GYŐR.
GYŐR.
A’ legközelebb mult september hónapban a’ „Vaterland” 94-ik számában egy Hochstrasser Michet nevü enyelegni látszó pórias modorban azzal vádolta az ottani evangelicus gyülekezetet, hogy embertelensége által egészen ő gátolta meg a’ város’ szépitésére czélzó törekvéseit a’ magistratusnak. Mert a’ sétatéri egyik görbe hidat a’ másikkal egyenes irányba kelletvén venni, midőn felszólittatnék a’ nevezett gyülekezet, hogy parochialis fundusából egy-két ölet átengedni sziveskednék: e’ csekélységért olly képtelen „pogány” követeléseket tett, hogy általok a’ szándéklott csinositás kivihetetlenné vált. – Noha e’ tréfa mindenesetre vastag tréfa; mindazáltal azt Hochstrasser Michelnek eszéhez mérve, csakugyan nem másnak, mint tréfának néztük, ’s válaszra méltónak nem is tartottuk volna; azonban ugyanez a’ vád komolyabb hangon nem rég a’ Pesti Hirlap’ tisztes hasábjain is azon fölhivó gúnyos hozzáadással ismételtetett, hogy a’ kért fundusnak birtokosai szeretnek görbe uton járni, ’s a’ felhivás nyiltan mutatja, hogy a’ vád nem akar tréfa lenni, hanem másféle, és pedig megszomoritó hatást keres. Ugyanazért szükségesnek láttam, hogy a’ vádlott gyülekezet’ védelmére és igazolására felvilágositást adjak a’ dologról.
A’ Pesti Hirlap’ hasábjain csak annyi helyet kérek, melly a’ hamisan emelt vádnak meghiusitására szükséges, és ehhez nem kell sok. „Egyáltaljában nem igaz, hogy a’ n. győri evang. gyülekezet oka annak, hogy az ottani egyik sétatéri ferde híd előbbi helyére állittatott.” Mert ő a’ tőle kivánt tetemes mennyiségü négyszegöletre terjedő fundusért épen nem követelt képtelenségeket. Halljuk, miben áll ez egész, mit követelt? Pénzben egy fillért sem kért, hanem egyedül egy 8–10 ölnyi hosszaságu és egy öl magasságu falnak felállitására szükséges téglát, és néhány négyszegölnyi szugolynak betöltésére megkivántaó kövecset vagy földet, mellynek összehordatását és elrendezését saját költségén eszközölni igérte. És ezt is mi okból követelte? A’ maga hasznáért? bizonyára nem, hanem csupán a’ helynek csinosbitása végett; mert sokszor megáradván nálunk a’ Rába, sokszor marad rondaság a’ kitöltendő gödörben, ezt pedig a’ szép uj hidról szemlélgetni ugyan nem volna kellemetes látvány. Tehát ez az a’ képtelenség, mellynek teljesitése olly lehetetlen volt, ’s ez az a’ pogány követelés, mellyel az evang. gyülekezet a’ görbe hidnak megegyenesitését gátolhatta volna? De tegyük, hogy valaki a’ követelt téglát és kövecset szinte pogány nagyságu summára akarná felszámitani, egy vágással vágják e le a’ nagy fát? nem lehetett e az evang. gyülekezettől egy másodszori felszólitás által még kedvezőbb egyezkedési föltételeket várni? Mi okból szakasztatott az alkudozásnak mindjárt az első felszólitás után vége? Hiszen van annak már legalább is tiz esztendeje, hogy a’ két hidnak egy irányba vétele terveztetik, és ez idő alatt, mig t. i. a’ hidépités csupa beszéd körül forgott, sokszor megkérdeztetett a’ gyülekezet szándéka felől, ’s mindig kedvezően nyilatkozott: hát most, midőn valóságra került a’ dolog, miért nem méltatott egy másodszori megkérdeztetésre? Itt van a’ dolognak igazi bökkenője. Mikor az elkorhadt hidat szétbontani kezdették, és az ujat az előbbi helyre állitani készültek, kik voltak azok, a’ kik inkább bámultak, mint az evang. gyülekezet’ tagjai? és kik tudakozódtak a’ megfoghatatlan készület’ okai felől inkább, mint ők? És mi volt a’ felelet, mellyet kérdéseikre nyertek? – Azok, kik a’ dologba leginkább be voltak avatva, azt mondották: „hogy a’ hidnak előbbi helyéről leendő elmozditása’ esetén egy egészen uj hidfőre volna szükség, melly több ezer forintokba kerülendne; – mivel pedig az, ki a’ hidvámot szedi, e’ költséget elfogadni nem akarja, – a’ város pedig, melly e’ haszonban nem osztozik, e’ terhet elfogadni nem képes: az uj hidnak a’ régi helyén kell maradnia.” – Mindezekből tehát világos, hogy a’ sétatéri hidnak görbeségét nem a’ győri evangel. gyülekezet okozta, hanem a’ hidfőnek költséges volta, mellyel a’ gyülekezetnek semmi köze nincsen! – Mi okból vádolják bizonyos emberek az ártatlan evangelicusokat ollyan vétekről, mellyet ők el nem követtek, azt feszegetni nem akarom. Hogy szándékuk nem lehet istenes, az bizonyos. Mindenesetre kivánom, hogy a’ jó isten bocsássa meg nekik.
