KÖZÉPPONTI VASÚT.
KÖZÉPPONTI VASÚT.
Gróf Dessewffy Emil, gróf Széchenyi Istvánhoz irt II-ik nyilt levelében hivatkozva a’ RR. azon felirására, mellyben ő felsége megkéretik: „hogy mind addig, mig az ország’ RRei az 1836. 25. t. cz. változtatásával a’ vasútakról általános törvényt még ez országgyülésből föl nem terjesztetnek, ’s mig az nem szentesittetik, semmiféle, különösen pedig a’ bruck-győri vonalra, melly a’ törvényben kijelentve nincs, engedélyt adni ne méltóztassék,” azon kérdést veti fel: „valljon czélirányos e most általános minden vasúti engedély ’s különösen a’ bruck-győri vonal ellen felirni?” mellyre azzal felel, hogy: nézetei szerint nincs ok, az országnak a’ vállalatoknak egy bizonyos neme ellen mintegy ellenszenvet nyilatkoztatni. –
Miután a’ RRek’ ezen felirási javaslata immár a’ m. főrendek által – ’s pedig minden vitatkozás nélkül – egyhangulag elfogadtatott, ’s igy orsz.gyülési határozattá vált, legyen szabad e’ fontos tárgy iránt részünkről is előadni nézeteinket, mellyek szerint a’ dolgok’ jelen állásában, midőn a’ bécs-gloggniczi társaság’ igazgatósága nyilván kijelenti szándékát, hogy Bruck-tól Győrre vasútat épiteni kiván, ’s e’ végett jul. 30-ra rendkivüli közgyülést hirdetett; midőn hasonló hirek’ ’s hirdetmények’ következtében a’ középponti vasút’ részvényei tetemesen leebb szállnak; ’s midőn attól tarthatni, hogy az egész vállalat, mellyre eddig csak csekély befizetések történtek, alakulásában meggátoltatik: a’ törvényhozás, hacsak az annyi akadályok között végre alakult középponti vasúttársaságot újra veszélyeztetni nem akará, nem is tehetett mást, ’s nem kevesebbet, mint legalább addig is, mig e’ társaságot törvény által biztosíthatja, kinyilatkoztatni azon szándékát, hogy azt minden olly intézkedésektől biztositani kivánja, mellyek által léte veszélyeztetnék.
A’ gróf ellenkező nézeteinek pártolására következő okokat sorol elő: hogy az iránt, státusköltségen kamatbiztositás mellett, vagy tisztán egyesületek által kivánja e az ország épiteni vasútait, eddig még semmi sem határoztatott, ’s hogy a’ dolgok’ ezen állásában, a’ rendek által elfogadott módon felirni nem tenne mást, mint kinyilatkoztatni, hogy az ország azon vidéket, melly a’ bruck-győri vonalban nyerne közlekedési eszközt, jövőre sem akarja e’ kedvezésben részesíteni; hogy a’ Győrtől Bruckig vezethető vonal nem párhuzamos a’ duna-balparti vonallal; hogy az ország’ jövendő érdeke kivánja, hogy minél több közlekedési eszköze lehessen; hogy magán vállalkozóknak azon szabadságot, miszerint önpénzök’ koczkáztatásával ’s kamatbiztositás nélkül vasútat épithessenek, mihelyt a’ státusköltségeni épités’ elve el nem fogadtatik, nem lehet megnem engedni; hogy végre illy kinyilatkoztatás által minden szükség nélkül a’ közlekedési monopolium’ alapja tétetnék le. –
Mindenek előtt szükségesnek tartjuk kijelenteni, miként mi is rendes esetekben legczélszerűbbnek tartjuk, ha az ország’ közlekedésére szolgáló főbb vonalok országos költségeken épittetnek, ’s miként nem mondunk le azon reményről, hogy jövendőben ’s talán közeljövendőjében hazánknak a’ vaspályák’ épitése nálunk is e’ módon történendik; ha azonban hazánk’ jelen körülményeit tekintve kérdeztetik véleményünk, bátran kimondjuk azon meggyőződésünket: hogy a’ létező viszonyok alatt a’ státus’ költségein építést legfelebb olly vonaloknál javalhatnók, mellyek státustekinteteknél fogva elkerülhetlenül szükségesek, ’s mellyekre egyes vállalkozó társaságot nem találhatunk. Olly országban, mellynek birtokos osztálya minden adótól ment, mellyben financialis rendszernek még előkészületei sem léteznek, mellyben végre a’ közigazgatás’ azon okok, mellyek a’ közköltségekeni építést javasolják, nem állnak olly általánosan, mint p. o. Belgium- vagy Francziaországban. ’S ámbár mi is elvileg legczélirányosabbnak tartjuk, ha vasútak’ épitése státusköltségen történhetik, ’s részünkről el fogunk mindent követni, mi által ez épitési mód hazánkban lehetségessé válik; a’ dolgok’ jelen állásában az épités’ ezen módját Magyarországban a’ lehető legköltségesebbnek tartjuk, ’s azért azt csak azon esetekben gondoljuk ajánlhatónak, mellyekben az épités egyes társaságok által nem eszközöltetheitk. Miután pedig kétséget nem szenved, hogy gr. D. igen helyes megjegyzése szerint a’ közérdek azt kivánja, hogy az ország ezen irányban szabad mozoghatását mindenesetre megtartsa- miután a’ nemzet fő közlekedési eszközeit egyes társaságoknak, ugy hogy magának a’ visszaválthatás’ szabadságát ’s a’ tariffárai befolyást fel nem tartaná, át nem engedheti, egyes társaságok pedig illy feltételek mellett csak azon esetben forditják tőkéiket illy vállalatokra, ha azoknak bizonyos kamat biztosittatott, – magából értetik: hogy az ország közlekedési eszközeinek felépitését csak kamatbiztositás mellett bizhatja kedvező feltételek alatt egyes vállalkozó társaságokra. Hogy tehát mi, jelen helyzetünkben azon állapotban, mellyben hazánkat 1844-ben látjuk, a’ vaspályáknak felépitését egyes tárasaságok által, de kamatbiztositás ’s ennek következtében az ország visszaválthatási ’s a’ tariffárai főfelügyelési jogának fentartása mellett hiszszük legczélszerűbben eszközölhetőnek.
Ezen állitásunknak két szükséges következése tünik fel minden gondolkozó előtt:
Az első: hogy miután vasutaink’ fölépitését magán társaságok által kivánjuk eszközöltetni, gondoskodnunk kell olly törvényes intézkedésekről, mellyek mellett illyes társaságok’ keletkezése lehetővé váljék; – a’ második: hogy miután meggyőzpdésünk szerint egyes társaságok a’ vaspályák’ fölépitését az országra nézve kedvező föltételek alatt: azaz föltartván annak mind visszaváltási jogát, mind a’ tariffa’ meghatározásárai befolyását, csak ugy vállalhatják fel, ha azoknak kamatbiztositás igértetik, gondoskodnunk kell olly intézkedésekről, mellyek mellett az egyes társaságokkal kötött szerződések az országra nézve a’ lehetőségig kedvezők legyenek, az az: mellyek mellett a’ lehetőségig legolcsóbb tariffa állapitatván meg, az ország kamatbiztositás’ fejében évenkint a’ lehetőség legkevesebbet fizessen. Az, ki av vasutak’ kérdését figyelmére méltatá, át fogja látni, hogy mind e’ két tekintetnél fogva parallel vaspályavonaloknak megengedése a’ státus’ érdekével valósággal ellentétben áll.
Mert kérdem: ki kecsegtetné magát, most, miután az 1836-ki részvényláz megszünt, azon reménynyel, hogy társaságot találand, melly 10–15 millióra menő tőkéket ruház olly vállalatba, mellynek eredményei még valószinűséggel sem számittathatnak fel? – ki kecsegtetné magát illyessel, főkép’ hazánkban, hol 1836-tól óta beszélgetünk vasutakról, hol 1839-ben Pest-Bécs között két társaság ajánlkozott az épitésre, ’s 1844-ben az egész vonalon de egy kapavágás sem történt. Nagyszerű vállalatok honunkban nem lelkesedés’ hanem számolás’ következtében keletkeznek – a’ kelméknek ’s személyeknek mennyisége, melly bizonyos vonalon hihetőkép’ hordatni fog, ez az, mi vaspálya-vállalatoknál a’ remélhető haszon’ alapját teszi; – mihelyt parallel vonal létesül, e’ számolás lehetetlenné válik; – ’s miután a’ páris–versailli párhuzamok is csak 2 1/2et kamatoznak, én olly társaságot, melly a’ nélkül, hogy parellelák ellen biztosittatnék, vaspálya’ fölépitését magára vállalná, a’ szép ábrándok közé számitok, azon regényes személyek közé, hová azon hollandi tartozik, kiről faluhelyen Magyarországban olly szivesen beszélnek, ’s ki tőkéit két, legfelebb 3-adfél pcentre kész adni magyaroknak, mihelyt azt kegyesen elvállalni méltóztatnak. Hogy azonban a’ nálunk létező társaságok sokkal jobb számolók, hogy jelesen a’ bécsgloggniczi vaspályatársaság, érdekeit sokkal jobban feltudja fogni, azt bizonyitja ugyanezen társaság 1843. jan. 23-án tartott közgyülésének jegyzőkönyve, mellynek 5-ik lapján láthatjuk, hogy e’ társaság a’ győr-bécsi vasut’ fölépitésével fölhagyott mindaddig, mig egy Pestről Bécsbe vezető párhuzamnak csak lehetősége is marad fel (so lange die Möglichkeit des Baues einer Parallelbahn zwischen Wien und Pest nicht ganz beseitig ist.)
