225. Kerületi ülés jul. 9-én;
225. Kerületi ülés jul. 9-én;
elnökök, naplóvivő: kik tegnap; jegyző: Szentkirályi Móricz; tárgy: városreform.
Olvastaték a’ város-reform iránti harmadik főRR-i válasz.
A’ 89. §-ig, melly a’ polgárképességről szól, a’ RR. szerkezete felkiáltással lett meghagyva. E’ pont felett azonban hosszas és élénk viták keletkeztek.
A’ tanácskozásokat egy jeles ifju követ kezdé meg. Alkalmat vőn e’ lényeges pontnál törvényhozási viszonyainkról szólani általánosan. Nincs ország, melly csak fuvallatát érzi is a’ szabadságnak, nincs képviselők’ gyülése, hol annyi erő tékozoltatnék, hol olly nagy erőfeszitésnek olly kevés szülöttei legyenek, mint hazánkban. Előadá szónok a’ viták’ az alkudozások’ sok stádiumait ’s tömérdek veszteségét az időnek, mi alatt jövendőknek lehete irányt megirni. Ezután a’ két tábla’ viszonyait festé szónok; az alsó házét, melly a’ városokért eddig is elveket áldozott, ’s a’ felsőét, melly lényeges elvben mitsem közelit. ’S különösen a’ polgárképesség’ kérdésében, két rendszert állita fel a’ RR. táblája, ’s a’ főRR. mindkettőtől igen távol állanak; sőt abban sem egyezének meg, hogy az elhunyt öreg, ki élte napjáig becsületes lakosa volt a’ városnak, sirfájára az egyszerü „polgár” nevet irhassa. ’S pedig az elv, miben a’ RR. engednek, reájok nézve, veszve van, mig a’ főrendi elvekre nézve, van feltámadás. – Fejtegeté szónok a’ felsőház’ állását, kormányhozi viszonyait, ’s azon ferde irányt, hogy a képviselők’ háza nullificáltassék. Szólott a’ provisoriummal fenyegetésről azt, a’ mennyiben alkotmányellenes, kárhoztatván; nem rettegvén a’ mennyiben több jogot ad. A’ rendezési munkálatból 6 – 10,000 példány adatott el, ’s a’ kiváltságlevelekben is minden polgár választó: de a’ provisoriumok’ alkotmányellenes kiadása is elég anyaga fogna lenni uj izgatásoknak. Végre kijelenti szónok, mikép’ az uj főrendi válaszban nem talál egyetlen megnyugtató pontot; ’s ezekből egészre nézve, olly hangon, minő illik a’ tábla’ méltóságához, kivánja megiratni a’ főRR-nek: hogy e’ tábla többé semmiben sem engedhet.
Következő szónok azon tétellel, mintha az oppositio volna az egyedüli hazafiság, – találván szemközt magát, mutogatá, hogy a’ társaság több tényezőkből is áll, mikor mind nem lehet ignorálni. Illyen a’ főrendi tábla. Az oppositio mitsem képes kivinni egyedül. Mi sem haladhatunk máskép’ – monda továbbá – mint egyéb nemzetek; alkotmányunkra is szükség tekintettel lenni; ’s nem lehet a’ monarchiát köztársaság intézményekkel venni körül ’stb. – Most 2300 választó polgár van, ’s a’ főRRi javaslat szerint legalább 60,000 leend, mi első lépésnek elég. Hasonló 481okoskodások valának, miknél fogva szóló követ közeledésre hivá föl a’ RRet.
Ez okoskodások számos czáfolatra nyujtának alkalmat.
