CXLIV. Orsz. ülés a’ m. főRRnél,
CXLIV. Orsz. ülés a’ m. főRRnél,
maj. 9-kén. d. e. 10 órakor.
Tárgy: az éveninti országgyülés fölött tegnap megkezdett tanácskozás folytatása.
A’ mai igen terjedelmes és sok tekintetben érdekes vitákat – ismétléseket mellőzve – im közöljük:
Egy gróf ez érdemben bő tárgyismerettel illy szellemben nyilatkozott: A’ mik eddigelé e’ tárgyban mondattak, azok olly gyönge és bágyadt argumentumok voltak, hogy részemről nem tudok eléggé csudálkozni, illy argumentumokat olly férfiak részéről is hallani, kiktől én mélyebbeket vártam eddig, és várok ezentul. Szóló gróf ez által nem akar sértő lenni, és engedelmet kér a’ főtáblától, hogy egy kis indiscretiót tennie szabadjon, miszerint a’ culissák megett történteket elősorolhassa, és megmutathassa, hogy tudniillik miért van igen sok embernek az országgyülésektől mintegy nauseája; és miért esik olly keservesen sok érdemes embernek – ki, ugy szólván, mind annyiszor kinpadra vonatik – a’ csak 3 évben tartatni szokott országgyülés is; miért épen a’ kormánynak? – Szóló gróf, mielőtt az eddig elősorolt okokra menne át, azt adja elő, miért tűnik föl igen sok ember előtt mintegy rémkép gyanánt az országgyülésnek gyakori tartása?! Az mondatott tegnap, hogy az évenkinti országgyülés haszna már csak az által is kétségbe vehető, mert a’ mohácsi veszély egybeköttetésben volt az országgyülés évenkinti tartásával. Szóló gróf pedig azt, hogy a’ magyar akkor a’ rövidebbet húzta, részint Zápolya irigy fondorkodásának, részint Tomory hevességének, sőt az akkori országnagyok elpuhultságának tulajdonitja, végre a’ török ellenállhatlan bátorságának, és nem annak, hogy minden évben országgyülés tartatott. – Továbbá, jóllehet szóló gróf panacaeát nem ismer; de valamint egy nagy statusférfi azt mondá egykor Angliában: „maradjon meg csak kezében a’ sajtószabadság, ezzel ő mindent kivív, mi még hátra van“; ugy szóló gróf azt mondja: tanácskozhassék csak a’ nemzet sokszor, rendesen és szabadon, és szóló gróf kész lesz ezért az adó kérdését is föláldozni, pedig ezt nem szivesen teszi; mert felfogása szerint kedvező symptomát lát a’ nemzetben, mi ennek egykor leendő nagyságát 330sejteti, sejteti legalább azon kebelben, melly még reményleni szeret; hogy t. i. a’ magyar ép ellenkezőleg a’ lengyelekkel, kik sokszor a’ lenagyobb barátságban jöttek össze országgyülésekre, és hosszas vitatkozások után, ugy szólván, majd mindig harczban távoztak el egymástól, holott a’ magyarok egymással harczban jőnek országgyülésre, és bizony elég hosszasan játszák a’ macska és a’ többi komediát; a’ tanácskozások végeredménye azonban bizalom és kibékülés egymással. Jóllehet azonban csupán országgyülés által nem fog feltámadni e’ nemzet boldogsága ’s üdve hajnala; de szóló gróf véleménye szerint az évenkinti országgyülés azon effectussal fog birni, mint egy jól elrendelt officina, eine gute Werkstäte, mellyből csak jó kerül ki.
Szóló gróf azt is hallá emlittetni, mikép kár egy jó gépből kivenni egy karikát, és azt egy más régibe alkalmazni, illeszteni; mert akkor az nem forog, hanem egy egészen összefüggő gépet kell venni egyszerre. – Szóló gróf azt jegyzi meg, mikép a’ rendes tanácskozás nem gép; de épen ,die Werkstätte’, mellyből a’ gépnek ki kell kerülnie. A’ 8–9 hónapi kevés eredményű tanácskozásból vett indokról pedig azt hitte, hogy az az eddigi systema ellen lett volna irányozva, miszerint azt lehetett volna mondani, ha illy systema mellett 8–9 hónapi tanácskozásnak sincs sükere, igy egy más országgyülési systemát kell megpróbálni; de itt az mondatik: „jó lesz ez egykor, mikor az országgyülés elrendezve leend, az utasitások megszünendenek, és provisio történendik az iránt, hogy az igazság-kiszolgáltatás országgyülés alatt ne lankadjon, – – majd akkor lesz ennek ideje!“ De istenért, ez azon circulus vitiosus, mellyből kibújni nem lehet, mellyet olly sokszor illy formában hall az ember: „a’ köznépet emberi méltósága érzetére kell fölemelni, annak szabadságot kell adni“ – ,lehetetlen, ugy mond egy másik, mert ez azt élvezni nem képes’; – nevelni kell tehát előbb’; – jó, de akkor ismét az mondatik: „nem kell a’ népet nevelni, boldog az a’ maga egyszerüségében ’stb.“ – igy megy ez mindig; ’s ezek szerint vízbe csak akkor mehet az ember, ha már egyszer úszni tud.
