FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
PARIS, aug. 27. 1844. Figyelmet érdemel az a’ vita, melly e’ napokban foly az angol és franczia sajtó között. Tanger’ ágyuzása megrenditette az egész nyugoti Európát, ’s föléleszté Anglia és Francziaország közt az egy időre hamvadozott féltékenységet, versenygési viszketeget, ’s a’ mi ezóta következik, ha kevesebb is elhatározott komolyságnál, több mindenesetre nemzetekhez nem illő napi érdekü tréfánál. Tanger ágyuztatik, figyelmet gerjeszt Parisban ’s a’ köz hir’ ajkairól sajtó veszi által a’ szót, ’s egész ovatio hirdettetik a’ franczia becsület kivánta elégtételnek. A’ diplomatia még mindig barátságosnak nyilatkozik mind’ két ország’ részéről; de apró hirek kezdenek szárnyalni, Cadix’ környékéről, hogy az angol csak szinből nemleges, mert Tanger’ ágyuit nem maroccói kezek igazgatják. A’ hir most uj fordulatot vesz, ’s egyenesen, mint bizonyos tény, kimondatik, hogy az angol mindennel segiti a’ védsereget; Jákób’ szava ,Ésau’ keze. Az angol lapok kezdik vetegetni, hogy milly erősek ők a’ tengeren, ’s emlékeznek a’ mögletben (Hintergrund) egy Abukirra, egy trafalgárra. A’ francziák erősek, mond egy angol lap, de nem erősebbek, mint mi, azaz: olly erősek, hogy megitélhetik, millyen erősek vagyunk mi. Továbbá: különbséget kell tenni a’ mai Francziaország közt, és a’ közt, mint a’ császárság’ idejében volt, mert most nem szállhat szembe az egész Európával, és tudhatják a’ Franczák, hogy Europa frigyesülve van ellenök; ’s a’ mostani kormány egész más, avagy igazán szólva, gyönge is hadviselésre.
Mit válaszol ezekre a’ franczia sajtó? Összeveti először is, mellyik angol lap és minő értelemben nyilatkozik a’ földközi tenger’ eseményeiről, és ugy találja, hogy a’ szabadelvű angol lapok nem kárhoztatják a’ franczia lépéseket, ’s több közülök ugy nyilatkozék, hogy Francziaország és Maroccó egymással verekedhetnek, abba kár volna avatkozni. – A’ angol erőt emlegető lapoknak pedig azt felelé különösen a’ natinal: Ezen lapok elfelejték megjegyezni, a’ mi lényeges, hogy a’ franczia gyönge hatalom megett van egy erős nép, hogy a’ hibája miatt elszigetelt állásu kormány megett van egy nemzet, mellynek leghatalmasabb frigyesei az eszmék, vagy az egész Europa, melly vele együttérez, vár, és remél.
A’ „La patrie”, történeti fonalat fog fel; ’s mintegy nyolczszáz év óta festi a’ két ország’ egymáshozi állását viszonyát, mellyből annyi jő ki, hogy a’ két országnak szakasztani kell egymás között. – De hát kilehet frigyes az angollal? Erre három kivántatik: vagy azon nemzet lehet frigyes az angollal, mellynek 1-ör kevés vagy semmi tengeri ereje; 2., 3-or, mellynek kevés vagy középszerü ipara és kereskedése, hogy nem igényelhet előkelő rangot, tulnyomó szerepet a’ szárazon. Francziaországon kivül a’ porosz, ausztria és az orosz volna számbaveendő. Győz vagy győzetik Anglia, mindenkép’ őt éri a’ veszteség; első esetben ott lesz, a’ hol mostan, hogy zsarnoka lesz a’ népnek és Irlandnak; második esetben meg lesz töve az aristocratia; és innen lehet megmagyarázni azt a’ hajlandóságot is, mellyel az angol lapok’ egyrésze a’ francziák iránt viseltetik. Angolország nem az emberiség’, hanem saját ügyében dolgozik mindig és mindenütt; mig egy helyen törli a’ rabszolgaságot, máshelyütt leggyalázatosabb kereskedést űz azzal; ’s illy adatok aztán, mellyekért kevés rokonszenvre találhat a’ mivelt világban, mig a’ franczia szellemnek a’ nagy világból barátság’ visszhangja felelget.
