CXVIII. Országos ülés egyedül a’ m. főRRnél,
CXVIII. Országos ülés egyedül a’ m. főRRnél,
mart 11. kezd. d. e. 10 óra.
Tárgy: Üzenete a’ KK. és RRnek a’ m. főRRhez az ország közjavát és gyarapodását előmozditó eszközök létesitésére szükséges költségeknek mi utoni beszerezhetése iránt.
A’ mai ünnephez méltóbb tárgy nem jöhetett tanácskozás szőnyegire; ama’ magasztos eszme, melly ez üzenetben kifejtetik, – a’ hon boldog jövendője; emez ünnep pedig a’ hon szeretve mélyen tisztelt nádorának 68-dik születés napja volt. – A’ főRR. tábla tagjai csillogó ékes magyar forma-ruháikkal, a’ hallgatóság pedig nagy számmal lett megjelenésével hirdeték e’ nap érdekességét. Nádor ő fensége a’ szokott időben megelenve hangos, és hosszan tartó éljenekkel a’ terem minden zugából szivesen üdvözöltetett; melly zajos öröm elcsöndesültével előbb primas ő herczegsége a’ m. főRRnek; azután pedig b. Rudnyánszky Sámuel, esztergami káptalan követe fényes küldöttséggel egyetemben a’ t. KKnak szeretet-, és tiszteletteljes hódulatát tolmácsolák, miket nádor ő fensége édes örömmel fogadott, ’s mind két részre melegen viszonozott.
Ezt ünnepélynek szíves éljenzések közt végződtével Széll nádori itélőmester olvassa az emlitettem üzenetet, mellyre egy gróf főispán illy szellemben nyilatkozott: akár mint tekinti, – ugy mond – ez üzenetet, váratlan ugyan, de kimondottan kellemes benyomást tőn az keblére. Ez üzenetnél szóló három szempontból indul ki, 1-ső szempont maga, ez üzenetnek czíme, mellyben az ország közjava czéloztatni mondatik; és ez már magában szép jövendőre nyujt reményt. A’ t. RR. itt biztos uton indultak el, ’s ezeni haladásukban alkotmányos szabadságot, ’s a’ haza közjavát szemük előbb utóbb fa viruland föl, édes gyümölcsöket termelendő e’ hazának; – 2) a’ t. RR. bölcs belátását, ’s gondosságát tiszteli szóló gróf a’ kir. propositiok 4-dik pontja iránt, hol fölszólitja a’ fejdelem az ország RReit, mikép e’ haza közjavát előmozditó eszközökről, ’s módokrul gondoskodjanak. És ezt a’ t.RR. ím tettel mutatják; – 3) örül szóló gróf azon, mikép a’ t. RR. ama’ kivánságnak, – mellyeket a’ főRR. mult 1843 junius hónapban az iránt intéztek volt, miszerint a’ t. RR. mind annyiszor, valahányszor az ország közjavát tárgyazó tervet készitni, ’s annak életbe léptetésére áldozatokkal járulni kell, – a’ főRRet mindannyiszor szólitsák föl; – és a’ t. RR. e’ kivánságnak ez uttal is engedtek volt; és e’ bizalamat szóló gróf eléggé nem köszönheti, ’s ennek szives viszonzásául bizonyosokká teheti a’ t. RRet a’ felöl, hogy a’ m. főRR. mind ezekben hazafiui készséggel, ’s örömmel fognak részt venni, szóló gróf különösen részéről kijelenteni kedves kötelességének ismeri, e’ tekintetben is a’ RRkel teljes erejéből együtt munkálni. E’ nézetek folytán a’ t. RRnek adandó válaszüzenetben kimondatni ohajtja: mikép a’ m. főRR. a’ nélkül, hogy az ez üzenetbeni elvek tárgyalásába, ’s azoknak miképi alkalmazásába, vagy jövendőrei kiszámitásába bocsátkoznának, – a’ közjólét gyarapitására szükséges költségek beszerezhetése tárgyában dolgozó választmány országosan leendő kiküldetésébe beegyeznek.
Egy báró főispán hasonló rokon hazafiui készséggel találkozik e’ téren a’ t.RRkel, hol fölhivák a’ m. főRR-ket, az ország jóléte gyarapitása nagy czéljához a’ legbiztosb utat jelelni ki; örömmel találkozik a’ t. RRkel e’ téren azért; mert ennél még fontosabb inditvány, a’ haza közavát czélzó nem létezett. – A’ haza közszükségének 196özöne áll az országos RR. előtt; ha többet nem emlit szóló, csak az utakat, ezzel már sokat mondott. Ki nem tuda, mennyire elszigetelve tarták mintegy ezek az ország lakosit egy mástól a’ kimondhatlan rosszaság miatt?! és hogy lehetne már illy elszigetelt lakosok közt egység? Hányszor volt eset, hogy mig egyik részében az országnak, például Szabolcsban 4, 5 garas volt egy véka buza, az alatt Ugocsában éhen haltak az emberek; és ez, de sok más kereskedési czikkeink elhanyagolása is mind csak a’ rosz utak miatt. – A’ váltótörvények mi rosz hatással vannak jelen körülményeink között; a’ helyett, hogy hitelt, ’s jólétet teremtettek volna, csak nyomort, elszegényedést idézetek elő; a’ kerskedést nem mozditották. Ismer szóló nagy tekintetű status férfit, ki Magyarországról azt mondá: nem fog boldogulni a’ váltótörvénynyel mind addig, mig bank nem lesz ahhoz kötve. – Elmondá szóló, mikép a’ váltótörvények jelenleg leginkább csak árúszállitásoknál használtatnak, hol a’ roppant provisioról el nem feledkeznek. - Azonban mig a’ kereskedés olly csekély marad” mint jelenleg, addig nem boldogul e’ nemzet; egyesült erővel kell azt előmozditnia; sőt még igy sem sokra megy; mert minden legkisebb táj felé az ország egyesült erővel sem fog nagy kedvet érezni, út vonalt húzni. Módot kell itt adni az egyes birtokosoknak, hogy jószágaiktul az országos vonalig mellékesen utvonalokat huzhassanak. Erre pedig bank kell; ez lesz a’ nervus rei; 35 megyének van már eziránt utasitása; ennek jótékonyságát maguk a’ főRR. is elismerik; most kell megragadni az alkalmat. És itt figyelmeztetni kivánja szóló a’ t. KKat a’ majdan küldendő válaszüzenetben a’ nemzetnek ezen ohajtása iránt. – Egyébiránt kezet fog az előtte szólott inditványozó gróffal, mikép a’ legnagyobb általánosságban emlittessenek meg a’ közszükségek; a’ választmány minden utasitás nélkül munkálódjék.
