„Életképek 1844-re.”
„Életképek 1844-re.”
A’ „Pesti Hirlap” 303-d. számával Frankenburg ur „Jelentését” vettük az „Életképek” 1844-diki folytatása iránt. Fr. ur egykor e’ lapok fouilletonistája volt; s igy legyen szabad ezen irodalmi vállalata felől itt néhány szóval emlékezni. Szép dolgokat igér Fr. ur „Jelentés”ében, ’s a’ magyar irodalom barátja csak örülhet, midőn egy másik derék lapnak (az ,Athenaeum’) megszünésével olly irányu ’s czélu lapokról tesz igéretet, mellyek azok hiányát részben pótolják. Részben, mondjuk: mert az „Életképek” jövőre némi tudományos oldallal is fognak birni; de ez oldal – ha jól fogtuk fel Fr. ur jelentését – csak a’ lapok főczéljáig – melly kiválólag abban álland, hogy hölgyeinknek mulattató ’s mulatva tanitó, szív- ’s lélekképző tárgyak nyujtassanak – fog terjedhetni, ’s igy komolyabb fejtegetéseket, vitatkozásokat nem közlend. Ha ezt ügyében viendi Fr. ur, uj érdemeket szerzend magának irodalmunkban: olly pályára szánván el magát, mellyen ekkorig nálunk alig történt valami; mert mutathatunk e föl folyóiratokat, ’s még inkább könyvet, melly a’ tudományos dolgokat hölgyeink asztalaira vitte volna? Van e történetünk, physicánk, astronomiánk, földiratunk, mythologiánk ’stb. nőkezekbe illőleg fejtegetve? Nincs! ’s pedig bizony igen is itt az ideje, hogy hölgyeinket necsak holmi saloni, vagy utczai fecsegésekkel, rosz versekkel ’s még roszabb novellákkal, haszontalan fresco-festésekkel ’stb. mulatgassuk; hanem asztalaikra lapokat juttassunk, mellyek koronként főleg őseink jelesb tetteiről is emlékezzenek, a’ volt és még virágzó nemzetek történeteit fejtegessék, a’ természet titkait magyarázgassák ’stb, szóval: hölgyeinket gondolkodni, ’s igy a’ leginkább ’s egyedül csak szívképzésre szolgálható lant- ’s beszély füzérkék mellett, az észnek is némi kis dolgot adjanak. Nem ohajtunk ugyan hölgyeinkből poros vendéghaju szobatudósokat képeztetni; de hiszen illyek köztünk férfiak közt is, kiknek legnagyobb bününk talán a’ minden lépten tapasztalható felszinség és tudó-máz meglehetősen távol vagyunk; hanem csak jó, ha tudják lánykáink, kik voltak apáink, hogyan alapiták, mint védék ’s őrizék meg e’ hont, ’s hogy Madrid nem Chinában van, ’s ismét, hogy a’ nap nem forog a’ föld körül, a’ régi nemzetek pedig Jupiter- és Minervában milly tulajdonát imádták az istenségnek? ’stb. Lányainkból anyák lesznek, ’s kedves magzataiknak ők lesznek első nevelőjök, azoknak tehát, kik a’ jövő polgárokat első lépteikben kisérendik, illy kedves, kellemes modorban irandó értekezéskék valamint hasznos: ugy más részről csak kivánt olvasmány leendnek. Komoly a’ mi jelenünk, és még komolyabb szinben tün fel előttünk jövőnk. Hölgyeink tehát, illy komolyabb dolgokhoz, jó lesz, ha megszoktattatnak. ’S nem is tehetni fel rólok, legalább a’ nagy számról nem, hogy az örökös szalag-csipke-fodor- ’s több efféle historiákban (mit egyébiránt körükből teljesen számüzni nem lehet) nemes keblök föl-fölhevülésében kielégitő mulatságot lelhessen. Ismerünk sok némbert, ki az „Athenaeum”-ot mindig örömest olvasta; ’s ezek bizonyosan csak köszönetet fognak mondani Fr. urnak, ha könnyebb, ’s igy rájok nézve kedvesb modorban szerkezendett értekezéskékkel – mit az Athenaeum komolyabb hivatásánál fogva nem tehetett – fog nekik szolgálni.