Szóló gróf az évenkinti országgyülés szükségét még ott is látja, hol a’ regeneratio nagy munkája már megtörtént; Magyarországban pedig, hol olly roppant a’ teendő, hol az ujjászületés még olly tova van, kétszeresen szükséges ez; ’s itt egy példát hoz fel. A’ váltótörvény ellen – ugymond – most, midőn már megszületett, sok embernek sok kifogása van: de ha annak idejében, midőn az a’ világra jött, mind azok, kik annak létrehozása körül becsülettel fáradoztak, de egyszersmind átlátták, mikép az még főzetlen volt, ’s azt tovább főzni, érlelni akarták; akkor ezeknek mi válaszoltatott? ha a’ dolog el nem fogadtatik ugy, mint áll, mit fog mondani a’ nemzet?! Szóló gróf nem ironice mondja: a’ töbség a’ dologhoz nem ért, és azt hiszi, hogy ezen váltótörvény panacaea, miszerint voltak sokan, kik azt mondották, ha ez nem ment volna keresztül azoknak akaratából, kik átlátták, hogy nincs elégé kifőzve, és kik ezt bizonyosan a’ legjobb intentióval tették volna, a’ sokaság kétségen kivül azt mondotta volna: ,ime azon emberek azért játszák a’ valóságos alkotmányos embereket, mert egyenesen a’ kormány nevezi ki a’ váltötörvényszékek biráit’; – és azon gyanú terjesztetett volna az országban, hogy önzés miatt háttérbe szoritották a’ haza javát; és itt épen az történt a’ nemzettel, mint a’ szegény katonával, ki, midőn véletlenül reáütnek, húsát még meg nem főzte, mit tegyen? félig nyersen bár, lenyeli azt; mert igy gondolkozik: isten tudja, mikor lakhatom ismét jól. – Ha három év multán, sokszor pedig későbben is fordul elő az országgyülés, ott, hol, mint Magyarországban, annyi teendő van, az ember bizony nem scrupulizál annyira, és reááll ollyanokra is, mik aztán a’ közvárakozásnak meg nem felelnek; ha pedig évenkint rendes országgyülés tartatik, akkor természet szerint az ember 8 hónap leforgása alatt koplalhat, mert tudja, hogy 8 hónap multán ismét megkapja az alkalmat; és épen akkor azon sokaság, melly rosz intentiót állitott, meggyőződik utóljára a’ felől, hogy mégis csak becsületes emberek voltak azok, kik a’ dolgot jobban kifőzték, hogy annak ize legyen; a’ váltótörvény is jobb ízű volna most, ha igy mehetett volna keresztül, ellenben – fájdalom! – jelen állapotában sok magyar embernek csömört okozott, ’s ez természet szerint a’ mostani rendszernek elkerülhetlen következése.
Szóló gróf sokat tudna mondani annak szüksége és haszna mellett, ha a’ nemzet gyakran és rendesen tanácskozhatik, tanácskozhatik akkor, mikor saját dolgainak súlyát némileg elvégezte; mert e’ főrendi tábla tagjai többnyire családi egybeköttetésben is élnek, mit az ember, bár szent a’ haza is előtte, el nem hanyagolhat; a’ tavaszi, nyári és őszi hónapokban elvégezvén családi dolgait, a’ téli hónapokban örömest foglalkozik mindenki ollyasokkal, mllyek saját érdekeivel ellentétbe nem jőnének.
De van még valami, mi az országgyülés évenkinti tartását igen ajánlja, tudnillik azon psychologiai körülmény, miszerint igen jó, kivált életbe vágó dolgok körül, ha az ember magát kissé kialudja. Itt elmondja szóló gr. mi sok cerimonia, egymás rágalmazás, gyanusitás és pártoskodás közt telik el az országgyülés, pedig igaz marad, hogy a’ magyar hazafiak csak eszes kézfogás által fogják eszközölhetni a’ haza fölvirágzását; pártoskodás által pedig, olly bizonyos, mint kétszer kettő négy, lesülyednek; szóló gr. többször mondotta, mikép vérinek és fajtájának nemesebb ’s kifejlettebb voltát szomjazza; de ha csakugyan buknia kell, mitgefangen, mitgehangen, szóló sem kiván más sorsot, mint a’ többinek lesz. – Ha a’ magyar törvényhozás előre tudná – miután, csak ki kell mondani, unalmas itt ülni, alig várja az ember, hogy az Auba menjen, főként most, midőn a’ szép napok jőnek, szerencse! hogy eddig rosz idő volt, mert akkor csak inkább dolgozhatott – ha a’ törvényhozás előre tudná, hogy 8 hó multán ismét össze jő: akkor azt mondaná az ember, egyet mást per Bausch et Bogen ne vigyünk át a’ Rubiconon, főzzük ki a’ dolgot minél jobban, mert olly nemzet, melly a’ török igának elhagyása óta nem eészen maga hibája által, hanem intra, et extra muros 150 évig pangott, az most iparkodik, hogy egy kissé helyre jőjőn, de ép ezen állapotban van a’ veszély, mert axioma az, hogy a’ nagy pangást nagy mozgás váltja föl, és ha ez nem mérsékeltetik, igen könnyen valami lázba megy át a’ nemzeti test, melly szinte olly veszélyes. –
