SPANYOLORSZÁG.
SPANYOLORSZÁG.
Mint közönségesen tudva van, Spanyolországban, marquis Viluma’ főnöklete alatt, egy párt létezik, melly absolutisticusnak neveztetik. Ezen Viluma korábban minister volt, ’s azt sürgette, hogy az épen szőnyegen levő alkotmányi reformok’ behozatala végett szükségtelen a’ cortest egybehivni; azaz szükségtelen a’ törvényhozótest’ jóváhagyását kikérni. Nov. 11. az alkotmányi reform feletti általános vitában e’ pártnak egy tagja, Tejada, igen érthetően elmondta a’ követkamarában, mit akarnak ők.
Ezen beszédet az érintett párt’ nyilatkozványának lehet venni. Ezen beszéd mindenkit meglepett. Tejada azt mondván, hogy az alkotmányos-reform mellett kiván szólani, átengedé neki a’ szót Sartorius, a’ választmány’ tagja, a’ ki következett volna.
Ekkor Tejada legelőbb is azt nyilvánitá, hogy ő a’ kormányi javaslatot elégtelennek, haszontalannak, és tökéletlennek találja, melly nyilvánitás a’ követkamara előtt a’ védelem’ igen különös nemének találtatott. Ezután szónok előadá azon elveket, mellyek szerint ő az 1837-ik évi alkotmányt megváltoztatni kivánná. Ezen eszmék megérdemlik, hogy előadjuk, miszerint mindenki láthassa, mi mindent akarnak némellyek, kik magokat conservativeknek nevezik, ’s mivel azoknak száma, kik ezen eszméknek hódolnak, fájdalom, nem épen kicsiny Spanyolországban, ’s mint conservativ párt, a’ hasonlóul conservativ ministeriumnak ez a’ legfélelmesebb ellensége. Tejada legelőször is tömegben kárhoztatta a’ szabad alkotmányokat ’s különösen kárhoztatta azt, hogy Spanyolországban is hatalomhoz jutott a’ középosztály, mellyet ő tehetetlennek, semminek nevezett, ki a’ kor’ szükségeit és az ország’ állapotát nem érti. Szónok a’ nemesek’ és papok’ uralkodását kivánná ismét. Szerinte a’ forradalom semmit sem hagyott maga utűán, mint vért, bűnöket és rendetlenséget. Szónok az ország’ jólétével és a’ trón’ felségével meg nem egyeztethetőnek találja mind a’ kormány’ reformjavaslatát, mind pedig és annál inkább az 1837-i alkotmányt. Ő azt óhajtja, hogy a’ trón szabadittassék meg a’ parlamentaris kormánytól, a’ ministeri felelősségtől. A’ fejedelemnek , mondá Tejada, nem kellene a’ kamaráktól az adókivetésre nézve felhatalmazást kérni. Szónok azt kivánja, hogy a’ még elnemadott egyházi javak az illetőknek visszaadassanak, az eladottakra nézve pedig, mivel az uj vevőktől visszavenni nem lehet, kéressék a’ pápától jóváhagyás. Röviden, az érdemes követur nyilt hadat izent a’ forradalomnak, a’ kor’ szellemének és minden haladásnak. Ezen beszédre Martinez de la Rosa terjedelmesen, és, mikép’ róla megjegyeztetik, szokatlan élénkünnepélyességgel felelt. „A’ szabadelmü spanyolok, az alkotmányos trón’ védői és a’ Tejada’ rendszerének hivei között, mondá a’ minister, igen nagy közfal van, mert az absolutismus megett ismét forradalom van. Tejada azt mondja nekünk, hogy mi sikamlós pályán vagyunk. A’ sikamlós pálya az, mellynek közepén az absolutismus, végén pedig Don Carlos van. Az érdemes követur ezen a’ pályán van. A’ kormány egy pártot sem kiván kegyetlenséggel magához kötni, de mindezen pártoknak magasan mutatja saját lobogóját, mellyre ez van irva: II-ik Izabella és alkotmány” Ezen beszéd után az általános vita (nov. 12-én) berekesztetett, ’s a’ kamara a’ választmány’ jelentése’ nyomán az alkotmány-reformnak egyes pontjaira ment át.
