226. Országos ülés a’ főRR-nél, sept. 20-án, d. e. 10 1/2 órakor.
226. Országos ülés a’ főRR-nél, sept. 20-án, d. e. 10 1/2 órakor.
Ülés’ kezdetén a’ váltótörvények’ módositása, a’ vitatások alatt álló sérelmi pontok, a’ pótlólag beadott sérelmek, a’ szabad községek, ’s XVI szepesi város’ rendezése, és a’ vallási átmenet’ tárgyában közelebb áthozott alsótáblai izenetek, – valamint a’ görög-nem-egyesült vallást ’s a’ vegyesházasságoktól megtagadott egyházi áldást illető legujabb főrendi válaszok köziratra rendeltettek.
Az ülés’ tárgya volt: a’ város-reformot tárgyazó VI-ik izenet.
Mindenekelőtt az izenet’ első két pontja olvastaték fel, mellyeknek egyike a’ szabályokat, másika a’ polgár-képességet illeti. Ez utóbbival összefüggésben levén a’ rendezés’ legfontosabb kérdései: a’ nyilatkozatok tárgyalás’ elején mindjárt általánosságra tértek át.
Megnyitá a’ vitatkozást egy baloldali gróf, azt jegyezvén meg az 59. §-ra, mellyben a’ RR. állhatatosan helybenhagyottaknak kivánják tekinteni mindazon szabályokat, mikre a’ helytartótanács végső válaszát 6 hónap alatt ki nem adá, csak más törvényhatóságok’ felszólalására engedvén meg azoknak későbbi megsemmisitését, hogy mihelyt valamelly kormány csak más törvényhatóság’ felszólalására változtathatja meg a’ törvénytelenséget, azonnal megszünik kormány lenni. Mivel azonban a’ halogatás ő mlga szerint sem fér többé össze az országgyülés’ jelen állásával: a’ RR’ felszólitására kijelenté, hogy az egyenes választást elfogadni kész, ’s annak elfogadását a’ főRR-nek ajánlá; de biztositékot kivánt a’ polgár-képességben és a’ kijelölésben. Elismeré, hogy a’ polgár-képességre talán szerfelett is féltékeny, mert a’ polgári jogok’ gyakorlatának mostani szűkkörét ovakodva akarja tágitani: de azért méltányolva a’ RR-nek közeledési szándékát, nem ellenzé, hogy azon qualificatio, mellyet a’ főRR. kettős választás mellett ajánlottak, az egyenes választásra áttétessék. Ezen qualificatio szerint a’ polgár-képességre kivántatik: Pesten 3000, kis városokban 300–400, közép városokban 700–900, nagy városokban 1000–1500 frtot érő földbirtok; a’ kézmivesekre gyárosokra nézve: Pesten 600; kis városokban 120, közép városokban 240, nagy városokban 400 forintnyi kereset; másokra nézve egy évi állandó lakás mellett a’ városok’ osztályzatához képest 200,300, 400 frtnyi tiszta, ’s bizonyos évi jövedelem. – A’ kijelölésben szóló csak ugy talál biztositékot, ha az, főfelügyelőre bizatik, mitől – mint mondá, – semmikép’ el nem áll, ’s egész inditványát határozattan a’ főfelügyelőhöz ’s a’ fentebbi polgárképességhez köté, mint mulhatatlan föltételekhez.
Ez inditványhoz számosan szólottak mind két oldalról, mig azt a’ baloldaliak leginkább csak egyszerüen pártolák, a’ jobboldaliak a’ városi ügy’ állását érdekesen fejtegeték.
Azon jobboldali gróf, ki az inditványozó után nyilatkozott, a’ RR. izenetét pártolván, mindenekfelett a’ potló utasitásokat tartá veszélyeseknek, mik szerinte, nemcsak a’ megyéket, de az egész országot erkölcstelenségbe sülyesztik, mivel – ugymond – ha a’ pótló utasitások nem léteznének, sem a’ főRR-nek nem lenne, miért halogatni olly sokáig a’ tárgyakat, sem a’ hival-vadászók’ bizonyos nemének nem lenne alkalmuk az anya-utasitások’ gyakori változtatására. Hogy ezen szomoru változások olly sürüek, annak oka egyrészről az, ki az alacsonyság’ ezen pályájára tüzi ki czélul a’ hivatalokat, másrészről magok a’ hivatalnokok, kikben nálunk meglehetősen hiányzik az, mit a’ franczia „esprit de corps”-nak nevez, mivel, ha kellő mértékben birnának hivatalnokaink, nem szolgálnának olly emberekkel, kik az utasitásoknak korteskedés általi változtatgatásával jutnak hivatalba. Szóló a’ kormány-hivatalnokokat tiszteli, mennyiben nélkülök kormányozni nem lehet, de csak addig, mig függetlenek azontul nem.