Mondhatja erre valaki, hogy ez okoskodás csak azon esetben áll, ha a’ vállalkozó társaságoknak kamatbiztosság nem igértetik; miután ott, hol a’ felépitési tőkének kamatja biztosittatott, nem annyira a’ vállalatból remélhetőhaszon, mint épen a’ biztositott kamat az, mi a’ tőkék’ beruházását eszközli. Mi e’ részben egészen ellenkezőleg vélekedünk, ’s azt hisszük: hogy azon rendkivüli készség, mellyel tőkék vaspályavállalatokba ruháztatnak, azon szenvedély, mellyel kis ’s nagy tőkepénzesek egész vagyonukat illy vállalatba fektetni kivánják, épen azon bizonytalan nyereség’ lehetőségének következése, melly a’ vaspályákba fektetett tőkéktől várható; legalább nem hallám még, hgoy valamelly közállomány uj adósságot csinálván, katonai erő’ használására kénytelenittetett volna, csak hogy tőkéiket ajánló alattvalói visszatartóztathassa, mi még is mind Bécsben, mind más városokban vaspálya-részvények’ kibocsátásakor szükségessé vált; ’s maga az, hogy a’ status is felvett kölcsöneivel sokszor sorsjátékot köt öszve, eléggé bizonyitja: milly hatalmas inger tőkék’ beruházására bizonytalan de lehetséges remény’ ingere. De ha megengedjük is az ellenvetés’ helyességét, ha megengedjük, hogy a’ vaspályák’ fölépitésére szükséges tőkék ép’ olly könnyen találhatnak, ha azoknak a’ biztositott kamaton kivül semmi lehető nyereség nem igértetik, hogy e’ szerint vasutak’ épitésérei társaság’ alakulására nem szükséges más, mint bizonyos kamat’ biztositása, mindezt – mondjuk – föltéve, de meg nem engedve, nem szól e ez esetben is a’ második fölállitott tekintet világosan minden párhuzamok ellen?
Mihelyt az ország kamatbiztositásra határozta magát, legfőbb érdekévé válik, hogy hasonlóan kedvező föltételek mellett e’ kamatbiztositás által a’ lehetőségig legcsekélyebb terhet vállalja magára. Már ha fölteszszük is, hogy a’ társaság biztositva látván kamatjait, párhuzamoknak lehetősége által keletkezésében nem akadályoztatik, nem bizonyos e minden esetre, hogy illy föltétel alatt tőkéjétől a’ biztositott kamaton felül több nyereséget nem remélhetvén, magosabb kamatbiztositást fog kivánni magának? – nem bizonyos e, hogy midőn egy kijelölt vonal párhuzam nélkül állva föl, beléfektetett tőkéjének kamatját behozza, ’s igy az ország által igért biztositás nominalis kedvezéssé válik, párhuzamnak fölépitése által a’ jövedelem szükségkép’ csökkenni fog, ’s az ország vagy az egész, vagy legalább a’ kamat’ nagy részét évenkint fizetni kénytelenittetik. Vegyük például a’ jelen esetet. A’ debreczen-bécsi vasuttársaság, ha párhuzam ellen biztosittatik, az egész vonalnak két pcent melletti biztositásával (a’ 4. és 5-ik pct értetvén) megelégszik; tekintve a’ szállitott tárgyak’ s’ személyek’ mennyiségét, melly a’ pest-bécsi vonalon már mostutazik, ’s a’ társaságot arra birá, hogy a’ vonal’ ezen részéről semmi kamatbiztositást nem követel; – tekintetbe véve azon közlekedési könnyüség által ébresztett nagyobb kereskedési mozgalmat, melly a’ debreczen-pesti vonalon, főkép’ ha annak szárnyvonalai elkészülnek, támadni fog, – valószinű: hogy e’ vaspálya egész kiterjedésében jövedelmező leend; bizonyos pedig, hogy az ország legroszabb esetben sem kénytelenittethetik többnek, mint az épitésre forditott tőke’ két pcentjének fizetésre; pedig kétségbe nem vonható, hogy a’ középponti vasuttársaság azon esetre, ha párhuzam ellen nem biztosittatik, hasonló feltételek’ elfogadáásra nem fog késznek nyilatkozni, sőt válalata’ valószinű jövedelmezése iránt biztos számolásokat nem tehetvén, ’s egész tőkéjének jövedelmezését csak a’ kamatbiztositástól várván, nemcsak a’ 4-ik ’s 5-ik, hanem tőkéje’ egész 5 pcentjének biztositását fog követelni, mi országunk’ pénzetlen állapotjában nem kis fontosságú tekintet. Egyáltalában ne veszitsük