NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Ime’ közöljük a’ „Times” mult számunkban idézett czikkkét, melly annál nagyobb figyelmet érdemelt, mert torylaptól ered, ’s mert jókora világot vet Anglia mostani helyzetére. „Kevés politikai maximákat erősitett meg a’ századok tapasztalása inkább, mint ama’ tanácsot, miszerint belátó és mérsékelt emberek méltányos kivánatainak időszerű engedmények adassanak. Vajmi gyakran megtörténik, hogy statusférfiak az ujitás fontos pillanatát mindaddig halogatják, mig az ellenszólalások zajjá fajulnak és a’ tökélet ingerültségben tör ki, – mig ama’ rendszabályok, mellyek, előbb megadva, köszönettel fogadtattak volna, az elhanyagolt buzgalom és hatalmas pártok haragralobbanása által megvetéssel utasittatnak vissza, és azok is, kiknek egy korszerű engedmény iránti hálája a’ nép-követelések viharát lecsillapíthatta és a’ népharag dühét kiengesztelhette volna, gyámoltalanul, henyén és kétségbeesve sodortatják el magokat a’ közelégületlenség árjától. Illyen jelenet mutatkozik most szemeink előtt. Tanui vagyunk ama’ következményeknek, ama’ – hitünk szerint – szomorú következményeknek, mellyeket a’ hajthatlan érzéketlenség dölyfe okoza. 15 év óta folytonos kérelmeket és kifogásokat láttunk egy változékony gabnavám ellen; e’ kérelmeket és kifogásokat, minthogy a’ leggazdagabb, legnagyobb belátású ’s legtapasztaltabb angol kereskedőktől eredtek, magunk is legnagyobb őszinteséggel támogatók; láttuk, mikint minden ülés alkalmával az alsóházba sereglettek; hallók, mikint ama’ kérelmek és kifogások nagy ékesszólással adatának elő, és sok tapasztalással támogattatának; a’ kereskedelmi főosztályok befolyását, elmélők okoskodásait, egyszerű practicusok előadásait összesen harczban látók olly vámrendszer ellen, melly általánosan ugy a’ kereskedésre káros befolyásunak, mint esztelennek és okokkal támogathatlannak nyilvánittatik. És ezen rendszer mégis folytattatott, a’ kérelmek figyelem nélkül hagyattak, közönösség tétetett a’ kifogások elébe, a’ kár ellen nem nyujtatott segély. És mi volt mindezeknek következése? Csak az, mit várni lehete, ’s mit mindenkinek, ki a’ pártok alkatát, vagy embertársai kedélyét ismeri, előrelátnia kelle, ’s mi senkit sem lephete meg. A’ mérsékelt férfiak, kiknek óhajtásai, tapasztalatai ’s elmeéle teljesen megvettetének, kik már évek előtt mondák: adjatok nekünk állandó gabnavámot, félre a’ bizonytalan, fel- ’s alászálló változó vámjegyzékekkel, mellyek csak egyes üzéreket gazdagítnak, százakat ellenben tönkre juttatnak; – kik e’ czélra kérelmeket küldének a’ parliamenthez, ministereket látogatának, gyüléseket tartának, mig utóbb belefáradva, megunták a’ dolgot még tovább is feszegetni; – e’ férfiak végre egyesülnek, hogy számukkal érjék el azt, mi egyes törekvéseiknek sem sikerült. De az álladalmak, vagy pártok történeteinek mellyik szakában szorítkozott az emberek szövetkezése eredeti alkatrészeikre, vagy első czéljaikra? A’ társadalmi világban szintugy mint a’ physicaiban súlyerő létez. Nincs ember, ki sokáig egyedül, vagy más testektől független maradhatna. A’ súlyerő vonz, olvaszt, átalakít. Valamint a’ főtest tömegességét és erejét minden hozzájáruló porszemecske neveli, ugy irányát és gyorsaságát is megváltoztatja. Egyéni hajlamok és érdekek uj meg uj hatási törvényeknek hódolnak, és illy hatások közös ereje egészen más irányokban érezteti magát, mint mellyeket eredeti alkatrészeinek ismerete sejteté! A’ legközönségesb sejtőtehetség is gyaníthatá, hogy azon emberek, kiknek üzletét a’ gabnatörvények gátolák, érdekeiket sérték, előbb utóbb a’ gabnatörvények megváltoztatásának sikeresitésére egyesülni fognak; de ki gyánithatá – ha csak a’ vélemények haladásának és a’ pártok sorsának kémléséhez nem szokott – hogy az anticornlaw-league illy virágzásra, haladásra és hatalomra fog jutni! Ezen league fölötte fontos tény. Nagy esztelenség, sőt hirtelenkedés volna, fontosságát kétségbe vonni. Fölötte fontos tény, hogy gyáraink középpontjaiban egy szövetkezés létesült, melly magát egyetlenegy politikai kérdés feszegetésének szentelé, ’s évről évre szilárdul e’ kérdés mellett maradott, semmi fáradságot nem kimélt, semmi aggodalomtól vissza nem borzadott, minden akadályt legyőzött. Ez szembetünőleg tanusítja, mi szilárd tökélet, mi hajthatlan akarat lelkesiti ’s vértezi az angolokat, ha fontos czél miatt szövetkeznek. Igen fontos tény, hogy Manchesterben egyetlenegy gyülésben több mint 40 gyárso akadt, kik közül mindenik 100, némellyek 300, mások 400, sőt 500 fontot is aláirtak olly rendszabály előmozditására, mellynek előmozditását – legyen az bár jogos, vagy jogtalan – meggyőződésök szerint kötelességök, vagy érdekök, vagy mindkettő parancsolja.” (Vége következik.)