De akármit szinlé is eddig Anglia nemnemes politicáját, három van, a’ mi elárulá komoly szándékát t. i. parancs ment a’ keletindiai kormányszékhoz, hogy tartsák jó rendben a’ hajókat és tengeri katonaságot, ’s legyenek készen mindenre; Málta nyakra főre erősittetik, az erőség’ hidjai felvonatnak, a’ város estve korán bezáratik, és ágyulövésekre nyittatik föl reggelenként; továbbá Warner kapitány’ találmányát, melly szerint a’ legnagyobb hajót is egy percz alatt semmivé lehet tenni, többszöri vonatkozás után legujabban elfogadá a’ kormány, és megengedte, hogy belőle próbát tehessen. Mi általános mozgalmait illeti, látszik, hogy 1830–1840 között nem tett annyit, mint misem a’ chinai, sem az indiai táborozáskor, mert látja, miszerint most erősebb ellenséggel lesz ügye. Mi következik ebből? Az, hogy Anglia előrelátja a’ háborut, tehát akarja is. De kell e hadnak lenni? Igen is, mond a’ National, ha csak Francziaország fenekig nem akarja üriteni a’ keserű poharat, mellyet neki Anglia töltött.
’S eme’ feszült sajtói vélekedések közt érkezék az afrikai hir, hogy az öreg Bugeaud 7,500 emberével 20 ezer maroccói sereget tett teljesen semmivé, mig asz ifju Joinville a’ földközi tengeren diadalmaskodik.
Itt áll a’ sajtó mai napig, ’s többnyire igy kiáltanak fel: ime elvettük jutalmát az angol barátságnak, el-türelmünknek, hogy az angolnak mindent elnéztünk; mi nem avatkoztunk semmibe, nem abba, mikor a’ méreg’ el nem fogadásáért ágyuzta Chinát, és most, mikor mi egyet mozdulunk a’ földközi tengeren, már azt hirdeti, hogy telhetlenek vagyunk, hogy felbontani törekszünk az europai sulyegyent; ’s az a’ nemzet beszél igy, melly dicsekszik, hogy semmivé tette a’ spanyol tengerhadat, melly Portugaliára proconsulokat küld, melly Hollandiának minden tengeri birtokát elnyelni igyekszik, melly Cadixtól Chináig rombolt büntetlenül. Ők hirdetik a’ békét minden áron, szemünkre vetik, hogy országunk fürde legtöbb vérben, ’s arra nem gondolnak, mi proletariusaink között és Irlandban történik.
Erdélyi J.
Aug. 26-ól 28-ig Joinville herczegtől következő tudósitás érkezett: Aug. 15-én Mogadort ostromoltuk. összelődőzvén a’ várost és ágyutelepeit, a’ szigetnek és kikötőnek birtokába jutottunk. Hetvennyolcz ember, közöttük két tiszt, sebesedett avagy halt meg. E’ pillanatban a’ sziget’ örségének elrendezésével foglalkozom. Fanczia lapok szerint Mogadornál keményebb volt az ellenállás mint Tangernél, mi alkalmul szolgál az emlitett franczia lapoknak felkiáltani, miszerint a’ siker annyival inkább dicsőséges. A’ szigetnek elfoglalásával megakadályozható a’ városnak ujabb megerősitése, ’s ez nyitott kapu a’ marokkói birodalomba léphetni, ha ugyanis az eddig kapott leczkét a’ marokkóiak meg nem eléglik.
Az Ysly avagy Jsly folyamnál kivivott dicsőséges győzelem nagy örömhullámzást okozott egész Francziaországban. E’ hirnek hallatára Marseilleben fényesen kivilágitatott a’ város. Az ellenség ötször számosabb volt a’ francziáknál, ’s ennélfogva annál dicsőségesebb a’ győzelem.
Bulwer, az eddigi angol követ Madridban, Marokkóba ment, ha netalán szerencsésebb lenne a’ császár, irányában mind Hay volt. Mindenesetre a’ szárazon és vizen szenvedett kudarcz után hihetőleg könnyebben lehet most már marokkói császárral bánni.
Mogadorról következő leirást adnak a’ lapok. Ezen várost 1760-ab Mulay Mohammed sultán alapitotta. Ez a’ legközelebb eső tengerparti városa, ’s a’ legfontosabb kereskedelmi kikötője a’ birodalomnak, mellynek fővárosához, Marokkóhoz, 48 lieu (mintegy 20 mértföld) távolságra van. Lakosai’ száma mintegy 12, 14 ezer főből áll, ezek között ezer kétszáz izraelita, ’s alig tiz, tizenkét keresztyén van. A’ császár ezen városból mintegy egy millió frank jövedelmez huz, holott a’ városul nagyobb Saffi csupán 50, 60 ezer frank jövedelmet szolgáltat, ’s Rabat és Salé ikervárosok pedig, mintegy 52,000 lakossal, csupán 380,000 frankot jövedelmeznek.
