Adalék kereskedési mérlegünk ismeretéhez.
Adalék kereskedési mérlegünk ismeretéhez.
Kereskedési mérlegünknek főtényezői: a’ gyapotkelmék, gyapjuáruk, len- ’s kenderszövetek és a’ selyemáruk (tehát az ugynevezett manufacturák); más felől nyers gyapju, gabona, marha, dohány. Azokat be, ezeket kivisszük. Becher szerint vesztünk, a’ Lloyd szerint nyerünk. Némelly tételeknél Becher a’ Lloyddal egyetért, másoknál tőle igen nagyon eltér. A’ legnagyobb eltéréseket észrevehetni a’ gyapotkelméknél, a’ gyapjuáruknál és a’ nyers gyapjunál.
Mi legelőször is a’ gyapotiparról szólunk, mert ezt tartjuk legfontosabb iparágnak, ámbár a’ nyers anyagot másunnan kell behozni. A’ len- és kenderszövetek olly drágák a’ gyapotkelmékhez képest, hogy az ezek elleni declamatiókat üres légverdeséseknek kell nyilatkoztatnunk. Alább fogjuk látni, hogy Magyarország ’s tartozmányai mintegy 30 millió for. áru gyapotkelmét fogyasztanak évenkint, ebből a’ nyers anyagra alig esik 3 millió ft, a’ többi ipardíj, gyártási költség ’stb. Ha sikerülne a’ nyers anyagot az országban dolgoztatni fel, ez olly nagy fogyasztásával történnék a’ honi termékeknek, hogy mezei gazdáink bizonyosan három annyit nyernének, mint akkor, ha a’ gyapotkelméket tiltó vám által egészen ki lehetne zárni. Azután a’ gyapotipar legjobb gyakorlati oskolája a’ lenfonásnak. Gyapotfonók nélkül lenfonóink sem lesznek soha. Igyekezzenek tehát mezei gazdáink inkább a’ manufacturalis ipar előmozditása által magoknak fogyasztókat szerezni, vagy ha ugy tetszik, gyapottermesztési próbáikat a’ lehető legnagyobb szorgalommal ismételni. Mi török szomszédunknak sikerült, az nekünk is fog sikerülni.
Mi a’ Magyarországban ’s Erdélyben fogyasztott gyapotkelmék mennyiségét ’s árát illeti: ezt meghatározni, a’ kútfők elégtelensége miatt, bajos dolog. Becher hivatalos állásánál fogva alkalmasint jól közlötte az ausztriai birodalomba bevitt gyapot mennyiségét. Szerinte az 1829–33 öt évi cyclusban bevitetett 62 millióval több. Már most az ausztriai gyapotipar rendkivüli gyarapodása köztudomású dolog levén, tegyük föl, hogy 1839–1843 között szinte csak 36 millióval több vitetett be (ámbár okunk van hinni, hogy ez kevés!) lesz az 1839–1843 között bevitt nyers anyag mennyisége 134 millió font, miből egyegy évre 28 millió font esik. Ennek egy negyed részét ki kell vonnunk, részint gyártásbani veszteség fejében (Kennedy egy hires kártongyáros már 1817-ben csak 1 1/2 unciát számitott gyártásbani veszteségre minden font után, jelenleg a’ gyárosok csak 1 1/3 unciát vesznek fel), részint azért, mivel egy része nyersen, vagy félnyersen használtatik, péld. lámpabélre, vattára ’stb. Marad 21 millió font, mihez hozzáadatván az évenkint bevitetni szokott 6 millió font gyapotfonál (twist), lesz összesen 27 millió font; mellyből mintegy félmillió külföldre megyen. Feldolgoztatik tehát az ausztriai birodalomban évenkint 26 1/2 millió font.