Azon tételt: jó, mivel az oppositio mondja, egy alföldi megye’ követe ugy magyarázá Sz. követének: hogy az oppositio azért mondja, mivel jól. Egy másik alföldi megye’ régibb követe pedig mindenekelőtt figyelmezteté a’ szónokot, mikép’ e’ táblán nem oppositio, de a’ többség határoz; ’s e’ szempontból azon állitást, hogy az oppositio mitsem képes kivívni, egy dunai megye’ mult orsz.gyülési követe a’ képviselő testület’ erőtlen állása gúnyolásaul tekinté; ugy hívén, hogyha e’ testületben bármi parányi szikrája létezik az erőnek, e’ gúnyszóra föl kell ébrednie, ’s állása’ gyöngeségét egyesüléssel állhatatossággal pótolnia. – Az ellenzék’ tagjai most nincsenek ez állhatatosság’ hijával; nem küzdenek ők, mondának, személyes érdekért, nem mint más országokban ministeri helyekért; – küzdenek csupán elvekért, egy szebb jövő’ reményében, ’s mind e’ mellett olly gyakran félreértetnek, sőt gyanusittatnak. – ’S ebben egy nagy megye’ követe épen nem ütközék meg. Sokan tanúskodnak már – ugymond – ellenünk, kik hajdan sorainkban küzdöttek, ’s ellenünk forditák a’ fegyvert, mit iskoláinkban tanulának forgatni, – sokan, kikről hittük, hogy – mint super hanc petram – állhatatosak maradnak. Schweizcban, folytatá továbbá, midőn a’ híres Haller hitét változtatá, mindenkinek azt tartá orra alá: lám Haller is megtért; szónok, kinek már ősz fürtei vannak, jót áll érette, hogy őt ugyan senki’ orra alá nem fogják tartani.
Mi azon mondást illeti, miszerint mi sem haladhatunk máskép’, mint egyéb nemzetek: egy megyei követ nem képzelé Sz. követét olly kétségbeesettnek hazánk’ jövendőjéről, hogy azt állitani merje.
Hogy alkotmányunkra is szükség tekintettel lenni: senki sem tagadá; de – mondá egy dunai megye’ idősb követe – nincs e javaslatunknak historiai alapja? avvagy Verbőczy’ civium universitas-a jelentés nélküli szó? ’S egy alföldi követ felolvasá Beszterczebányának 1250-ben, ugyszinte Körmöcznek 1328-ban, ’s az utóbbinak az országos RR.’ nevében költ kiváltságleveleiket, mikben a’ polgárok’ egyetemének szabad választásjog van adva. Lehet e Béla és Károly királyokat, ’s a’ többi fejedelmeket, kik hasonló tartalmu kiváltságokat osztának, vádolni azon okból, hogy köztársasági intézményekkel vevék körül a’ monarchiát? – Higgye el Sz– követe – szólt folytatólag ismét az előbbi dunai követ – sohasem eredett a’ néptől a’ monarchiák’ veszedelme; mig ellenkezőleg a’ kiváltságos osztály, a’ történetek’ tanusága szerint, nem egyszer zsákmányolá ki azokat önérdekében. Francziaországra elég hivatkozni. A’ status annál betegebb, minél kevesebb tagja bir jogokkal egészen azon pontig, hol az utósó polgár’ jogával kihúnyik végszikrája is a’ szabadságnak.
Deválváltatott azon különben nagy szó is, miszerint a’ főRR-i qualificatio 60 ezer emberre terjesztené ki a’ polgári jogot. Egy mult hongyülésről is ismeretes alföldi követ, kimutatá: hogy ez statisticai képtelenség, ’s felvéve, hogy a’ 600,000 városi lakosoknak fele nem férfi, egy harmada nem teljes korú ’stb. felényinél is alább szállitá. De ha feltesszük is Sz. követe számitása’ helyes volt, szeretném tudni az önkény’ okát, kérdi egy másik tiszai követ: miért ne legyen több 60, vagy 100 ezernél? E’ kérdésre, – ugymond – bajosan tudna Sz. követe’ felelni, ha csak azon képtelenséggel ne, mi a’ főrendi izenetben foglaltatik: hogy a’ polgárképességre bizonyos kellékek’ megállapitása szükséges, mikben elég biztositék van. Mik ezen kellékek, mi ezen biztositék? Nem egyebek bizonyos justemilieu-i doctrinairi tanok’ idétlen kifolyásánál, – státusférfiak’ találmányai, kik magokról mondani szeretnék XIV. Lajossal: L’ état, c’ est nous. Szónok ugy hiszi, lehet sőt kell erősiteni a kormányokat; de más részről ok nélkül fosztani meg jogoktól csak egyetlen polgárát is a’ státusnak, politicai bűn, jogtalanság. Ellenkező esetben – monda hozzáadólag egy nagy megye’ követe – nem foghatni meg, miért kivánjuk szaporitani, előmozditani a’ népesedést a’ statusban, csupán azért e, hogy növekedjék e’ jogtalanok, a’ protestariusok’ száma, kiknek teremtésében, egy városi követ szerint, a’ magas census’ pártolói olly buzgalommal járnak el.