Most egy gróf adá elő röviden sajátszerű éles észrevételeit illyen formán, ő – ugy mond – örömest biznék a’ t. RR. bölcsességében, és a’ kiküldenő országos választmány tapintatában, ha az ante acták nem figyelmeztetnék. Ha meggondolja, mennyi zavart okozott a’ váltótörvények alkalmazása! Azon fonákságok kiegyenlitése, orvoslása, kötelessége lett volna már eddig is a’ törvényhozásnak; egy éve csak nem, mióta e’ törvényhozás együtt ül; és még egyetlen szó sem tétetett róla. Elrendelték a’ t. RR. a’ hajdúkat; – hisz, az is szükséges, – meismeri azt szóló; de egyik tárgy még is szükségesebb a’ másiknál. Ha valamelly betegnek sok a’ nyavalyája, okos orvos a’ legsulyosbat gyógyítja. A’ jelen orsz.-gyülés másképen tett; olly betegségeket improvisált, miket senki sem érzett; itt agyvelő-gyuladás, ’s veszedelmes kólika helyett tyúkszemet orvosoltak a’ t. RR. – Bizonyosan külön czímet érdemelt volna a’ kereskedési tárgy: de az itt elmaradt. Mindenütt szükséges a’ nervus rei, a’ nélkül nem tehetni semmit, – kettőt kiván az adandó válaszban kitétetni, 1) a’ hypotheca bank világosan említtessék meg. Azt mondák, nem kell megkötni a’ választmány kezét, igen, de ki fogytak már az idóből; és ha most azon választmány valami ipracticabilis tervvel ő elő, annak csak megrostálására sem lesz idő; 2) minthogy sokszor nem oda fordittatik a’ pénz, hova annak fordittatnia kell; adórul addig szó ne tétessék, mig a’ czél ki nem lesz tűzve. Igy fogada el az adandó választ.
Ezután egy báró főispáni helyettes imigy nyilatkozott:
Én részemről szinte örömmel üdvözlöm a’ t. RR. üzenetét; mert régen ohajtottam, hogy a’ haza szükségeinek fedezésére a’ források megnyittassanak, és a’ közterhek viseléséhez közös erővel járuljunk; megvallom azonban, hogy épen e’ tekintetből U-a vmegye főispánja ő nagysága inditványát, vagyis inkább az a-ji főispán inditványának előterjesztését nemcsak czélszerűnek, hanem szükségesnek vélném, és én, ha tőlem függne az adó ügyének biztositása, azzal a’ bank eszméjét elválaszthatlan összeköttetésbe szeretném hozni. – Tudjuk, a’ t. RR. e’ tárgyban ujabb utasitások nélkül, bármilly bölcs és czélszerű tervet készitsen is az országos választmány, ahhoz nem járulhatnak, tudjuk továbbá, hogy az adó kérdése a’ vármegyékben nem nagy sympathiára tarthat számot, ha tehát ismét csak az adóztatás szárazon fog a’ nemességtől követeltetni, könnyen hajótörést szenvedhet, másodizben is, még övőre is compromittáltatik ezen közjólét magában foglaló szent ügy; ellenben ha az adókérdéssel összeköttetésbe hozatik a’ bank fölállitása, melly annyira a’ nemzet forró ohajtásai közé tartozik, és ekképen akkor,midőn a’ birtokra uj teher hárittatik, egyszersmind annak elviseléseül forrás is nyittatik: nem tartom hiú reménységnek, ha azt hiszem, hogy a’ vármegyékben a’ capacitatio mód nélkül könnyittetik. A’ kormány irányában szinte igen kivánatosnak tartom a’ bank felállitását az adó kérdésével összeköttetésbe hozni; mert senki előtt sem titok azon állitásom, miszerint a’ kormány a’ nemzetnek adóztatását még forróbban ohajtja, mint akár mellyikünk; ellenben nincs elegendő ok hinnünk, hogy a’ bank létesitése ugy szivén feküdnék a’ kormánynak; – mivel bankot felsőbb ártolás, és sanctio nélkül képzelni nem tudok, igen czélszerűnek tartanám e’ két ügyet elválhatatlan kapcsolatba hozni; mert még lévén róla győződve, hogy az adó el nem marad általa, a’ bankot is bizonyosan utólérnők. – Igaz, bankot telekkönyv nélkül létesiteni nem lehet; ennek elkészitése pedig sok időt kivánván, addig az adót halasztani lehet – mondhatná valaki ellenvetésül e’ két tárgy összeköttetése ellen; de ezen ellenvetés engemet véleményemtől épen el nem mozdít; mert adót birtokra igazságos felosztás, és a’ birtokok összeirása nélkül épen olly kevéssé lehet kivetni, mint telekkönyvek nélkül nem lehet hitelbankot felállitani, és igy mind a’ kettőre előmunkálatok szükségesek levén, az adót még ez esetben sem lehet azonnal kivetni, ha a’ bank eszméje egészen elmellőztetik is, az összeirás alkalmával azonban a’ telekkönyveket is el lehet késziteni; és igy ha a’ két eszme egybefoglaltatik, könnyebben, és kevesebb költséggel lehet az előmunkákat elkélsziteni. – Én ez országgyülésen többet az elv elfogadásánál az adóra nézve nem kivánok, mi, ha törvény által biztositva van, annak jövendőét többé hátráltatni nem lehet; az adó pedig, mint a’ haza szükségei örököslevén néhány esztendei halasztás a’ nemzetnek káros nem lehet, a’ halaszthatlan szükségeket és teendőket pedig addig, migminden a’ maga rendén előkészittetik, és az állandó adó biztos alapra helyeztethetik, mondom, ezen elkerülhetlen szükség indirect adóval fedezni igen jól lehet; az előadottaknál fogva a’ bank szükségét a’ válaszüzenetbe kifejtetni ohajtanám, és e’ végett mltgos b. P- Zs- U- vármegye főispánjának inditványát egész kiterjedésben pártolom.
