NEMZETI FEJLŐDÉSÜNK’ ÜGYÉBEN.
NEMZETI FEJLŐDÉSÜNK’ ÜGYÉBEN.
Minden nemzet, sőt minden egyes társaság ’s igy tehát a’ magyar haza is, méltán követelheti minden egyes tagjaitól, hogy kiki a’ maga kötelességét teljesitse; illy szent tűztől melegitve tevém, és teszem minden dolgaimat: ezen haza iránti kötelesség oka, ha szerény hangomat azokhoz, kik már előttem a’ népnevelés’ és hazánk’ közszükségei’ fedezésének ügyében felszólaltak, hangomat mondom azokhoz csatlom, csak azon bővitéssel, mellyet a’ jelen körülményekben kivihetőnek, ’s a’ művészeti pályán gyakorlatban is szükségesnek látok; ’s mellyet az olvasónak lehető legrövidebben ezzel lesorolok.
Vannak Europa’ nevezetesebb tartományi ’s városiban olly szobrászati műdarabok elszórva, mellyek az izlés’ előmozditására, a’ népnevelésre csak sétaközbeni látásból is rendkivül hatnak: és ezeket antik, (classicus, kiválasztott vagy remekmű névvel jellemzik: becsök nem csak az, hogy a’ régi időben készültek: mert igy egy rozsdás kard, vagy szurony is nagy becsü lehetne, hanem inkább azon aesthetikai felsőbbség, mellyel ezen státuák birnak, és a’ leghevesebb indulatban is, mint valami isteni méltósággal mérsékelve, jelennek meg, és az emberi lélek’ fejlődésének magosabb fokát képzik. Ezeknek leirásához hijába kezd akárki is, ha az eredetit nem mutathatja. Legkitünőbbek a’ belvederi Apoll, a’ Laokoon Rómában, a’ Mediceiek’ Vénusza Florencziában, a’ Farnése Hercules Nápolyban, a’ Borghesi Harczoló Párisban, az Elgin féldomború munkák’ gyüjteménye Londonban; ezek azok, mellyek leginkább csudáltatnak, ezeket, ’s ezekhez hasonlókat megvásárolni épen lehetetlen: ugy annyira féltékeny erre minden nemzet; mert például, ha a’ római státusban valaki talál a’ maga saját földjében remek müvet, az az övé, megtarthatja családjánál firól fira, de el nem adhatja a’ külföldre a’ status’ engedelme nélkül, kivévén ha nincs aesthetkai becse, vagy ha a’ középszerüség alól áll, csak hadi erőszak a’ la Napoleon, ’s ez is csak ideig teheti magaévá. – Hanem van a’ statuarianak egy szerencsés fortélya, az t. i. hogy egy illy antik státuát lelehet formálni, és jól vegyitett gipsben leönteni, ’s kis szelid fénynyel behuzni, hogy a’ port magába ne vegye, sőt hogy ollykor-ollykor meg is lehessen mosni; ezek mint az eredetiek ugy jelennek meg. Ezen módot használták Europának minden nevezetesebb városi, de kivált Dresda, Velencze, Majland, hol egyetlen egy épületben Európának minden nevezetesebb statuáit ’s féldomború munkáit láthatni, ’s összehasonlithatni; tevék ezt, ha kisebb mértékben is, hogy déli és nyugoti szomszédainkat ne emlitsem Prága, Krakó, Varsó, Lembert városok is, sőt lehet reméleni, hogy Bukarest, Jassi is következnek.
Ugyan nem volna e nálunk kivehető? most midőn egy nagyszerű museumnak a’ haza’ bőkezűségéből készen áll, nem volna e czélszerű? egynehány teremet vagy csak a’ folyosókat illy szobrokkal, büsztökkel, basreliefekkel ellátni, még a’ könyvtárba is egynehány büsztöt, mint Solon, Lykurgus, Bias, Euripides, Homér, Virgil vagy Hermeszeket rendszerüleg rakni: ezen szobor ’s büsztök’ csarnokát az ő excellentiája Pyrker érsektől ajánlott dicső képcsarnokkal összekötésbe hozni, és kétszer egy héten, ’s lehetőleg vasárnap délutáni órákban, a’ publicumnak minden belépti dij nélkül nyitva tartani, ’s a’ tisztes buda-pesti polgári katonaságot megkérni, hogy a’ római capitol-gyüjtemény’ példájára ezen órákban, e’ nemzeti vagyonra, a’ csarnokokban, és teremekben a’ felügyelést magokra vállalnák, hogy senki valamit le ne törjön, egy szóval senki semmihez hozzá ne nyuljon. Nevelvén igy az izlést, micsoda befolyása lehetne ez erkölcsi szelidségünkre, fejlődésünkre, tudományos intézményinkre, iparunkra, szinházunkra, mind a’ szinészek, mind a’ nézőkre nézve, micsoda haszon? azon jelesb vagyonosb nemes ifjakra, kik idővel netalán európai utazásokat teendenek, ezeknek mintegy előkészületekre, ismeretek’ szerzésére? kivált ha ollykor egy kis (nem valami bölcs) hanem természetes leczkék is tartatnának, – ezeknek megitélését bizom az olvasóra.
Ajánlja ezen dolog’ kivitelét a’ tárgyhoz aránylag szerfeletti ólcsósága, mert egy státua mint a’ Mediceiek’ Vénusza kerül vagy 70 ft c. pénzbe, ha nagyobb, mint az Apoll 100 ftba, egyes büsztök 20,24 ftba. Volt egyszer kezemben egy illy árszabály-lajstrom, melly Párisban adatott ki, és valami 30 szobor, és 80 melykép nyolcz ezer frankba került volna, a’ szállitási bért nem számitva; harminczadván, az efféle gips-öntvényekre kevés vagy semmi szokott rovatni.
Zárólag nem akarom az illy müvészeti intézmények’ elmulasztásának kárait, elősorolni, mellyeken azon hazánk’ nagyjai és más egyesek, kikre a’ népek’ kormányzása, törvény’ alkotása bizva vagyon, annyira feljajdulni szoktak; tudván azt, hogy ugy is van gond, van akarat, a’ károst elháritani, most csak szerény figyelmeztetésül ezeket, más némelly felvilágositásokat máskor.
Euridike.