soha szemeink elől, hogy minden kamatbiztositás mellett épitett vaspálya egyes társaságok által, de mindig legalább annyiban, mennyire a’ kamatbiztositás terjed, a’ státus’ költségein épittetik, melly bizonyos tőke’ kamatjainak fizetését ezen esetben épen ugy vállalja magára, mintha a’ vasutak’ épitésére hasonló nagyságú adósságot csinált volna, mellyet ezen esetben is csak akkor ’s annyiban volna kénytelen más jövedelmekből pótolni, mennyiben a’ vasut’ jövedelmei erre elégségesek nem volnának; hogy tehát, valamint soha statusnak, melly tulajdon költségein vasutat épitett, nem jut eszébe ugyanazon vonalon párhuzamot engedni; valamint ezen esetben a’ gróf maga olly felirást, mellyben a’ párhuzamok’ kizárása kijelentetik, szükségesnek tartana: ugy mindez olly vaspályákra nézve is áll, hol az ország a’ kamatbiztositást magára vállalta, vagy legalább bizonyos feltételek’ elnyerése’ esetében magára vállalandja, ’s párhuzamok’ megengedése által csak önterheinek nagyságát nevelné. –
Jól tudjuk, vannak érdekek, mellyek minden pénzérdekeknél 538magasabban állnak, sőt mellyeket sértenünk még azon esetben sem volna szabad, ha tudnók, hogy jobb közlekedési eszközeink csak illy sértés által létesülhetnek; ’s ha az ország e’ felirásnak fölterjesztése, ha a’ parallellák iránt és jelesen a’ győr-brucki vasut iránt tanusitott ellenszenv által valakinek jól szerzett jogait sértette, ha lakosainak egy része ellen igazságtalanságot követett el: ez országgyülési határozat csakugyan valóságos köz calamitás volna; mert a’ szenny, mellyet törvényhozásunk illy esetben magára vont, nagyobb károkat szülne, mint mellyeket a’ bécs-debreczeni vasut’ minden hasznai helyrepótolhatnának. De ugyan mondhatja e ezt valaki komolyan? Ugyan kinek jogai sértettek e’ felirásban kimondott elvek által, ki panaszkodhatik, ha azok alkalmazásba vétetnek, ’s ha a’ győr-brucki vasut a’ törvényhozás által meg nem engedtetik?
Talán a’ bécs-gloggniczi társaságnak jogai sértettek meg? –
A’ bécs-gloggniczi vasuttársaság’ igazgatósága legujabb jelentésében kinyilatkoztatja, hogy Bécstől Bruckig épitkezni akar, ’s hogy ezen vonalnak Győrig folytatásával egyenesen fölhagyni, soha sem a’ társaságnak, sem az igazgatóságnak nem jutott eszébe; ’s a’ Hiradó ezen nyilatkozatát őszintének ’s szilárdnak fogadja el, ’s jegyzésbe veszi: „il en prend acte” mind a’ franczia mondja; – de valamint a’ Hiradó talán igen helyesen teszi, midőn igy cselekszik: ugy természetesnek fogja találni, ha miután ugyan ezen társaság a’ bécs-győri vasut’ épitéséről azon oknál fogva, hogy párhuzam ellen biztosítva nincs, világosan lemondott – mi 5-ik közgyülési jegyzőkönyve’ 5- és 6-ik lapján látható; – ha miután ennek következtében a’ bécs–győri vonalak épitésére adott engedély a’ kormány által 1842-ki dec. 17-kén kiadott határozat által visszavétetett, ’s a’ társaság a’ bécs-győri vasut’ nevezetével fölhagyni utasittatott: mások találkoznak, kik mindezeket szinte jegyzésbe vették, ’s kik azt hiszik, hogy illy előzmények után a’ bécs-gloggniczi vasutnak jogai megszüntek volna még azon esetben is, ha e’ társaság az 1836-ki törvény’ értelmében egy Bruck és Győr között épitendő vasutra jogokat követelhetett volna magának; mi személyes meggyőződésünk szerint csak azon esetben volna állitható, ha a’ társaság Bécs és Buda között, nem pedig csak Bruck és Győr között ajánlkozott volna épitésre, – miután az 1836-ki törvény csak az egész vonalról, ’s nem annak egyes részeiről szól, ’s kétségen kivül a’ törvényhozásnak soha szándékában nem volt, hogy a’ bécs-pesti vonalnak legkönnyebb ’s legjövedelmezőbb részét egy társaságnak átadva, annak nehezebb ’s a’ Duna’ concurrentiája által kevesebbet jövedelmező részének fölépitését ugy szólván lehetetlenné tegye.
