Nyilt levélre nyilt levél.
Nyilt levélre nyilt levél.
T. szerkesztő ur! Azt olvastam valahol – ugy vélem, Széchenyi iratai közt – hogy a’ társas életben bajaink nagy része praesumtio- és subsumtioból, szóval félreértésből veszi eredetét. Ki ne tapasztalta volna önpéldáján e’ mondat igazságát? A’ félreértések mindennapiak; csak az szerencse, hogy rajtok ’s igy a’ velök járó bajokon is, a’ félreértők utbaigazitása által segiteni lehet. Ha lehet: akkor kötelességünk azt megtenni, mert ezzel a’ társas életet, mellynek a’ nélkül is elég bajai vannak, egy épen szükségtelen bajtól kiméljük meg. A’ Pesti Hirlap 357. számában olvasott nyilt levélből meglepetve látom, hogy a’ zsidó-emancipatioról minap közlött czikkemben egy tudós főrabbi által én is félreértettem. Én az emlitett czikket mint emancipatio barátja irtam, ’s kifejtett véleményem szerint a’ zsidóságnak mind annál, mit neki ekkorig az emancipatio leghőbb pártolói ajánlottak, még többet adatni ’s a’ legvégső közfalat is, melly őt tőlünk lealázólg elkülönzi, a’ zsidó és keresztény közti házasság javaslott felszabaditása által lerontatni kivántam. És ime midőn attól lehet vala tartanom, hogy e’ miatt talán majd a’ zsidók tulzó barátjának fogok kikiáltatni, most e’ helyett azt kell hallanom, hogy mind az, mit a’ zsidóemancipatioról elmondék, csak csipős gúny, csak ironia. Nehogy e’ vastag félreértetésem az ügynek ártani találjon: meg fogja engedni ön, hogy magamat a’ félreértők irányában szabad legyen e’ helyen egy pár szóval kimagyaráznom. Magyarázatom lehető rövid lesz ’s csupán azt mondom el kézzelfoghatólag: mit akartam emlitett czikkemben mondani. Nem egyebet, mint ezt, hogy: „a’ zsidók polgárositása nagy és szép feladat, kiküzdése minden esetre becsületére váland a’ magyar névnek; azért az emancipatiot én is szivből ohajtom, de ugy, hogy rajta semmi homályos folt fön ne hagyassék, – a’ régi lealacsonyitásnak, nyomásnak a’ zsidó néven legkisebb nyoma ne maradjon; mit is csak ugy fogunk elérhetni, ha az emancipatioval együtt a’ zsidók és keresztények összeházasodását is megengedjük; e’ nélkül az emancipatio tökéletlen adomány, a’ zsidóság pedig tovább is egy lealázott emberfaj lesz.“ – Ez, ugy hiszem, elég világos; a’ ki érteni akarja, értheti; ’s róla, nem helyeslőleg is legfőlebb csak annyit fog mondhatni: Pium desiderium! de nem azt, hogy ki a’ zsidó-emancipatioról igy gondolkodik, az a’ zsidóság iránt ellenséges indulattal viseltetik. Már ez félreértésnek sok! ’s bizonyosan több is annál.
Azonban meg tudom magamnak e’ vastag félreértést is magyarázni. Forrása nemes, u. m. a’ magát sértettnek vélt becsületérzet. Értekezésemben t. i. a’ zsidóságot erkölcsi tekintetben alább helyeztem a’ kereszténységnél. E’ véleményemet Őn tulzottnak és a’ különböző vallásfelekezetek erkölcsisége közt huzandó egyenvonal által megczáfolhatónak, – a’ nyilt levelet irt főrabbi ur pedig, mind addig, mig statisticai adatokat nem hozok, rágalomnak nyilvánitja. Szabad legyen ezekre is felelnem önnek azzal, hogy az egyenvonalt annak idejében megtettem; a’ főrabbi urnak pedig, minden kérdésbe vonható adatok helyett, egy még eddig meg nem czáfolt ténynyel, mi is az, hogy: minden erkölcsi nyomás erkölcsi elaljasodást (demoralisatiot) szokott szülni, ’s minél nagyobb a’ nyomás, annál nagyobb az elerkölcstelenülés. Példa reá a’ zsarnokság alatt nyögött és nyögő népek története, világ kezdetétől maiglan, a’ földgömb mind az öt részében. És e’ historiai igazság psychologiai igazság is egyszersmind. A’ nyomás visszahatást eszközöl; a’ nyomott a’ nyomó alól szabadulni törekszik, és ha erővel nem győzhet, fortélyhoz, ravaszsághoz, csaláshoz (az erkölcstelenség ez első szülőihez) kénytelen nyulni, hogy magát a’ nyomóval egyensúlyba hozhassa. Most tehát ezen kérdések állanak előttünk: szenved e a’ zsidóság erkölcsi nyomást? igen is. Szenved e többet, mint a’ többi nép? igen is. Mellyiknek kell e’ szerint erkölcstelenebbnek lenni, annak e, a’ ki kevésbbé, vagy a’ ki inkább nyomatik? Én erre a’ feleletet a’ logica szabálya szerint vontam ki magamnak. Más feleletet csak ugy fogunk okszerüleg adhatni, ha előbb az általam felhozott historiai ’s psychologiai axioma le lesz rontva, vagy az megmutatva, hogy ezen általános igazság alól az egy zsidó nép maga kivétel, és hogy rajta az erkölcsi nyomás természetes hatását gyakorolni nem birta. Ha ezt valaki meg fogja mutatni, annak senki inkább nem fog örvendeni, mint én; mert miután azt emancipatioróli értekezésemben nyiltan vallom, hogy a’ zsidók elnyomói és igy általam állitott elerkölcstelenedésök okai is magunk vagyunk; ha nyomásunknak elerkölcstelenedés eredménye nem lőn: akkor a’ zsidóság ellen elkövetett bününk 50 percenttel alább fog szállani és belőle rám is mint a’ nyomó osztály egyik tagjára annál kevesebb fog esni. Aradon, junius 5-kén 1844.
Fábián Gábor.
