INDIGENATUS.
INDIGENATUS.
Olly nemzet, mint a’ miénk, melly nálánál polgárisultabb népek’ közepette foglalt magának lakhelyet, ’s melly szokásai’ vastag redőzetének a’ kor’ igényeihez képesti fölfejtésével csak nem rég’ foglalkodik, kell, hogy rokonuljon mi hamarább olly elemmel, mellyben a’ civilisatio’ magvai rejlenek. E’ rokonulás pedig alig észrevehető, ’s ugy tetszik, mintha a’ népekben bizonyos természeti ösztönszerűség működnék, melly szerint egyrészről anyagi jólétök’ előmozditásának, ’s kényelmesitésének tekintetéből, másrészről pedig szellemi tekintélyök’ emelésének vágyából keletkeznének mindazon társulati rokonszenvek, mellyek intézményeik’ kölcsönös átültetését ’s illetőleg használatbavételét kivántatják. Igy például egy nép, melly magát állományi alakulásától fogba baromtenyészet- ’s földmivelésből tartotta fen, látván népszomszédainak vagyonosb állapotát, ’s a’ pénzbőség’ mindazon eredményeit, mellyekből a’ státus’ minden osztályaira kényelmek lehetnek: korábban vagy későbben már ébredezni kezd ’s igyekszik megizlelni ’s honositani a’ polgári jólét’ egyéb intézményeit is, mellyek a’ pénzkeresetmód’ ’s vagyonosodás’ ezer nemei fölött rendelkeznek. ’S megnyittatnak a’ kereskedés’ csatornái; vámviszonyok rendeztetnek; törvényes módosittatnak vagy ujak hozatnak; ’s végre polgári kedvezmények tétetnek, mellyekben necsak a’ földmivelők, de a’ kézműzet’ és kereskedés’ iparüzői is egyaránt részesittessenek. De már e’ lépés’ folytatásához szakemberek ’s tárgyismerő egyének kivántatnak, kiket ellenkező életviszonyai miatt belföld még nem szült, ’s kiket külföldről bizonyos polgári kedvezmények’ varázsa csalhat át, melly iparüzletöknek ’s közvetve kenyeröknek biztositékul szolgáljon. és itt előáll a’ hazafiusitás’ polgári szüksége, ’s hasznai az állományra nézve világosak.
És ismét lehet ’s van is olly nemzet, melly részint politicai szerkezeténél, részint jelleménél vagy földje, ’s vidékeinek bájvarázsánál fogva idegenben keblesitési ’s ottlakhatási vágyai költ, olly idegenben, ki – hogy elevenitsem kisé példám’ színezetét – milliókat kezel ’s valódi financzkirály. ’S bizonyos föltételek az illyetén hazafiusitás’ erőgyarapitó hasznait a’ státusra nézve kellőleg biztosítják.
De én e’ biztositékot annyira szükségesnek tartom, hogy nélküle inkább chinai falat emelnék alkotmányunk körül, mintsem kivülről olly elemek vétessenek át annak sánczai közé, mellyek idegenségök’ tulhatalmaskodása által kóranyaggá fajulván, a’ nemzet’ testével együtt lassankint ennek szellemét is megöljék.
A’ kézműipar’ ’s kereskedés’ előmozditására nézve egészen más tekintet és szabály alá kell jőnie a’ honfiusitásnak*; ’s minthogy ezek nélkül alig remélheti nemzet a’ polgárisultság’ igényeihez képesti folytonos emelkedést ’s haladását, nem csak czélszerü, de mulhatlanul szükséges is, hogy polgári kedvezmények ajánltassanak a’ külföld’ azon gyárosainak, kik honunkban iparüzletök’ egész kiséretében megtelepülni ohajtanak. És az illy honositandók nem kerülhetnek passiv föltételek alá; ’s nem is szólok illyetén föltételekről, de szólok azokról, mellyeket olly egyének’ honisitása körül kivánok megállapittatni, kik honunknak nem kereskedelmi, de politicai éghajlata alá vágyakoznak.