Egy gróf szives fölszólitásukért üdvözli a’ t. RRket; jól tudja, mikép a’ törvényhozásnak legszentebb kötelessége a’ haza javát előmozditani; látja a’ teendők roppant tömegét; de egyszersmind bizik a’ nemzet lelkesedésében, a’ törvényhozás szilárdságában. – A’ törvényhozásnak, ’s kiváltságos osztálynak nem lehet szebb föladata, mint mikor önhasznát alárendelni tudja polgártársai boldogságának; ez a’ dicsőségek legnagyobbika. De hogy biztosan működhessék a’ törvényhozás, ’s a’ nemzet áldozatra annyival könnyebben fölhivathassék; tisztába kell hozni az elveket, mellyekre később épiteni lehessen. És itt legczélszerűbbnek láta a’ KK. véleményét, semmi utasitást nem adni a’ választmánynak, azért: mert az itteni főelvek meghányása, ’s eldöntése elen körülmények közt ha nem épen lehetetlen is, de igen nehéz; mig ellenben az országos választmány előterjesztése a’ dolgot könnyitni fogja.
Itt egy főispán az előhozott inditványokat taglala, az első – ugy mond – a-i főispán inditványa a’ legnagyobb általánosságban figyelmezteti a’ t. RRket; az u-i főispán még egy nemzeti köszszükségre, bank fölállitására forditja a’ figyelmet. A’ magyar nemesség fizetni nem tud jelen nyomasztó helyzetében; módrul kell hát gondoskodni; mert hisz egyébiránt, „a’ magyarnak mindene van, csak pénze nincs;” pedig a’ példabeszéd szerint: ,hiában hánykolodik a’ madzagon, mint az ürge, ha pénze nincs.’ Szóló magával tisztában van; fizetni akar, fizetni szivesen fog mindenre, mit csak a’ haza közjava kiván. Hogy az idegenek adnának pénzt, megnyilnának a’ magyar előtt a’ külföld pénztárai, – azt elhiszi; de ő idegen pénznek nem baráta; teremtsen pénzt, bankot a’ nemzet maga.
Egy báró főispán következőkép nyilatkozott: az országos választmány elfogadása által, – ugy láéta – ki van mondva ama’ nagy szó, mi szerint a’ magyar nemesség a’ haza közszükségeire állandóul fizetni akar, állandóul; mert a’ közszükségek e’ hazában soha ki nem fogyván, az ezek fedezésére megkivántató fizetések sem szűnhetnek meg soha: és még azért is állandóul; mert a’ nemesség a’ közszükségekre teendő fizetésbeli lépéstől soha többé htára nem vonulhat. – Szóló ez ellen kifogást tenni nem fog; mert minden örökös igazságok legnagyobbikának azt tartja, miszerint ki-ki azon arányban vegyen részt a’ közterhekben, minőben a’ jótéteményekből részesül. E’ szerint szóló báró mind a’ két inditványt pártolja. A’ nemesség fizetése – ugymond – ollyan eszme, melly iránt az eddigi nyilatkozatok szerint nem csak semmi sympathiaval nem viseltetik a’ nemesség; sőt el lehet mondani, mikint a’ roppant többség fizetni nem is akar, és e’ nem akarásnak legfőbb oka a’ fizetésrei tehetetlenség; mindent el kell tehát követni, miszerint ezen fölötte kedvetlen eszme népszerűvé tétessék. Mivel lehetne pedig ezt népszerűvé tenni? mint ha arról győzettetnének meg a’ fizetni nem akarók, hogy a’ közszükségre ugyan fizetni fognak, de pénzük is több lesz, vagy legalább a’ pénz szerzés módja megkönnyittetik; – az u-i főispán előadása pedig egyenesen ide czéloz; és ezt tudatni a’ t. RR-kel igen egyszerűn lehet, a’ nélkül, hogy ez a’ tervezett országos választmánynak akár utasitás, akár irányképen adatnék; – igy ez által annak kezei, – min némellyek aggódni látszanak, – megkötve nem lesznek.