November’ 11-én nyujtatott át a’ királynőnek a’ válaszfölirat.
A’ Journal des Debats igen érzékenyül találta magát megsértve lenni Calvet spanyol követkamarai tagnak azon nyilatkozata által, miszerint azoknak értése nélkül beszél a’ spanyol dolgokról, nem késett tehát a’ felelettel, ’s felelete igen kemény birálata a’ kormányon ülő spanyol pártnak, mi annyival inkább figyelmet érdemel, mert végtére is a’ Journal des Débats legjobb embere külföldön a’ mostani spanyol ministeriumnak. Szavaink – mond az érintett lap – a’ spanyol alkotmány-reformról bizonyos megjegyzésre adtak alkalmat, mellyet mi örömest mellőznénk, ha némelly lapok olly nagy hévvel nem segitették volna elterjeszteni. Mi őszinte tisztelettel viseltetünk a’ spanyol ministerium’ némelly tagjai iránt; de mivel nem a’ legnagyobb véleménynyel vagyunk azon alkotmányi kisérletről, mellyet ez idő szerint elkövet, nem igen várunk alkalomra, hogy elmondhassuk, mit tartunk róla. Ugy látszik, hogy ezen hiresztelt reformnak inditói a’ mi szerény nézetünket annak korszerüségéről igen rosz néven vették. Különösen boszankodtak csudálkozásunkért bizonyos ügyetlen kitételen, melly gyanitani hagyja, miszerint a’ spanyol kormány a’ politicai vitatkozások’ mezejét el akarja zárni. ’stb. ’stb. Mi azonban ma sem látjuk át szükségét ezen alkotmány-reformnak. Mi még most is épen ugy gyermekesnek és paradoxnak találjuk, hogy a’ nemzet-felség’ elve’ folytán választott kamarától kivántatik, miszerint a’ ,nemzet-felség˛ szó az alkotmányból kitöröltessék. A’ madridi ministerialis sajtó panaszkodik, hogy mi a’ spanyol kormány’ ellenségeinek fegyvert szolgáltatunk kezökbe. Valóban ezt sajnáljuk. Mindenesetre a’ spanyol ministerium’ akarata nem terjedhet annyira, hogy a’ mi véleményünk elfojtassék, ’s olly politicai elvek’ védelmét vállaljuk magunkra, mellyeket sem korunkkal, se szokásainkkal, sem izlésünkket összeegyeztetni nem tudunk. A’ ,Heraldo’ három hasábon megmutatja, hogy mi Spanyolországot nem ismerjük. Sőt a’ mi több, Calvet, a’ cortesnek egy szónoka, is ezt mondá. A’ mi őt illeti, az igaz, hogy nem ismerjük. A’ mi pedig magát Spanyolországot illeti, mit arról legjobban tudunk, abból áll, miszerint évek óta a’ legnagyobb nyomoruságban van. De ime most ők magok mondják, hogy a’ spanyol nép nem szokott fellázadni, hanem fellázittatik, ’s hogy egy forradalom’ készitésére csupán pénz kivántatik. Pénzzel Spanyolországban azonnal egy 100,000 emberből álló tábort lehet előállitani, melly kész lesz a’ csatára a’ nélkül, hogy kérdezné: kiért vagy ki ellen? feltéve mindig, hogy jól fizettetik. A’ spanyol nép küzdött Krisztinaért DonCarlos ellen, Krisztina ellen Esparteroért, Espartero ellen Narvaezért, küzdeni fog Narvaez ellen is akárkiért, a’ ki megfizeti. Egy szóval ez egy eladó katona-nép. Azt mondják, illyen a’ spanyol nép. Valóban mi, saját magáért örvendünk, hogy nem ismerjük a’ spanyol népet. Mindenesetre szeretnők tudni, ha valljon megköszöni e, hogy ekkép’ mutatjuk meg, menyire nem ismertük őt. Mondják. ugyan, hogy ezen spanyol nép mellett még egy másik is van, a’ nemzet’ java, melly nem törődik a’ politikával, és csak két dolognak hódol, a’ trónnak és nemzetiségnek. Ezen rész fel sem veszi az alkotmányt. Adnak e neki illyet, vagy ha van, elveszik e? az reá nézve teljesen egy. Ha ez a’ spanyol nemzet, akkor mi ugy találjuk, hogy Navaez még felettébb kegyes, nem vevén el teljesen az alkotmányt ’stb.
