Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Vala pedig alkonyat felé, és nem szállt nyugalom az emberek kebleikbe, és nyugtalanok valának ők, mikint a’ szolgák, kik várják az urnak érkezését, és alkonyat felé kimenének mind a’ folyamnak partjára, és nézének az ő szemeikkel éjszakfelé a’ folyónak hosszában, és jövének a’ király utczából és a’ két szerecsen utczából, és jövének a’ nagy piaczról és a’ váczi utról, és jövének más utczákról, piaczokról és utakról és azoknak házaikból, és mind a’ Dunához menének, és nézének mindnyájan éjszakfelé, és látának füstöt emelkedni a’ viz felett, és megörülének az ő lelkökben nagy örömmel. És mondák egymásnak: „Im ottan közelit ő,“ és felvidultak sziveikben mikint a’ teve a’ pusztában, midőn távolról érzi a’ forrásnak frissitő illatát. – És im megérkezék a’ gőzös, és ő kiszálla a’ partra és ment, és menének utána mind a’ népek, és mondák egymásnak „Itt van ő!“ és lelkeik ismét eltelének nagy vidámsággal, miképen rozsákkal tölti el a’ tavasz Jerikónak völgyét. És ő beszálla az ángol királynéhoz és morgának a’ taraczkok a’ gőzhajón és az uj hidon nagy morgadalommal. És a’ nép pedig, minden fajtáju, megáll vala az angol királyné előtt, és bámulta vala az ablakokat, mellyeket eddig soha sem bámult vala. És lőn éjszaka, és lőn másnap reggel, és lőn dél, meg ismét alkonyat, ’s a’ nép mégis álla az utczán, és ellepé azt, miképen a’ sáskák Egyiptomnak földét, és bámulá a’ falakat, mellyekben ő lakozik vala, ha otthon nem volt is, de a’ nép nyugodt vala és hallgatott, miképen hallgata Saul Dávidnak hárfájára, és csak azt suttogák egymásnak „Ott van ő!“ – És én csudálkozám nagy csudálkozással és kérdezém a’ népet: „ki ő?“ És felelé a’ nép. „Ember ki vagy te, és honnan jöttél, hogy csak egyedül nem tudod, ki legyen ő.“ És nézének reám és gondolák: ki ez? mert nem tudja hogy ki legyen ő.“ – És mondá egy a’ nép közül: „Hallodd e idegen ő az, ki ollyan htalmas mint Mesopotamia pusztáján a’ sárga oroszlán, ollyan erős mint Sámson, és bölcs mikinten Salamon, ollyan vitéz mint Jozue, és Gedeon, és lehetne serege nagyobb mint vala Senacherib és Nabuchodonosornak táborában, és van aranya olly sárga és tömérdek mint fövény Sidonnak partján és érett kalász a’ Chananeiták mezein, és van ezüstje fejér és számtalan mint a’ hó Libanon tetején, és a’ liliomok Sáronnak völgyében, és vannak bankjegyei és status kötelezvényei, hogy nincs annyi levele Judah minden olajfájának. Ő az, kit az ur megálda hatalommal és gazdagsággal minden nemzetségében. Ő az, Rothschild Salamon báró, apjának fia, ki megint fia vala az ő apjának.“ – És én mondám magamban: „Ez tehát a’ gazdag férfiu, kinek pénztára hét országra szól, és ki kincseivel annyi jót is cselekszik, és városunkat is gazdagon megajándékozá az inségnek idejében, és ki osztogatja szegények között az ő gazdagságát, maga pedig áll a’ hatalmasok sorában, és intézkedik folyásáról a’ világ ügyeinek. És áldja meg őt az isten jótékonyságaért, és mentse meg őt az illy bámészkodó csoport alkalmatlanságától, melly őt még a’ szabad mozgásban is gátolja.