És itt egy grófnak zendültek megtettre hivó meleg szavai:
Nem akar annak fetegetésébe bocsátkozni, mi következményei lesznek a’ t. KK. által avalt választmánynak; csak azt monda: pénz kell e’ hazáénak, pénz és pénz! – Hogy e’ pénz előteremtésére országos választmány küldessék ki, ebben megnyugszik; de itt arról van kérdés – mond szóló gróf – kell e utasitást adni azon kiküldendő országos választmánynak, vagy sem? Szóló gróf azt hiszi, ez nemcsak nem szükséges, sőt káros volna; azon választmánynak ugyan is kötelessége leend, lehető legrövidebb formában, és lehető legrövidebb idő alatt adni véleményt; mert Magyarország pillanatai drágák; ’s ha későn jőne véleménye, bármi ó volna is az, hatását tévesztené; szóló gróf kivánsága tehát hogy az országos választmány lehető legszabadabban mozoghasson, ’s ne pontositsa össze valami kendvencz eszmére erejét. Ha practice vétetik a’ dolog: ez izenet a’ m. főrendi tábla egyik taga előtt egyet, másik előtt mást rejt; szóló pedig abban egyebet általánosságnál nem lát a’ választmány is e’ szerint azt foga mondani:”ime az eddigi kútforrások gyöngék, azoktúl sokat kivánni nem lehet, azokat pótolni kell.” Miután már a’ commercialekban ki van dolgozva a’ hypotheca bank, előjő az a’ maga idejében; és most azért nem kellene arról szólani. És ha figyelmeztetni fog az országos választmány e’ kérdésre: mi lesz a’ következés? vagy nem hajol e’ figyelmeztetésre, és akkor ott van az országgyülés, hol most áll; vagy hajol, és akkor bajba keveri magát. Hogy 35 megye pártolja a’ bank ügyét – mint a’ t-si gróf mondá – azért is pártolni kell. – Szóló gróf megvallja, ha a’ váltó törvényekre most tekint vissza, nem sok örömöt talál azokban. Mikor azon törvények hozattak, nem mert az ember azok ellen szólani; akkor azon törvényt pártolók azon indokkal éltek: ez „vox populi,” és ki hozzájuk nem szegődött, irgalom nélkül gyanusittatott. Szóló ohajtotta, hogy az ország szárazabban fogta volna föl akkor e’ kérdést. Egy bécsi statusférfi azt mondá: „nem sok lesz a’ váltótörvényből, ha bankkal össze nem köttetik: de szóló tud sok statusférfit, ki azt mondja; és itt önmaga is akárki előtt rigorosumot mer tenni azon állitásából: hogy, ha a’ váltótörvény bankkal összeköttetik is, de egyéb nem történik e’ részben, hitel még sem lesz. A’ váltótörvények meghozatalára a’ vos populi kényszeritése keserű gyümölcsöt terem; és itt ó lesz figyelmezni ama’ magyar példabeszédre: „ha más tapasztalásán nem akarsz tanulni, tanulj a’ magad kárán.” Gyönge indoknak tarta szóló gróf, a’ bankot csak azért - mert 35 megye kivánja – pártolni; mert szóló bátran mondhatja: „nincs e’ teremben is 5, 10 percent, ki a’ bankot értené, de hát a’ 35 megyében mi sok ember voksol reá; pedig az sem tudja, mi a’ mennykő az a’ bank? – Választmányt kell nevezni, és e’ választmány, mellynek bölcs tapintatától vára szóló a’ haza boldogságát, ne engede magát lenge népszerűség vadászásból vox populi által vezettetni, de sőt inkább e’ választmány munkálata adjon irányt a’ közvéleménynek. – Mi a’ bank megemlitésétilleti: szóló bizonyos benne, hogy az országos választmány lehető legnagyobb szemügyre fogja venni e’ dolgot. Mert okszerűen kibocsátott pénz csodákat teremt; de ovatosság ’s kellő kiszámitás nélkül kibocsátott pénz nyomorba sülyeszti a’ nemzeteket; ollyan az a’ pénz,mint a’ puskapor, melly sziklákat repeszt, mig más felől veszélyt hoz, – ollyan, mint a’ tőz és víz, mellyek haszna mig egy felől áldás az emberi életre, másfelől az azokból kibontakozott rendetlen elem lehető legnagyobb átok e’ földön. Nekünk, magyaroknak illy veszedelmes experimentumokat tenni nem szabad. Egy ember kérdé szóló grófot a’ napokban ime szavakkal: „ha valljon gondolja e, hogy az adót Magyarországon békés uton keresztül lehessen vinni? mit más országokban csak vas eszközlött.” Szóló azt mondá, meglehet, ha az emberi perfectibilitasban bizunk, ha tudjuk, hogy a’ sajtó által, -mellynekmi tán egész áldását sok okból nem élvezzük, ’s tán nem is vagyunk élvezni képesek; azonban mégis Angol-,Francz-, Németországnak eszmecseréit olvashatuk, hogy a’ sajtó által kibontakozott emberi ész a’ lehető legroszabb állapotból a’ legjobban ingadozás nélkül fog átmehetni; – vagy ha ezt nem remélhetjük, a’ remény keblemben – mond szóló – mit olly régen táplálok honom fölvirágzsáa iránt csökkenni fog; de azért, legyen siker,vagy nem; a’ békés utoni haladast az adó iránt is megkisérteni, mindenkinek kötelessége.- Ha az országos választmányt a’bank iránt már csakugyan figyelmeztetni kell; ám legyen, szóló azt nem ellenzi; de figyelmeztessék azon országos választmány egyszersmind arra is, mikép ne feledje azon eseményt sem, mellyet az angol financierLaw idézett elő akkor, midőn 1716-ban Franczországot papirjaival elárasztotta. E’tüneménynek igaz, akkor nagyon megörültek az emberek; mert hisz, az ember szereti kerülni a’ munkát ’s az izzadságot, és ragaszkodik a’ pénzhez. – Igy vajmi könnyű papir emissioval boldoggátenni a’világot; de háta’ következésekről ki számol?! Vegye figyelembe az országos választmány, mikép mind azon nyomornak oka, melly Franczországot megrázkódtatta, a’ rosz financialis állapot volt. – Hát Magyarországon a’ fekete bankókról mit szóljon? azt mondák: „jobb idők voltak akkor; igen, ollyan volt az akkori állapot, mint a’ fölhevítő ital, melly fölserkenti ugyan a’ szunnyadó életerőt, de utána jő a’ lankadtság. Tudjuk a’ devalvatio nyomorát; amaz árvák és özvegyek, ama’ számtalan családok, kik ennek lettek áldozati, – mély csöndben alusznak siraikban, mint az árviz által eltemettek; de föl vannak irva ama’ láéngbetűk az egekben: „hogy ki illyesekben mást, kimeritő tudomány