294. Kerületi ülés, sept. 30-án;
294. Kerületi ülés, sept. 30-án;
elnökök: gróf Ráday, Szemere; naplóvivő: Botka; jegyző: Vukovics.
Napi rend: egy főRRi válasz, ’s több törvényjavaslat.
Olvastatott mindenekelőtt egy főRRi válasz a’ törvények’ kötelező erejének kezdete, ’s a’ törvénypéldányok’ megküldetése iránt. A’ főRR. megegyeznek abban, hogy a’ törvények’ ereje a’ királyi szentesitéstől veszi kezdetét, ellenben a’ törvény-példányok’ megküldésére kétszer annyi időt, mint a’ RR., az az két hónapot kivánnak adni az illető kormányszéknek. E’ válasz’ utóbbi része ellentétben van az elsővel, mire a’ főRR. annyival inkább fognak figyelmeztetni, mivel azon hosszas késedelmet, mit a’ főRR. javasolnak, semmi tekintet sem igazolja.
Ezután több törvényjavallat olvastatott.
A’ Hrabvoszky-féle alapitvány’ kiczikkelyezését illető javaslat egyszerüen helybenhagyatott; ugy szinte azon törvényczikkely is, melly az egyházi adományosak’ törvényszékéről mult orsz.gyülésen készült.
Olvastatott továbbá a’ futóhomoknak faültetések, vagy más módok általi elfojtása iránt tervezett törvényjavallat. A’ szükséges költségeket e’ részben az érdeklett birtokosok’ mindenike, birtoka’ terjedelméhez, ’s a’ tőle elháritandó kár’ mennyiségéhez aránylag, a’ többiekkel közösen tartozik viselni. A’ teendők’ terve, ’s a’ költség-kivetés, hol egyesség nem történhetik, a’ köztörvényhatóság által választmányi jelentés’ nyomán fog elhatároztatni.
E’ törvényjavallatot a’ többség egészen elfogadta, noha némellyek igen határozatlannak tarták költségvetési arányul a’ bekövetkezhető kárt venni fel; mások pedig igazságosnak hivék, hogy az ültetvény által haszonvehetővé tett földben, mint a’ viz’ lecsapolásnál, mindazok részesittessenek, kik annak beültetéséhez járultak. Az utóbbi kivánatra azzal kivánt egy megyei követ válaszolni, hogy a’ homok-elfojtás által még nem minden tér tétetik jövedelmezővé, ’s legtöbb esetben a’ haszon csak közvetett.
Helybenhagyatott a’ tized’ megváltása iránt már előbbi orsz.gyülésekről fenmaradt törvényjavallat is. A’ javallat’ kezdete igy szól: „Addig is mig a’ tized’ kérdése egész terjedelmében tárgyaltatik” ’stb. Egy káptalan követ felvilágositást kivánt, mit tesz ezen „addig is.” A’ tábla’ ősz jegyzője megmagyarázta, hogy az annyit tesz: „mig a’ tized egészen eltöröltetik;” ’s e’ részben következő történetet beszélt el. Az 1836-iki orsz.gyülésen a’ RR. táblája hosszasan tárgyalá ez ügyet, ’s megmutatván mi káros és igazságtalan neme a’ tized az adónak, csak nem kimondá már reá a’ halálos itéletet. Ekkor állott fel egy igen érdemes benedictinus nap, elismeré a’ ház’ rendelkezési jogát, figyelmezteté mindazonáltal a’ RRket, hogy ordójára nézve, melly az ifjuság’ növelésére van rendelve, a’ tized életkérdés, abból veszik jövedelmeket, ’s ha ettől megfosztatnak, szükség rendeltetésök iránt is a’ státusnak máskép’ intézkedni. E’ szerint tehát a’ növelés, ’s egyéb viszonyok’ czélszerübb elrendezését föltételezni azon „addig is.”
Addig is tehát rendeltetik, hogy a’ természetben adott egyházi tized ezentul egy telek után évenkint 2 forinttal váltassék meg. A’ tizeddel tartozóknak azonban szabadságukban áll, hogy igy kevésbé terhes reájok nézve, ezentul is természetben fizetni; ugy szinte a’ kedvezőbb szerződmények is fenhagyatnak ’stb.
Az egyházi rend’ tagjai a’ 2 forintot keveselvén, panaszra fakadtak a’ törvényhozás ellen, melly orsz.gyülési szavazat-jogukról rendelkezni késedelmeskedik, csak minden alkalommal vagyonaik ellen tör. ’S e’ panaszt néhány világi követ is viszhangozá, kivánván, hogy a’ váltság-díj’ meghatározása szabad alkura hagyassék.