A’ maurok ezen várost Sucrahnak, azaz képnek, nevezik, és valóban egy félszigeten feküdvén, mellyet a’ tenger’ hullámai három oldalról verdesnek, ragyogó minaretjeinek csúcsaival, ezen város egyike a’ legfestőibb alaku városoknak. A’ kikötő felett uralkodik egy közel fekvő sziget, mellynek kiterjedése nehány száz öl. Ezen szigeten négy erős ágyutelep volt. Ezen szigetet és nem magát a’ várost foglalta el Joinville herczeg. A’ marokkóiak egyébiránt csupán a’ szigetet nevezik Mogadornak.
A’ mogadori győzelemnek hirét Lyonban nagy örömmel fogadták. Két nap egymásután kivánta a’ közönség a’ marseillaiset ezen nemzeti, forradalmi, és csatadalát a’ francziának a’ szinpadról hallani. Az e’ végre készen tartatni szokott szinész nem is késett a’ szinpadon megjelenni, ’s a’ közönség’ együtt éneklése közben elénekelte az emlitett dalt.
A’ Lajos Fülöp’ Angliában teendő látogatásának ideje továbbra halasztatott. Állitólag october’ elején, fog megtörténni.
623Bugeaud tábornok’ hivatalos tudósitása az Islynél nyert fényes győzelem’ körülményeiről és részleteiről még nem érkezett meg; magányuton érkezett hirek’ nyomán következőkép’ értesitenek a’ franczia lapok. A’ (franczia) hadsereg négyszögletben volt felállitva, szegleten állván az ágyuk. Az ellenség egy pisztolylövésnyi távolságra váratott be. A’ marokkóiak szétterjedve rohantak elő, ’s körülözönlötték 34 ezer lovasaikkal kicsiny seregüket. Ekkor megkezdetett a’ tüzelés. Pattantyúsaink nagy dúlást követtek el az ellenség’ csapataiban. Az ellenség’ vakmerősége a’ franczia szuronyok’ rendületlen nyugalmában megtörött. Megunva a’ sikeretlen küzdést ezen eleven bástyákon rést üthetni, az ellenség habozni kezdett, ’s ekkor a’ tábornok’ parancsára lovasaink, mindössze csupán 140 fő, előrohantak a’ négyszög’ közepéből, ’s az ellenségnek megverését befejezék.
A’ Journal des Debats a’ háborut Angliával bizonyosnak mondó ellenzéki lapoknak ezt mondja: Mi határozottan kárhoztattuk az angol lapoknak minket boszantó és kihivó hangolatát, de nem kevesebbé hasonlóan hibáztatjuk azon franczia lapokat is, mellyek olly kedvtelve hirdetik a’ háboru’ közellétét. Kormányunk ünnepélyesen nyilvánitá, miszerint visszaüzvén az igazságtalan megtámadást, Francziaország nem akarja Marokkót meghóditani, ’s ezen országot állandóan birtokában tartani. Ezen nyilvánitásnak egész Europa tanuja, ’s nemzeti becsületünk annak biztositéka. Sőt mit hozzáteszünk, az ellenzéki lapok is. Ez tehát megvan állapitva, ’s becsületszavunk által le vagyunk kötve. A’ háboru azonban természetesen kényszerit egy időre valamelly kikötőt, várost, vagy tán birtokának egy részéti ’s elfoglalni az ellenségtől. Ez okért foglalta el Joinville herczeg Mogadornál a’ szigetet, ’s látta azt el örséggel. Egész Fezig fel fogunk menni, ha azt szükségesnek találandjuk. Egy szóval minden móddal fogunk élni, mellyre minket a’ háboru jogosit; azonban mind ezt csupán a’ béke’ siettetése és nem hóditás végett fogjuk tenni. Elégtételt és biztositékokat kivánunk, de nem afrikai birtokunk’ nagyobbitását, ’s midőn ezt mondjuk csak azokat ismételjük, mik a’ két kamarában és a’ sajtó által már elmondattak. Bevégezni algiri ügyünket, ’s gyarmatositani azt, elegendő nagy czél munkálódási körünkben. Ez időszerint közel 100,000 emberünk van Algirban, ’s hogy Marokkót meghódithassunk, ’s megtarthassuk, még legalább 100,000 emberre volna szükségünk.
’S mig ekkép’ vérünk és pénzünk emésztetnék egy olly országban, mellyből hosszas ideig semmi hasznot sem huzhatnánk, mi lenne europai állásunkból? Francziaországnak érdeke azt kivánja, hogy Marokkót ne hóditsa és ne tartsa meg. Marokkó megtámadott, ezen támadást vissza kell verni, hogy ezentul soha se legyen kedve birtokunkat háborgatni; ez a’ megkezdett háborunak egyedüli czélja.
