A’ B. P. HIRADÓNAK VÁLASZ.
A’ B. P. HIRADÓNAK VÁLASZ.
Lord Oxford mondá több mint félszázaddal ezelőtt Anglia’ pártjairól szólva: hogy ő esztelen whig és az esztelen tory között különbséget nem ismer. Szint’ azt mondhatjuk mi hazánkban a’ centralisatio’ ’s municipiumok’ esztelen védiről, kik között más különbséget nem ismerünk, mint hogy amazok egyenes uton, emezek azáltal segítik az absolutismust, hogy türhetlenné teszik a’ szabadságot. – Mi részünkről valahányszor a’ központositásról szólunk, azt csak az általunk felállitott föltételek alatt akarjuk értetni, egyedül azoknak czáfolatába ereszkedvén, mik egyenesen a’ Hirlap’ állitásai, nem mik általában a’ centralisatio ellen felhozatnak.
Tetszett B. urnak a’ Pesti Hirlapban a’ központositás és helyhatóság’ czíme alatt irt czikkeink fölött végitéletet mondani.
B. ur jellemezve mindenek előtt korunknak irányát, ’s a’ P. H. és a’ B. P. H. egymás’ irányábani állását, azon, reánk nézve igen biztató állitással lép föl, hogy mi mint Mártha, a’ jobb részt választottunk magunknak, az idő’ rohanásával egy irányban véve utunkat, jóformán könnyű dolgot müvelünk, mert csak a’ habokat hajtjuk lefelé, mig ő – a’ B.-P. H. t. i. – e’ nemzet’ eredetileg kifejtett jó intézeteit az idő’ viszontagságai ellen megóvni törekszik; mire kérdésen kivül sokkal több elmetehetség ’s elmeszilárdság szükséges, mint azon szerep’ kivitelére, mellyet mi választottunk. Ha ezen állitást a’ B. H. azon elbizott hangulatához hasonlitom, mellyet az, csak néhány hetek előtt törekvéseinket azzal gúnyolá, hogy terveink szépek ’s jók volnának, ha a’ megyék nullificálásukba beegyeznének, ’s a’ kormány egész hatalmával illy működéseket nem fogna megsemmisiteni, – nem titkolhatjuk el őszinte örömünket, midőn látjuk, hogy az, mi egy hónap előtt gúnyolva lehetlennek hirdettetett, most immár olly könnyűnek találtatik, ’s pedig ép’ azon B. H. által, melly minden lapjában valamelly helyzetet vagy tényt szokott constatirozni, ’s igy a’ helyzetek’ ’s tények’ constatirozásában kétségen kivül a’ mindennapi gyakorlat’ egész ügyességét szerezte meg magának.
Ezen bevezetés után B. ur igéri, hogy vizsgálat alá fogja venni, valljon egyetlenegy törvényhozás képes e nagy országban kielégitni az emberek’ különféle vágyait? (!!!) – hogy tapogatni fog az időnek ismét az atlanti tenger’ partján készülőben levő azon változása körül, melly Irlandból valószinüleg nyomulni fog kelet felé. És most B. ur egyenesen a’ megyei rendszer- ’s központositásról irt czikkeinkhez fordulva, mindenekelőtt kijelenti sajnálkozását: hogy b. Eötvös, vagy legalább azon iskola, mellynek ő egyik szóvivője, nem sokat gondol a’ nemzet’ multjával, ’s hogy Kollár Ádám, Katona, Kovachich, Fejér, számunkra hasztalan gyüjték roppant historiai adataikat, mert hisz’ ők ezektől a’ megvetésnek bizonyos fenhéjázónemével fordulnak el. Legyen szabad b. Eötvösnek azon iskola’ nevében, mellynek ő egyik szóvivője, hasonlóan kijelenteni sajnálkozását, hogy B. urban egy olly elennel találkozott, ki a’ történettudományokban ugy látszik a’ magyar nagy kutfúrrás-gyüjtők’ neveinél nem sokkal jutott messzebbre, vagy legalább még eddig tökéletesen ignorálni látszik, hogy bizonyos nevek, mellyek különböző korokban feltaláltatnak, még ugyanazon institutio’ létezését egyáltalában nem bizonyitják. Olvassa az igen tisztelt ur, hacsak franczia-gyülölsége által vissza nem tartatik, Thierry’ könyvében „Dix années de l’Historie” azonc zikket, melly a’ király-név’ különböző értelmei fölött iratott, ’s talán ha később majd régibb törvényeink- vagy irományainkban comitatusról olvas, valamivel kevesebb önámitással fog e’ tárgy körül okoskodni, ’s hires nevekre, minők Kollár, nem fog hivatkozni olly állitások’ bebizonyitására, mellyek, mint az, hogy a’ magyarországi megyék’ jelen helyzete a’ mohácsi ütközetnél régibb, mind azok által, kiket B. ur. felhozott, nem igen fognának védetni.
