Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Nem legkellemesebb pályánkon, mellyet a’ vajmi gyakran szükséges megrovások elég keserűvé tesznek, alig fejezhetjük ki, milly lelki örömünkre szolgál szólhatnunk olly tettről, melly a’ köz méltánylás és dicséret szavait idézi elő, emlithetnünk olly férfit, ki a’ köztiszteletet megérdemli. Illy esetet tudatni, illy férfit megnevezni a’ tisztelt közönség előtt vagyunk szerencsések. Ezen férfi Vitkovics ur, budai görög nem egyesült hithü lelkész, korán elhunyt lelkes irónk testvére. Őt, ki pályatársainak diszére válik, és szent hivatalát köz elismerés szerint mindig minden kifogáson felül teljesité, ’s mind hivei, mind más felekezetbeliek előtt régen tiszteletben áll, ez érdeme felett azon érdem is koszorúzza, hogy, bár soha sem feledve hitsorsosai iránt kötelességét, a’ magyar nemzetiséghezmindig hő vonzalommal viselteték. Ezt számos egyéb eseteket elhallgatva, folyó hó 15-kén is bizonyitá, midőn egy boldogult hitsorsosa temetésén, szivreható hallotti beszédét magyar nyelven tartá, mit annál nagyobb örömmel emlitünk, mert a’ jelen volt, ’s nagy részt görög nem-egyesült hitü hallgatóság is örömmel fogadá derék lelkésze ezen tettét, jeléül annak, miképen mindnyájan érzik, hogy saját anyanyelvöket szabad országban beszélhetik, ’s művelhetik ugyan, melly jogukban gátolni őket józan magyar soha sem fogja, de a’ magyarhoz, mint az ország anyanyelvéhez ragaszkodniok, polgári kötelesség. Valóban örvendhetünk, hogy ők olly hevesen érték meg egyházi főnökük minapi országgyülési nyilatkozatát, ’s tettleg iparkodnak állitásait bebizonyitani. Csak haladjanak tovább e’ dicső pályán, ’s olly lelkész és olly közönség, mint a’ budai görög nem-egyesült hitüeké, bizonyosan mindig számolhatand a’ nemzet hálájára, azon nemzetére, melly idegen nyelvü ’s más vallásu polgártársai iránt, mindig a’ történetben példátlan türelmet mutata. – – Van Budához közel a’ bécsi uton egy csárda, – vulgo Radelwirthshaus – régi idők óta hires tolvajfészek, ’s ezen czímet valóban – legalább most – inkább megérdemlő a’ nagynevü Hortobágynál. Ezen csárda lovagai, különösen az utolsó pesti vásár alkalmával, olly szemtelen vakmerőséggel űzék müvészetöket, hogy alig mult el nap, mellyen egy vagy két kocsi e’ vidéken terhének egy részétől meg nem fosztatott volna; mondják ugyan, mikint a’ lovak a’ rosz utban igen örültek ezen megkönnyitésnek, de a’ gazdák annál szomorúbbak valának, ’s ezek vigasztalására tanácsos lenne, ha az illető hatóság végre kitisztítaná e’ tolvajfészket. A’ Pest városa határbeli csárdákról, bár a’ közvélemény szerint vadabb vidékek felé fekszenek, nem hallani illyesmit, mert azokat a’ városi czirkálók éjenkint többször látogatják; miért ne lenne tehát a’ Radelwirthshaus is kitisztitható? – – ’S mivel már ollyan bünnél vagyunk, mellynek nálunk felakasztás büntetése, ’s ezen büntetésnek mint a’ fentebbi tény is bizonyitja, sikere = 0, kénytelenek vagyunk a’ minap lapunkban emlitett felakasztott katonára visszatérni. Ha akkor mondva volt, az elrettentésnek milly kevés nyomait mutatja a’ halálos büntetés a’ nézőkön, ’s e’ tekintetből talán kétségbe vonva a’ halálos büntetés czélszerűsége, most borzasztó esetet mondandunk el, mellyet egészen meg nem kövült szivü ember, iszonyodás nélkül hallani képtelen! A’ kivégzettnek apja, becsületes és birtokos