Más jobboldali gróf, a’ fentebbi inditványban csak látszatos közelitést talál valóságost nem; mert a’ szabályok’ kérdésében az inditványozó gróf maga kijelenté, hogy előbbeni vélekedésétől el nem áll; – a’ polgár-képesség iránt pedig az egyenes választás mellett nyilatkozik ugyan, de milly föltételeket köt hozzá? – hogy a’ RR. fogadják el a’ főrendi többség által felállitott polgárképességet, ’s hogy a’ főfelügyelőkben egyezzenek meg. Már, ha ez közelités volna is – mond szóló – épen nem lehet átlátni, hogy a’ főRR., miért követelnek érette kettős, sőt hármas concessiót az alsótáblától? – Azonban ez nem is közelités; mert hisz már mult alkalommal kijelentették, hogy a’ főRR. az egyenes választás’ elvétől nem irtóznak; sőt midőn ama polgárképességi categoriák vitatás alatt voltak, több szónok ugy nyilatkozott, hogy ezen categoriák mellett az egyenes választás’ elvéhez hozzá áll; – a’ különbségek abban van, hogy akkor a’ főRR. nem tarták kivánatosnak vélekedésöket válaszizenetökben kijelenteni, ’s most e’ tekintetben változván meggyőződésök, tanácsosnak látják ezt is.
Szóló nem remélvén, hogy a’ főRRi többség’ nézeteit a’ városi ügyben meg lehetne változtatni; nincs – ugy mond – egyéb hátra, mint feljajdulni a’ főRR. meggyőződésén, melly utját állván a’ haza’ egész kifejlődését magában rejtő ezen törvényjavaslat’ felküldésének, ez által sirba dönti a’ hazát; – ’s nem tehetni egyebet, mint kérni a’ főRR-ket: ne ellenezzék többé e’ tárgy’ fölterjesztését, a’ hazáért, mellynek előhaladása a’ reform’ pályáján e’ kérdés’ szerencsés’ megoldásától függ; – ’s ön magokért, nehogy a’ hazának választani kellessen az alkotmányos élet’ folytatása, ’s a’ főrendi tábla között.
Végre kijelenté szóló, hogy bármint üssön ki, a’ dolog, e’ tárgy’ akadályozásáért, melly már szinte lehetetlenné tevé a’ törvény’ hozatalát, mit még augusztus’ 28-án reméleni lehete, a’ felelősséget magára nem vállalja, ’s a’ RR. javaslatát pártolá.
A’ harmadik jobboldali szónok olly véleménynyel volt, hogy ha a’ főRR. idejében elfogadták volna az egyenes választást; – ’s nem mutogaták vala azt mézes madzag gyanánt ugy, mint, midőn a’ német szokta gyermekeinek mondani: „wenn Du Dich gut aufführst: werde ich Dir etwas versprechen”; az óta talán az egész városi ügyben meg lett volna az egyesség. Azonban most is örömmel fogadá az egyenes választást, melly szerint legfontosabb pontja a’ városok’ rendezésének: de magas polgárképesség ’s főfelügyelők mellett nem tartja azt közelitésnek; kivált, midőn a’ RR-ket ama föltételekkel ellenkező utasitások kötelezik. E’ föltételek iránt, valamint egyéb pontokban is, szóló a’ RR. javaslatát pártolá, minek elveit felcsigázottaknak mondani nem lehet, mert azok megjárták már a’ haza’ törvényhatóságait, és a’ nemzet’ akaratát tükrözik vissza. Hogy e’ körülménye a’ főRRi tábla’ többségét engedékenységre nem birta, azt nem másnak lehet tulajdonitani, mint hogy e’ tábla a’ RR-ket morali er akarta kiéheztetni; azt hivén: hogy, miután egyrészről itt van az országgyülés’ határnapja, másrészről pedig a’ követek nemcsak utasitásuk’ megtartásáról, hanem az itt töltött idő ’s munkálódásaik’ sikeréről is kénytelenek küldőiknek számot adni, majd készebb leend az alsótábla legkedvesebb eszméiről lemondani, ’s a’ főRR. által ajánlott népszerüséggel nem biró elveket elfogadni, semmint másfél évi szorgalmas munkálódás után eredmény nélkül menni haza. Ekkép’ az országgyülés’ végével ’s megváltoztatott pótlóutasitásokkal ki lehet vinni, hogy ezen városi munkálat a’ kormány előtt kedves alakban tünjék fel. Ha ez a’ czél: ugy a’ számitás nem hibás; de e’ czél üdvöse e, ’s ama tactica loyalis e? abban bátran kétkedhetni.