Mi verseit ’s beszélyeit illetendi: hiszszük, iparkodni fog, hogy csak jót, ’s a’ lehetségig jelest nyujtson; inkább hagyjon fel vállalatával, mint hogy eddigi divatlapjaink nyomán menve, csak eleinte legyen gondja füzetei tartalmasságára. Az év legnagyobb részén át nyujtott silányságok közt könnyen feledjük az egy-két jót ’s jelest, mit január vagy juliusban kapánk, ’s boszankodunk, ha a’ szép kezdet után rászedetve látjuk magunkat. Ha havonkint csak kétszer adandja füzeteit, jobban megfogja válogathatni czikkeit, ’s az olvasónál az élvezet dusan helyre fogja üthetni a’ ritkaságot. A’ francziáknál különösen a’ hölgyek számára irt lapok, többnyire egy- ’s kétszer jelennek meg havonkint; minden 8-ad vagy 10-ed nap csak kevés hölgyi lap lát világot. Ritkán kevesbet, de jót.
A’ hangulatot illetőleg meg vagyunk győződve, hogy Fr. ur, mint a’ haladás ’s kivált nemzetiségünk őszinte, hő barátja, olly irányt tartand lapjaiban, mellyet eddigi divatlapjaink eltalálni nem tudtak. Egyképen kerülni fogja egy bizonyos arszlánlap örökös, nevetséges dicsérgetéseit, ’s gyakran sybaritáskodását, irányában azon köröknek, mellyeket annak ez évi pályatársa szüntelen ’s gyakran illetlenül marogatott. Az örökös nyalogatás émelygést okoz, mint a’ végtelen csipkedés megint utálatot gerjeszt. Amaz botor tömjénezésével nagyitja a’ vakságot, emez bántalmaival visszahatást támaszt. ’S pedig nekünk bizony egyikre sincs szükségünk. Magyar nyiltság az, mi hozzánk illik, ’s pedig fen, mint alant; tanulja meg azt e’ lapoktól. Ez által diadalmaskodhatik csak, és fog elvégre is diadalmaskodni a’ jó ügy, ’s csak ennek kivivása lehet egyedüli czélja minden jóérzésű magyarnak. E’ középutat ügyekezzék Fr. ur kitalálni ’s követni, és vállalata, illy tiszta magyar szellem kiséretében, bizonyosan sikerülni fog.
Dicséretére válik, hogy műmellékleteire nézve a’ köztünk lakó müvészek ecsetét, ónját ’s vésüjét akarja foglalatoskodtatni. Valamint sok másban: ugy a’ müvészetben is végtelenül hátra vagyunk. Szép a’ szép külföldi kép, vagy rajz, tetszik szemeinknek; azonban – nálam legalább – illyek látására mindig csak e’ bús fohász száll ajkaimra: „vajha már nálunk is készittethetnének illyesek.” Igen ám; de mint akarunk tökélyt, hol az utat az ahhoz juthatásra mi magunk zárjuk el a’ köztünk lakó müvészeknél? ha ónuk-, ecsetők- ’s vésűjöknek azért, mivel egyszerre pompást és fölségest nem adhatnak, foglalkozásra alkalmat nem nyujtunk? Panaszkodunk iparunk pangásáról, ’s hogy pillanatnyi kéjt szerezzünk hölgyeinknek holmi ephemer divatképecskékkel, Lipcsébe vagy épen Párisba küldjük a’ magyar előfizetők pénzeit! Szomorú, midőn illyekben kell keresni mentőszert – talán a’ halál ellen? Hölgyeink! annyira csalódnánk e szép lelketökben, hogy illy nemzetietlen tetthez segédkezet nyujthatnátok?! Nem, ti hő pártolói maradtok a’ magyar művészet- ’s kéziparnak; ’s ha nem lesznek is Fr. ur divatképei a’ világváros müvészeitől készitve, nem vetenditek meg azokat; sőt becsülni fogjátok a’ tökélyre vergődni siető hazait, ez által pártfogástokra méltatva az árva, tengő müvészetet forrón szeretett honotokban.
Azért üdvezeljük Fr. urat, ’s kivánjuk, nyerjen pártolást, minőt vállalata érdemel; de kivánjuk egyszersmind, hogy várakozásunknak honunk ’s nemzetünk érdekében megfeleljen!
Őszintesy.