Mennyi eshetik ebből Magyarország és Erdélyre? Bizonyosan nem kevesebb mint 10 millió font. Tengoborsky, a’ jól informált, a’ gyapotkelme fontját átmérőileg 3 p.forintra teszi. Ennél fogva lenne tehát a’ Magyarországban és Erdélyben évenkint fogyasztott gyapotkelmék értéke, mint már fentebb is mondottuk, 30 millió p.ft. Hogy az ennél kevesebbet nem ér, a’ következőkből világlik ki. Az ausztriai vám-tariffánál fogva a’ (közönségesebb használatu) gyapotkelme fontja 3 p.forintnyi vámmal van terhelve. Az olvasó közönség tudja, hogy sok ezer gyáros és gyármunkás ment processióban Bécsbe azon hirre, hogy a’ fentebbi vámszabályzat felére, azaz 1 ft 30 krra le fog szállitatni. Ez tehát azon pont, mellyen az angol ipar az ausztriai gyárokkal concurrálhatna. Ha mármost azt tudjuk, hogy mi az angol gyapotkelme fontjának ára, könnyü lesz kiszámitanunk, hogy mennyire becsüli kelméjét az ausztriai gyáros maga. Angliában egyegy angol font kelmének közép ára 2 sh. 3 3/8 den., azaz a’ mi pénzünk szerint (a’ pénzfolyamot vevén tekintetbe, nem pedig az ezüstparit): 1 ft 8 4/10 kr., ennél fogva tehát egy ausztriai font kelmének ára Angliában 1 ft 24 4/10 kr (az angol avoirdupois font kisebb az ausztriai kereskedési fontnál ’s ennek körülbelől csak 81/100-át teszi). Szállitási ’s egyéb költségül már most fontjától 5 6/10 krajczárt számitván, világos, hogy az angol kelme 1 ft 30 krajczáron Triesztben vagy Fiuméban lehet. Minthogy tehát az 1 ft 30 kr. vám mellett az ausztriai gyáros meg nem állhatna: világos, hogy ő áruját legalább is 3 forintra becsüli. – (1841 óta lehet angol gyapotkelmét hozatni 1 ft 10 kr. vámdíj mellett, de csak magán használatra és külön engedelem mellett. Mi ajánljuk ezt azoknak, kik az angol kelméknek jóságáról és szépségéről meg akarnak győződni).
A’ második helyet a’ gyapjuipar igényli. A’ gyapjuáruknak öszes bevitelét Magyarországba ’s Erdélybe a’ Lloyd 1829-re 6 millióra teszi. Becher 1838-ra 18 milliót számit. A’ Magyarországban és Erdélyben fogyasztott gyapjuáruk mennyiségét ’s értékét kiszámitni, a’ lehetlenségek közé tartozik. Egy része a’ gyapjuáruknak, kivált a’ durvábbaknak, az országban készül, más része Ausztriából hozatik be. Ha kulcsul azon tapasztalást fogadjuk el, miszerint a’ statistikai tekintetben ösmertebb országokban a’ fogyasztott gyapjuáruk értéke a’ gyapotkelmék értékének mintegy 3/4 részét teszi, ugy az évenkint a’ magyar birodalomban fogyasztott gyapjuáruknak értékét 22 1/2 millióra tehetni. Ha feltesszük, hogy ennek harmad része (nem mennyiségben, hanem értékben harmadrésze, mi bizonyosan inkább sok mint kevés!) az országban készül, ugy lesz az Ausztriából bevitt gyapjuáruknak értéke 15 1/2 millió ft.
A’ kivitt nyers gyapju fontját Becher 1 p.forintba veszi, mi véleményünk szerint sok. Mi elégnek tartjuk a’ 48 krajczárt.
A’ többi positiókban eléggé megegyeznek Becher és a’ Lloyd. Ezeket átvevén tehát Becherből, Magyarország és Erdélynek hihető kereskedési mérlege igy áll:
Bevitel
Gyapotkelme
|
30 mill.
|
Gyapjuáru
|
15 1/2 mill.
|
A’ többi czikkek
|
169 1/2 mill.
|
összesen
|
65 millió.
|
Kivitel.
Gyapju
|
22 millió
|
A’ többi czikkek
|
34 millió
|
összesen
|
56 millió.
|
A’ deficitnek felét pótolják nemes érczeink ’s a’ veres réz (az utolsó aligha fölvétetett Becher és a’ Lloyd összeállitásába). Egy részével pedig adósak maradunk szomszédinknak. Ezen évről évre növekedő adósságnak következése az lesz, hogy lassan lassan kiszorittatunk ősi lakhelyünkből.
Vállas Antal.