A’ m. főRR. – mond szónok – olly rettentő dolgot 660helyhezhetnek a’ főfelügyelőkben; holott, ha a’ tárgy ekkép’ felmenne is, a’ kormány bizonyosan megkivánná, hogy legyen a’ városokban egy organuma a’ végrehajtó hatalomnak; ’s a’ RR. táblája könnyebben elállhatna utasitásaitól a’ nélkül, hogy ez által a’ főrendi tábla’ tekintete a’ haza előtt sülyedne.
A’ főRR. úgy tekintik a’ főfelügyelőt, mint valami őrangyalt; a’ RR. ellenben mint valamelly fekete lelkü lényt; ’s szóló sem lát épen olly nagy üdvösséget benne; – mert mire való lesz ez gyakorlatilag? Sokan fogják e’ hivatalt keresni, és lesz majd megint egy móddal több a’ hivatalosztogatásra. De hiszen szerencsétlen kormány az, melly nem tudna magának embereket szerezni más uton is.
Meglehet, hogy a’ kinevezett főfelügyelők között némellyek a’ rendet fen fogják tartani a’ városokban, hol a’ nepotismus és olygarchismus most elég visszaélésekre ad alkalmat; mások ellenben épen a’ visszaélések’ zavaraiba fognak vegyülni; de ezeket a’ városok, ha a’ szabadságra érdemesek, visszakényszerithetik a’ törvények’ korlátai közé. Ennél fogva nincs ugyan, miért épen annyira irtózni a’ főfelügyelőktől; de most, midőn a’ RR-kel utasitások kötelezik, mellyek ő flge kir. válaszára könnyebben változhatnak: a’ főRR-nek sincs elegendő okuk arra, hogy a’ RR-et vagy utasitásszegésre, vagy eredménynélküli hazamenetre kényszeritsék. Ez okból felhivá szóló a’ főRR-ket, hogy a’ főfelügyelői hivatal’ sürgetésétől ellátva, a’ törvényjavaslat’ fölterjesztésébe egyezzenek meg ugy, mikép azt az alsótábla javalja.
A’ RR-ket többen is pártolák a’ jobboldalról, kik a’ főfelügyelőket többnyire álarczos basák, mandarinok, szatrapák és polizei commissáriusok’ képében látván, leginkább ezek ellen intézék nyilaikat, ’s annyira veszélyeztetve láták a’ hazát főfelügyelők által, hogy ezek mellett városrendezést sem kivántak.
A’ jobboldali előadások közül mindenekfelett ki kell emelnünk az ismeretes ifju báró’ beszédét, ki a’ fentebbi nyilatkozatoktól némi tekintetben eltérve, következőleg szólt:
Ha a’ KK. és RR. jelen izenete első volna, mellyet hozzánk e’ tárgyban küldenek, vagy ha valószinüséggel előre lehetni látni, hogy az orsz. gyülés még évekre, vagy legalább több hónapokra terjed: megvallom a’ RR. izenete mellett nem szólanék; ha más okom nem volna, már csak azért sem, mert akkor, midőn a’ RR. az adó’ maximumának orsz.gyülés általi meghatározásával felhagytak, olly elvvel hagytak fel, mellynek életbeléptetése már a’ kir. városokra nézve is igen fontos; de melly kétszeresen fontossá válik az által, hogy első alkalmazása olly elvnek, mellynek a’ magyar alkotmány’ minden egyes részein át kell szövődni. Mert ezen elvnek kimondása lenne az első és legnagyobb lépés arra, hogy a’ háziadónak olly fontos kérdése eldöntessék.