pesti lakó, és anyja alig egy-két nappal élték túl fiok gyalázatos halálát, a’ szégyen melly a’ tömeg szemeiben családukra háramlott, megtörte szivöket, ’s meghaltak. Emberi e tehát azon büntetés, melly miután nem javithat, ártatlanokat gyilkol, ’s árvákká tesz eredménye által. – – Az olly fáradhatlanul munkás iparegyesület, melly buzgóság, ’s jó számitás mellett, kis idő alatt ’s parányi erővel már is tömérdek jót eszközlött, jövő december első vasárnapján kezdendi meg, minden ismeretvágyók, de főképen az iparüzők, gyárnokok ’s mesteremberek javára czélzott nyilvános leczkéit, a’ műiparral olly szoros viszonyban álló, természettanból ’s mechanicából kapcsolatosan, és vegytanból, temrészetesen gyönyörködtetve oktató gyakorlati experimentumokkal. A’ physico mechanicai felolvasásokat Dr. Vállas Antal, a’ vegytaniakat pedig Dr. Nentwich urak adandják elé, népszerüleg magyarul, de a’ hallgatók minémüségéhez mérve, ha szükséges lesz, német magyarázatok kiséretében is. – Ezen kivül, az iparegyesület munkás választmánya most azon is dolgozik, hogy teremét a’ magyar műipar egyetemes utasitó intézetévé (Auskunfts-Bureau) alakitsa, mellyben kiki megtudhassa, hogy egy vagy más műiparszikket, ugy a’ fővárosban mint a’ vidékeken, kinél kaphatni, mellyben honi műiparosaink, neveiket, lakásukat, árjegyzékeiket, szorgalmuk mutatványait, mustráit ’stb. beküldhessék, ’s minden jót, és jelest minden haladást, a’ közönséggel megismertethessenek. 795– Boldog isten, mennyi tömérdek jót eszközölne ezen egyesület, ha czélját méltányolva, polgártársaink melegebb részvéttel ápolnák, ámde alig tudott ekkorig, munkálódásának minden fényes sikere mellett is, 3000 frt jövedelemre emelkedni – papiroson; – mert a’ mult két évre ebből is 2400 p.ft tartozásban van!! – Ez igen-igen szomorú dolog. – – Ugyancsak az iparegyesület teremében, mult csütörtőkön egy látványnak valánk tanui, mellyhez hasonlót még eddig honunk soha sem látott, 24 egyesületnek küldöttei tartottak együtt gyülést, az iparegyesület felhivása következtében arról tanácskozva, milly uton módon eszközölhetnék az egyesületek azt, hogy, a’ lehető legnagyobb nyilvánosság levén életfeltételük, közléseik, minél nagyobb közönség tudomására, minél gyorsabban, minél kevesb költséggel, eljuthassanak; minthogy a’ megszaporodott egyesületi mozgalmak folytonos gyors közlését, a’ hirlapok, tömérdek egyéb tárgyaik mellett, a’ legjobb akarattal sem teljesithetik. Az eszme a’ körül forog, hogy központositott kezelés mellett, egyetemes egyesületi Hirlő nyomtattassék, az szinkülönbség nélkül a’ hirlapokhoz mellé csatoltassék, ’s a’ nyomtatási költségekben, minden egyesület, közléseinek sorszáma szerint aránylag részt vegyen. Az eszme elvben elfogadtatott, részletes kidolgozására ’s költségvetésre választmány neveztetett; melly javaslatát mind ezen egyesületeknek olly kéréssel küldendi meg, hogy egy bizonyos napra decisivus határozatra felhatalmazott küldötteket nevezzen; a’ dolognak egyetemes egyesületi közgyülésen elhatározására. Minden vidéki egyesületnek is szabadsága leend, utóbb is akár mikor a’ dologhoz járulni. A’ gyülésen köz kivánságra Schedius kir. tanácsnok elnökölt; a’ választmány elnökévé Havass József kéretett meg, 33 egyesület képviselőit együtt látni, gyönyörű látvány. Isten adja, hogy a’ vis unita szerencsés eszméje mindinkább kifejlődjék.