Szóló gr. a’ panacaearól azt hallá emlittetni, mi szerint sok ember azt hiszi, hogy az országgyülés évenkinti tartásával minden bajnak vége van. – Ezt senki nem hiszi, de azt szóló gróf is gondolja, mikép ez olly officina lesz, mellyben az orvosságok készittetni fognak a’ nagyszerű nemzeti beteg, és bágyadt test helyre állitására. – Azt mondják: majd a’ jövő országgyülésen coordináltassék ez ’s ez, – de hát miért nem most? és miért a’ jövő országgyülésen? hisz, akkor is ugy fognak a’ fák állani, mint most, ha ki nem vágják, akkor is ugy lesznek a’ lámpák a’ promenadeon, mint most, akkor sem jő semmi munka nélkül; szóló gróf azt hiszi, hogy mind az, a’ most itt ülők által, legalább nem azok nélkül fog készülni, itt a’ nemzeti officinában, és csak az a’ kérdés: valljon ezen officina évenkint e, vagy pedig csak minden harmadik évben működjék? – a’ három évenkint tartandó országgyüléseknél is, ha megérkezett a’ praeclusi terminus, ugy vannak a’ törvényhozás tagjai, mint a’ hajó törést szenvedők, mindenki packlijával akar menekülni. Itt szóló gr. sokat tudna még mondani, olly sok argumentuma van; de kár volna most azokat vesztegetni: most a’ dolog komolyabb oldalát veszi, és ugy, mint practicus ember ismételve figyelmezteti a’ főtáblát az évenkinti országyülésre nem mint panacaeára, de mint officinára, mellyben egy, és más jó készül, és emlékezetbe hozza azon gyönyörü symptomát, mi a’ magyar orsz.gyülés végin rendesen olly szépen fejlik ki, ellenkezőleg a’ Lengyelekkel. –
Már miután a’ fejdelem bele egyezése nélkül e’ tervet, az országyülés évenkinti tartását kivinni nem lehet, azonban azt lehet tapasztalni, hogy nem ugyan rosz intentioból, mert ezt senkiről föl tenni nem lehet, – hanem tudja isten, mi okból? – de csak azt lehet tapasztalni, hogy itt a’ kormány emberei keményen megtámadtatnak, – pedig ha fölveszi az ember a’ kir. propositiokat, a’ régibb emberek tudják, mikép a’ magyar nemzet sok nyomorúságai és keservei közt, hosszú évek során keresztül bizony csak illyeneket sem kapott, – és ezeket a’ nemzet megtörhetlen türelme vívta ki, – a’ kormány emberei tehát látván, hogy itt vakmerőn megtámadtatnak, és látván, hogy az ő megtámadtatásuk köztetszést nyer, mi szólóban legnagyobb szomorúságot okozott, (e’ szavakkal és a’ következőkkel keserűn róvja meg szóló gróf, egy tegnap nyilatkozott bárónak egy kissé erős szinezetű beszédét a’ kormány ellen) ne várja senki, psychologice véve föl a’ dolgot, hogy évenkinti országgyülés tartassék, hol a’ szolgálatban megőszültek kinpadra vonatnak, és meg nem emésztett szavakkal sértetnek, és ez az oka a’ bágyadt argumentumokhozi kapkodásnak. – Szóló gróf azt ajánlja, tiszteljék meg a’ törvényhozás tagjai egymást, mert addig, mig itt a’ mostani nemzedéknek egy bizonyos része, ugy szólván, censurálni akarja az országgyülést, egyiknek fényes fáklyás zenét, a’ másiknak macska-muzsikát csinál; – illy körülmények közt hogy lehet már a’ kormánytól azt várni, miszerint azt, mi valóságos scandalum, annyiszor repetalja; erre három év is sok, ’s ne legyen rosz profeta, – ámbár a’ vak sokaság holt tetemein járjon keresztül, de szóló azt mondja, miszerint ebben hon-gyilkolás van! a’ nemzet maga tudja, hogy ez semmi, jól tudja, mikép ott, hol négy, öt száz ember tanácskozik együtt, lesznek többen, kik nem gondolván meg mit szólanak, könnyelműleg rontják le azt, miért mások olly sokáig, ’s annyi becsülettel fáradoztak. Az illyeseknek nem nagy hatása szokott ugyan lenni a’ nemzetre; hanem egyes kiejezésekről, mellyeket szóló gr. eltaszit magától, – bizonyos helyen azt gondolják, hogy ez a’ pártok szelleme; és ez oka, hogy olly dolgok, mellyek itt a’ nemzet előtt, alkotmányos életében olly csekélyeknek látszanak, ott óriási alakban mutatkoznak! Ha tehát azt akarja a’ nemzet, hogy évenkint országgyülés tartassék, mutassa meg, mikép tud jó rendet is tartani a’ szabadság élvezésiben. – Szólóra nem hatnak az illyesek, de vannak emberek, kikre igen is hatnak, kiknek körülményeik ollyanok, hogy bizony egygyel is, mással is coquettirozniok kell, és ezeknek azon discussio, hol minden szót latolgatniok kell, nem fog tetszeni. –
Ezeket előre bocsátván szóló gróf sajnálja, hogy a’ t. RR. üzenete olly formában jött a’ főtáblára, miszerint okot adott azt mondhatni, hogy az évenkinti országgyülés, évenkinti követválasztás synonymum; mert ha ez igy van, szóló gróf megvallja, még is jobb szereti a’ mai zavart, mint a’ minden évi követválasztással egybekötött évenkinti országgyülést. Magyarországban – ugymond – sok eszes ember van, de gyakorlati igen kevés, tudós sem igen sok, – és ez mind sértés nélkül legyen mondva, – ha már az idő illy körülmények közt csak egymás elleni agitatióra fordittatik, a’ pártok minden évben folyton egymás ellen állanak, mindenkinek csak a’ pártérdek forog eszében, a’ haza ügye pedig elfeledtetve, háttérbe vonul: szóló gróf illy drágán nem akarván az évenkinti országgyülést megvásárolni, a’ t. RRet hasonlóul, mint több mások, ölszólittatni ohajtja, mikép a’ követválasztások három évre történjenek. – Az országgyülésnek pedig Pesten leendő tartására megjegyzi, mikép az országgyülési tanácskozásoknak nem csak a’ lehető legnagyobb szabadsággal, de kényelemmel is kell folyniok. Már pedig, ugyan hogy lehetne a’ mármarosi vagy krassói embertől méltányosan azt követelni, hogy minden évben Pozsonyba jőjön tanácskozni?! Az évenkinti országgyülésre nézve tehát Pest conditio, sine qua non. – És e’ tárgyban szóló gróf már kifejté egykor nézetét, de a’ mit némellyek nem jól fogtak