Jelen pillanatban számtalan becsületes nemes ember lakik Magyarországban, ki, midőn a’ háziadóbani részvételt elvállalni nem akarja, azzal menti magát, hogy semmikép’ nincs biztositva aziránt, nem fog-e a’ háziadó’ kivetésében az egyes törvényhatóságok által igazságtalanul terheltetni. Mihelyt az adó’ maximuma az orsz.gyülés által határoztatik meg a’ városokban, szükségkép’ el fog következni, hogy ezen elv alkalmaztassék a’ megyékben is, minek ismét következése az leend, hogy azok, kik a’ háziadó’ elvállalása ellen ez okból küzdenek, legalább ezen legfontosabb októl megfosztatnak.
Ennélfogva – mint kijelentém – ha a’ RR. izenete országgyülés’ kezdetén kerülne a’ főRR. elébe, részemről azt nem pártolnám; de az által, hogy az orsz.gyülésnek vége oct. 15-re tüzetett ki, ’s hogy már most sept. 20-kát éljük, a’ kérdés egészen más alakban tünik fel, – és jelen pillanatban nem azon kérdés áll, mit tartunk a’ városok’ rendezésében legjobbnak, legczélszerűbbnek, hanem mi legczélszerűbb arra, hogy ezen tárgynak felterjesztése siettessék. – És ha én gróf A. Gy. inditványában biztositást látnék, hogy ez inditvány’ elfogadása által a’ fölterjesztés könnyittetik, részemről szivesen hozzá járulnék, noha az inditványnyal tökéletesen egy értelemben nem vagyok.
Az inditványozó gróf 3 pontra mondá ki nézeteit: a’ szabályalkotási kérdésre, a’ polgárképességre ’s ezzel összeköttetésben a’ főfelügyelőkre ’s az ezekre bizandó kijelelési jogra.
Mi az elsőt illeti: az inditványozó gróf csak egy okot hozott fel a’ RR. javaslata ellenében, azt t. i. hogy azon kormány, melly a’ törvényhatóságok’ törvénytelen lépéseit csak akkor gátolhatja meg, midőn arra más törvényhatóságok által felszólittatik, megszünt kormány lenni. Erre én azzal felelek, hogy azon kormány, – melly az elébe terjesztett iratokból hat hónap alatt nem veszi észre, hogy a’ törvény nem egyes ember, hanem törvényhatóság által sértetett meg; vagy ha észreveszi, hat hónap alatt lépést nem tett a’ törvénytelenség’ megszüntetésére, – hasonlókép’ megszünt kormány lenni; mert nem teljesité kötelességét; mert jogát nem ismeri; ’s mert gyenge és erőtlen, minélfogva a’ nemzet’ pártolására nem számolhat.
Inditványa’ második részében a’ m. gróf kinyilatkoztatá, hogy először az egyenes választást elfogadj, ’s ezt csak azon polgárképességhez köté, mit a’ m. főRR. a’ közvetett választás mellett állitottak fel. Az inditvány’ ezen részében én tetemes és olly közelitést látok, melly engem tökéletesen kielégit; miután – mint a’ főRR. emlékezhetnek, – azon qualificatio, mellyet első alkalommal én és elvbarátaim a’ m. főRR. elébe inditványkép’ terjesztettünk, ’s melly akkor a’ főrendi többség által mint a’ lehető leg-revolutionariusabb ostromoltatik, magasabb annál, melly a’ m. gróf által jelenleg inditványoztaték. Ezen részét tehát az inditványnak szivesen fogadom, ’s hiszem, hogy ez a’ RR-ket is ki fogja elégiteni.