Az alku, válaszolt egy tiszai követ, eddig is szabad volt, ’s mégsem történt semmi e’ részben: szükség tehát valahára kényszeritőleg rendelkezni. ’S különös, folytatá egy nagy megye’ követe, hogy a’ clerus, mellynek ajkairól alkotmányos jogok’ terjesztése mellett szó nem hallatszék, midőn valamelly tárgy zseböket érdekli, mind annyiszor harczias sisakban, talpig fegyverzetten lép a’ küzdtérre. A’ tisztelendő urak, tehát most sem eléglik az igazságtalan teher’ megváltásáért, mit egyszerüen csak elkellene törülni, a’ két pengő forintot? Ugyan kérem, mond szónok, számolják fel, különben is ráérnek, hány telek volt hajdan, mikor első királyaink által a’ tizeddel megajándékoztattak, ’s hány van most; ’s valóban olly tömérdek nyereség fog mutatkozni, hogy épen nem lesz okunk félteni különben is duzzadozó erszényünket. Egy dunai megye’ ifjabb követe példával tudá bizonyitani, hogy e’ két forintra tett szerfelett nagy váltságdij mellett nem az egyház-férfiak, hanem azon földes urak fognak veszteni, kik eddig tőlök igen olcsón haszonbérben birák a’ bizonytalan jövedelmü tizedet. Egyébként sincs alaptalanul felvéve a’ két forint. Az 1836-iki hongyülésen, mondá a’ fentebb emlitett ősz jegyző, országos adatokból mellyeket a’ megyék terjesztének elő, dolgozá azt ki a’ kerületi ülés. ’S hátha tekintjük, hogy e’ kétforintot protestans köznép is fizeti a’ cath. papság’ javára? Szónok részvéttel hallja a’ tisztelendő urak’ panaszát valahányszor irföld’ népének szomorú helyzetéről beszélnek; de ne feledjék, hogy mi ott bűn, nálunk is rettentő igazságtalanság. A’ tisztelendő urak nálunk azon csudás tant hirdetik; hogy religio, non onus inhaeret fundo; de eljő az idő, mellyben mindenki ott fog aratni, hol vetett, ott fog szüretelni, hol kapált.
A’ többség (24 megye 20 ellen) a’ két forintot meghagyá. Voltak néhányan, kik több évi középszámitást javaltak váltsági kulcsul; ezek között egy kárpát-vidéki conservativ követ, kinek utasitása szerint, a’ tized hiveit is elidegeniti a’ papságtól.
Tárgyaltatott végre a’ községi jegyzők’ állását rendező törvényjavallat. Ennek főleg két elve körül folyt némi szóváltás.
A’ szerkezet a’ jegyzők’ választását a’ földesur’ kirekesztésével, egyenesen a’ községekre bizá; ’s 6 évi választást javalt.
Egy kárpát-vidéki követ a’ földesuri befolyásra nézve, az 1836-iki törvény’ rendeletét megtartatni inditványozá. ’S ez inditványt a’ többség elfogadta; noha sokan, igen nyomosan ostromolván, osztozának egy nagy megye’ véleményében, melly a’ községi jegyzőt is a’ megyei egyetem’ hivatalnokának tekinti.
A’ 6 évi választás ellen szinte több megyei követ felszólalt. A’ parányi fizetés mellett, ha még ez sincs állandóan biztositva, valóban szomorúnak kell lenni a’ szegény jegyző’ sorsának. Reá nézve, ki függ a’ megyétől, községtől ’s a’ földes urtól, megannyi uj alkalom a’ választás kellemetlen bántalmakra, megannyi alkalom, hogy a’ czivódó felek’ valamellyike kenyerétől fossza meg. Ennélfogva inditványozá ama’ nagy megye’ követe, hogy a’ községi jegyző, ha egyszer megválasztatik, csak vétkes tetteért függesztethessék fel fizetésétől az illető főszolgabiró által, ’s elmozditása csak törvényszéki elmarasztalásra történjék. Ugy hiszik e’ vélemény’ pártolói, hogy minél kisebb valamelly hivatalnok, annál függőbb; ’s függetlenségét csak hivatalának állandósága biztosithatja.
Más részről azonban szinte figyelmet érdemlő okok hozattak fel. A’ község, mondának, előbbi határozat által is meghagyatott a’ földes uri befolyásra nézve; ennélfogva az örökösen választott jegyző a’ községtől lesz csupán független, mellytől többé semmit nem várhat, ellenben függeni fog a’ földes urtól, mellytől kedvezéseket naponta várhatand. ’S jöhet elő eset, midőn a’ helység olly jegyzővel terheltetik, ki nem követ ugyan elbünt, miért el mozditathatnék törvényesen, de kiállhatlan lesz, ’s illy esetben ne lehessen a’ községnek tőle menekülni?
A’ többség mindazáltal nem kivánja időszaki választásoknak kitenni a’ jegyzőket; elfogadá a’ bihari inditványt.
Elfogadtatott végre, hogy a’ népjegyzők’ fizetésére a’ megyék ügyeljenek fel.