föl. Ő ugyan is mindig az ellen volt, hogy az országgyülési szállásokat itt Pozsonyban a’ nemzet fizesse; de a mi nem azt teszi, mintha szóló gróf a’ pozsonyi szállásokat ingyen használni, ’s használtatni akarná, de az a’ kérdés, ki fizessen? természet szerint a’ fejdelemnek joga, ott tartani az országgyülést, hol akarja, és ha az országgyülés a’ kormány kényelme végett tartatik itt Pozsonyban, nem a’ nemzet zsebéből, hanem valami más cassaból kell fizetni azokat, mert a’ méltányossággal azt megegyeztetni nem lehet, hogy a’ mármarosi ember, ki nagy ügygyel bajjal mászik föl Pozsonyba, azért, hogy itt az ország határa szélén van, még fizessen is: de ha az ország közepén leend az országgyülés, akkor a’ nemzet szivesen fizetni fog. – Ez szóló gróf alázatos véleménye. –
Ezután egy gróf a’ baloldalon azt mutogatá, mikép olly complicált igazgatási forma nem létezik sehol e’ földön, mint Magyarországon; mi sok formaságon kell itt a’ törvényjavaslatnak keresztül mennie; a’ 8 urbéri törvényczikk elkészitésére 4 év kellett. Egy gróf főispánnak azon észrevételére: „ha az adó per excerpta tárgyaltatik, és fog majd beillesztetni az alkotmányba; miért nem az évenkinti országgyülés is? azt feleli: „az adóra nézve nem kell semmi egyéb, mint hogy valaki zsebébe nyuljon, ’s fizessen; ellenben az évenkinti országgyülésre előkészületi intézkedések szükségesek. Egy más grófnak pedig az uszástól vett elmés ötletére megjegyzi, mikép csekély fölfogása szerint az uszás-tanulásnak két módja van, némelly emberek fővel, mások lábbal mennek a’ vizbe; és szóló gróf ez utolsó rendüekkel tart.
Most egy más gróf emelt szót a’ jobb oldalon, mondván, látja ő, hogy e’ tárgy most el fog bukni; de reméli egyszersmind, megjövend az idő nem sokára, midőn ez életbe fog lépni diadalmasan; és hogy e’ tárgy most bukni fog, annak oka nem más, mint azon régi szokás, miszerint e’ főtábla eleinte minden tárgyat, jó legyen bár, vagy rosz, el szokott vetni, mi természetesen, aztán a’ nemzetnek sok időbe és költségbe kerül, ’s végre csakugyan beegyezik, még a’ pozsonyi vár lerontása iránt netalán teendett inditványba is. Szóló gróf pedig azt mondja, jó rend és tapintat a’ tanácskozásokban mindaddig nem lesz, mig évenkinti országgyülés nem leend; ’s a’ gravamenek is csak évenkinti országgyüléssel szünhetnek meg; mert akkor nem lesz idő, gravament formálni; addig parlamentaris emberek sem lehetnek. – A’ gép megakad az évenkinti országgyüléssel? – kik ezt hiszik, roszabb mechanicusok az egyszerű falusi molnárnál, ki tudja, hogy a’ gép akkor romlik, ha sokáig mozdulatlan áll; igy van ez a’ természetben is, igy romlik el az emberi test a’ hosszas ülésben, a’ ló az állásban, a’ viz a’ nem-folyhatás miatt; politicus fejek kiképzésére legjobb alkalom az országgyülés, mint a’ ló dressirozására a’ kocsiba-fogás. – Egy előtte szólott grófnak pedig megjegyzi, mikép nem jó uszó az, ki csupán lábbal megy a’ vizbe; a’ jó uszó inkább fővel megy a’ vizbe, mint lábbal, hogy gutaütés ne érje. A’ mohácsi vész okául pedig nem az akkori évenkinti országgyüléseket, de azon szerencsétlen gondolatot tulajdonitja, miszerint fővezérnek papot állitottak; de ha ugy lett volna, ugyan hogy lehet a’ Romaiaknak, és az Angoloknak annyi győzelmeit évenkinti senatus- és parliament-tartás mellett megfogni?! Az 1825 óta lefolyt országgyülések eredményeire nézve pedig szóló gróf nem olly igen büszke; mert ha megtekinti azokat, ugy találja, az egy magyar nyelvbeni engedélyeken kivül nem igen mutatnak fényes eredményeket. – Legnagyobb ellenvetés az országyülés évenkinti tartása ellen az országgyülés rendezése volna; de szóló gróf, mint helyesen megjegyeztetett már előtte, – azt mondja: ép ez az a’ circulus vitiosus; mert csak kell kezdeni valahol az országgyülés rendezését. Azt pedig – mint egy báró mondá – hogy tudnillik egyszerre, egész kiterjedésben coordinálhassa magát egy olly testület, melly két, külön érdeket védő táblából áll, lehetetlennek tartja, ’s e’ képzetet a’ chymaerák, és pium desideriumok közé sorolja; az illy elrendezés csak egy uj constitutionak felülrőli adása, a’ mostaninak egy octroyirozottali fölcserélése által történhetnék, mitől a’ jó isten őrizzen! – Az igaz, hogy a’ municipiumoknak egy része sem akarja az évenkinti országgyülést; de nincs is erre szükség olly erős működésű municipiumok mellett, millyenek Magyarországban léteznek, hol országgyülésen kivül is annyit végezhetnek; ez igaz, de hogy ez azon oldalról hangzik, melly a’ municipiumok erős működéseinek épen nem barátja, szóló gróf csak azon csodálkozik; és kérdi: miért olly erősek a’ municipiumok? mert nem voltak, vagy ritkán voltak országgyülések, hol a’ nemzetnek alkalma lett volna kifejthetni erejét. – A’ váltótörvény ellen pedig nincs miért 331kikelni, nem a’ kormány tolta azt a’ nemzet nyakára, hanem maga hozta magának. – Egyébiránt szóló gróf is az évenkinti országgyülés mellett 3 évrei követválasztást és utsitást ohajt.
