235. Országos ülés a’ főRR-nél october’ 3-án d. e. 10 órakor.
235. Országos ülés a’ főRR-nél october’ 3-án d. e. 10 órakor.
Tárgy: a’ város-reform, minek szőnyegre kerülte előtt köziratra rendeltetett a’ zsidók’ ügyében kelt főRRi válasz, – a’ hivatalképesség, birtokjog, futóhomok’ meggátlása, börtönrendszer, az egyházi adományosok’ itélő székeinek rendezése, a’ gyorsirás’ tanitása, ’s az egyetem’ gazdálkodása iránt legközelebb áthozott alsótáblai izenetekkel együtt.
A’ városrendezési ügyben olvastatván a’ RR. 7-ik izenete, ennek mindazon pontjai, mikben az alsótábla közeledett a’ főRRhez örömmel fogadtattak; de közelités e’ tábla’ részéről nem történt, mert, mint különösen a’ polgárképességre nézve mondatott, a’ főRR. legközelebbi válaszukban azon szélső vonalra állottak, – min túl már nem léphetnek.
A’ vitatkozás’ fergetege most a’ főfelügyelők’ kérdésénél tört ki, egy baloldali gróf’ nyilatkozata után, ki a’ RR. javaslatában megsemmisitve látá az annyi küzdésre elfogadott főfelügyelői hivatalt, ’s ki azt hivé, hogy a’ haza’ egysége ’s központositása ellen tenne a’ főRRi többség, ha a’ főfelügyelőknek a’ RR. javaslata szerinti korlátozásában megegyezne. A’ gróf, hogy e hivatal illusió ne legyen, a’ monarchia, alkotmány, és aristocratia’ érdekében kivánta azt felállitatni; e végett szükségesnek látta, hogy a’ választás csak annyiban legyen a’ közbizodalom’ kifolyása, mennyiben a’ központi hatalom’ igényei engedik. E’ nélkül – ugymond – méltán vádoltathatnék e’ tábla, hogy a’ főfelügyelői hivatalban inkább a’ személyhez ragaszkodott, mint elvhez; ’s ha e’ hivatalra csak az illető városok’ ajánlata mellett nevezhetne ő felsége: akkor a’ czél egészen eltévesztetnék. Ellenzé szóló a’ tárgynak illy alakban leendő felterjesztését is; mert akarja, hogy e’ tábla alkotmányos hatalmát szilárdan gyakorolja, ’s maga gátolja, ne a’ kormány által akadályoztassa azt, mit czélszerünek nem tart, ’s minek leküzdésére elég erővel bir. Ezért javaslá, hogy a’ RR. szólitassanak fel a’ főfelügyelői hivatal’ hatáskörének tágitására, ’s hogy addig, mig a’ kivánt tágitás megtörténnék, a’ főRR. maradjanak e’ tekintetben is előbbi nézeteik mellett.
E’ javaslat után nehány jobboldali tag nyilatkozott, kik eddig az alsótábla izeneteit rendesen pártolák, most azonban, – mint mondák – a’ kormány ellen elhangzott nagy szavak után eljövén Pál’ fordulásának ideje, – a’ főfelügyelők ellen szavaztak; mert ezen hivatalt czélellenesnek tartván, hivék, hogy az nem leend egyéb mint uj mód emberek’ nyerésére, ’s a’ városi szavazatok’ elcsábitására, ’s igy nem érdekelhet mást, mint a’ kik reá számitanak, ’s ki osztogatni szeretné; holott az illy gondnélküli hivatalok’ szaporitása a’ kincstárra nézve sem lehet üdvös.
Egyike azon grófoknak, kik illy vélekedésben voltak, az utasitásokat czélszerübb eszköznek tartá az alkotmány’ felforgatására, mint annak fentartására, ’s hivé, hogy ha még az orsz.gyülés nehány hónapig tart, azalatt a’ főfelügyelők’ kezébe még korbácsot is adnának a’ pótló utasitások, ’s azon kutyabőrök, miket jobb lett volna szegény árvák, és siketnémák’ részére bocskorrá készitetni, mint a’ haladási kérdések’ megdöntésére kiváltságok’ bizományosaivá tenni.