A’ bécs-gloggniczi társaság, melly vonala’ magyar részének épitésére nyert engedélyéről lemondott, melly még nevét is megváltoztatá, ’s melly végre most nem a’ Pest-Bécs közötti, a’ törvényben foglalt, hanem csak a’ Bruck-Győr közötti vonal’ épitésére ajánlkozik, mellyről törvényünk nem szól, ezek szerint jogkövetelésekkel nem léphet fel; ’s irányában bár mit határozzon a’ jelen törvényhozás, jogsértést követni nem fog.
De szinte ugy nem követtetik jogsértés azon megyék’ irányában sem, mellyek a’ bruck-győri vonalban nyernek közlekedési eszközt; mert legyen szabad kérdenünk: ugyan mik azon eszközt; mert legyen szabad kérdenünk: ugyan mik azon okok, mellyeknél fogva a’ gróf a’ gloggniczi társaság’ vasutjának Győrig folytatása iránta szándékát szilárdnak ’s őszintének hiszi? az e, hogy e’ társaság két év előtt kijelenté, hogy mig párhuzam ellen biztositva nem leend, épiteni nem fog, ’s hogy most az, minek már lehetősége a’ társaságot munkálatai’ folytatásától visszatartóztatá, csak ugyan bekövetkezett? vagy talán az, hogy az ország’ némelly helyein felállitott fatelepeit eladni rendelteti? – vagy hogy nevét bécs-győriből bécs-gloggniczira változtatá? – mi részünkről illy előzmények után e’ társaságnak kijelentett szándékát szilárdnak ’s őszintének nem tudjuk tartani, ’s habár épen nem roszaljuk a’ társaság’ elhatározását, midőn vonalának magyar részét többé jövedelmezőnek nem tartva, annak folytatásával fölhagyott; roszallandók, ha ez jegyzésbe nem vétetvén, e’ társaságnak ujabb igéretei’ következtében, a’ duna-balparti vasuttársaságtól elvonatnának azon kedvezések, mellyek annak fenállására szükségesek. Midőn a’ törvényhozás illy körülmények alatt a’ bruck-győri vasut ellen nyilatkozik, nem realis kedvezéstől, hanem csak olly álreményektől fosztja meg a’ megyéket, mellyek e’ vonalban közlekedési eszközt nyernének, mik valamint eddig sem teljesültek, ugy ezentul is legfölebb arra szolgálhatnak, hogy a’ duna-balparti vasutat keletkezésében akadályozhassák.
Felfogásunk szerint csak két lehetőség van, melly alatt a’ bécs-győri vasut létesülhet, – az első: ha e’ társaságnak szintolly kamatbiztositás nyujtatik, mint a’ duna-balpartinak; a’ második: ha a’ duna-balparti vasut nem létesül. De ugyan fog e a’ gróf e’ lehetőségek’ akármellyikének előidézésére valamit tenni? fog e arra működni, hogy hazánk pénzetlen állapotjában nemcsak a’ Duna’ bal, hanem annak jobbpartján is épittessenek kamatbiztositás mellett vaspályákat olly vidék’ fölsegélésére, melly Magyarország’ minden részei közül legjobb piaczczal ’s aránylag legtöbb közlekedési eszközökkel bir? – fogja e csak kivánni is, hogy néhány megyénk’ aránylag csekély haszna végett azon vállalat veszszen el, melly Magyarország’ kétharmadát jelen pangásából kiemelheti? Ne ámitsuk el magunkat; ha a’ bécs-gloggniczi társaság’ kijelentett szándéka csakugyan őszinte és szilárd, annak alapja nem lehet más azon reménynél, hogy a’ duna-balparti vasut létrejőni nem fog. – Egy tekintet az ország’ földabroszára vetve, meggyőzhet mindenkit, hogy mig a’ balparti vasut’ épen felsőbb részein tetemes épitési nehézségekkel küzd, addig a’ Duna’ jobb partján majd nem semmi terrenumnehézségek nem léteznek – hogy tehát a’ duna-jobbparti vasut’ épen ezen része aránylag kevesebb költségekbe kerül ’s igy kisebb tőkének kamatozását kivánván, a’ duna-balparti vasuttal haszonnal concurrálhat; ’s ha – mint mondám – a’ győr-brucki társaság’ szándéka csakugyan őszinte, csak ezen remény lehet az, mi benne e’ szándékot ébreszti – valamint ép’ ez az, mi minket, kik nem egyes társaságoknak, nem egyes megyéknek, hanem az egész nemzet’ érdekeit tartjuk szemünk előtt, arra bírhat, hogy e’ szándék’ kivitelét akadályozzuk.