Egy gróf a’ baloldalon az évenkinti országgyülést bizonyos előzmények nélkül nem pártolhatja; de ha csakugyan Angolországra történik hivatkozás, azért sem, mert ott is soha olly törvény nem hozatott, melly a’ fejdelem azon jogát, miszerint országgyülést akkor, és ott tarthasson, hol akarja, – megszoritotta volna. Hogy ott az országgyülésnek üdvös eredményei vannak: oka az, mert ott egy aristocratia létezik, millyen nincs Magyarországban; egy aristocratia, mellynek több joga, kevesebb kiváltsága van, mint a’ magyarnak; ott közteherviselés van. A’ francz kamrákban is vannak személyes vitatkozások, ott is vannak pártok, mellyek érdeke a’ közjót háttérbe szoritja: de szóló gróf szerint nem is az évenkinti tanácskozás, de az intézkedések helyes elrendezése mozditja elő az ország boldogságát. – Mi a’ municipiumok erős működéseinek argumentumul lett fölhozását illeti, szóló gr. azt jegyzi meg, itt egyik rész sem tehet szemrehányást a’ másiknak; ezt mindegyik annyiban védi, mennyiben eszméivel összefér. – A’ követnek 3 évrei választásával pedig még nincs elég téve, az a’ kérdés: lesz e utasitás, vagy sem? – Hogy e’ tábla el szokta vetni az ügyet, erre csak azt feleli: „jobb azt hosszas tanácskozás által megérlelni, mint rögtönözni.“
Egy m. püspök, a’ mohácsi vész, és évenkinti országgyülésről tegnap tett kiejtését imigy magyarázá: ha igaz az, hogy az évenkinti országgyülés boldoggá teszi az országot: ebből az következik, mikép Magyarország akkor volt legboldogabb, mikor évenkinti országgyülések tartattak; pedig ellenkezőt mutat a’ mohácsi veszedelem. – Igy volt az okoskodás; hogy pedig a’ mohácsi vészt mi okozta volt, azt a’ m. püspök ur helyett egy más nm. püspök fejtegette, ki, elmondván Tomory és Zápolya életét rövid historiai vázolatban, azt veté utána, mikép a’ mohácsi vész legfőbb oka: hogy a’ magyar hadseregnek két tapasztalatlan hadvezére volt; és igy teljesedett be a’ magyarokon a’ költő ama’ mondása:
„Gyermekkirályt és hadvezért,
Ki erején felül mer,
Ád az isten haragjában
A’ nemzetnek, kit megver.“ –
Ki erején felül mer,
Ád az isten haragjában
A’ nemzetnek, kit megver.“ –
A’ mi pedig egy grófnak azon gondoskodását illeti: miszerint a’ papok maradjanak hon az oltár zsámolyánál, nehogy az isteni tisztelet kiszolgáltatásában a’ hivek részére valami hátramaradás, vagy fogyatkozás legyen; a’ nm. püspök ur kinyilatkoztatja, hogy bármi szerencsének tartja is, a’ főtábla bölcs tanácskozásaiban részt vehetni: mindazáltal jobb szeretne otthon tanulva, és tanitva hivei körül üdvösen munkálkodva hatni, mint itt olly meddő tárgyak vitatásával, minő a’ többek közt a’ túrmezei sérelem, foglalkodni. Azonban, minekutána jelen körülmények közt a’ magyar törvényhozásnak egyik kiegészitő része a’ clerus, igy neki is joga és kötelessége országgyülésen jelen lenni. Lehet, hogy e’ joga is a’ clerusnak egykor meg fog dölni; de ne higyje senki, hogy e’ jog elvesztése sok mások jogai bukását is ne vonná maga után! – Azonban nem is volt képtelen azon gondolat, miszerint a’ papok a’ törvényhozásban részt vegyenek; mert minekutána a’ papokban van egy kis ész, van egy kis jóakarat: ugy találták a’ fejdelmek, jobb őket az alkotmányba bevenni, mint a’ sánczon kivül hagyni, igy van ez Angol-, Bajor-országokban, Badenben és Hannoverában. – Mi pedig az országgyülés évenkinti tartását illeti: tétessenek meg csak az ehhez szükséges előzmények, határoztassék el például, hogy a’ kormányszékek vegyenek részt a’ tanácskozásokban, törültessenek el az utasitások, közöltessék az initiativa-jog a’ főtáblával is, szabályoztassanak a’ követválasztások, ’stb. akkor szóló püspök ő excja az országgyülés évenkinti tartására szivesen reá áll.
