271. Országos ülés a’ főRRnél, november’ 10-én, d. e. 9 1/2 órakor.
271. Országos ülés a’ főRRnél, november’ 10-én, d. e. 9 1/2 órakor.
Mindezekelőtt vegyes ülés volt, mellyben Károly főherczeg’ megbizó levelével együtt kihirdettettek a’ közmunkák’ szabályozását ’s koronaőrök’ választását tárgyazó királyi válaszok.
Egyszersmind az országbiró jelenté, hogy a’ hivatalképességet ’s Hrabovszkyféle alapitvány’ kiczikkelyezését tárgyazó törvényczikkelyek a’ concertatión minden észrevétel nélkül elfogadtattak, de az előbeszédből a’ nem végzett tárgyak’ sokaságára vonatkozó szavakat a’ cancellaria kivánja kihagyatni; a’ magyar nyelvi törvényczikkben pedig e’ kifejezést: „az ország’ határai közt” ezzel: „ország’ határain belül”; ’s ezt: „Horvátország” ezzel kivánja felcserélni: „kapcsolt részek.” Nem térhet továbbá el a’ cancellaria a’ magyar nyelvre nézve az utóbbi leirat’ tartalmától sem, miszerint egyenesen a’ törvénybe lenne iktatandó, hogy a’ törvények minden közöttünk élő, sőt latin nyelvre lefordittassanak.
Vegyes ülés után hitelesittettek a’ hajózási törvény ’s kényszeritett előfogatok iránt kelt főrendi válaszok.
A’ honositás iránt a’ nagy többség ismét előbbi nézetei mellett maradt; ’s minthogy a’ honositást eredeti czéljától már egészen elfajultnak hiszi, kivánja azt oda vissza vezettetni, ’s a’ honositás’ alapelveinek kidolgozását továbbra is sürgeti. –
A’ hitelintézeti kir. válaszra kelt alsóházi izenet egy országnagy időrövidség miatt pontonkénti tárgyalás alá venni nem kivánván, felszólitandónak vélte a’ RR-ket, hogy a’ megtagadott pontokat ő felsége előtt rövid feliratban szorgalmazzák: ő mtga azonban inkább szeretné, ha a’ RR. kivánságaiktól elállván, a’ királyi választ elfogadnák.
Ez inditványt egész baloldali pártolá, kárhoztatván a’ bizodalmatlanságot, mit – szerintök – a’ RR. a’ kormány’ irányában a’ gyanusitásig vittek.
Mindennek van határa, – mond egy jobboldali tag, – a’ bizodalomnak is.
Itt többé nem lehet hitelintézetről szó, midőn látjuk, hogy abból jutalom-intézetet kivánnak alkotni, olly módon, hogy lehetetlen az ember’ kebelének ellene föl nem hevülni.
Nézzük a’ többi kir. válaszokat is; mit mondanak a’ kereskedés’ tárgyában 29 évi béke után. Ebben is boldogabb időre utasittatunk. Itt az idő – mond a’ gróf – ajtainknál állitani fel a’ védvámokat.
Az átküldött föliratra nézve, szóló kivánja, hogy terjesztessék fel.
Egy tekintélyes gróf szinte nem akar uj eszközt nyujtani a’ veszteglésre. Most is elég eszköz van erre – mond a’ gróf – miket 400 év alatt gondosan tudtunk használni a’ nemzet’ erkölcstelenitésére ’s elszegényesitésére.
Illy értelemben szavazott a’ jobboldali gróf is, kijelentvén, mikép’ most az országgyülés’ végóráiban ideje, hogy a’ nemzet’ udvariaskodás helyett mondja ki, mit érez ’stb.
A’ baloldalról, mellynek tagjai a’ kormány iránt bizodalommal viseltetnek, egy gróf a’ bizodalmatlankodók’ ellenében, a’ nemzetnek ellenök fordult bizodalmatlanságára hivatkozék, és nem hivé, hogy azok a’ nemzet’ akaratát képviselnék.
