CLVII. Orsz. ülés egyedül a’ m. főRRnél, jun. 8.
CLVII. Orsz. ülés egyedül a’ m. főRRnél, jun. 8.
Tárgy: üzenete a’ Kknak az országos választmányok összealakitása, ’s foglalkozása ezentúli módjának törvénynyeli elrendezése iránt a’ m. főRRhez. – Ugyan ebben törvényjavaslat.
E’ törvényjavaslat főbb pontjai következők:
1. §. Az országos választmányokhoz a’ főRRi táblától kiküldendő rendes, és helyettes tagok is, – kiknek száma az országos választmányi tagok összes számának legfölebb egy harmadát teheti, – titkos szavazattal választassanak.
2. §. Az országos választmányok rendes, ugy helyettes elnökei is törvény által fognak mindenkor kijeleltetni.
3. §. Tollvivőiket azonban magok az országos választmányi tagok önkebelükből titkos szavazattal fogják megválasztani.
4. §. A’ rendes, vagy helyettes elnök gátoltatása esetében, az elnökhelyettesitést szinte titkos szavazattal önmaguk az országos választmányi tagok fogják teljesitni.
Ha alválasztmányok kiküldése szükséges, az ottani elnökre nézve hasonlón fog történni intézkedés.
Az ülések mindenkor nyilvánosak legyenek (9. §.) ’stb.
A tíz §-ból álló törvényjavaslat fölolvastatása után, e’ tárgy fölött egy gróf a’ baloldalon illy szellemben nyilatkozott: nem akar ugyan szóló minden, az országgyülés gépezetét illető kérdést az orsz.gyülés elrendezésére halasztani; azonban mint egyéb, ugy a’ jelen kérdés megvitatásánál is azt tekinti, és vizsgálja, mi összeköttetésben van e’ tárgy más tárgyakkal; és itt kijelenti, mikép a’ t. RR. ezen törvényjavaslatát nem látja helyesnek, nem czélszerűnek; mert ez egy oldalu intézkedés. – Szóló ugyan az országos választmányoknak, ha azok országgyülésen kivül munkálkodnak, nem igen nagy barátja: azonban még is, minekutána csakugyan olly sok jelen körülmények közt a’ teendő, hogy azoknál némi előmunkálatokra van szükség: ám szóló az országos választmányok kiküldetését nem ellenzi; de azt tartja, mikép az illy országos választmányok kiküldetési modora mindig azon typust tartozik magán viselni, melly typus az illető kiküldő táblát bélyegezi. E’ typusnak pedig mind addig hiven meg kell őriztetnie, mig a’ tábla gyökeres elrendezéséről szó nem leend. Igy már a’ titkos szavazássali választás a’ főRRi táblának nem typusa; itt az elnöknek van kiküldési joga, e’ jogot megcsonkitni nem lehet. – De van is a’ t. RR. javaslatában valami ollyan egyoldalú intézkedés, melly az országos választmányok munkálkodása üdvös eredményét veszélyeztetné, és ez azon intézkedés, miszerint az illy kiküldendő országos választmányokhoz a’ főRRi táblának csak egy harmad részben legyen hozzá járulni joga; ez által szóló véleménye szerint a’ két tábla közti arány van fölbolygatva, ’s a’ mennyiben ez intézkedés jövőre a’ két tábla közti arányra nézve alapul szolgálandna, kétségen kivül veszedelmes lehetne a’ főtáblára, vagy csupa önkényen alapulónak mondja szóló gróf ez intézkedést, alkotmányos országban pedig illy önkényesen határozni nem lehet.
Hogy pedig az országos választmányok munkálkodásai a’ nemzet várakozásának nem igen felelnek meg, ennek okát szóló gróf nem a’ kiküldési modorban, de azon körülményben keresi, miszerint az illy országos választmányok későn, ’s akkor tesznek jelentést, – mert előbb nem is tehetnek, – mikor a’ keleti vérű magyarban azon tárgy iránt már meghűlt a’ lelkesedés.
Alázatos inditványa tehát oda járul, mikép e’ tárgy, minekutána az sok más olly kérdésekkel van egybeköttetésben, mellyek eldöntése nélkül ez egynek magának elintézése üdvös eredményeket nem szülne, tanácskozás alá egyátalán ne vétessék; – egyszersmind jelentessék ki a’ t. RRnek, mikép a’ főtábla e’ tekintetben a’ fenálló gyakorlathoz továbbra is ragaszkodik.