Némellyek ezt incolatusnak nevezik; de mivel több rendbeli megyei utasitásoknál fogva, a’ honunkba gyárépitkezés végett bejövendő idegeneknek szabad föld, ’s bizonyos személyi kiváltságok is ajánltatnának: e’ polg. tehermentes állás a’ honfiusitás’ nemei közé méltán tartozik.
Tágas értelemben a’ honositás’ eszméje már az első király’ idejében ismeretes volt, mennyiben t. i. a’ prologialis vendégszeretet uralkodási tanörökségül iraték meg. A’ magyarnak e’ vendégszeretetét történeteink’ majd minden lapjai bizonyitják, mellyek közül elég csak azon memoirokat megolvasnunk, mik Robert Károly’ udvaráról, kisérete- ’s hivatalnokairól szólanak. Ez olasz sympathiák közt fogamzottak meg mindazon részint eredeti hangzásukban meghagyott, részint már magyarositott nevezetek nagy részben, mellyek azóta nemzetiségünk’ elemében felolvadtak.
De a’ későbbi törvényhozás már ovatosabb volt, ’s az 1550. 77-ik t.-czikkben egyenesen ’s különösen kivánt rendelkezni azon módról, melly a’ külföldiek’ honositásában jövendőre zsinórmértékül szolgáljon. Azon felirásra ugyanis, melly szerint I. Ferdinánd, az akkori fejedelmet arra kérték az ország’ rendei, hogy külföldiek ezentul az országgyülés’ beleegyezése ’s helyeslése nélkül ne honosittassanak, a’ fenebbi törvényczikk már megszabja az eljárás’ mindazon módjait, mellyek e’ tárgy’ kezelése körül maig is fenállanak. Ovatossága’ nagyobb bizonyitványaul továbbá az orsz.gyülésen kivüli időre olly törvényes szabályt állitott fel, miszerint akkor a’ fejedelem az ország’ főhivatalnokai’ tanácsüléséből rendelkezzék. Ugyanezen ’s az 1687. 26-dik t.czikknek a’ hazafiusitás’ tettlegesitése körüli föltétel ’s szabályai, mellyek a’ lefizetendő pénzöszvegről szólanak, sokkal ismertebbek, semhogy azokról most különösebben emlékeznünk kellene, csupán azon ohajtatokra szoritkozunk tehát, mellyek e’ nem minden politicai jelentés nélküli tárgy’ érdemében őszinte szivünkből fakadtak.
Számos czikkelyek vannak törvénykönyvünkben, mellyek az illy honfiusitottakról nem máskép’, mint „in numerum regni hung. incolarum recepti” szavakkal emlékeznek, 582miknek jelentésén alig lehetne eligazodnunk, hahogy nem hinnők, mikép’ azon nevek, milyenekkel például az 1681. 81-dik czikkelyben is találkozunk, az akkori kornak sokkal inkább érdemelheték tiszteletét, semhogy az ott használt „incolatus” indigenatusi jellemét, ’s értelmét tagadni akarnók. De mivel a’ magyar honfiság’ szerepelésével többnyire csak külföldön csillogtak az indigena herczegek, grófok, és bárók: ritkán akadunk példára, melly szerint az illy „incolatus” szóval megadott nemesités’ gyakorlata tanusittatott volna.
Egyébiránt alig van nehezebb feladat, mint különösen törvénykönyvünk’ obscuritásai között régi törvényeket, mellyeknek nagy részéből hiányzik a’ diplomaticai correctség, helyesen értelmezni.
Igy például az 1550. 73-dik t.czikkben világosan ki van fejezve Malatesta Friedrik’ nemesitése, midőn ugyan ott „in numerum nobilium receptus” mondatik, különösen ki levén emelve nemességet igénylő képességei közül, a’ magyar nyelv’ tudása ’s a’ honi szokások’ tökéletes ismerete. A’ szavak’ és kifejezések’ ezen, értelemben majd lényegesen elágazó változatossága mellett is hinnünk kell, hogy őseink „az incolák” és „idigenák” közt sem jogi, sem politicai különbséget nem tőnek; de miután a’ honositás után eredő polgári jogoknak is lehetne fokozatuk, ohajtottam volna, bár őseink e’ részben bizonyos lépcsőzetet állapitottak volna meg, mellynek mértéke nem más leendene, mit minősége azon érdemeknek, miknélfogva a’ benszülött nemesedését, ’s a’ külföldi honfiusitását remélheté.