Megvalljuk azonban, mi a’ bécs-gloggniczi társaságnak nyilatkozatát sem vesszük olly komolyan, ’s minden ujabb hirdetményeit, a’ Győr és Bruck közötti épités’ szándokának kinyilatkoztatását, nem vesszük másnak börze-játéknál, melly által a’ duna-balparti vasut’ részvényeinek’ lenyomása a’ bécs-gloggnicziaknak egy pár napra fölemelése mellyek e’ vaspályával nyertek volna közlekedési eszközöket, még azon szomorú örömtől sem fosztattak meg, hogy egész hazájoknak tetemes kárával kissé meggazdagodtak. Igy tekintve a’ dolgot, nézeteinknél fogva, mellyekkel a’ börzejáték iránt viseltetünk, ’s mellyek a’ gróf nézeteitől, ugy látszik, igen eltérnek, vele hasonló módon nem okoskodhatunk. A’ gróf azt állitja: „hogy magán vállalkozóknak azon szabadságot, miként önpénzök’ koczkáztatásával ’s kamatbiztositás nélkül vasutakat épithessenek, nem lehet megnem engedni.” Mi, kik jól tudjuk, hogy a’ börzejátékot egészen megszüntetni jelenkorunkban nem lehet, de kik egyszersmind azt hisszük, hogy a’ törvényhozás’ kötelességei közé tartozik, korlátozni századunknak ezen mételyét, ’s legalább nem tenni semmit, mi annak előmozditásához vezethetne, ugy vagyunk meggyőződve: hogy azon esetben is, ha a’ vasutak’ épitése nem az ország’ költségein, hanem egyes vállalatok által történik, a’ törv. hozásnak nem csak szabadságában áll, hanem kötelességei közé tartozik, megtagadni engedményét minden vállalatoktól, mellyek minden süker’ reménye nélkül csak oda irányoztatnak, hogy az egyes kis capitalista, ki nehezen szerzett tőkéjét valamelly vállalatba fekteté ’s fekteté főkép’ azon bizalomnál fogva, mellyet a’ törvényhozás által adott engedély benne gerjesztett, vagyonától megfosztassék, ’s azon pénzoligarchiának hatalma még nagyobbra nőjön, mellyet századunk már most is elég fájdalmasan érez. – Mi nem akarjuk, hogy hazánkban a’ börzejátéknak kapu nyittassék, mi nem akarjuk, hogy törvényhozásunk minden financialis aventüriernek, ki miután Párisban maroccói bitumennek áthozatala iránt tett speculátióiban ezereket megcsalt,’ hazánkban lehetetlen vasutakra akarna speculálni, segédkezeket nyujtson; ’s azért felfogunk lépni mindig ’s minden vállalat ellen, mellyben süker helyett csak a’ börzejáték’ lehető nyereségeire való számolásokat látunk, még akkor is, ha azzal vádoltatnánk, hogy a’ különböző érdekek’ harczát költjük föl szavaink által.
Igen, „minek költjük fel a’ különböző érdekek’ harczát” igy szól a’ gróf, ’s mi teljes kiterjedésben osztjuk e’ nézetét azon különbséggel, hogy fölfogásunk szerint az érdekek’ harcza az által nem fog kikerültetni, ha minden egyes polgártársunkat azzal biztatjuk, hogy önérdekei ki fognak elégittethetni; ha ott, hol érdek-különbség van, azt eltagadjuk; ha olly vonalakat, mellyek párhuzamosok, mellyek a’ vállalkozó társaságok által ’s általában mindenki által párhuzamosoknak tartatnak, nem-paralleleknek nyilatkoztatunk. – A’ különböző érdekek’ harczának elkerülése csak az által lehetséges, ha az érdekek’ különségét elismerve egyszersmind minél többször intjük polgártársainkat arra, hogy a’ polgári társaságban minden érdeket nem mindig kielégithetni, hogy azon ország föl nem állhat, hol senki önérdekeit a’ haza’ közjavának föláldozni nem akarja; ’s ez az mit czélul tüztünk ki magunknak.