Azon m. urak a’ baloldalon, kik ez inditványt pártolák, a’ két tábla közti arányra nézve elmondák, hogy ha a’ t. RR. azon intézkedése, mi szerint azt javasolják, hogy a’ kiküldendő országos választmányok tagjaihoz a’ főRRi tábla maga részéről csak egy harmadrészt válaszszon, – ha ez intézkedés, – mondák, csak az országos választmányokra értetnék, még ugy megnyugodnának abban; de minekutána tudják, hogy Magyarországon minden historiai basison alapul, ezen általános intézkedésből idővel a’ főtáblára nézve azon káros magyarázat következthetnék, miszerint a’ főtábla ugy áll a’ t. RR. táblájához, mint 1:2. Továbbá hogy az elnökválasztás titkos szavazással történjék, ezt a’ t. KK. kivánhatják, de ez mindegyik tábla oeconomiájához tartozván, abba a’ másik tábla nem avatkozhatik. A’ főRRi táblán nádor ő fenségének levén eddig azon joga, miszerint a’ kiküldendő országos választmányok elnökét is kinevezhesse, ebben a’ főtábla mindenkor megnyugodott. Midőn ezen m. urak nádor ő fensége kinevezési bölcs tapintatára folyton hivatkoznának, nádor ő fensége figyelmezteté azokat, mikép az ő bölcs tapintatárai hivatkozás helyett szorosan a’ tárgyhoz szóljanak.
Az országos választmányok ülései nyilvánosságára nézve pedig némellyek azt jegyzék meg, mikép azon nyilvánosság az olly előmunkálatoknál annyiban veszedelmes, mennyiben ott a’ legnagyobb csendre, és komoly tanácskozásra, ’s a’ vélemények minden tartózkodás nélküli nyilvánitására van szükség, ott pedig, hol a’ hallgatóság zajong, mind ez olly rendben nem történhetik. – Mások pedig oda magyarázták, mikép e’ nyilvánosság nem olly igen lényeges dolog, hogy azt az országgyülés elrendezéséből kiemelve minden mások fölött tárgyalni kelljen.
Mind ezeknek ellenében a’ jobb oldalon ülő m. urak, szám szerint öten, több érdekes megjegyzéseket tőnek. Hogy mi fontosságot tulajdonitnak – mond egy ifju báró azok közül – a’ főRR. az országos válsztmányoknak, mutatja azon fölhivás, mellyben a’ főRR. a’ t. RRket arra kérik, hogy mind annyiszor, a’ mennyiszer szükségesnek látandják, előleges munkálatokbani részvétre őket is fölszólitsák; azt mutatja a’ financialis választmány, azt a’ legközelebb tegnap kiküldött választmány, melly, – mint megirtuk volt, – a’ kerületek elrendezése iránt fog némi előmunkálatokat tenni. – Hogy az országos választmányoknak rendeztetniök kell, tagadhatatlan, és hogy ez elrendezés a’ t. RR. javaslata által, a’ mostani ingadozó gyakorlatnál czélszerűbben történhetik, az is bizonyos.
Egyébiránt hogy az országos választmányok az orsz.gyülés egyik, másik táblája typusát viselni tartoznak, ez szóló báró véleménye szerint nem áll; mert a’ választmány minden typus nélkül, sem egyik, sem másik tábla szellemében nem munkálkodik, – legalább munkálkodnia nem kellene, nem szabadna, – hanem előkészületeket tesz csupán csak azért, hogy az országgyülés annál könnyebben, gyorsabban, ’s alaposabban tanácskozhassék és határozhasson.
És ha már ez az országos választmány föladata, aztán ha illy föladat mellett egyik kérdésnél azt látja az országgyülés szükségesnek, hogy a’ t. RRtől, másiknál, hogy a’ főRRtől legyenek a’ tagok nagyobb számmal választandók: ez által még a’ két tábla közti arány megzavarva nincs és nem lehet; mert az országgyülés az illy választmányokhoz nem vélemény-szinezetre, nem pártra tekint, hanem csak azon tagokat küldi ki, kiket azon tárgy előkészitésére legalkalmatosabbaknak tart. – Ezek szerint a’ két tábla közti arány megzavarva nincs, a’ főtábla az alsó ellenében azon tul is az marad, mi addig volt.
Azonban ha a’ főRR. az országos válsztmányok elrendezését szükségesnek látják, – pedig ezt nagyobb részint elismerik, – ezt az által, hogy e’ kérdés az országgyülés elrendezésére tartozik, nem hátráltathatják; mert ha a’ t. RR. javaslata nem tetszik, adjanak a’ főRR. jobbat, czélszerübbet; de rendelkezniök minden esetre kell.
Egy főispán gróf a’ jobb oldalon az országos választmányok ingadozó helyzetéből vevén okoskodását, magyarázá azok elrendezése szükségét. Mert valljon, – mond szóló gróf, – ha az illy országos választmányoknál a’ többség önkebeléból tollvivőt választana, vagy nyilvánosságot határozna az ülésekre, nem jönne e az elnök azon bizonytalan helyzetbe – perplexitas – mikép nem tudná elhatározni, a’ régi gyakorlathoz tartsa e magát, vagy az uj határozathoz.