Hogy az igy nyilatkozó grófnak bizodalma van a’ kormányban, egy jobboldali gróf azon épen nem csodálkozik, minthogy kifolyása lévén a’ végrehajtó hatalomnak, önmagában bizik. Állitásának igazolására szóló hivatkozott a’ magyar nyelv feletti vitákra, miknek kifejtését az előbb szólott gróf lépésről lépésre akadályozta, ki őt akkor hallotta, reá ismerhetett befolyására a’ concertationalis jelentésben.
Egy tekintélyes gróf szükségesnek tartá a’ bizodalmatlanság’ nyilvánitását, hogy a’ rokonelvüek az eszközökben egyetértsenek.
A’ jobboldali ifju gróf gr. A. Gy–től épen nem várta, hogy az alsótáblát azzal vádolja, mintha ott a’ népet nem képviselnék. Ezt mondani gr. A. Gy–nek legkevesebb joga van; mivel a’ k. városok ’s községek’ rendezésekor épen az ő szózata volt akadály a’ czél’ megközelitésében. Szóló is hivatkozik gyakran a’ népre, mint gróf A. Gy., kiről azonban nem tudhatni mit akar a’ néppel.
Végre csakugyan határozat lett a’ fentebbi országnagy’ inditványa, ’s e’ szerint a’ hitelintézet iránt megtagadott pontokat a’ többség egy szelid modoru rövid felirással kivánja sürgetni.
E’ határozat’ kimondása után ismét vegyes ülés volt, mellyben kihirdettetett az ausztriai levonási adó ’s a’ katonaélelmezés’ tárgyában érkezett két rendbeli kir. válasz.
Egyszersmind a’ tisztelgő küldöttség’ elnöke részletes jelentést tőn Károly főherczeg’ fogadásáról.
Vegyes ülés után az országos ajánlat’ kérdése került szőnyegre.
A’ közteherviselés’ nagy bajnoka gr. Sz.I. röviden érintvén, mennyit adózott e’ tárgynak, milly anyai szeretettel viselteték iránta, fájlalá, hogy az most – mint egykor Mózes – töredékeny kosárba nád közé tétetik; ’s emlité, mikép’ nemzeti fejlődésünk’ történetéből azt tanulta, hogy ha e’ nemzet okkal vagy ok nélkül ingereltetik, ollyankor kézfogás helyett mindig egymásellen szokott dulni. Ez emlékeztet azon férfira, ki gyöngeségét érezvén, otthon mindig feleségét kinozza.
Bennem – ugymond – ő mtga – minél inkább borong az idő felettünk, annál inkább megszünik minden antipathia. Illyenkor szeretnék minden elleneimmel kibékülni.
A’ főRR.’ izenete két nagy elvet rejt magában: felelősséget és közös teherviselést. – Rólam szokták mondani, hogy elvek után nem nézek, ’s most azt kell tapasztalnom, hogy a’ RR. járnak anyagi haszon után; vagy talán még egy harmadik elvet is követelnek?
Félek, hogy kifogyunk az időből, de mint öreg katona kimondom, hogy én akkor legkészebb vagyok küzdésre, midőn sok kétségbeesettet látok. Nemzeti évrajzunk azt bizonyitja, hogy vérünk paroxismusra hajlandó, de kitürésre nem. Én kitürő csöndes és nyugodt vagyok, ’s mondhatom, sokat fáradtam ez ügyben. De a’ magyarnak sok tulajdoni közt van az is, hogy magát vezettetni engedi, ’s e’ tulajdonságát némelly urak felhasználták paralysálásomra.
Nagy események igen könnyen elmerülnek a’ részletességekbe, kivált midőn a’ hazafiak villongásban vagynak. Mi most politicai paroxismusban vagyunk, minek ha vége lesz, másképen fogjuk látni a’ dolgot.