Másika azon grófoknak, a’ főfelügyelőt a’ szabadság ’s alkotmányos kifejlés’ legnagyobb gátjának tekintvén, megbocsáthatlan tettnek tartá e’ fontos tárgy’ fölterjesztését illy soká akadályozni, és sajnálta a’ hont, mellynek fiai – mint hajdan a’ zsidónép – aranyborjúnak áldoznak. És nem találván a’ szótárakban illő kifejezést azokra, kik idegen érdekek miatt a’ haza’ érdekeit mellőzik, kijelenté, mikép’ e’ tábla’ eltörlésére agitálni hazafi kötelesség, minek betöltését annak idejében elmulasztani nem fogja.
E’ nyilatkozatok leghevesebb megtámadásra a’ jobboldalon találtak, ellenök egy nagy nevü gróf emelvén szót következő értelemben.
A’ politica’ pályája nagyon hasonlit az élet’ pályájához, mellyen a’ kedvező időben mindenki könnyen halad; de valamint családi körben, a’ politicai’ mezején is akkor tünik ki a’ jellemszilárdság, midőn az elemekkel küzdeni kell. Jó kormány alatt a’ hazafiság könnyü; akkor látjuk meg, ki mer küzdeni szélvész és vihar ellen, midőn jogtapodó kormány ül a’ teendők felett. De midőn a’ nemzet kedvencz eszméktől hevülve tévirányt vesz; akkor még inkább kitünik a’ hazafi jellem’ szilárdsága. Részéről a’ gróf ama’ hires financzia minister’ szavaival mondá: „megtörtétek erőmet, de lelkülemet nem” ’s azt tartá, mit egy ismeretes amerikai férjfiutól a’ napokban olvastunk; „vannak pillanatok, hol barátság, párt, legrégibb viszonyok megsemmisülnek, mind a’ haza veszélyben forog.”
Sajnálom – folytatá szóló – hogy gróf Z. – K. nyilatkozatát egészen nem hallhattam; mert épen a’ kutyabőr’ emlitésére jöttem be, mi ugy látszik kedvencz themája a’ grófnak, mivel gyakran variál körülte, ’s annál szükségesebb iránta tisztába jőni.
Néhány nappal ezelőtt, midőn a’ zsidók’ emancipatiójáról volt szó, nem foghatám meg, mikép’ ejthet csorbát a’ nemzetiségen annak pártolója.
A’ kutyabőr épen ezen forrásból ered.
Napi renden van egy idő óta a’ főRRi táblát, ’s az aristocratiát is sárba vonni; mi – ha egy compact nemzet volnánk, mellytől számára ’s geographiai helyzetre tekintve nemzeti kifejlődést lehetne várni – talán inkább mehetne; mert – mint többször mondom – Magyarország „status quo”-ját én is igen émelygősnek találom, ’s azon egyoldalú kiváltságokat, elszigeteléseket, egyik rendnek a’ másik általi lenézését szivemből gyülőlöm. És illy állapotban bátran elhihetni, hogy valaki a’ legtisztább szándokból, és hazafi indulatból kivánja e’ tábla eltörlését. De ugy látszik, gróf P. a’ nemzetiségre nem tart semmit, holott mi olly körülmények közt vagyunk, mellyben a’ magyarság a’ nemességgel, ’s egyenesen a’ főnemességgel van összekötve, ’s mellyben minden democratia csorbát üt a’ nemzetiségen.
695Én nem mondhatnám, hogy e’ táblábe szerelmes vagyok, az bizonyos nem, de kérdem: mit akarnak az illy eszmékkel elérni? alkotmányos kifejtést a’ lehető legliberálisabb alapon? de mi szellemben? német, magyar, vagy szláv szellemben? Ha a’ nemzetiség előttünk nem főszempont, akkor elmondhatni, hogy peregjen le az egész, mások fognak helyökbe ülni; mert meglehet, hogy azok, kik helyünkbe ülni fognak, becsületesebb, okosabb emberek lesznek; de magyarok bizonyosan nem. Előttem pedig a’ világ’ minden élvezete, minden kincsei mellett gyülőletes Magyarországban minden kifejlődés, mi nem magyar; ’s legszentebb kincsnek tartom a’ nemzetiséget, mert alkotmányt 24 óra alatt a’ legszabadabb alapon lehet octroyirozni, de sirjához közel álló nemzetiséget bárdolatlan fogásokkal ki nem fejthetni. Ez sokkal bonyolodottabb dolog, hogy sem minden fiatal ember könnyeden felfoghatná.