Minek következtében nem csak hogy czélirányosnak, de sőt szükségesnek is tartanók, hogy a’ külföldről áthonositottak közül legalább a’ bárók-, grófok- és herczegeknek ne adatnék meg különbség nélkül azon qualificatio, miszerint azonnal országgyülési szavazattal is felruháztassanak.
De nincs is szükség reá, minek megadása gyakran több volna, mint mennyit magok a’ honositandók kérni szoktak. A’ külföldi mágnás ugyanis folyamodványában magyar nemességért esedezik, ’s ezt teszi azért, hogy magyarhoni jószágot szerezhessen, ’s azt fenálló törvényeink’ értelmében, mint magyar nemes, örökösen birtokolhassa is; ellenkező esetben, ha csak azért esedeznék magát honfiusittatni, hogy mint szavazatos mágnás, a’ felsőtábla’ valamellyik oldala’ politicai erejét nevelje: ugy valóban nem érdemli, hogy hiú folyamodványa iránt a’ törvényhozás csak pillanatnyi figyelemmel is viseltessék.
Ugyanazért, ha valamely külföldi mágnás honfiusittatni méltónak találtatik, ne legyen az több azon pillanatban, mint csupán magyar nemes, kinek, mielőtt felsőtáblai szavazattal ruháztatnék fel, honfiui kötelessége leend élni ’s mozogni elsőben mindazon viszonyok közepett, mellyek a’ magyar nemesség ’s annak jogai körül léteznek. Ismerkedjék meg, mint számos törvényink követelik illy esetben, honunk’ politicai közigazgatásával ’s fenálló szokásaival, mellyeknek ismerete nélkül nincs gyökér, minélfogva az uj honfi’ élete hazánk’ alkotmányához ’s közérdekéhez köttetnék.
Ha azonban az illy külföldi mágnás, de már jelenleg egyszerü magyar nemes, a’ polgárélet’ pályáján magának érdemeket gyüjteni buzgólkodott, mellyek „hazafi” nevét „igaz, magyar” czimgyöngyökkel koszoruzák körül: ugy és csak ezen esetben, miután az országgyülés’ érdemméltató birószéke minden harmadik, ’s lehet, hogy minden évben is nyitva álland, megajánlhatná a’ törvényhozás azon szavazatot ’s ülést is, mellyek őt születésczimi igényeinél fogva, de magyar hazában gyüjtött érdemeinek következtében, a’ felsőtábla’ bajnokaihoz csatolandják.
’S illy értelemben ohajtanám én a’ külföld’ mágnásait már a’ jelen törvényhozás általis honfiusittatni. És ez értelemhez el annyira ragaszkodó vagyok, hogy inkább senki, mint ellenkező értelemben honosittassék valaki. Különben is az eddigi gyakorlati élet’ bizonyitványai szerint, vajmi könnyen felszámitható azon üdv és haszon, mik – kevés kivétellel – a’ honositásból hazánkra áradtak. Megérett bennünk valahára a’ neheztelés, mellyel a’ naponta sürüdő absentiák ellen valóban méltán kikelénk; és ime a’ ’s minden szigor nélkül honfiusitással tért nyitunk inkább e’ nemzeti baj további elhatalmazására, a’ helyett, hogy a’ annak gyökerét még legapróbb szálaiban is tépni, irtani sietnénk. A’ külföldről beplántált illynemü mágnások közül vajmi kevésnek jutand eszébe, mikép’ születési földjökön kivül, mihez őket családi vérszálak ’s az emlékek’ ezer nemei kötik, van még egy hon is, melly gyermekeivé fogadta, ’s melly e’ pillanattól fogva tőlök szinte részvétet, meleg szerelmet ’s áldozatot kiván, Hont változtatni lehet, de midőn e’ honban uj anya’ karjai alá szállunk, nem elég ehhez rokonszenvünket szinlelni; de tennünk, áldoznunk illik és kötelesség, mi nélkül mostohák igen, de édes gyermekek lenni nem fogunk.