De már az más kérdés; kielégitőnek találandják e ez inditványt a’ RR. ama’ föltételek mellett, mellyeket az inditványozó gróf hozzákötött, t. i. a’ kir. kinevezéstől függő főfelügyelők, ’s ezeknek adandó kijelölési jog mellett, kivált azon alakban, mellyben a’ főRR. a’ főfelügyelőket felálliták? És én kérdem: valljon az ügy’ jelen állásában, midőn a’ m. főRR. – mint mondaték – korlátolni akarják meggyőződésöket; midőn e’ táblának egyetlen tagja sincs, ki az általa elfogadott pontokban tökéletesen megnyugodnék, – nem volna-e igen nagyon czélszerű, ha a’ főRR. meggyőződéseiket a’ főfelügyelőre nézve is korlátolnák; nehogy mindazon engedmények, miket a’ főRR. valósággal tesznek, és pedig tesznek meggyőződésök’ korlátozásával, tökéletesen hasztalanokká váljanak.
Ha tekintjük a’ városi ügy’ fontosságát, ’s azt, hogy ennek mennyi egyes fontos pontjai vagynak: alig foghatni meg, ’s fájdalommal kell tapasztalni, hogy azon fontos kérdések között, épen az tüzetik ki „conditio sine qua non”-nak, mellyben a’ többiekhez képest sokkal kisebb fontosság rejlik.
Mert ha a’ gr. A. Gy. inditványa elfogadtatik: a’ városi kérdés’ szerencsés megoldása a’ főfelügyelők’ el vagy nem fogadásától fog függeni, ’s ha a’ RR. elfogadják a’ főfelügyelői hivatalt: lesz direct választás, qualificatio ’s városreform; ha nem: minden ez ügyben tett közelités megsemmisül. Ez tehát az egész kérdésnek „sine qua non”ja; ez a’ centrum, mi körül ez ügyben minden forog. De lehet-e a’ főfelügyelőknek olly nagy fontosságot tulajdonitani, hogy majd ha a’ városi munkálatból nem lesz semmi, nyugodtan elmondhassuk: Megsemmisitők e’ munkát, mert a’ főfelügyelő nem adatott meg.
Ha a’ főRR. nem a’ főfelügyelő, de a’ főfelügyelés’ elvéről szólnának, ha azt mondanák, hogy a’ kormányt alkotmányos országban ignorálni nem lehet, ’s hogy a’ városokat főfelügyelés nélkül hagyni nem szabad; ’s ha végre arra szólitnák fel a’ RR-ket, hogy gondoskodjanak módról, melly által a’ kormány azon főfelügyelést czélszerüen gyakorolhassa: akkor a’ m. főRR. erős és olly terrenumon állanának, min a’ m. főRR-nek ellenállani nem lehetne. De a’ főrendi többség mindezeket nem tevé; hanem kimondá, hogy főfelügyelő nélkül városrendezést nem akar, hogy a’ főfelügyelőt a’ városi kérdés’ „sine qua non”jának tekinti; holott méltán kérdezhetni: valljon a’ kir. kinevezéstől függő főfelügyelői hivatal egyetlen czélszerű módja-e a’ főfelügyelésnek? vagy ez-e annak legczélszerűbb módja? Szerintem legalább nem; mert a’ kormánynak főfelügyelés’ tekintetében más szándoka – legalább józanon – nem lehet, minthogy elvei, mennyire lehet mindenütt egyformán teljesittessenek; ’s igy a’ főfelügyelés’ minden módjai között kétségen kivül az a’ legczélszerűbb, miáltal a’ főfelügyelés egy városban vagy megyében nem gyakoroltatik máskép’, mint a’ másikban. Már pedig azon pillanatban, mellyben a’ főfelügyelés tisztán csak a’ főfelügyelőkre bizatik, megszűnik a’ kormány’ elvei’ alkalmazásának kellő egysége, mert valamint a’ megyékben, úgy a’ városokban is az egyéniségek’ különbsége szerint, bizonyos tárgy egyhelyütt egykép’ másutt máskép’ fog alkalmaztatni. Ignoralhatják-e a’ m. főRR. azt, mi a’ megyékben történik, – ’s azt, hogy a’ megyei felügyelési rendszer nem tökéletes, mit, ha a’ főRR-től függene, magokis megváltoztatnának. A’ főfelügyelői hivatal tehát nem egyedüli ’s legczélszerűbb módja levén a’ felügyelésnek, midőn ezt a’ városrendezésben „sine qua non”nak tűzik ki, e’ nagy fontosságu kérdést olly föltételhez kötik, melly e’ végett elegendő fontossággal nem bir.
