanott megjelent: „Magyar ujdon szavak tára”, melly magában foglalja a’ hirlapokban, könyvekben és társalgásban előkerülő uj és műszavakat; összeszedte Kiss Mihály. Olcsósága és haszonvétele végett ajánlható. – Vásárunkban, az árúk rosz kelendősége, ’s a’ pénz lassu forgása ellen köz panasz hangzik, eddig tudtunkra csak egyetlen kereskedő állitja az ellenkezőt, kinek baja épen az, hogy pénze igenis gyors forgásba jött, mert egyszer alkonyat felé a’ váezi utczán végig menvén, 4000 p.frttal terhelt tárczáját zsebéből kivágták. Mint halljuk, a’ károsult ollyan erős hitű, hogy pénze visszanyerését nemcsak sürgeti, de reméli is.