Egy ifju báró e’ tárgyról illy szellemben nyilatkozott: az évenkinti országgyülést nem pártolják e’ főtábla némelly tagjai azért, mert az demoralisatióval és sok költséggel jár,“ – de hisz ez okoskodás következetesen oda vezetne, hogy az országgyülés nem három évre, de örökre halasztassék el. – Befér e’ terv az alkotmányba? az 1715:14 és 1723:7 tcz. nyomán igenis be. Azon bajoknak, mellyek miatt az országgyülés nem felel meg a’ várakozásnak, egyike – azt mondá tegnap egy mélt. ur – az: mert túlfeszittettek a’ várakozások; szóló báró pedig azt mondja, hogy e’ túlfeszitett várakozás igen természetes; a’ magyar törvényhozás idejét, az országyülést, mint valami különös és szerencsés epochát, ugy várja a’ nemzet, azt minden módon használni akarja, mit ha egyszer elszalasztott, éveket szalasztott el; és azért az országgyülésrőli várakozások és remények túlfeszitettek. De szükség is, hogy a’ nemzet illy nagy várakozással legyen, miszerint minden erejét egyes törvények realisatiójára forditsa. Ha azonban az urbér, a’ váltótörvény mindazt nem realisálta is, mit azoktól várt a’ nemzet, mégis tetemes lépés volt az mindkettő a’ haza előmenetelére. A’ panacaea pedig nemcsak magyar, de minden más országnak is hibája, ha ugyan hiba?! és miért volt e’ panacaeáknak káros hatása? azért, mert mig egy részről mint panacaea emlittetett a’ váltótörvény, más részről az I. 9. és aviticitas hozattak föl; igy a’ nemzet csak egy részben hajthatta át akaratát. A’ váltótörvényeknek káros hatásai vannak, mert nincsenek ott a’ törvényes provisiók, mellyek mintegy kiegészitésül szolgálnának; és valljon e’ provisiókat nem könnyebb, nem hasznosabb lett volne e 8 hónapi tapasztalás után alkotni, mint most 3, vagy lehet, több év multán?
Másik bajnak a’ közvélemény fejletlen állapota mondatik. Igaz, ez csekély mértékben van Magyarországban kifejtve; de ép mivel a’ közvélemény leghathatósb kifejtő eszköze, a’ szabad sajtó, hiányzik, nincs más mód azt kifejteni, mint évenkinti országgyülés. Más országokban az országgyülés csak képviselője a’ közvéleménynek, de itt nálunk képezője is; és az ujabb időkben néhány év alatt hatalmasabban fejlett az, mint valaha; és ép azért kell az évenkinti országgyülést e’ főtáblának pártolnia, hogy a’ közvélemény minél inkább kifejlődhessék általa.
Nincs sorozata az országgyülés teendőinek, ez igaz; és e’ nagyszerű confusiónak oka a’ gravamenek; ezek megszüntetésére is legjobb mód az évenkinti országgyülés. – Hátra vagyunk mindenben; – ezzel nyitottameg a’ fejedelem e’ jelen országgyülést, ’s a’ nemzet ,amen’-t mondott reá. És mi természetesb, mint az, hogy minden országgyülés azzal kezdődik: mi vétessék föl legelőbb tanácskozás alá; de ha évenkinti országgyülés lesz, akkor nem fognak a’ fölött vitázni, már csak azon jó remény fejében sem: mi most elmarad, 8 hónap multán teljesedésbe megy.
A’ terminus praeclusi-nak az a’ legroszabb oldala, hogy váratlanul és akkor jő, mikor sok munka megkezdve, és semmi végezve nincs. Ha az országgyülés tartása ideje törvényben mondatik ki, akkor fogja tudni a’ törvényhozás ugy intézni dolait, hogy az időből ki ne kopjék. – A’ kir. propositiók a’ mostani formában, a’ lehető legroszabbul adatnak; azokban nincs egyéb, mint hogy a’ bajok előszámláltatnak, ’s végül az mondatik, segitsen az országgyülés azokon: ha évenkint országgyülés leend, a’ propositio-adhatási jog háromszoroztatni, ’s ez által czélszerűben is fog adathatni, mint most. És végül azt mondá a’ m. ur, mikép a’ magyarországi bajok és szerencsétlenségek legnagyobbika, miért hogy a’ törvényhozás is a’ várakozásnak dús sikerben meg nem felelhet: a’ törvények iránti tiszteletlenség. És ez szóló báró meggyőződése szerint is igaz; de hol ennek oka? azon centralisatio hiányában, mellynek káros következéseit minden viszonyaink között fájdalmasan tapasztaltuk, akár adórendszerünket, akár közlekedési eszközeinket, akár törvényeink végrehajtását tekintjük. Az egység hiánya az, melly, valamint eddigelé nem engedte haladni e’ nemzetet, ugy főkép geographiai és politikai helyzetében végveszélyhez fogja vezetni. Szóló báró a’ municipalis szerkezet fejtegetésébe nem bocsátkozik jelenleg, csak azt emliti meg: ha egy részről örömmel látja az ember, hogy egyes municipiumokban mindinkább fejlődik az élet; ha látja azon buzgóságot, mellyel annyi hazafi azon 52 pont körül sereglik: nem kell e eszébe jutnia, hogy ezen municipalis szerkezet ellenében, nehogy a’ nemzet ereje általa fölosztassék, ’s minden törekvés – ugy szólván – individualisálva, a’ nagy egészre nézve elveszszen, valami ollyanról kell gondoskodni, mi által e’ különvált elemek ismét egyesittessenek; nem kell e – mond szóló báró – eszibe jutnia, hogy épen, mert a’ municipalis szerkezet annyira kifejlődött, gondoskodni arról, hogy az összes törvényhozás, e’ különböző elemek irányában, zon mértékben erősittessék, mellyben az egyes törvényhatóságok erősebb individualis élet nyomait mutatják.