De még mindezek előtt kiváló figyelmet szeretnék fordittatni hazám’ kevés gyárosaira, iparüzőire ’s különösen kereskedőire, kik miveltségöknél fogva a’ tisztesbek’ sorában állván, e’ honbai telepedésök óta, érdekeiket a’ nemzet’ érdekeinek gyökerei közé fonva, a’ haza’ javának munkálásban már tettleges és húzamosb részt vettek. Ismerek illy kereskedőket és iparüzőket, kik gyermekeiket ’s unokáikat nemzetileg ’s a’ hon’ valódi érdekének irányában nevelvén, bennök a’ nemzet hű és munkás fiai ölelte már, ’s mégsem emelkedhetének a’ polgári állás’ azon kiváltságos lépcsőjére, hová különféle ’s érdemül bizony legkevesbé sem szolgálhat magyar-sógorsági viszonynál fogva, csak első kérelemre is számos külföldi juttatott már – ’s többnyire dijmentesen. Olvassuk csak a’ megyék’ asztalait most leginkább elözönlő honositási kérelmeket: kevés kivétellel alig látunk más okot felhozatni érdemül azokban, mint hogy például X. ur magyar kisasszonyt vesz nőül, e’ kapocscsal előkelő magyar aristocratavérhez csatoltaték, ’s igy az anya’ nyelve után bizonyosan magyar nevelésü – habár félvér – honfiacskákat várhat és remélhet a’ haza. De a’ nemzet nem lehet bőkezü akkor idegenek iránt, midőn benszülöttek ’s érdemteljes, bár szegény családok esdenek szülői karáért. Ezek méltányoltassanak ’s emeltessenek tehát, mielőtt a’ hon anyai csókját idegen ’s gyakran jéghideg ajkakra lehetné.
Szem előtt ohajtanám tartani továbbá azon föltételeket is, mellyeket atyáink – bár nem egész kiterjedésben és elég szigorral – az illy idegenek’ honositásában elvül kitüzének. Alig emlékezünk ugyanis olly kérelmezőre, ki dijjal kivánná honosittatását. Majd minden folyamodvány’ végén olvasható: „de dijmentesen,” holott a’ különben is megapadt kincstárnak e’ dijak is szép jövedelmül szolgálhatnának; ’s alig van ok, miszerint azoktól e’ tarka érdemekkel föllépő idegen egyének fölmentethetnének. E’ részben örömmel hallám ’s olvasám már több megyék’ utasitását, miszerint dij nélkül senki ne honosittassék többé, ’s remélem és hiszem, mikép’ e’ föltét „conditio sine qua non” leszen. Másodszor ohajtanám, hogy egyetlen egy is, ki magyarul jól nem beszél ’s nevét azonnal nem magyarositja, ne honosittassék; ’s harmadszor végre, hogy az absentismus’ kórveszélyei ez által se növekedjenek, minden honositott állandóul ’s folytonosan Magyarországban laki tartózzék; megjegyezvén, mikép’ mindezek mellett ne csak a’ folyamodványokban közönségesen pengetni ’s felhozatni szokott honunkhoz sympathia, vagy egyéb magyar családi kötelékek, de honunk’ ’s nemzetiségünk’ irányában véghezvitt olly tények rovassanak fel érdeműl, mellyek egy egészséges uj honkebel’ tiszta szándokáról világosan kezeskedhessenek. Ezek volnának ohajtásaim; a’ honositás’ tettlegesitése körül pedig a’ föltétek, mellyek nélkül – én legalább – az indigenatusból üdvet a’ hazára nem remélek.
Beöthy Zsigmond.