Mondják: „hisz Magyarország már feltámadt,” ez igaz, de még nincsen erőnk, hogy uj elemeket vehessünk magunkhoz, ’s hogy berzenkedjünk. Fiatal viszketegség és elszántság a’ megrohanás’ idején szép és dicséretes, de a’ megrohanást – mig gyengék vagyunk – fel kell tartóztatni az eszesnek. Azok, miket itt gróf Z. K. és gróf P. J.-től hallánk, a’ magok idején mind méltánylandók; de midőn nem rég’ folyt le az idő, mellyben a’ magyarság csak nem egészen el volt temetve, ’s mellette néhány gyenge kebelből alig hangzott egy két deák szó; – midőn még most is aggódnunk kell, hogy e’ nemzet sirjából felemelkedni nem fog: őrizkednünk kell kapkodásaink közben az olly lépésektől, minő e’ tábla’ eltörlése.
Azt beszélik: uj elemeket kell teremteni, mert a’ létezőkkel Magyarország’ kifejtését alkotmányos szellemben ki vívni nem fogjuk; de a’ teremtés a’ nagy istenek’ dolga, nem az embereké; emberek csak fáradhatatlan hangyamunkával, ’s nem szenvedélyes felhevülés által emelhetik a’ hont magasabb fokra, különben lehetetlen, hogy reactio ne szülessen.
Ezután szóló inkább az előtte nyilatkozott két gróffal, mint czáfolata’ tárgyában bajlódván; különösen gróf P. J.-től, – ki szerinte több izben kiméletlenül rostálgatá e’ táblát – kérdé: ha valljon a’ gróf’ eddigi tettei, eddigi élete, ’s tulajdonai ollyanok e, hogy illy gyűlöletes censori szerepet vehessen fel? kérdé: hol az a’ nagy tudomány, az a’ nagy erény, melly őt e’ tábla’ gyalázására feljogositá? és ha vannak e’ táblánál, kiknek itt ülni nem kellene, ’s ha ezeket egy magasabb, a’ hon’ javát teljesen ismerő hatalom egykor kitörölné: nem sorozná e a’ kérdett grófot a’ kitörlendők közé? illy kitörlést azonban nem kivánt, mert még jöhet idő, mellyben gróf P. J. is kiábrándulván hazánk’ előmenetelét a’ nemzetiségre fogja alapitani, ’s mellyben e’ táblára könnyelmüleg anathemát szórni nem fog.
A’ tárgyra nézve azt vélvén szóló, hogy ha házról házra kérdeztetnének meg a’ közvélemény’ tényezői a’ városrendezés iránt, nem találtatnék a’ közvélemény olly compactnak, miszerint ellehetne mondani, hogy a’ tárgy’ fölterjesztését csak egy két fő ur ellenzi; ismét kérdést tőn: talán – ugymond – gróf P. J.-et nem Numa Pompiliust valamelly oraculum tevé bizonyossá, hogy a’ haza’ üvössége e’ tárgy’ keresztülvitelétül függ? mert igy még menthető, ha dögönyözéshez, korbácsoláshoz, mocskolódáshoz kész nyulni.
Ezek után reményét nyilvánitván a’ gróf, hogy a’ nemzet’ többsége a’ főRRi tábla’ eltörléséhez járulni nem fog, ’s hogy e’ tábla illyesekkel magát sepertetni nem engedi; a’ többség’ tetszésjavára felhozá Phocion’ példáját, ki midőn előadására tetszését nyilvánitá a’ tömeg, mindig azt hitte, hogy talán valami roszat mondott.