Igen, mi a’ győr-brucki ’s a’ duna-balparti vasutat paralleleknek tartjuk, vagy ha e’ szó nem tetszik, mert valakit talán mathematicus párhuzamokra emlékeztethetne, tartjuk ollyanoknak, mellyek egymással concurrálnak; fölfogásunk szerint, ha a’ duna-balparti vasut kamatbiztositás mellett fölépül, a’ győri-brucki vaspálya kamatbiztositás nélkül létesülni nem fog; ha ellenben a’ bruck-győri vasut épittetik fel, a’ duna-balparti vasut kevesebbé jövedelmezővé válik, mert pest-bécsi vonala elveszti mind azon kelmék’ szállitását, mellyek a’ Dunán hozva Pestig, ha a’ győr-brucki vasut nem létezik, a’ dunabalparti vaspályán szállittattak volna, ’s ezen esetben valószinüleg Gönyőig fognak a’ Dunán vitetni, ’s innen a’ jobbparti pályán tovább szállitatni. – Igen, mi hisszük, hogy ha a’ dunabalparti vasut elmarad, ’s csak Győr köttetik össze Bruckkal, egy pár megyének haszna az ország’ két-harmadának legnagyobb kárával vásároltatott meg, hogy a’ tiszai gabona a’ bécsi piaczról kizáratva, a’ sopronyi termékek talán egypár krajczárral drágábbak leendenek; de hisszük és tudjuk azt is, hogy midőn egyes megyék’ mulékony érdekei az ország’ érdekeivel ellentétbe jőnek, az egyes érdekeknek hallgatni kell, tudjuk, hogy a’ balparti vonal’ fölépitése által azon megyék’ érdeke, mellyeknek a’ bruck-győri vonal közlekedési eszközül szolgálhatna, csak igen kis mértékben sértetik, mert e’ megyék’ helyzetének kedvezése bőven kipótolja azon közlekedési könyüséget, melly a’ tiszai vidéknek a’ debreczen-bécsi vaspálya által nyujtatik, ’s a’ sopronyi gabona mindig haszonnal fog concurrálhatni a’ bécsi piaczon a’ debreczenivel, melly mázsájától majd nem egy forint fuvarbért fizetend, mig, ha a’ balparti vonal’ épitése elhagyatnék, Magyarország’ kétharmada előbbi pangásba süllyedne vissza; – és sokkal több honszeretetet várunk
s követelünk e’ megyéktől, mellyek az ország’ határozata által magokat sértve gondolhatják, minthogy felőlök feltehetnők, hogy az érdekeiket háttérbe szoritó balparti vasut ellen forduljanak, ’s ekkép’ megmutassák, hogy ők, kik ’e honnak eddig csakugyan kedvencz gyermekei valának ’s kik mind azt, mit az ország eddig anyagi kifejlődésére tett, majd nem kizárólag élvezék, a’ nélkül hogy tiszai testvérmegyéik ez ellen szótemeltek volna: most midőn az ország’ két-harmadának jövője forog kérdésben, pillanatnyi hasznuknál ’s szükkeblü tartományi érdekeknél magosabb tekinteteket nem ismernek.
Még egy pár szót gr. D. azon állitására nézve: hogy a’ győr-brucki vasut’ háttérbe szoritása által a’ közlekedési monopoliumok’ alapján rakatik le. Vannak a’ politicában nagy szavak, ’s a’ gróf jóltevé, midőn magának czélul tűzte ki, hogy azokat való értelmökre devalválja; de vannak ollyanok is, mellyek bizonyos népszerűséggel birnak, vagy bizonyos ellenszenveket gerjesztenek, ’s a’ gróf nem jólteszi, ha illyenekkel él, legalább ha él a’ nélkül, hogy azoknak értelmezést adná, ’s illyen a’ „monopolium” szó is. Kétséget nem szenved, hogy minden monopolium, a’ mennyiben az szükség nélkül csak egyeseknek hasznára ’s a’ közérdekek’ elmellőzésével adatik, a’ lehető legkárosabb institutiók közé tartozik, ’s igy ki az illy értelembeni monopoliumok ellen nyilatkozik, csak általános meggyőződést mond ki; azonban kétséget nem szenved, hogy vannak esetek, hol egy bizonyos monopolium’ megengedése maga a’ közérdek által parancsoltatik, ’s illy esetekben kár a’ monopolium szónak emlegetése által értelmetlen ellenszenvet gerjeszteni. Szokása majd nem minden civilisált státusnak, hogy hasznos találmányokra a’ feltalálónak bizonyos időre monopoliumot biztosit; ugyan ez történik olly vállalatoknál, mellyeknek létrejötte bizonyos időre engedett monopolium’ biztositása nélkül nem valószinű és senki az illy értelemben vett monopolium ellen föllépni nem szokott. Más részről alig látunk közállományt, melly bizonyos tárgyakra nézve az adó’ pótlásul bizonyos jövedelmező monopoliumokat nem tartott volna fel magának, nálunk a’ só, más országokban a’ dohány vagy posta, vagy bérmimás, választatott illy monopolium’ tárgyaul, ’s itt is nem maga a’ monopolium, hanem legfeljebb az roszaltatik, hogy a’ tárgy, mellyre az kiterjesztetett, roszul választatott, ’s a’ ki például a’ só-monopolium ellen kikél, nem a’ státusnak monopolium’ engedésérei jogát tagadja, hanem csak azon tekintetből indul ki, hogy a’ különösen választott tárgy által az adó nem aránylagosan vettetett ki. Már ezeket előrebocsátva, ha megengedjük is, hogy a’ dunabalparti vasutnak párhuzamok elleni biztositása által közlekedési monopoliumot állapitottunk meg, ’s valóban több költői tehetség szükséges, mint mellyel birunk, monopoliumot látni ott, hol a’ kérdéses vasuttal a’ Duna, ’s minden létező ’s még létezhető országutak, concurrálnak; megengedvén ezt, valljon e’ monopolium nem tartozik e azok közé, mellyekről fönebb szóltunk? Nem lehet e feltennünk egy részről, hogy olly nagy tőkék’ beruháztatása, minők a’ dunabalparti vasut’ fölépitésére szükségesek, nem remélhető, ha e’ vonal párhuzamok ellen nem biztosittatik? nem kelle e elismernünk, hogy a’ dunabalparti vasutnak kamatbiztositást adván, e’ biztositásnak évenkénti költségei nevekedni fognak, mihelyt párhuzam által a’ vonal’ jövedelmei csonkittatnak; hogy tehát e’ vonalnak engedett monopolium, ha csakugyan annak mondatik, az ország’ kiadásait kevesitvén, valóságos jövedelem forrássá válik, ’s igy azokhoz, mellyek ellen nyilatkozni a’ közvélemény’ organumainak kötelességei közé tartozik, nem számitható.
Sorozzuk össze röviden a’ mondottakat: bármennyi ok szóljon is a’ mellett, hogy az ország vaspályáit közköltségeken épittesse: hazánk’ jelen állásában, hol minden, erre szükséges előkészületek hiányzanak, ezen épitési rendszert csak azon pályákra akarjuk szoritani, mellyekre nézve egy vállalkozó társaságokat kedvező föltételek alatt nem találhatni, minden egyéb vasutakra nézve a’ jelen pillanatban az épités egyes társaságokra bizandó, ’s a’ tariffárai befolyásáról le nem mondhat, kamatbiztositás mellett.
A’ kamatbiztositás’ szükséges következése, hogy valamint az ország’ közköltségein épitett vasutaknál senki párhuzamok’ megengedését czélszerűnek nem tarthatja, ugy a’ párhuzamoknak megengedése kamatbiztositás’ esetében is csak a’ lehető legfontosabb okoknál fogva engedtethetnék meg.
Mi a’ duna-balparti ’s a’ győr-brucki vasutakat párhuzamú vasutaknak tartjuk, ’s miután a’ bruck-győri vonal’ felépitése mellett olly okokat nem látunk, mellyek általános elveink’ megváltoztatására birhatnának; miután e’ vaspálya háttérbe szoritása által senkinek jogai nem sértetnek: annyival nagyobb örömmel üdvezeljük az országos RR. e’ tárgy iránt hozott határozatát, mennyivel inkább megvagyunk győződve, hogy csak ez az ut, mellyre törv.hozásunk most lépett, az, melly által hazánk, századunk’ e’ legnagyobb jótéteményében részesülhet: mert habár egész kiterjedésben osztjuk a’ gróf’ azon kivánatát, hogy Magyarországnak minél több vasutja legyen, a’ lehető legbiztosb ut, melly e’ czélhoz vezet, felfogásunk szerint az, ha e’ hazának legalább azon vasutakat szerezzük meg, mellyeknek létesithetésére majdnem bizonyos valószinűség létezik, ’s mellyeknek keletkezését nem akadályozhatja semmi inkább, mintha ábrándokat hajhászva, vasutakat képzelve az ország’ minden pontjától minden más pontjához, párhuzamok’ tervezését engedve, hazánkat a’ börzejáték’ csatatérévé teendjük.
E.