Mi, megyéink’ jelen helyzetében leginkább azon szomorú időszaknak eredményét látjuk, melly alatt Magyarország a’ török’ járma alatt nyögött, és ha szemeinket azon egy országra vetjük, mellynél még néhány évek előtt majdnem hasonló viszonyok léteztek, ha látjuk, hogy Spanyolországban a’ maurok’ általi elfoglalás a’ municiaplis életnek egy ép’ olly tulságos kifejlődéséhez vezetett, mint nálunk a’ török járom: mi B. ur ellenében azt fogjuk állitani mindig, hogy müvelt nép’ institutioinak kifejlődése sokkal inkább helyzetétől, mint nemzeti jellemétől függ; mindaddig legalább, mig B. ur az idézett irókból bebizonyitani nem fogja, hogy jelen megyei szerkezetünk, miként az létezik, a’ mohácsi veszedelmet megelőzte; ámbár azon esetben is, megvalljuk, legalább is furcsának fogjuk tartani mindig, ha azon czikkelyben, melly a’ megyék’ szétdaraboltságának fentartására iratott, a’ mohácsi vésznap is a’ megyei szétdaraboltságnak tulajdonittatik.
De hagyjuk a’ multat. – B. ur maga áttér azon térre, mellyre mi állánk, ’s valóban olly jeles tárgyismeretet fejt ki e’ tekintetben, hogy kár volna, ha olvasóinkat azon gyönyörben nem részesitenők, mellyet mi e’ nézetek’ olvasásánál élvezénk. B. ur szerint, kivevén Éjszakamerikát, központositás’ eszméjét látni elterjedve az egész civilisált világon; és ekkép’ megy végig az egyes országokon.
Angliában a’ chartisták’ zavargásai, és a’ nép’ nyugtalansága Walesben, arról győzik meg őt’, hogy ezt sem a’ törvényhozásnak, sem a’ kormányzásnak egyes ballépései nem okozzák, hanem az alkotmány’ belszerkezetéből sajtolta az előhaladidő, 592mert hisz’ a’ chartisták ’s rebeccaiták’ kérelmeik nem a’ parliamenti szótöbbségben, hanem az alkotmány’ gyökeres változtatásában kereshetők. Francziaországban az egész állomány minden kérdésen kivül hibás, hisz’ a’ socialisták és communisták alkotmányfölötti regiókba szállongnak föl, és ki a’ megmondhatója, milly napok követendik Lajos Fülöp’ halálát! Maga a’ szétdarabolt Németország (pedig a’ sors szép daraboltsággal áldotta meg) nem egészen ment e’ bajoktól, a’ pálinkaivás naponként nagyobb romással terjed el a’ nép között, az országos cselédrendszer mindenütt sükeretlennek mutatkozik, a’ gazdagok és szegények közti különbség folyvást nagyobb jelentőséget kezd magára ölteni; ’s ezt mind kétségkivül minden szétdaraboltsága mellett még létezik. Spanyolországról, hol, valamint mindenki tudja, a’ központositás mindenütt megvan!! B. ur szólni sem akar, hisz’ mindenki ismeri a’ szörnyű rázkódtatásokat mellyeken ez ország keresztülment. – Igen, az egész világ beteg, ’s központositás az, mi életét veszélybe hozza; jertek népek ’s a’ B. H. szerk. hivatalában B. ur’ praescriptiója szerint készen találjátok a’ gyógyszert, mi bajaitokon segitend; jertek angolok, nektek csak megyei rendszerünk kell, ’s a’ chartisták nem fognak alkalmatlankodni parliamenteteknek petitiókkal, hanem megyei szerkezetöktől fogják várni, nagy alkotmányos terveik’ kivívását; ’s a’ rebecaaiták is, kik a’ B. H-nak ugy látszik egészen originalis angol levelezője szerint, kérelemmel jártak a’ törvényhozáshoz, ép’ olly keveset fognak alkalmatlankodni ezután, mint Sobri és hires bandája nálunk. Ti francziák! szabadulni akartok communistáitoktól, csak megyei rendszert nekik; ha majd minden korlát nélkül közmunkákra hajtatnak, ha a’ departamentalis budget minden befolyásuk nélkül évenként megváltozik, fogadom, föl fognak hagyni socialis álmodozásaikkal; és ha most nem tudjátok, mi történendik Lajos Fülöp’ halála után, a’ megyei rendszer biztossá tesz, hogy semmi sem történik. – Ti németek! ismerjétek bajaitokat, még fölötte nagyok a’ részek, mellyekre földarabolva vagytok, Lippe Detmold, Reusz, Greiz még mind fölötte nagy részek, csak oszszátok el; mihelyt a’ megyei rendszer behozatott, a’ pálinkaivás meg fog szűnni, a’ gazdagok és szegények közti különbség nem létezik többé, a’ cselédrendszer be fog hozatni, ’s a’ Rajna’ partján egy eldorádó támad, minőt az ököljog’ megszünte óta nem élvezétek. Ti pedig spanyolok, ne higyjetek Krisztina királynénak és a’ reactionarius pártnak, melly nálatok mutatkozik; mind revolutionariusok, megakarják szüntetni municipalis szerkezeteteket ’s pedig kétségenkivül minden rázkodtatásoknak oka csak az volt, hogy a’ baskok ’s minden egyes tartományok fölötte nagy központositás alatt nyomattak el – hogy ajuntamentóitok eddig nem valának, – hogy megyei szerkezetetek hiányzott, hisz’ tudjuk – jertek népek, jertek mind – hisz tudjuk hogy ugy is már régen feljutandni vágytok azon ponthoz, mellyet mi már elértünk, a’ B. H. ugy is megmondta nekünk, ’s mi szivesen osztozkodunk boldogságotokban.