Végre visszatérvén a’ nemzetiséghez: valóban isten’ csodája – ugymond – hogy a’ magyar nemzet szláv, német és török elem között olly sokáig küzdve fentudta magát szilárdsága által tartani; ’s lehetetlen, hogy illy nemzet iránt a’ külföld is vonzódást ne érezzen. De midőn a’ világ’ népei irántunk sympathiát éreznek, itthon a’ jó kedély a’ legnagyobb búba sülyed, midőn látja, hogy azt, mit eddig megmentettünk, mit dicsőséggel ’s gyönyörrel lehetne partra vezetni, faragatlan kezek megsemmisitik. – Beszédét azzal zárá be ő mlga, hogy e’ nyilatkozattal – bármi következzék reá – hazájának tartozott, ’s ha ma leend is utolsó pillanata, ha holt testén mennének is keresztül, azon hüségnél fogva, mellyet hazájának esküdött, ha egyedül marad, egyedül is ellenezni fogná mind végig a’ főRRi tábla’ eltörlését.
A’ gróf után a’ megtámadott jobboldali tagok’ egyike szólt, gróf Z. K., kijelentvén, mennyire óhajtá vala, ha a’ mélt. gróf beszédét egész terjedelmében foghatta volna fel, nem egyes kikapott szavak, ’s nem a’ kutyabőr után, mi alatt csak azon diplomákat érté; mellyek a’ pótló utasitások’ eszközlése végett osztogattatnak. Mert – mond a’ magát igazoló gróf – jól tudom, hogy ha honunkban az aristocratia eltöröltetnék: abban többé a’ szabadságnak egyetlen napja sem viradna fel; ’s hogy ezen eltörlést követő első nap lenne a’ tömeg’ zsarnokságáé, második egy kényur’ járma alatt folyna le, harmadikon elkövetkeznék a’ varsói drámának utolsó felvonása. De hogy a’ magas aristocratia tartotta volna fel nemzetiségünket, ennek a’ történetirás ellentmond. Koránt sem az arany gyapjas vitézek, sem a’ többi lovagrendek’ nagy keresztesei tarták azt fen, hanem néhány szegény kálvinista pap, ’s a’ bocskoros nemesség.
E’ nyilatkozatnál a’ czáfolt gróf, Sz. I–n ájultan hanyatlott székéről a’ padfozatra, ’s jobb és baloldali egyiránt ápolására sietvén, az ülés félbenszakadt; mi csak akkor folytatathatnék tovább, midőn az ájult gróf lassanként magához térvén néhány főrendi tag’ karjain a’ teremből kivitetett. –
E’ jelenet után a’ nagy nevü gróf nem vevén részt a’ tanácskozásokban, beszédét az ellenvéleményüek a’ meglepetés miatt kellő taglalás alá nem veheték; csak az, ki a’ főrendi tábla’ eltörlését szóbahozta, jegyzé meg rá, mikép’ a’ gróffal abban mindenki egyetért, hogy a’ nemzetiség főszempont; egyedül az kérdés, feltalálhatni e ezen főszempontot, a’ nemzetiséget, e’ táblánál ’stb.
A’ fenforgó tárgy’ megszakadt fonalát egy jobboldali gróf fogá fel, feltünőnek találván a’ RR. ujabb közeledését, holott ezelőtt annyiszor mondák, hogy az engedés’ véghatárán állanak, ’s hogy engedniök lehetetlen, ’s most a’ főfelügyelőket mégis elfogadták; de védelmökre szolgál a’ RRnek az, hogy a’ haza’ jövőjét e’ munkálatban látták, ’s hogy a’ főRR. voltak azok, kik a’ hazát mintegy erővel késztették a’ főfelügyelők’ elfogadására. Minő szellemben kivánnak a’ főRR haladni: azt gróf Sz.– A.– kijelenté, mondván, hogy e’ tábla’ törekvéseinek czélja a’ monarchia, alkotmány és aristocratia; csak az a’ kérdés mi értelmet köt a’ gróf e’ szavakhoz. Mint a’ tanácskozások mutatják, a’ főRR. minden alkotmányos erőt leginkább abban helyheztetnek, hogy 1-ör a’ kijelölési jog teljes korlátlanságában maradjon a’ főfelügyelőknél; – igy kár volt a’ választók’ képessége mellett e’ két táblának olly hosszasan küzdeni, midőn végtére is nem a’ válsztók, hanem a’ főfelügyelő fog választani minden hivatalnokot; – 2-or hogy a’ tanácskozók’ száma minél kevesebb legyen; három tanácskozó képviselőt számitva minden hivatalnokra, talán hogy a’ kijelölés’ igéretével a’ főfelügyelő ezeket is hatalmába kerithesse. E’ szerint a’ főRR. a’ monarchiát a’ kijelölésbeli önkényben, – az alkotmányt a’ szabadszólás’ korlátozásában, az aristocratiát a’ burocratia’ felsőbbségében látják.