Ez oknál fogva a’ szónokok’ többsége annál kevésbé kívánt közeledni a’ főRR-hez, mivel mondának, a’ közeledés’ sora épen ezeken van. A’ főRR. közelitése ugyanis főleg csak illusorikus vólt, mennyiben csak azt fogadák el, miben a’ rendek nézeteihez hajlottak. Pedig megjegyzé egy dunai megye’ idősb követe, meggondolhatná a’ felsőház, mi szomorú gyümölcsöket termett már nem egyszer hosszas vonakodása, meggondolhatná az 1836-ki hongyülés után a’ szólásszabadsági kérelem’ visszautasitása miatt bekövetkezett szomorú időket, ’s azon horvátországi zavarokat, mikre nézve sok részben okolható a’ magyar nyelv iránti törvényjavaslat’ elfogadásában tapasztalt késedelem, ’s a’ túrmezei panasz felterjesztésének folytonos akadályozása; úgy szintén azt sem kell gondolni, hogy olly emberekkel van dolga, kiktől 1836-ban a’ szabad földet meglehete tagadni. Polgári keblekben ébresztetének vágyak, miket kielégitetlenül hagyni nem lehet; fájdalmas az unokáknak nem birni atyáik’ szabadságát.
Végre mellőzvén egyedül személyes szóváltásokat, kérdés támadott az iránt is: mikép’ szerkesztessék az ujabb izenet a’ főRRhez. Két követ ultimatumképen kivánta kimondani, hogy a’ képviselő testület, mellynek kezeit másként is utasitások kötik, engedni többé nem fog; egyik ugy vélekedvén, hogy illy éles ellenzési esetekben a’ képviselői tábla bir túlnyomósággal, mellynek csak része a’ felsőház: másik a’ fejedelmi biráskodásra hivatkozván. Az utóbbi különösen, főleg ha valamelly jó kedélyű tanácsos’ kezébe jut a’ fölirás, lehetőnek mondá, hogy ott fen azt fogják mondani: „mit, hiszen ez igen kevés, mi ti kértek?” ’s talán – ugymond – még több adatik, mint mennyit magunk kivánnánk.
Mind e’ nyilatkozatok ellenében a’ kerületi jegyző sajnálkozván, hogy a’ tanácskozások e’ rendkivüli fontosságú ügy felett már az ingerültség’ ’s recriminatiók’ terére jutának; ohajtá még egyszer terjedelmesben és pontonként kifejteni az okokat, mik miatt a’ RR. most sem járulhatnak a’ főRRi javaslatokhoz, ’s előadhatni a’ nézeteket, mik a’ tárgyalás alatti ügynek ez állásbani fölterjesztését szükségessé teszik.
Illy értelemben szerkesztendő üzenet lőn határozat.
Midőn azonban ez kimondatnék, szavazás történt a’ polgárképességre.
Az előbbi szerkezetet most is pártolák: Sopron, Trencsin, Vas, Nógrád, Zala, Komárom, Bács, Győr, Veszprém, Zólyom, Pest, Tolna, Abauj, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Torna, Ugocsa, Ung, Bihar, Csongrád, Békes, Csanád, Arad, Torontál.: 27.
Változást kivántak: Pozsony, Nyitra, Liptó, Somogy, Hont, Baranya, Fejér, Esztergom, Mosony, Árva, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szepes, Marmaros, Temes, Krassó: 21.
A’ szerkezet megmaradt.
