Pest.
Pest.
Nov. 18. Pest megye folyvást tartó közgyülésén az orsz.gyülési tárgyalások körébe vágó körlevelek közt előfordult a’ Szepességi XVI. város ismeretes kérelemlevele is, olly sokáig megfoghatlanul elmulasztott beczikkelyezésök iránt. Pest megye ezt már előbb is pártolá. És valóban, ha az ember e’ kérelmet, mellynek soraiból a’ méltán keserű igazságokat egyedül az nem veszi észre, ki nemzeti állásunkat ’s viszonyainkat vagy föl nem fogja, vagy a’ jövendővel nem gondol, – csak némi figyelemmel átnézi, ’s meggondolja, hogy e’ városokról – mellyek hadi adó fejében többet mint némelly megyék, királyi adóban pedig, mellyel a’ városok visszafoglaláskor jó hiszemben megrovattak, többet, mint valamennyi kir. városok együttvéve fizetnek – a’ törvény még azt sem mondá ki, hogy Magyarországhoz tartoznak; lehetetlen a’ kínos érzelmekben, mellyeket a’ városok panaszhangjai ébresztenek, fájdalmasan nem osztozni, ’s midőn azt mondják, hogy kerülethatósági önállásuk alkotmányos rendszerünknek épen azon alapján nyugszik, mellyre a’ többi törv.hatóságok ’s a’ honnak valamennyi kiváltságos osztályai támaszkodnak, csakhogy az ő jogaik, mellyek nem egyedül kiváltsági, hanem szerződési eredmények, egy idegen nemzet alatt is a’ tüzpróbát négy évszázadon át kiállották, ’s fejedelmi kegyelem tartja fen még akkor is, midőn magának azon hires nemzetnek, mellyet uraltak, egykori nagyságáról csak keserű emléke maradt meg: a’ multnak illy képei olly sejtelmeket tünedeztetnek föl, mellyeket bonyolodott viszonyaink ’s nemzeti a’ polgári szétdaraboltságunk igazolni látszik; mert közös nemzeti érdekeinkhez még azok sem csatoltatnak, kik hivei maradtak e’ honnak még akkor is, midőn más hazához tartoztak. Ellenszenvű nemzetiségek öregbitése a’ botránykő, mellybe folyvást ütközünk, ’s végre állapot ’s iránytévesztésből ez még oda is el fog vettetni, hova eddig nem férhetett. Pedig épen az ország szélin kell a’ nemzetiséget ápolni, mert a’ nemzetiségi jellem leginkább az ország szélein mutatkozik, ’s melly országban ennek nyomára nem akadunk, ott e’ jellemhiány csak nemzeti bontakozásra ’s enyészetre mutat, Elszasz is a’ legbuzgóbb franczia tartomány. Ha csak egy-két semmit sem mondó szabaditékról van szó, azonnal halljuk a’ törvényes szokást emlegetni; azonban arról, miszerint a’ XVI. városok a’ fölötti örömükben, hogy a’ magyar honhoz visszakerültek, még saját törvényeikről is, mellyek szerződésképen biztositva, Lengyelországtól sértetlenül fentartva, ’s a’ visszafoglalás után fejedelmileg megerősitve voltak, önkint lemondtak, már senki sem emlékezik, jóllehet a’ különböző idők körülményeinek ’s viszonyainak ellensúlyozása nélkül igen nehéz meghatározni, valljon a’ nemzeti nyelv vagy a’ nemzeti törvények elfogadása tanusit e a’ haza iránt nagyobb ragaszkodást? De ugy vagyunk többnyire, hogy hol csendesen ’s észrevétlenül csak néhány buzditó törvénybe iktatott sor által hathatni, ’s az igazság iránti tartozást leróhatni, ott még az alkalom is elszalasztatik. Egyébiránt bármi történik a’ kir. városok ’s kerületek elrendezésével, ideje, hogy a’ varsói kötés, mellynél fogva a’ városok Gallicziával visszafoglaltattak, törvényben már valahára megemlittessék, és a’ városok visszakeblezése beczikkelyeztessék. Ha annak, hogy I-ső Mátyás király a’ városokról Lengyelország javára egykor szerződésileg lemondott, pápák a’ városokat visszavehetetleneknek itélték, ’s Rudolf is arra, hogy a’ városokat a’ lengyelektől vissza nem veendi, megeskettetett; a’ mostani europai viszonyoknál különös erőt épen nem tulajdonithatni, jöhet mégis idő, midőn nem lesz, ki a’ városoknak ezen elfelejtett beczikkelyezését kérni fogja. – Vigyázzunk, nehogy beteljesedjék rajtunk a’ költő intése, hogy az elszalasztott perczet nem adja vissza semmi öröklét. – (Folytatjuk.)