nélkül vezetni akar, a’ lehető legjobb akarattal is bizony nyomasztó vétket követ el.” Föl kell szólitni a’ választmányt: mikép amaz, apákról fiúra mintegy örökségül maradt bujosdi ajtócskákat – mellyeket majd le fogok irni – mint megannyi nem-fizetési ürügyeket duga be: hogy aztán majd láthassuk, mint irtam is, mond szóló gróf, ki a’ száj- és ki a’ tény-hazafi; ki akar munkálni, izzadni, ki akar nélkülözni? – Ha azt hallom, vegyük föl előbb a’ kereskedést, majd ha pénzünk lesz, akkor fizetünk: ekkor hátulsó kaput szagolok; – midőn azt hallom, majd fizetünk csak a’ sorompókat és vámokat szakitsuk be; már ismét azt mondom, hm! itt már nem jól van! – Ha valaki azt mondja: ex asse kell a’ dolgot tárgyalni, felelősség kell; mert tudnunk kell, hova,mire fizetünk: akkor én ismét azt mondom: „na,” ennek 197megint nem hiszek. – Nem akarom hosszabbítni ezen képet. Kettőben pontosítom véleményemet, 1-ör munka és izzadás, menjünk neki egyenesen, nem ugy mint a’ rosz katona, ki mindig csak hátulról akar az ostromlott helybe utni, hol nem lőnek. 2-or nélkülözni kell tudni. Azt mondák, majd fizetünk, ha lesz. Tehát most nincs, miből? nézzük csak a’ fényüzést, és aztán nyuljunk kebleinkbe. De hát ki az a’ koldus, ki az a’ nyomorú Magyaroszágban, ki egy pohár pálinkát nélkülözni nem tudna?! mi egy krajczárba kerül. – Én gyalázni nem akarok senkit; de itt Berzsenyinek ama’ szép szavai utnak eszembe, mellyekkel a’ paloták kéjelmeit megénekli. Mi is országgyülés után elszéledünk szerte a’ hazában, fölkeressük kastélyainkkat, és lesz luxus, lesz pezsgő, és minden kéjelem, mit én ugyan kirekeszteni nem akarok; de modhatom: hogy nekünk fájdalom nélkül lehet nélkülözni igen sokat. Psychologice vevén a’ dolgot, ugyan, kérdem, miért van ez igy? azért, mert alkotmány és nemzetiség tekintetében ugy éltünk mi eddig, mint az a’ horvát ember – nem Horvátországról szólok – ki ha leégett háza, korcsmába megy, ’s leissza magát a’ közmondás szerint; és desperatioának nincs sikere. – Azt mondom én: fojtsuk el keserű érzelmeinket akármivel, legyen az bor, pálinka, pezsgő, szerelem, vagy fényűzés: a’ hazafiságnak, nemzetiségnek sikere nem lehet. Ha a’ szerencsének oskoláját philosophiai szemmel nézzük, mindenki kéjt ’s szerencsét vadász, és ennek nincs nemes iránya nálunk; mi nagyobb részint rafinirtabb bojárok, sybariták vagynk. Ugyan, mit eddig a’ hazának tevénk, mi sikere lett? a’ fundatiok devalváltattak, egyéb áldozataink pedig olly kisszerűek, hogy azok az ember lelkét sem emelik. – Pedig ha valami erszényemet egyenesen nem tölti is, legalább lelki örömet szerez, az is szép; szerezzük meg hát mi is azt magunknak. – Végre egy kis anecdotát mondanék a’ m. főRRnek, (halljuk!) Egykor „Árpád” gőzös fölfelé jött, ’s utközben Pozsony megyében Doborszegnél zátonyon akadt; tél levén az idő, hideg volt, jöttek a’ molnárok és mások kisegítni bennünket, de a’ hajó csak vesztegelt, én már-már azon tűnődtem, hogy e’ gőzöst a’ társaság elveszti, – mi akkor, mikor még csak 4 gőzöse volt, valóban nagy veszteség lett volna, és e’ gőzös minden módoni megszabaditása szinte életkérdés volt, mert bizotsitva sem volt az. Szerencsénkre épen több hajóvontatók jöttek, vagy 100 lovat befogtak, és a’ hajó még sem mozdult, a’ vontatókötelek többször elszakadtak, a’ viz mind jobban jobban apadt. Én már desperaltam, mikor egy német kormányos imigy kiált föl nagy örömében: „jetzt eht’s.” – Mi volt az oka? a’ lovak sok erőködés után csakugyan egyet mozdítottak a’ hajón, melly mozdulását a’ hajónak észrevevén azok, látni kellett volna, mikint igyekeztek: én pedig még akkor elgondoltam magamban: ha oktalan állatban annyi a’ tűz, érezve a’ sikert, mi bennünk nem lenne e magyarokban?! – Mondjuk meg egyszerűen a’ választánynak, munkálkodjék bölcs belátása szerint hiven és becsületesen, ez több minden utasitásnál.” -E’ tanulságos, mulatva tanitó szép előadást valamint közben közben kitörő szives élen szakitotta meg, ugy a’ végén egy hosszasan tartó, akaratlanul is kitört zajgó örömtetszés koszorúzta.
Egy báró főispáni helyettes pedig mindekutána megmutogatá, hogy a magyar valamintsoha nem volt, ugy most sem idegen a’ fizetéstől, csak világosittassék föl kellőleg a’ célokról és módokról; és hogy nagyon csalatkozzék az, ki a’ magyar nemesség fizetési hajlamát az ujabb idő eseményeiből akarná megmagyarázni. Igaz 33 megye nem akar házi adót fizetni; de ennek is a’ kellő felvilágositás hiánya az oka: azonban nincs egy megye is, melly áldozat tételre a’ haza közaváért kész nem volna. – Minekutána megmutogatá, hogy a’ kiküldendő országos választmánynak utasitást adni nem kell; mert ezen utasitásra megkivántató elvek elhatározása igen nehéz volna jelen körülmények közt; át ment szóló annak megmutogatására: mikép lehet a’ nemességet a’ leednő örök adózás fölött legczélszerübben megnyugtatni? felelet: ugy, ha meggyőződik önmaga arról, mikép könnyü fizetési eszközről gondoskodva van. És ez már az u-i főispán előadása, egy bank fölállitása, – mihez szóló részéről még a’ vámok elrendezését adá; mert tudja szóló, hogy a’ gr. Sz. – által javalt két garasos telekdí valaha kifizetheti magát, ’s talán 3 garast kap az egykor, ki most kettőt fizet; de képzelhet olly esetet is, mikép azon bizonytalan idő eljöveteléig a’ két garast sem lesz képes fizetni. Tudja szóló, hogy a’ vasut, ’s csatornák kamatoznak; de tuda azt is, hogy ha azok végein olly sorompók állanak, melylyeknek föl, ’s leeresztéséhez a’ nemzetnek semmi szólója, be fognak a’ vasutak gyepesedni, a’ vizek pedig a’ csatornákban megbűzhődni. Egy szóval nem akarja, hogy a’ bank és vámrendshzer eszméi a’ telekdíj kedveért háttérbe szorittassanak’stb.