“ – A’ nép pedig állt vala folyvást nagy sokaságban. És megjelenék egy utczai gyerkőcze rongyos öltözetében, minő az egész nap az utczákon kóborolni szokott, és tarta kezében harsogó trombitát, mellynek ára vala négy garas váltó czédulában, és megfuvá a’ trombitát a’ népnek előtte, hogy lőn nagy recsegés az utczában, mint vala hajdan Jeriko falainál, és a’ nép boszankodék vala a’ gyerkőczén méltó bosszusággal, de a’ gyerkőcze csak fuvá trombitáját, mig el nem lankadának az ő tüdei, és akkor elmene a’ gyerkőcze, a’ nép pedig maradt az utczán, és bámészkodék másnap, és meg másnap, mig el nem utazék a’ hatalmas, és ekkor nézett utána fájdalmak fájdalmával, és kivánkozék utána, mint a’ szarvas a’ hives patakhoz, és szerette volna őt ölelni szerelmével, mint Jákób szolga korában a’ szép Rachelt, és ekkor fájdalmában eloszlék a’ nép a’ város minden részeire, és én is haza mentem, és gondolám magamban: „Milly sok bámulni szerető lakója van Pest városának.“ – De hagyjuk ezen hangot. – Azt hiszszük báró Rothschild urnak ezen örökös bámészkodás kissé mégis csak alkalmatlan lehetett. – Mondják hogy a’ báró ittlétének egyik tárgya a’ balparti vasut volt volna; egyébiránt számosb közintézeteket ’s nevezetességeket látogata meg, ’s mindenütt olly bőkezünek ’s a’ közintézetek iránt olly nagylelkünek mutatkozott, mint ez már róla közönségesen tudva van. – – Nehogy pártszellem bizonyos oldalról nemzeti szinházunk igazgatóját vádolja azzal, hogy ő oka Schodelné itt nem maradásának, ezennel tudtára adhatjuk a’ tisztelt közönségnek, az emlitett énekesné maradási feltételeit, mint azokat – mellőzve az erre egyedül felhatalmazott igazgatót – a’ szinházi országos választmánynak benyujtá. Az igen is mérséklett feltételek ezek: szerződés öt esztendőre 5000 p.frt fizetés, 400 p.frt ruhapénz és 600 p.frtra biztositott jutalomjáték évenkinti díjjal, ’s évenkint két hónapi szabadsággal, fizetése betegeskedés esetében is egészen és mindig járjon. – Hogy ezen feltételek elfogadhatlanok, mondanunk sem kell, mert hagyván a’ roppant fizetést, de ha második harmadik évben hangját vesztené az énekesné – mi könnyen történhetik – ingyen fizesse őt olly szerfelett az ország? ’S illy folyamodással járulni országos választmányhoz! – – Minap emlitők a’ pesti „Josephinum“ nevű árvaház kápolnájának felszentelését; ez alkalommal Pest városa tanácsa az ünnepélyre Pest megyét ’s Buda városát is meghivá, mint szomszéd hatóságokat; a’ két utóbbinak küldöttjei az ünnephez illő magyar diszruhában jelentek meg, a’ pestiek csak mindennapi öltözetben. – – Pest mulató helyei, miknek, kivált a’ pormenteseknek, annyira szükében vagyunk, egy szép jövendőt és sok élvet igérővel szaporodnak. Neszwarba ur az ugynevezett pesti városi szigetet több évre haszonbérbe vevé, ’s azt czélszerű intézkedések által park-idomuvá alakitván, mint közmulatóhelyet nyitandja meg. Könnyebb látogathatás végett a’ Buda és Pest között járó gőzösök ezen szigetet állomáspontul veendik; de hogy a’ közönségnek annyi panaszra oka ne legyen, jól tenné a’ gőzhajózás igazgatósága, ha kapitányai viselete felett ellenőrködnék. Igy mult csütörtökön este az Ó-Budáról lejövő gőzös, a’ megállapittatott ’s kihirdetett rend daczára is, egyenesen Pestre ment, ’s a’ bombatéren Budán meg nem állott, bár az ott kiszállni kivánók sürgeték; de a’ kapitány, mintha valami korzári szeszély ragadná, tovább repült, ’s az unszolásokra csak üres kifogásokkal méltóztatott felelni. – E’ napokban egy életunt különös helyet választa az öngyilkolásra; t. i. az emberekkel rakott Buda gőzösről rohant a’ Dunába, ’s min sokan méltán kételkedni ’s mindnyájan csudálkozni fognak, még elevenen fogatott ki. – Mult héten, a’ népnek Buda gőzöshözi tolongása által, egy fiu Pesten a’ Dunába löketék; egy ott álló fiatal ember utána ugrék, ’s a’ vizbe halandót kimenté. A’ derék férfi lakatos legény, ’s mint halljuk, szép tettének felsőbb helyről szabott rendes jutalmát is nagylelküleg visszautasitá. Tisztelet a’ nép fia nemes szivének.