Szóló itt találá fel okát, miért hogy a’ főRR. a’ megyei kihágásoknál a’ főispánokról szólni nem akartak, azért – ugymond – mert előzményt kivántak késziteni a’ főispánokra nézve a’ főfelügyelőkben, hogy ha most tisztán átruházhatják a’ város’ kijelölésjogát a’ városi főfelügyelőkre, jövő orsz gyülésen legyen mi okon követelni azt a’ főispánokra nézve is, kik bármi takar legyen most a’ gyakorlat, a’ kijelölést egészen tisztában mégsem gyakorolják, mert ott van a’ törvénykönyvünkben, hogy a’ megyei hivatalnokok a’ választó nemesség’ megegyezésével választassanak.
Illy körülmények közt a’ városrendezésnek jövője nincs; ’s kit terhel érette a’ vád’ súlya, annak megitélését szóló a’ haza és külföld’ közvéleményére bizá.
E’ nyilatkozatok mellett a’ jobboldalról többen lejártnak tartván a’ két tábla közötti alkudozás’ idejét, a’ törvényjavallat’ fölterjesztésére szóliták fel a’ főRRket.
Szóltak a’ baloldalról is, a’ pótló utasitásokat az eszmék’ surlódásának, nem pedig a’ főRRi tábla’ erőszakolásának tulajdonitván, ’s szemére vetvén a’ jobboldalnak, hogy kivánatival, miket olly sokszor nevezett a’ nemzet’ kivánatainak, – most elszigetelten áll. És kérdé egy aldunai megye’ főispánja, mikép’ kivánhatni felelősséget a’ kormánytól a’ városok iránt, ha a’ főfelügyelők’ választása tőle megtagadtatik; hiszen – ugymond – illy főfelügyelőket Kliegl is tudna késziteni akármennyit.
Ez értelemben kérdé egy felföldi főispán is: valljon azon jobboldali szónok, kik a’ tanácskozó képviselők’ számát kevesellik, számban keresik e a’ szólásszabadságot, ’s nem a’ jellem’ szilárdságában? Ha igen, ha attól tartanak, hogy a’ képviselőket a’ főfelügyelő kijelölési igéretekkel a’ maga részére vonja: inditványozzák, hogy a’ képviselők hivatalt ne viselhessenek soha; ezt szóló is pártolandja, ’s hiszi, hogy ezzel a’ képviselők’ függetlensége iránt minden aggodalom el lesz háritva. Ő mlga azt is állitá, hogy e’ tábla’ többsége nem organuma a’ kormánynak, mert hiszen azt, hogy mit akar a’ kormány, midőn nem nyilatkozik, nem tudja senki. A’ ki pedig hiszi, hogy a’ főRR. többsége a’ kormányt képviseli, miért erőszakolja a’ tárgyak’ felterjesztését azon okból, hogy a’ kormány’ akaratát megtudhassa, az ezt a’ főRR. nyilatkozataiból is kiveheti.
Szóló a’ felsőtábla ellen szóbahozott agitatióhoz sok szerencsét kivánt mindennek, ki azt üdvösnek hiszi, e’ hiedelemben azonban nem osztozhaték, mert azt tartá, hogy azon erő, mi e’ táblát eltörölhetné, sok olly érdekeket is megsemmisitend, mik az agitatorok’ sziveit is vérezni fognák; minthogy azon erő nem lehetne más az indulatosság és szenvedélyek’ erejénél, mihez nyulni nem mindig tanácsos.
Egy más főispán, ha az emlitett izgatás a’ tábla ellen megkezdetik, részéről ellenizgatást igért, bár elismeré, hogy a’ kettős izgatás’ zavarában egy harmadik hatalmasb izgató fogna halászni.