Többen mondják, hogy a’ városi ügy’ megbukása a’ főRR-nek fog tulajdonittatni; mások a’ vádat egyedül a’ RRre szeretik ruházni; – az én meggyőződésem szerint, ha a’ városi kérdés – mitől már valóban tartani lehet – meg nem oldatik: e’ vád’ sulya mind a’ RR-ket, mind a’ főRR-ket fogja terhelni. A’ RR-ket azért, mert a’ kérdést olly alapokra álliták, mikről előre tudák, vagy legalább tudhatták volna, hogy sikerülni nem fognak; – ’s mert fájdalom azon régi magyar gyakorlatból indulnak ki, miszerint jó a’ kérdéseket olly magas hangon kezdeni, mint csak lehet, hogy később legyen, mit áruba bocsátani, ’s legyen miért concessiókat eszközölni az alkudozás’ utján. De a’ RR. ezen tacticahiányának irányában a’ főRR-nek is azon térre kell vala állitani a’ kérdést, hova azt most álliták, ’s el kellett volna készitniök a’ közvéleményt, úgy, hogy az, mit most kimondanak, idejében többséget nyerhetett volna.
A’ m. főRR-nek azon része, mellyhez én is tartozom, az első tárgyaláskor ezen igen nehéz kisérlethez fogott, ’s eltérvén véleményében attól, mit a’ RR. inditványoztak, majd nem azt ajánlá, mit a’ főRR. most elfogadni készülnek. Ha a’ főRR. akkor azon szabadságnál fogva, mivel birnak – mert hisz utasitásokkal kötve nincsenek, – tökéletes meggyőződésöket mondják ki: a’ kérdés jelenleg el vagyon döntve. De mit tőnek a’ m. főRR? egész erővel elnépszerűtleniték azon pontokat, mellyeket most önmagok fogadnak el; a’ főfelügyelők’ kérdésénél az elv mellett elsorolák mind azt, miről előre tudhaták, hogy az alsótáblánál el nem fogadható. És mi lett szomorú következése ezen eljárásnak? az, hogy a’ kérdés a’ helyett, hogy tisztába jöhetett volna, pártok’ kérdésévé vált, ’s a’ helyett, hogy a’ kérdés a’ két tábla között nyugodtan vitattatnék, mindkét tábla öntekintélyének szempontjából fogja azt fel. Ez az oka, hogy, mit a’ főRR. most inditványoznak, ’s mi talán legczélszerűbb, pártolásra legkevésbé számolhat az országban. – Mert azok, kik előtt a’ főrendi többség’ véleménye tekintély, azt abban keresik, mit a’ főRR. hosszú vitatás után nehány hónappal ezelőtt elfogadtak, azok pedig, kik a’ RR. véleménye után indulnak, rég elfogadták azt, mit a’ kerületi választmány inditványozott, ’s igy épen azon módja a’ kérdés’ megoldhatásának, melly talán legczélszerűbb, párt nélkül áll az országban, ’s lelkesedésre a’ nemzet’ egy osztályánál sem számolhat. E’ szerint ha a’ városi ügy megbukik, sem a’ RR. sem a’ főRR. nem szabadok ama nagy szemrehányástól.
De még azon szerencsés helyzetben vagyunk, hol a’ létező bajok orvosolhatók, hol annyi zavar, annyi keserüség után a’ városi kérdés még rendbehozható. A’ KK. és RR. felszólitanak, hogy nyilatkozzunk az egyenes választásra nézve. Nyilatkoztassuk ki tehát gr. A. Gy. inditványa’ nyomán, hogy a’ főRR. az egyenes választást elfogadva, azt csak azon polgárképességhez kötik; melly általok elébb a’ közvetett választás mellett ajánltaték; a’ főfelügyelőkre nézve pedig, ha a’ főRR. csak ugyan azt tartják, hogy a’ főfelügyelésről kellőleg gondoskodva nincs – szólitsuk fel a’ RR-ket, hogy a’ főfelügyelésnek czélszerü módját inditványozzák. Csak olly feltételekhez ne kössük a’ kérdést, a’ mik a’ RR. utasitásaival ellenkezve, annak feloldását lehetetlenné tennék. Mert egyedül ezen kérdéstől függ Magyarország’ alkotmányos utoni kifejlődésének lehetősége.