Az itt egymás után nyilatkozó szónokok, egyik az a-i, másik az u-i főispán inditványa szellemében az ismeretes indokoknál fogva adták szavazatukat, kik közt egy báró gr. Sz-t azon állitásértrótta meg: ,mintha az országot bank létesitése zavarba hozná.’-
Egy báró főispán, a’ mai tanácskozás folytán költ második inditvány szerzőe gr.Sz-t czáfola több pontokban. Azt mondá szóló báró, mikép gr.Sz.- azt fogta föl, hogy az ő általa tett figyelmeztetés szükségtelen; mert e’ közszükséglet, a’ bankot ugy is szemügyre veendi a’ választmány; és ez megeshetik, de hogy e’ figyelmeztetés bajba is keverné a’ választmányt, ezt szóló nem érti. – ,Azért, hogy a’ közvélemény, azért, hogy 35 megye pártolja a’ bank eszméjét, ezen megindulni nem kell’ – az igaz, hogy a’ bank bonyolódott theoriáátnem ismeri a’ közvélemény nagyobb része; de azt igen is érti, hogy a’ pénz könnyű szerzése a’ hazát boldogitja. A’ közvélemény sokszor tévedhet; de azért azt nem megvetni, sőt inkább ó irányt kell neki adni. Hanem, itt ugy látszik, – a’ közvéleményt egyes személyekre vitte át a’ nemes gróf; egyes személyeknél hiuság dolgozik; mindenki számoljon róla, mennyi része volt e’ hiuságban. – ,Hogy a’ hajóhuzó ló igyekezett,’oka, mert jó kocsisa volt; politikában is ki kell számolni az irányt. Szóló inditványának az a’ moralis haszna lesz legalább, miszerint a’ kiküldendő országos választmány e’ tárgy iránt figyelemmel lesz. Hogy pénz, pénz, pénz kell Magyarországban, ezt szóló maga is hiszi; de hogy ez káros legyen, mint gr. Sz.- mondja, ezt már nem hiszi; hogy egyik, másik országban az káros volt, nem következik, hogy Magyarországonis az legyen.’ Végre hogy valaki tulajdon eszméit – mert azokat hiszi legczélszerűbbeknek – minden uton módon kivinni törekszik, ezt meg lehet engedni; de mást, eltérő véleményül azzal gyanusitni, hogy buvó ajtót keres, – ugy hiszi szóló, az ide nem való.
És e’ megróvásokra az érdeklett gróf illy szellemben válaszolt: ugy látszik, nem beszélt elegendő fen szóval; pedig azon igyekezett, hogy mindenkitől megértessék. B. P. – azt mondá: ,nem vagyok én baráta a’ bankoknak,’ az igaz – mondá szóló – ő azokba nem olly szerelmes, mint b. P-: de ő mind a’ mellett is nem csak hogy nincs a’ bankok ellen, de sőt azt tarta, hogy a’bank egy főkellék; és ő azt mondá csak, mikép a’ t. RRket e’ körülményre most figyelmeztetni nem kell; mert a’ választmánynak a’ legnagyobb általánosságban kell kiküldetnie; és e’ választmány hű okos eljárásában bizik szóló, mikép ez eszmét ugy is szemügyre fogja venni. B. V- a’ sorompok lerontását, a’ vámrendezést akarja, és ez nem hátulsó ajtó, azt mondá; – szóló gróf sem akara e’ sorompokat mindörökké fentartani. ,Hogy magát a’ magyar nemesség az adózás által örökre lepecsételje a’ l-i főispánként,’ szóló ezt nem igy tartja. ,Hogy a’ nemesség az adó dolgában fölvilágosittassék,’ ez helyes, de szóló azt nem érti, mi tactica van abban, azt mondani fölvilágositásul e’ nemességnek: hát urak! most már ime örökre fizetni fogtok; ugyan mi viszhangra fog ez találni a’ megyékben?! Szóló szerint ne fizessen örökre, csak nélkülözzön; még egyszer mondja, ne költessék meg a’ választmány keze, ne complicaltassék a’ dolog. Hát talán még a’ váltótörvény hiányait is e’ választmányra kell bizni?! Szóló itt mást ajánl: adassék az át egy ahhoz értő embernek véleményadás végett, ’s aztán szóljon hozzá a’ törvényhozás. – Mi a’gyanusitást illeti: szóló semmiféle dögönyözésnek nem baráta; ő capacitálni akar; ha bűverővelbirna is, még sem fogadtatná el tervét egyszerrre; mert ő capacitatio embere: de az igaz, vannak emberek kik abban keresik a’ nemesi szhabadságot, hogy nem fizetnek, ’s igy minden módon hátulsó ajtót keresnek; és ezek arczáról mindenkor lefogja rántani az álarczot. De hogy is ne tudna mindenki nélkülözni? egyik szép kardot, másik kép gyüteményét ’stb.
Egy ősz gróf akkor elenti mad ki e’ tárgy fölött örömét, ha a’ választmány munkálatát megolvassa, ’s e’ főtábla végakaratát megtuda. (helyes!) Mi áldozhatot tettek eldődeink, hogy többeket ne emlitsen, mutatja 1808-ból a’Ludovicaeal a’ mad kiküldendő választmány fogja tudni, mit tervezzen minél czélszerűbbet.