Mire ugyan nádor ő fensége megjegyzé, mikép alkotmányos életben meg kell tartani a’ régi törvényt mind addig, mig ellenkező uj törvény által el nem töröltetik. Az emlitett esetben az elnök perplexitasba nem jöhet, mert a’ választmány törvény ellen nem határozhat, minthogy igy törvényhozási jogokba vágna.
Egy más gróf a’ jobb oldalon először is kijelentvén, mikép ő okokkal küzd a’ jobb oldal száma ellen; mert – fájdalom! – az ő körülöttei székek üresek, az ő elvbarátai jobb szeretnek szerte mulatni, mint az orsz.gyülési teremben küzdeni. Azután szóló gróf az inditvány taglalásába bocsátkozott, megmutogatván, mennyire elcsépelt okoskodás az, minden legparányibb reformkérdést az országgyülés elrendezésére halasztani akarni!
Az országos választmányok elrendezése igen is szükséges – mond szóló gróf – mert ha ez nem történik, bizony az eljárás is csak olly hosszadalmas és kevés eredményű, ’s igy a’ nemzet várakozásának kevesbé megfelelő leend, mint ekkorig. Ki nem tudja, mikép az illy választmányoknál, mint legközelebb most is, alválasztmányok szoktak kiküldetni? és az itteni elnökök, mint a’ financialis választmány egyik alelnöke, egy egész hónapig elhalasztá az üléseket! hát lehet igy mielőbb üdvös eredményhez jutni?! – Az országos választmányok elrendezése – mond szóló gróf – annyival könnyebben meg is eshetik, minthogy jelenleg már nyilvánosság is van azokban, mint például a’ financialis választmány üléseibe szabad bementel van.
Erre az emlitett financialis választmány elnöke azon megjegyzést tevé, mikép azon választmány üléseibe nem mindenki, hanem csak az országgyülés tagjai, a’ követek és magnások mehetnek be; és ez még nem nyilvánosság. Végül szóló gróf megjegyzé, mikép a’ méltányosság megkivánja, hogy a’ t. RR. javaslata pontonkint tárgyaltassék, és ne utasittassék vissza azon elavult oknál fogva, miszerint az az orsz.gyülés elrendezésére tartozik.
Nádor ő fensége itt azon észrevételt tevé, hogy minekutána gr. Sz– inditványa azon általános szellemben tétetett, „miszerint a’ t. RR. jelen törvényjavaslata az országgyülés elrendezésére halasztassék“ – azt részenkint tárgyalni nem lehet.
Az inditványozó gróf azonban fölhiva érezvén magát, azon magyarázatot adá, mikép ő a’ t. RR. jelen javaslatát orsz.gyülés elrendezésére halasztandónak nem véli ugyan, de azt mondja, hogy az sok olly más kérdésekkel van egybeköttetésben, mellyek eldöntése nélkül e’ tárgy elintézése magában üdvös eredményre nem vezetne; e’ szerint közel jár ahhoz, mit ő fensége mondott.
Még egy báró a’ jobb oldalon következő szellemben nyilatkozott: mi az inditványozó gróf azon véleményét illeti, miszerint a’ választmányokat a’ tábla kifolyásainak mondá, erre szóló báró azt feleli: mikép ő az orsz. választmányokat ugy szeretné alakittatni, hogy azok sem egyik, sem másik táblának, de az ország közvéleményének kifolyásai legyenek; és ez a’ t. RR. szándoka is. – Elmondá tovább szóló báró, mikép örült azon, hogy az inditványozó gróf inditványát nem azon nézetből teszi, mintha a’ t. RR. javaslata tárgyalását az országgyülés elrendezésétől akarná föltételezni; és feszült figyelemmel várta az okokat, mellyeket netalán az inditványozó gróf fölhozand a’ t. KK. javaslata nem tárgyaltathatása mellett; azonban kénytelen megvallani, mikép egy okot sem hallott fölhozatni, mit annyival inkább sajnál, mert lehetnek ugyan okok, mellyeket másokkal közleni egyszer vagy máskor nem akarunk; de hogy azokat az ember magától 410és maga körében is eltitkolja, mint itt az inditványozó grófon történt, – ezt szóló báró mégis csak különösnek találja. Hogy pedig törvényt szokás által megváltoztatni nem lehet, ezt azok, kik az országos választmányi munkálatok mellett külön véleményt adtak, jól tudták; azonban az is tudva van, mikép ezen külön vélemények nagyobb részint a’ megyéknél és a’ t. RRnél majd mindenkor örömmel fogadtattak, ’s az már a’ kérdés: törvényes szokás e az országos választmányok munkálatában külön véleményt is terjeszteni elő, vagy sem?
Minekutána az inditványozó gróf még egyszer előadta indokait, és a’ jobb oldalon ülő mélt. urak mint előbb, ugy most sem látták azokat kifejtve, végre a’ nagyobb szám győzött, ’s gróf Sz. inditványa csakugyan elfogadtatott.
Az ülés d. u. 12 1/2 órakor oszlott el.