Ismerem én azon számtalan ellenvetéseket, mik a’ városi kérdés ellen felhozatnak, ’s mik épen azért, mivel előitéletekkel találkoznak, ’s mivel a’ városi ügy belsőkép’ igen sokak által nem pártoltatik olly hévvel, mint kellene, annyi erővel birnak; de épen mert ezen ellenvetéseket ismerve tudom, mennyire alaptalanok, ’s még is mennyi hatással birnak, kétszerte ohajtom e’ kérdés’ eldöntését. Sokan, ’s hazánk’ legjobb polgárai közül, kik nem akarják, hogy Magyarország’ anyagi felvirágzásának feláldoztassék a’ haza’ szabadsága ’s alkotmányos léte, belsőleg talán örülnek, ha a’ városoknak nem fog jutni azon 16 szavazat, mellyet ők az alkotmányos szabadságra nézve veszélyesnek tartanak. Ezeknek én azt felelem, hogy, ha a’ magyar alkotmányos szabadság csak olly alapon áll, melly mihelyt a’ ne-nemesek közül valaki politicus jogokkal ruháztatik fel, veszélyben forog: akkor azon szabadság soká fenállani nem fog; mert azon szabadság, mellyet 14 millió ember közül csak négyszáz ezer tud szeretni és védeni, csak papiroson áll, ’s bármi külső vagy belső szellő könnyen ellebbentheti.
Emlitteték a’ mult alkalommal, hogy a’ városi kérdés önmagát kifogja vivni, én is azt hiszem, mert minden, mi annyira igazságos, ’s a’ dolgok’ természetéből foly, ki szokta vivni magát; de a’ kérdés csak az, hogy mi módon? Igy például a’ 17-ik század’ közepén Dánia’ állapota majd nem hasonló volt ahhoz, mellyben hazánk jelenleg van: a’ kiváltságos osztályok adómentességgel, kizáró birtokjoggal ’s törvényhozási befolyással felruházva; a’ nemzetnek többi osztályai, a’ polgári rend minden törvényes befolyás – ugy szólván – minden jog nélkül; az aristocratia büszke arra, hogy alkotmánynyal bir, mind azon osztályokat, mik alkotmányos szabadság után szinte sóvárogtak, körébe felvenni nem akarta; és Dániának sorsa 1660-ban kivivta magát; kivivta pedig ugy, hogy a’ polgár és nemesi rend önként lemondva alkotmányáról, Dánia absolut országgá vált, – Francziaországnak állapota a’ mult században ismeretes; ott is kivivták magokat a’ kérdések, de ugy, hogy azon áldások után, miket ama nagy történet Francziaországra ’s az emberi nemzetre hozott, mégis borzadással tekintünk ez időre vissza. Igy vagy egyik, vagy másik módon kivivhatja magát minden kérdés a’ világon; de alkotmányos uton – mint azt mindnyájan ohajtjuk – kivivja e; ez már más kérdés.
E’ városi kérdés sokkal nehezebben fogja magát a’ jövő törvényhozás alatt kivivni, mert jelenben; mert e’ kérdésre nézve nemcsak – mint már érintetett – a’ pótló, de az anyautasitásokban is veszély rejlik. Jelen törvényhozás alatt a’ városok’ kérdése az országban keresztül vivta magát; de miért? azért mert minden párt, minden becsületes ember, kezet fogva dolgozott mellette; mert azok, kik Magyarország’ haladására nézve a’ legtulságosabb gondolatokat követék, a’ városi ügyet pártolák, mint olly lépést, mellyen mindenekelőtt keresztül kell menni; azok pedig, kik szerfeletti haladást nem kivánnak, pártolák azt, mert a’ rendnek fentartását ohajtják; de ki mér érette kezeskedni, hogy ezen szép egyetértés bizton fog tartani a’ jövő törvényhozásig, ’s hogy nem fognak találkozni emberek, kik valamint az adó’ kérdését, ezt is agitatio’ tárgyául fogják felhasználni, fellázitván az utasitást adó nemességet azzal, hogy azon perczben, midőn a’ sz. kir. városok szavazatot nyernek, a’ magyar alkotmány sirba dől.