E’ nyilatkozatok ujabb czáfolatra adtak alkalmat a’ jobboldali tagoknak, kik közül egy tekintélyes gróf megjegyzé, hogy ha gróf Sz. – J. – épen ma dicsekvék elszigetelt állásával, ezt talán a’ jobboldali’ többi tagjai is tehetnék, de tenni nem akarják, mert ezen elszigeteltség a’ hazára nézve szomorú. Az mindenesetre figyelemre méltó körülmény – mond a’ gróf – hogy mi nem elszigetelve léptünk fel a’ főfelügyelők ellen, ’s más, nyugalomra bocsátott eszmék mellett, mivel mellettünk áll a’ képviselő tábla, ’s a’ nemzet’ közakarata: hogy azóta, a’ nemzet’ organuma tőlünk elvált, ez fájdalmas, de reánk nézve legkisebbé sem lealacsonyitó, mert azon okok, mik e’ keserü elválást előidézék, e’ tábla’ kevesebbségére homályt nem vethetnek. Az illy elszigetelt testület’ szerepét, a’ főRRi többség már rég’ vitte, ’s hogy most a’ szerepelők változtak, ez csak azt bizonyitja, hogy Magyarországon a’ közvélemény változó. Ezen elszigeteltségben a’ többséghez bátran elmondhatni: „Ne sirjatok felettem, hanem önmagatok és fiaitok felett sirjatok.” –
Más jobboldali a’ gróf a’ felföldi felelé, mikép’ számban a’ szólásszabadságot nem keresé soha, hanem a’ nyilvánosságban, de mégis lát a’ számban is bizonyos korlátot, mellyen belől játékká válik a’ szabadság. Az elszigeteltséget ’s a’ közvéleménynyeli takaródzást illető vádra szóló kijelenté, hogy a’ főRRi többség is számtalanszor hivatkozott népszerüségre, ’s közvéleményre, ’s ha ezeket olly rég-óta birja, ügyetlenség volt tőle, hogy eddig a’ közvéleményt maga mellett kedvező nyilatkozatra birni képes nem volt.
Midőn a’ főRRi tábla – mond szóló – a’ kormány’ nyilatkozását olly állhatatosan gátolja: nem könnyen jöhetni e azon gondolatra, hogy e’ tábla’ többsége talán onnan fölülről kap utasitásokat; kivált mikor e’ vád ellen csak az hozatik fel, hogy a’ kormány még nem nyilatkozott, mintha e’ nyilatkozatásnak azon egyetlen neménél, mit a’ törvényhozás ismer, nem lenne más neme is. Ha azon utasitások csakugyan léteznek, néhány eredménytelen országgyülés után, könnyen eszébe juthat a’ nemzet’ többségének az, hogy ezen táblát jobb lenne B–be utasitani. Ha pedig, mint állitatik, e’ tábla nem a’ kormány’ nézeteit képviseli: akkor ez nem egyéb positiv rosznál a’ nemzeti kifejlődés’ utjában, ’s igy enyésztét önmaga fogja eszközölni.
Általános elv ugyan a’ két tábla rendszeres alkotmányos országban, ’s a’ felsőtábla, legyen bár szerkezete aristocraticus, legyen democraticus, csak a’ nemzet’ bizodalmát birja, csak azt bizonyitsa be, hogy a’ kormány törvénytelen tetteinek képes ellenszegülni, mint az angol lordok’ táblája, hosszu életre számithat. De olly tábla, melly a’ nemzet’ bizodalmát nem birja, melly gátja minden haladásnak, ’s melly mellett a’ nemzet’ érdekei csak nagy bajjal vivhatják ki magokat, fenmaradhat e, megfér e a’ nemzet’ jövendőjével, azt állitani bajosan lehet. Szóló, ha azon alternativa állna előtte; eltöröltessék e az aristocratia igy, mint áll, vagy fenhagyassék: azt eltörleni nem kétkednék. Lehet, hogy aristocratiánk’ jelen állapota még változik, ’s hogy rosz organisatióján még segithetünk, ’s ekkor fenmaradását kétségbevonni nem lehet, de épen ezért kell azon lenni, hogy az aristocratia reformáltatván erős lábra állitassék; vagy ha ez már többé nem lehet: eltöröltessék.
Hosszas vitatkozás után gróf Sz– A’– inditványa szerint mondatott ki a’ maradó határozat, melly, mint érintők, a’ felolvasott izenet’ minden pontjaira kiterjesztetik.