Egy másik grófnak szép szavai nincsenek, csak egyszerűen tereszti elő nézeteit: szóló gróf fizetni akar, és azt mondja, mikép ez ország nemességesem volt az áldozatoktól idegen; de a’ körülmények változván, az áldozat többén nem elég, és most látja, hogy az ország nemessége nem vesz illő részt jelenleg a’ teherben; mert látja, mikép némellyek hasztalanságokra fecsérlik pénzöket, jobb, ha mindaz a’ haza oltárára vitetik, mint... et cetera. Igen, szóló fizetni akar, de nem csupán azért, hogy fizessen; mert arra még nem volt példa, mikép valaki abban, hogy in abstracto fizessen, különös jót talált volna; és ez nem buvó ajtó; szóló tudni akara, mit, mennyitésmi kulcs szerint fizessen, ’s ugy, hogy a’ kezelés rendben legyen, mert rend nélkül nincs előhaladás, akármennyi pénz legyen. A’ pénz nagy kelléke e’ hazának, de szóló tud még ennél valami becsesebbet,’s ez a’ közintelligentia; e’ nélkül nincs üdv. és áldás a’ hazán. Paradoxumot fog mondani szóló, azért is előre engedelmet kér: hypotheca bank, nem nemzeti bank; nemzeti bank csak egy lehet egy monarchiában; és neki hypotheca-bank kell, de ebben is ha kellő ovatosság nem lesz, ugy jár vele a’ nemzet, mint a’ váltótörvénynyel.A’ sok pénz veszedelmére lenne a’ magyarnak, azért jelenté ki szóló előre, hogy paradoxumot mondand; de ismét monda szóló, az volna legnagyobb ellensége a’ magyarnak, ki őt sok pénzzel elárasztaná; mert a’ magyarnak nagy része részint nem tudna azzal bánni, részint hasztalanságokra fecsérlené el; – bankról szólani most nem kiván.
Egy báró főispán előadása gr. Sz. ellenészrevételei rostálásában határozódott. Elmondá nevezetesen szóló báró, mikép ő előbbi beszédében az adó nevezettel már csak azért sem élt, mert azon kifejezéssel a’ nemesség egy, előtte gyülöletes megrovás örök állandóságát (perpetuitas) köti össze. De gr. Sz. épen azon leplezetlen állitását szólónak, miszerint ő a’ nemességnek fizetésrei szoritását állandónak mondotta, nem jó tacticának nevezte. Elhiszi szóló, mikép a’ m. gróf a’ tactica kellékeit nálánál jobban ismeri, jobban megválasztja, és e’ részben, mint sok másban is, a’ m. grófnak elsőséget enged; de e’ elen kérdést tekintve, reősen hiszi szóló, mikép az ő tacticája obb a’ grófénál, melly szerint a’ mélt. gróf a’ nemesség fizetésre kötelezését, hajlamát azon kinevezéssel ohajtja előmozditani, mikép a’ fizetés csak ideiglenes, egyik országgyülésről csak a’ másikig terjedvén, a’ megszüntetésnek lehetősége még fenmarad. Az olly törvény, melly illy bezárt hátulsó ajtócskára való mutogatás mellett hozatik, – az olly törvény, melly a’ nemesség roppant maoritásának nem emanatióa, – olly törvény, mellynek igazságáról a’ nemzet meg nem győződött, sem sikerre, sem áldásra számot nem tarthat. Szóló tacticája szerint egész őszinteséggel világosittatik föl a’ nemesség, mikép a’ haza növekedő közszükségei fizetést kivánnak; de e’ fizetésből egy uttal reája háramlik vissza a’ haszon, és hogy e’ pénzszerezhetésre vezető források megnyittattak. Illy kellő felvilágositás ’s meggyőzés nélkül hozott törvénynek jövendője nincs, mint nincs az urbéri telken lakó nemesek megadóztatásáról szóló törvénynek. Higyje el a’ m. gróf, hogy ha a’ nemesség azon hiszemben fogván a’ fizetésre biratni, miszerint e’ fizetés csak ideiglenes, ’s utóbb azt fogja tapasztalni, mikép attól nincs menekülés: olly keserűség fog előidéztetni, melly az e’ részben hozandó törvény jótékonyságát meg fogja hiusitani. A’ mi pedig a’ m. gróf nélkülözési doctrináját illeti: szóló nagyon tart tőle, hogy a’ m. gróf doctrinái közül ez lesz az, mellyel boldogulni nem fog; a’ nélkülözésre ösztönzés általában nem igen foganatos szokott lenni; és a’ legékesebb szólás sem fogja csak az emlitett horvátot is arra birni, hogy a’ haza közjaváért a’ pohár pálinkát nélkülözze. De a’ nélkülözés apostolai azért sem szoktak nagy hatással lenni, mert többnyire kincses ládán ülve akarák az embereket a’ nélkülözés magasztosságáról capacitálni; és szóló e’ részben a’ m. grófot tündöklő elmebeli tehetségére ’s vagyonára nézve Plátóhoz hasonlitja, ki szinte, mint a’ m. gróf, földi javak bő áldása közt akart a’ nélkülözésre serkenteni. Teljes joggal rótta meg a’ m.gróf azon pezsgővel és minden kéjelemmel élő dynastákat, kik feleslegüket hasztalanul elpazarolák, és a’ haza oltárára semmit sem áldoznak: – vannak illyenek, de ezek kivételek; a’ nemesség nagyobb része ollyan, mellynek csak annyija van, miből mindennapi életetét tengeti, és ezek javára kell már bankról elmélkedni.
Nádor ő fensége figyelmezteté a’ m. főRRet, mikép részletes vitatkozásokba ne bocsátkozzanak, mint a’ melylyek ugyis akkorra valók, mikor majd az országos választmány munkálata előkerülend. Ezen véleménykülönbségek által olly eszmék fejlődhetnének ki, mellyek ez egész ügyet megakaszthatnák.