De a’ B. H. szerény, ’s azért a’ helyett, hogy a’ szenvedő világot önszerkesztői hivatalába utasitaná, inkább Amerikára figyelmezteti, mellytől az agg Europának ollykor-ollykor van mit tanulni; figyelmezteti azon mozgalmakra, mellyeket a’ nagy agitator Irlandban megkezdett. Kötelességünknek tartjuk figyelmetessé tenni olvasóinkat, miként a’ B. H. kétségenkivül nemzeti irigységből, nehogy Europa’ népei minket követve fölötte boldogokká váljanak, őket rosz helyre utasitá; miután jelesen Amerikában mindazon veszélyes institutiók, mellyeket mi a’ központositás’ eszközeiként ajánlottunk, teljes mértékben léteznek, ’s az öreg O’Connell távolról sem gyanitá azon alkotmányos kifejlődés’ maximumát, mellyre a’ B. H. fölemelkedett. –
Ugyan is mi az, mit a’ B. H. inditványaink közt legveszedelmesebbnek tart? a’ verificatio, a’ petitiók, az utasitások’ megszüntetése, az évenkinti országgyülések, – ’s ugyan milly lélekkel utasithatja B. ur olvasóit Amerikához? Elvonatkoztatva most attól, hogy Éjszakamerika respublica, – ’s hogy institutiói monarchicus állományainkban soha egészen nem alkalmazhatók, – B. ur, ki a’ mint látszik, az europai politicát Angliában a’ cartisták ’s rebeccaiták, Francziaországban a’ communisták ’s socialisták’ irányában miveli, e’ lényeges’ különbségre nem sokat ad; – nem levén most tekintettel arra, hogy Amerika nem egy ország, hanem státus-szövetség – mi B. urra nézve szinte közönyös, mert hisz’ szerinte egy törv.hozás nagy országoknak nem elég, ’s az országos többség a’ népre kinos nyomást gyakorol, – de valljon hát Amerikában ép’ azon veszedelmes központositás, mellyet mi ajánlánk, nem létezik e teljes kiterujedésben? teljes kiterjedésben, ha először az egyes státusokat tekintjük, mikről Tocqueville, kire B. ur olly szivesen hivatkozik, ezeket mondja: „Az egyesült státusokban a’ gouvernamentalis központositás a’ legnagyobb mértékben létezik.” Könnyü volna megmutatni hogy a’ nemzeti hatalom ott inkább központositott mint Europa’ monarchiájának bármellyikében, – nemcsak hogy minden státusban csak egy testület létezik, melly törvényeket alkothat, de még a’ districtusok vagy grófságok’ számos gyülekezeteinek összehivása is elkerültetett – nehogy illy számos gyülekezet fölhiva érezze magát, kilépve tisztán igazgatási köréből – a’ kormány’ akadályozására. Amerikában minden egyes státus’ törvényhozása előtt nincs semmi, mi annak ellent állhatna, hatáskörének egyedüli határa – tulajdon akarata. De ha elmellőzzük is azt: hogy Éjszakamerika státus-szövetség, mivé mi legalább Magyarországot átalakitani nem akarjuk; ha tisztán az unióra forditjuk szemeinket, valljon hát nem találjuk e ott az egység’ biztositékait, mellyeket hazánkban hasztalan keresünk? Valljon B. ur tökéletesen ignorálja e az amerikai unio’ főtörvényszékének, azon institutiónak roppant hatását, mellynek az unio nagyságát köszönheti? vagy midőn a’ verificatio ellen fölszólalt, azon állományra hivatkozhatik e, melly nem egyes megyékből, hanem státusokból alakutl ’s mégis mind senatusának mind a’ képviselői táblának a’ verificatiói jogot teljes szabadsággal átadá? Onnan fogja e bebizonyitni az instructiók’ jóságát, hol azon nem léteznek? Azon népnek gyarapodását fogja ellenünk fölhozni, midőn évenkinti országgyülést követelünk, – mellynek törvényhozása évenkint decembertől julisuig együtt ül? Valóban nem tudjuk – azt bámuljuk e inkább, hogy a’ 19-ik század’ közepében valaki Améria’ ezen állását ignorálhatja, vagy azt, hogy ismerve a’ tényeket, – min mi Toqueville’ annyi idézése után nem kétkedhetünk, olly határtalan tudatlanságot tehetett föl valaki olvasóiban, ’s illy viszonyok alatt Amerikára hivatkozott?