Liszt Ferencz a’ zongorahős Madridban van, hol a’ Liszt-láz nem kevésbbé elfogta az embereket, mint Europa’ bármelly nagy városában. A’ spanyolok még el is akarják tőlünk disputálni; egy spanyol költő ugyanis egy hozzáintézett költeményben többek között ezt mondván róla: A’ lángésznek nincs hazája, a’ nagy Liszt spanyol. Ez, mond a’ párisi Charivari, talán szépen van mondva, de nem következetesen, mivel ha a’ lángeszü Lisztnek nincs hazája, ugy spanyol sem lehet. Lisztet, folytatja gonoszul a’ Charivari, élénken elfoglalva tartja azon eszme, hogy a’ szerencsétlen Spanyolországnak korábbi jólétét visszaszerezze. A’ forradalom’ örvényét leakarja győzni.
Prim tábornok hat évi fogságra itéltetett, azonban minden hivatal ’stb. vesztés nélkül.
Legujabb hirek szerint a’ progressista lázadás Longronnoban nov. 13. és 14-e között éjjel csakugyan kiütött. A’ mozgalom’ élénk Zurbano áll. A’ jelszó: éljen a’ királynő, és a’ változatlan 1837-ik évi alkotmány!
Az alkotmány-reformnak azon pontja, melly az esküttszéki eljárást a’ sajtói vétségekre nézve felfüggeszti, csakugyan elfogadtatott a’ követkamara által.
A’ spanyol kormány, nagy szorgalommal dolgozik egy törvény-javaslaton, melly a’ papság’ állapotára vonatkozik, ’s az igazság- és pénzügyi ministerek mindennap értekeznek több főpapokkal, mikép’ lehetne az ügyet végkép’ eldönteni, hogy mind az egyházon segitve legyen, mind pedig az ország’ nyugalma háboritlanul maradjon. Ezen kérdés rendkivül be van bonyolodva, és temérdek nehézséggel van összekötve. Kiakarnának békülni Rómával, mellyel tiz év óta félbeszakasztott a’ jó egyetértés, ’s nem akarnák megsérteni a’ forradalomból nőtt érdekeket. És ha, mikép’ némellyek vélik, a’ pápa csakugyan teljes erővel azt sürgetné, miszerint az egyházi tized ujolag visszaállittassék, a’ szerzetes rendek ismét visszahozassanak, ’s az egyházi javak mind visszaadassanak, akkor, mindezek teljesitése immár meghaladván a’ spanyol kormány’ tehetségi körét, természetesen az egészből semmi sem lesz. Martinez de la Rosa ez ügyre vonatkozólag a’ követkamarában ezt mondta: mint catholicusok egész lélekkel rajta vagyunk, hogy visszaállittassék a’ jó egyetértés az egyház’ fejével; de mint ministerek, bárha semmi eszközt sem fogunk elmulasztani, hogy az érintett czélt elérhessük, mindenha feltudjuk tartani a’ korona’ jogait.” Hogy illy körülmények és egymással felettébb összeütköző igények’ közepette a’ kitartás teljesen képes biztositani a’ győzelmet, azt szükségtelen bővebben mutogatnunk.