Még egy biró főispáni helyettes emelt szót, gr. Sz-t czáfolólag. Megvallom, hallásom engemet hasonló hibába ejtett b. p-yval, mert azok után itélve, miket gr. Sz-itől hallottam, én sem tarthatom a’ grófot a’ bankok barátjának; ha azonban egybehasonlítom azokat, miket a’gróf e’ tárgyban mondott, és hitelt adok a’gróf feleletében adott azon állitásnak, hogy ő ’banknak barátja: akkor inkább logicámat, mint hallásomat vagyok kénytelen vádolni, vagy a’ m.gróf következtetéseit helyteleneknek tartani,’s az önszeretet a’dilemma második részének elfogadását ajánlja. A’ m. gróf jelesen azt mondá, ha a’ választmány megbizatik a’ hitelbank tárgyalásásával, meg kell azt azzal is bizni, hogy a’ papirospénz káros követkzéseire is ügyelen, és a’ fekete bankók epocháját és a’ Law-főle veszélyteljes systemát, melly papirospénzzel árasztotta el Francziaországot, szeméből ne veszitse; – márhozzon ezen mondások fölött itéletet, a’ ki akar, de azokban a’ mélt. grófnak a’ bank iránti különös előszeretet bizonyosan ki nem tűnik. Azt mondá továbbá a’ mélt. gróf az u-i főispán inditványa ellen, hogy az adókérdést a’ bankkal összeköttetésbe hozni azért káros, merte’ képen a’ választmány munkája növekedvén, annak eredménye hosszú időkre halasztatik; eredménye pedig hasznos csak ugy lehet, ha korán jön; ezen okoskodást elfogadom, de ez a’ bank mellett még inkább szól, mert ennek hasznát élvezni sokan forróbban ohajtják, mint adóztatni; igen természetes lehet, hogy annak létesitését mi épen ugy ohajtuk, mint a’ m. gróf az adó behozatalát, mellyet bank nélkül törvény által behozni, ’s azontul behajtani nem a’ legkönnyebb feladat lesz. Azt mondá a’ m. gróf L. megye főispánja előadására, melly szerint ő az adót a’ bank kapcsolatában népszerűvé reméli tétetni, hogy ezen reménysége nem fog valósulni; mert ha azt mondja a’ nemességnek: „állandó örök adót hozott a’ törvényhozás nyakatokra”, szives fogadásra számot nem tarthat; e’ részben, meglehet, helyes a’ m. gróf aggodalma, de még helyesebb akkor az én aggodalmam, mellyel a’ m. gróf azt mondá: a’ pénz épen olly veszedelmes, mint a’ tűz és víz, hanem izzadsággal és nélkülözéssel kell a’ haza oltárára áldozni; már ha a’ m. gróf a’ nemességnek ezen moralis elvet megmagyarázza, és nekik azt mondja; én pénzt nektek nem adok, hanem izzadjatok és nélkülözzetek, hogy adót fizethessetek”! bizonyosan kevesbbé fogja a’ nemességet a’ fizetésre reá birni, mint ha a’ l-i főispán szavait meghallják, mi abból áll: „Barátim! fizetni tartoztok, de a’ törvényhozó test a’ módokról is gondoskodott, hogy fizethessetek, és azért nyugodjatok meg.” – U-a m. főispánjának adott feleletében a’ m. gróf a’ 198tisztelt főispán szájába ezen szavakat adta: „a’ barmok akkor feszítik meg erejöket, ha vesztöket érzik”, ezt az u-i főispán nem mondotta, és e’ részben bizonyos vagyok benne, hogy hallásom nem csal; mert igen közel ülvén a’ t. főispánhoz, annak minden szavát, még ha kevesebb figyelemmel kisértem volna is előadását, igen tisztán értettem; és igy a’ m. grófnak ezen nem mondott szavakra tett észrevételeit felelet nélkül hagyom. Hátulsó ajtónak nevezte végre a’ m. gróf az u-i főispán inditványát, mit az u-ai főispán gyanusitásnak nevezett, a’ m. fróf feleletében azt mondá: „nem vagyok baráta a’ gyanusitásnak”; én már most, ki több czikkét olvastam a’ m. grófnak, mellyekben a’ politicai életben a’ gynausitást szükségesnek állitja, nem tudom, nyomtatott, vagy szóval előadott állitásának adjak e hitelt; annyi azonban bizonyos, hogy sem az u-i főispán, sem mi, kik inditványát pártoltuk, a’ hátulsó ajtón kisurranni nem szoktunk. – Azt mondá végre a’ m. gróf, hogy noha a’ gyanusitásnak nem barátja, a’ lárvát mindenki képéről leveszi, ezt én is más is tenni fogja; de mivel a’ lárva levétele e’ elen esetben nem alkalmazható, a’ mélt. gróf ebbeli mondását senkire nem érthetem. Egyébiránt én még a’ részben is osztom az u-ai főispán véleményét, hogy ha inditványa a’ válaszüzenetbe be nem megy is, nyereségnek tartom, ha a’ kifejlett eszme a’ naplóban feltalálható.
Nádor ő fensége, minekutána szólani már nem igen kivántak a’ m. főrendi tábla tagjai, röviden elmondá, mikép fejtettek ki e’ tanácskozás folytán a’ vélemények; bankra figyelmeztetni – ugy mond ő fensége – a’ t. RR-ket, ez máskép nem lehet, mint ha érdemlegesen tárgyaltatik annak eszméje. Ha nem figyelmeztetnek is a’ t. RR. azért kizárva nem lesz a’ bank eszméje, mert mind a’ két táblától kiküldött egyének azokat fogják a’ választmánynál megpendítni, miket a’ tábla tanácskozásai közt hallottak. Végül pedig kijelenté: mikép az a-i főispán inditványa fogadtatott el, miszerint a’ t. RRkel tudatni fog minden mellékes figyelmeztetés nélkül, hogy az itt ajánlott országos választmány kiküldetése iránti nézeteiket a’ m. főRR. a’ legnagyobb örömmel ohajtják. Végre Széll nádori itélőmester olvasta a’ kir. városi szerkezetben eddigelé tett módositást. – Az ülés d. u. 2 órakor oszlott el.