Magyarországnak centralisatióra van szüksége, ’s e’ centralisatiónak egyetlen módja az, hogy a’ törvényhozó test befolyása ’s ereje, a’ municipiumok irányában növeltessék. Jól tudja szóló báró, mikép vannak, kik a’ centralisatio alatt mást értenek, ’s azt hiszik, hogy mindenki, ki hazánkban erről szól, a’ municipiumok rovására a’ végrehajtó hatalom befolyását akarja növelni; de ha valaki azt hiszi, hogy a’ magyar nemzet valamihez fogna járulni, mi illy értelemben vett centralisatiót idézhetne elő, az csalódik; valamint az angol és franczia kormány csak annyiban bir több hatalommal, a’ mennyiben a’ törvényhozó test többségét képviseli: ugy bizoynosan Magyarországban hasonló centralisatio csak hasonló előzményeknek lehet következése, ’s a’ nemzet nagy töbségének véleménye szerint illy centralisatio csak a’ kormány felelősségéből veheti eredetét.
Igy tehát csak törvényhozási centralisatio az, mi után szóló báró törekedik; ’s ezért tulajdonit az évenkinti országgyüléseknek annyi fontosságot. – A’ jelen helyzetben, instructiókhoz kötött követeivel, a’ verificatio joga nélkül, ’s csak minden harmadik évben folytathatva működését, a’ törvényhozás nem elég erős, hogy a’ municipalis szerkezet decentralisáló hatásának ellenállhasson. Mihelyt a’ törvényhozás nem hosszasb szünetek után, hanem évről évre rendesen folytatandja munkálkodását, a’ municipalis függetlenség vissza fog az illető korlátok közé vezettetni; ’s ez egy rendelkezés inkább fogja növelni a’ törvényhozás befolyását, ’s azzal együtt a’ törvények iránti tiszteletet, mint bármi más.
Végre felszólitja szóló báró azon mélt. urakat, kik az évenkinti országgyülést az alkotmányba be nem illőnek, ’s nem alkalmazhatónak mondják, számlálják elő azon akadályokat, mellyek miatt ez nem történhetik; és ha ezek elhárithatlanok, szóló részéről térdet fejet hajt.
Most azon alföldi gróf emelt szót, ki e’ tárgyban a’ t. RR. terve ellen első tevé az inditványt, ’s megvallja, némi tartózkodással teszi ezt, mert talán ismét azon veszedelemnek teszi i magát, miszerint argumentumai bágyadtaknak fognak kereszteltetni. Ezt ugyan vissza lehetne torolni – ugymond – a’ viszonosság és jogegyenlőségnél fogva; de szóló gróf, mint gróf Sz–y, csak egy kis indiscretióval él, ’s elmondá, mikép az ülés előtt pár pillanattal ő mlga gr. Sz–y, ki a’ magyar tudós társaságnak alelnöke, neki, ki az emlitett társaságnak csak levelező tagja, egy philologiai kérdést tett föl, t. i. ezen német szót: „matt“ hogy lehetne magyarul kitenni leghivebben? ’s szóló gr. e’ kérdésre történetből, de egészen bona fide, azt felelte: „bágyadt;“ és ime’ ő mlga gr. Sz–y ezen szót most jutalmúl ő rea alkalmazza; ’s ha ezt tudja szóló, bizonyosan más értelmet ad vala az emlitett szónak. Azonban, miután ez már megtörtént, szóló visszatorlás helyett gr. Sz– beszédét, mellyben olly temérdek jó volt, két részre osztja, ’s azt mondja, hogy az első rész csak éles, és mulattató elménczség által volt erős; mig a’ második részben, hol t. i. az évenkinti országgyülés árnyékoldalát emelte ki, tapasztalással gazdag előadás volt keresztül szőve. Ezeket előrebocsátván, szóló gr. magára a’ kérdésre tér, ’s mindenek előtt kinyilatkoztatja, mikép ő minden életkérdés országos választmányra utasitsának barátja nem levén, illy kopott expedienssel a’ kérdést elütni nem akarta, ’s tegnapi inditványa alapját nem más, mint a’ t. KK. jelen üzenete ’s törvényjavaslata képezte, ennélfogva nem is lehet ő tőle akkor, mikor az évenkinti orsz.gyülést ellenezte, az akadályok elháritási módja előadását igényelni; mert minekutána a’ t. RR. jelen fölirásukban egy, minden garantia nélküli, lényeges változtatást akarnak tenni az alkotmányban, szoló gróf egyszerűen joggal mondhatta, mikép ezen törvényjavaslat az alkotmánygép többi részei közé nem illik. Egyébiránt szóló gróf a’ t. RR. által fölhozott indokok nyomán főkép azt analysálta, ,honnan van ezen évenkinti országgyülés eszméjének mostani föltünése, ’s mi annak oka, hogy szóló azt nem pártolja.’ – A’ t. RR. ugyanis azt mondják, és ez fő argumentumjok: „a’ nemzetnek teendője olly roppant, a’ szükségek annyira szaporodnak, ’s a’ pillanatok olly igen drágák, hogy mind ezeknek 3 évenkinti országgyülés megfelelni nem képes; és igy azt kellett analysálnia: ,valljon az évenkinti orsz.gyülés mindezek megfejtésére elégséges e?’ Itt a’ t. R. az elkésés veszélyét emlegetik, szóló pedig azt mutogatta, mikép ezen elkésés nem a’ 3 évenkinti országgyüléstől, de egyenesen attól függ, hogy a’ nemzet szükségei iránt tisztába nem jött önmagával, nem szemelte ki azok közűl a’ legsürgetőbbeket, ’s nem összpontositá azok körül erejét; és e’ központosulás biztositná már szóló véleménye szerint elkésés ellen ’ nemzetet, nem az évenkinti országgyülés. A’ t. KK. az évenkinti országgyülésben olly orvosságot hisznek rejleni, melly a’ jelen törvényhozási bajokat elenyésztetni fogja. Szóló gróf ez iránt olly vérmes reményekkel nem lehet, ’s azt hiszi, mindezen bajok csak akkor fognak megszünni, ha a’ közértelmesség és hazafiui lelkület annyira megerősödnek e’ hazában, hogy mindenki a’ törvényhozási kérdéseket nem provincialis, hanem nemzeti szempontból fölfogni képes leend.