Ki mér kezeskedni mindezekről? ha senki: nem kötelesség e mindent elkövetni, hogy a’ városi ügyben czélt érjünk? Én tehát ismételve kérem a’ főRR-ket, hogy kijelentvén az egyenes választás’ elfogadását azon qualificatiók mellett, miket elébb közvetett választással állitottak fel, ne ragaszkodjanak olly szerfelett a’ főfelügyelőhöz, ’s szólitsák fel a’ RR-ket, hogy mennyire tőlök függ, sietessék az ügynek bevégzését; mert a’ legnagyobb felelősség azt fogja érni, ki jelen pillanatban akadályozza a’ városi munkálat’ felterjesztését.
E’ közfigyelmet ébresztett előadás után egy baloldali gróf megtagadván, hogy a’ tábla’ többsége inkább sürgetné a’ főfelügyelő hivatalt, mint magát a’ főfelügyelés’ elvét, azt jegyzé meg, hogy az ifju báró, midőn a’ város’ rendezési 661ügynek önmagára hagyott kivivásáról szól, elfeledkezett a’ kivivásnak azon módjáról, melly alkotmányos uton szokott történni, mire számos példát találhatni Angol honban, hol igen sok kérdés félszázados agitatio után döntetik el.
Erre a’ jobboldalról egy gróf válaszolá, hogy Angol honban a’ reformok’ magva eleitől fogva meg levén, ott uj státust teremteni nem kellett, csak a’ létező elemeket kelle kifejteni. E’ mellett mi határtalan a’ különbség, a’ magyar főrendi tábla, ’s az angol-lordok’ felsőháza között? Ez utóbbinak alapja a’ a’ nemzet’ bizodalma, minélfogva befolyással bir a’ nemzetre, ’s csak illy felsőtábla mellett lehető az alkotmányos utoni kifejlés; de nálunk nem levén főRRi táblánknak alapja, a’ körülmények kissé máskép’ állanak, ’s ehhez máskép’ a’ szóban forgó nagyfontosságu tárgyban el is téveszté e’ tábla az utat, föltartóztatván némelly mellékes kérdések miatt ez ügyet, mitől a’ haza’ jövője függ, minek átvitelére nemcsak a’ különböző pártok egyesültek, hanem a’ nemzettel a’ kormány is összemunkált.
Azt, hogy városaink’ rendezésénél uj elemet kellene teremteni, az ország’ birája nem ismerheti el; mivel – ugy mond – Magyarországot négy rend képviseli, mellyek közül a’ negyediket kifelejteni nem lehet. Különbséget sem lát ő nmlga olly nagyot az angol és magyar aristocratia között, a’ reform-kérdések’ gátlásában. Végre azon nyilatkozatra, hogy a’ nemzetnek előbb utóbb választani kell az alkotmányos haladás és a’ főRRi tábla közt; ő mlga abban jelenté ki meggyőződését, hogy tartós e’ világon nincs semmi; de ha e’ táblának bukni kell, nem fog egyedül megtörni, vele megtörik más is, ’s lehet, hogy „illa dies utramque delet.”
A’ czáfolt gróf a’ negyedik rend’ állására csak azt jegyzé meg, mikép’ véghetetlen a’ különbség a’ közt, mi papiron van irva, ’s a’ közt, mi befolyással bir az életben. – A’ negyedik rend nálunk csak papiron áll, befolyással nem bir, befolyást tehát teremteni kell.
E’ szóváltást elnök’ ő főherczegsége azzal fejezé be, hogy nem kell feledni, mikép’ Magyarországnak minden rendei ugyan azon egy papirral vannak irva.
Még egy főispán ’s egy főispáni helyettes sürgeték, hogy az egyenes választás minden föltétel nélkül fogadtassék el; de hasztalan, a’ többség azon inditványt, mellyel a’ vitatkozás megkezdetett, elfogadá, olly módositással azonban, hogy a’ kijelölést a’ követválasztásra kiterjeszteni nem kivánja.
E’ szerint az egyenes választás’ elve elfogadtatván a’ RR. izenetének választásról szóló pontjai is elfogadtattak.
A’ nyilvánosság az árva és számottevő székre is kiterjesztetett.
Végre a’ közgyülési képviselők’ száma itt is akkép’ módositatott, mint a’ kerületek’ rendezésénél, ’s igy a’ városok’ közgyülésében minden szavazat joggal biró’ tisztviselőre 3 képviselő fog részt venni.