De hisz’ miért bámuljuk mi ezt? A’ hivatkozás, melly O’Connellre történik, távol elhagyja maga mellett mind azt, mit e’ nemben egész életünkben hallottunk. Ki nem ismeri O’Connell’ nevét ’s munkásságát – az Ir-nép, melly századunkban majdnem 9 millióra emelkedett, nem türhetve az angol parlament’ zsarnokságát, független törvényhozást, azaz, Angliáétól való elválását követelé. Irland az uniotól óta Anglia’ egyrészét teszi, ’s mert látja, hogy az összes törvényhozás, jogait ’s főkép’ érdekeit a’ nagyobb britt sziget’ érdekeinek alárendeli, tökéletes elválást kiván, föltartva azonban mind fejedelmére, mind egyes közös törvényhozási tárgyakra nézve Angliával egy bizonyos összeköttetést; – a’ kérdés Irlandban az: hogy e’ sziget Anglia’ kiegészitő részéből Anglia szövetségesévé váljék – hogy azon viszony helyett mellyben eddig állt, ollyanba lépjen, minőbe az amerikai szövetséges státusok, vagy Sévczia’ ’s Norvégia egymáshoz állnak. És ugyan ki hitte volna hogy korunk’ legnagyobb férfiának ezen törekvése valaha például fog használtatni ollyanok által, kik nem külön népek’ elválása, hanem egynek szétdarabolása után törekesznek – hogy azok ellen, kik e’ hazának kifejlődését lehetlennek tartja, mig az külön törvényhozást birni nem fog, – hogy midőn nálunk az instructiók’ megszüntetése, a’ verificátiónak országgyülésrei áttétele, szóval azon intézkedések hozatnak inditványba, mellyek nélkül független törvényhozás képzelhetlen, ép’ azon nagy férfi’ neve fog felhozatni, ki koldusokból egyesülés által egy nagy népet tud alkotni, ’s irtóztató átkot mondana az első irlandira, ki nem a’ nagy Erin, hanem Limeric, Dublin, – grófságok’ törvényhozói jogaikról szólana.
Nem – nem Amerikában, nem a’ nagy agitátornál, – az, ki hazánk jövőjét szétdaraboltságától várja, kinek az egyes személyek’ egyenkinti méltóságaik ’s tekintetességeik e’ hon’ javánál inkább szivén fekszenek, ki a’ központositást a’ státus-formák’ legérzékenyebb nyavalyájának tartja, az forduljon a’ B. H.-hoz, ott fogja találni tanainak raktárát; – ott fogja tanulhatni: hogy nagy országnak egyetlen többség a’ megyei többségnél kinosabb nyomást gyakorol a’ népre, hogy az adókivetés’ jogával korlátlanul fölruházott helyhatóság a’ szegénység’ sanyarait enyhiteni szokta, hogy általában kár olly törvények’ tanulására idejét ’s hozatásukra pénzét fecsérelni, mellyek azt szabnák meg: egy hold földtől Csongrádban ’s Szepesben mennyi fizettessék? ’S hogy e’ szerint jobb volna a’ hadi adó’ kivetését is egyes törvényhatóságokra bizni. Mi részünkről nem irigyeljük a’ B. H. ezen szerepét; ’s midőn hazánk’ multjára ’s jelenére tekintve annyi szenvedésekkel találkozunk, midőn látjuk a’ szomorú kútforrást, mellyből mindezek eredtek, részünkről mindent elfogunk követni, melly által azon szétágazási irány’ helyébe nemzeti egység utáni vágyat gerjeszthetünk hontársaink’ kebelében; – habár nyilt vád, ’s titkos gyanusitás használtatnék naponta ellenünk ’s a’ B. H. majd minden létező hatalmak’ ellentállásával fenyegetne, majd – azzal vádolna: hogy igen is könnyü munkássági tért választánk magunknak.
E.