„Hogy a’ nemzet szükségei rohanva szaporodnak, és napról napra változnak, és igy folytonos intézkedést kivánnak“, ezt szóló némi részben tagadja; a’ nemzet valódi szükségei egy napról a’ másikra nem változnak, de rég óta ugyanazok maradtak. Főszüksége a’ nemzetnek: a’ törvényeknek tiszteletet szerezni, a’ birtok bizonytalanságán segiteni, közlekedési eszközöket, hitelt ’s több e’ félét szerezni; ’s e’ szükségek 1802-, 1805-, 1825-, 1832-ben is ugyanazon arányban léteztek, mint ma; ’s csak az a’ különbség, hogy azok nem léte ma elevenebben éreztetik; és e’ bajok orvoslása nem a’ törvényhozási intézkedések megszaporitásától, de attól függ, hogy a’ törvényeknek süker, foganat szereztessék, hogy meghiggadt közvélemény legyen, hogy a’ legsürgetőbb szükségek kiszemeltessenek, a’ képzelt szükség és kedvencz ideák mellőztessenek. Ezek következtében mondá szóló gróf, hogy a’ t. RR. által tervezett nagyszerű változtatás olly pusztán, mint az tétetett, az alkotmány-gépezetbe be nem illik. Ez iránt a’ főRRi tábla némelly tagjai által módok és intézkedések ajánltattak ugyan a’ követnek 3 évrei választásában, hogy igy parlamentaris emberek képeztessenek; szóló gróf véleménye szerint parlamentaris fejek kiképzésére a’ legjobb iskola a’ megyei gyülések, mint szinte a’ közvélemény kifejtésére is elégségesek a’ három évenkinti országgyülések, minekutána ezek utóhangjai a’ megyei gyüléseken is sokszor megkondulnak. – Azok, kik a’ követnek 3 évrei megválasztását ajánlották, nem méltányolták az alkotmányos institutiók egybefügésének mulhatlan szükségét. Ugyanis, ha az évenkinti országgyülés mellett 3 évrei követválasztásnak kellene lenni, ez maga után huzná az utasitások eltörlését; mert valljon képzelhető e az, hogy a’ követ 3 évre választassék, és minden évben más-más utasitással ellátva jőjön országgyülésre; mert nincs ország, hol a’ napi vélemények olly befolyást gyakorolnának a’ törvényhozásra, mint Magyarországban; igy természetesen azon fluctuatio, melly a’ megyéket jellemzi, átvitetnék a’ törvényhozásba, ’s illy fluctuatio mellett lehetne e sikerrel évenkint országgyülést tartani? és minekutána olly nagy fontosság tulajdonittatik a’ parlamentaris embereknek, nem kell e ép olly nagy fontosságot tulajdonitni a’ public characteeknek is? fogják e pedig szilárd politicai jellemek magokat képezhetni, ha a’ 3 évre választott követek évenkint más más utasitással jönni kénytelenek?! Más a’ helyzet Angol- és Francz-országokban, hol csak parlamentaris többségekkel lehet kormányozni; ott a’ politicai fölszámitások alapja azon biztosságon nyugszik, miszerint a’ törvényhozásban 5–7 évig ugyanazon személyek, ugyanazon politicai és public characterek vesznek részt. De Magyarországban micsoda 332politikai számitást lehet épiteni egy olly képviselői testületen, mellynek minden jelleme utasitásoktól függ, melly természet szerint minden évben változik. Hogy pedig Magyarországban az utasitások eltöröltessenek, ennek a’ municipiumok szerkezete ellenáll; mert ha az utasitások eltöröltetnének, ez maga után vonná a’ megyék nullificatióját, mit szóló részéről semmiféle kétes kimenetelű változásokon megvásárolni nem akar.
A’ törvényhozási centralisatiót is szóló nem az orsz.gyülés évenkinti tartásában, hanem azon moralis erőben keresi, mellyet a’ törvényhozás az általa hozott törvények életbeléptetése ’s azoknak kellő tisztelet szerzése körül kifejt. – És ezen nézeteknél ogva tegnapi inditványához továbbá is ragaszkodik.
A’ mai hosszú tanácskozás egyéb részleteit elhallgatva, röviden azt emlitjük, mikép a’ végzés nádor ő fensége által gr. D– inditványa következtében mondatott ki, miszerint a’ m. főRRi tábla a’ t. R. tervét az évenkinti országgyülés iránt főleg azért nem pártolja, mert az országgyülés elrendezésébe vág. – Az ülés d. u. 2 1/4-kor eloszlott.