Nyiltan kimondom – folytatá szóló – hogy mi pangás’ emberei vagyunk, ’s még nem szoktuk meg a’ haladást. Haladásunkat eddig sakkjátékhoz hasonlitám, de most szerencsejátéknak nevezem. Ha kijózanodunk, bizonyosan azt fogjuk mondani, kár volt engednünk, hogy e’ pillanat ’s ama’ két elv előttünk elsurranjon.
E’ fontos tárgyból még most is lehet valami, csak egyesség és jó akarat kell, ’s csak az legyen jelszavunk, hogy „magyarok vagyunk és kevesen” – Igaz, hogy most, paroxismusban vagyunk; de bármi különösnek tessék is, – én a’ magyar reformok’ veteránja, ezt szeretem, mert egészséggé válhatik, mig ellenben egy marasmusba süllyedt testből semmi sem lesz. Ha az egész dologból nem lesz semmi, ugy sem keseredem el, vigasztalván magamat azzal: „qui perdidit numerum, incipiat iterum”.
Végre azzal fejezé be a’ gróf előadását: hagyjuk fel a’ recriminatiokkal; az egy vér és egy név egyesitsen bennünket, 804főleg midőn borong felettünk az ég; – és azzal kérte a’ táblát, hogy visszaküldvén az izenetet, bizodalmasan szólitsa fel a’ RRket, fogadják el a’ főRRnek annyi nehézségek közt kivivott ajánlatát.
Ez inditványt most a’ jobboldal is pártolá.
A’ baloldalról pedig némellyek ingerült választ kivánván adni a’ RR-nek, a’ felolvasott izenetnek köziratra adását sürgeték. Ezt hangosan pártolák a’ közteherviselés’ ellenségei is; temetését látván abban a’ felsőháznak, ha mindazokat, mit a’ RR. izenetökben a’ kezdeményi jogról mondanak, ugyancsak meg nem czáfolják.
Ezeknek gr. Sz. I. válaszolá, hogy ha az ügyet illy halogatásokkal megakarják buktatni, mondják ki szándékukat nyiltan, hogy legalább bona fide ellehessen temetni. Ha – ugymond a’ gróf – miután 18 hónapig zajló tengeren eveztünk, most midőn a’ kikötőnél vagyunk, önmagunk zárnók el magunk előtt a’ kaput, akkor e’ tábla iránt méltán elvesztheti bizodalmát mindenki.
Végre a’ köziratot sürgetők’ kivánata elmellőztetvén, néhány szerkezeti szóváltás után határozat lőn: hogy a’ RR-nek rövid izenetben válaszoltassék: mikép’ a’ főRR. jogaikhoz ragaszkodnak, ’s hogy ezt bebizonyitsák, a’ 3 milliótól el nem állanak, hanem annak elfogadására a’ RR-et ismét felszólitják.
A’ középponti vasut’ tárgyában tett felirat elfogadtatott, de a’ vasutak iránt f. év. jul. 28-án felküldött feliratra való hivatkozás nélkül.
A’ magyar nyelv’ ügyében nem ellenzik a’ főRR., hogy a’ concertatión minden megkisértessék az alsótábla nézetei mellett.
A’ középponti vasut iránt az alsóház’ küldöttsége határozottan kijelentvén, mikép’ a’ RR. a’ juliusi feliratra való hivatkozástól semmi esetre el nem állanak: rövid tanácskozás után a’ főRR. szinte küldöttség által kivánták tudatni a’ RR-kel, hogy a’ hivatkozást a’ két táblának a’ párhuzamok iránt keletkezett határozata’ értelmében nem ellenzik.
E’ nyilatkozaton – mint Zarka itélőmester jelenté – a’ RR. megnyugodván, a’ középponti vasut’ tárgyát befejezettnek tekinték.
Végre a’ közmunkák’ szabályozását tárgyazó törvényczikk concertatióra utasittatott.
