SZABOLCS.
SZABOLCS.
Dec. 3-kán. Ismét egy történet megyénk’ életéből, egy történet megyei rendszerünkben gyakran előforduló, melly szomoruan mutatja minden gondolkodó honfinak, alkotmányunk’ talpköve – a’ megyei rendszer – mennyire ingataggá lett; – polgári létünk, az általános polgárisodás’ haladásával mennyire minden mélyebb alap nélkül szükölködő: mikép’ a’ hazafi’ keble aggodalmas kétkedéssel telik el az iránt: ha valljon az idő’ nagy eseményei között ,szabadság’ vagy ,szolgaság’ lészen e a’ sokat hányatott hazának végsorsa? – De halljuk a’ történteket!
Eltelvén a’ törvényszabta idő, tisztikarunk még a’ mult september hó’ elején tartatott közgyülésen monda le hivatalos állásáról, melly alkalommal első alispánunk, ki a’ megyének osztatlan szeretetét és tiszteletét a’ legnagyobb mértékben birja, ünnepélyesen kijelenté: mikép’ alispáni székében semmi szín alatt továbbra megmaradni nem akar; rögtöni lemondását azonban a’ RR. el nem fogadván, helyét a’ tisztujitásig megtartá. Látták ekkép’ a’ RR., mikép’ az alispáni hivatalokban változásoknak történt okvetlenül kell, ’s igy a’ megye’ értelmes részének majdnem egyhangú bizalma első alispánnak jövőre, közszeretetű másodalispánunkat jelölte ki. Azonban már régtől hirek szárnyalának a’ megyében, miszerint egyik fősz. biránk egy, ’s megyénkben legbirtokosabb családdal kezet fogva, szintén alispánságra törekszik, ő ’s az érintett családnak valamellyik tagja leendvén a’ két alispáni kijelöltek. ’S a’ hir való volt. Kijelöltjei ’s érdeklettjei’ tetemes anyagi készületével ellátva ezen párt, miután a’ tisztujitás’ határnapját jelentő körlevél a’ megyében kihirdettetett, szokott eszközökkel hozzáfogott a’ szavazatok’ gyüjtéséhez, ’s egyesség történt arra nézve is, ki legyen azt első, ki a’ második alispán. – A’ másik párt’ részéről a’ másod alispán önmaga mellett semmi lépéseket, semmi áldozatokat nem tevén, ’s tenni nem is akarván, egyszerüen a’ megye’ bizalmának adá át hivatali jövendőjét, ’s többszöri felszólitások után sem akart az első alispáni szék’ elnyerése végett valamelly pályatárssal szövetkezni. Azonban az ellen-párt, mint mondám, erősen hozzálátott szavazatok’ gyüjtéséhez, mi körülményeink között mulhatatlan következéskép’ a’ másod alispán’ barátait – kiket azonban ez illy működésre soha fel nem szólitott – hasonló munkásságra ösztönzé. – ’S illy körülmények között viradt reánk a’ tisztujitás’ határnapja, november’ 28-ika. E’ nap’ reggelén jókor mind a’ két párt’ emberei, ’s nevezetesen a’ mi ellenünk Péchy-párt zászlók alatt Nagy-Kállón megjelenvén, a’ most a’ ref.templom körül részint a’ piaczon, részint egy ott közellevő tág udvarban foglalt helyet; a’ másik részt pedig részint a’ megyeház körül állott, részint annak udvarába vonult. A’ tisztujitás’ megnyitása előtti órákban mind a’ két fél erősen hangoztatá jelöltjei’ neveit; mire főispánunk ő nmlga, a’ kellő rend’ fentartása végett, szükségesnek látá a’ szomszéd helyekről a’ tisztujitás’ helyére rögtön katonaságot rendelni; mi, valamint egyfelől köznemességünk’ politicai kiskoruságát igen élesen ’s egyszersmind igen szomoruan jellemzi; akkép’ más oldalról, tán nem egészen felesleges volt, minthogy az ellenpártnak’ köznemességénél némi ütőszereket – habár nem nagy mennyiségben – lehetett észrevenni. – A’ katonaság tüstént megjelent, ’s a’ két pártot egymástól elválasztván, némelly kisebb csetepatét kivéve, kihágás nem történt. Végre elérkezett a’ tisztujitá órája, ’s főispánunk ő nmlga a’ RR. körében megjelenvén, következő tartalmú beszéddel nyitá meg a’ gyülést: A’ tisztujitásra törvényünk által szabott három évi időszak eltelt, és én imé az elemi akadályok’ (itt constitutionalis jó utainkat értő ő nmtga) daczára is, sietek törvényes kötelességemnek eleget tenni. Remélem a’ t. KK. és RR. ezt méltányolva, illendő komolysággal fogandnak magok is kötelességök’ teljesitéséhez. Kötelességről szólok; mert nincs jog, melly kötelességgel ne volna párosulva, nincs jog, mellynek gyakorlata felelet’ terhe alatt nem állana. A’ ki jogaival önkényesen akar élni, a’ ki nem fontolja meg, hogy jogainak fonák használataért felelős saját lelkiismeretének, embertársainak lés istenének, a’ ki jogait mások’ jogainak megszoritásával gyakorolja, az nem érdemes arra, hogy jogokkal birjon. Milly helytelen egy megyének boldogságát, habár csak három évre is, egy mellékes czélzatból választott tiszti kart által veszélyezni: melly balgaság érdeme’ hiányát anyagi áldozatokkal pótolni akarni; melly alacsonyság szavazatát, a’ magyar nemes ember’ legszebb, legszentebb jogát áruba bocsátani, vagy egy áldomásért, egy elreppenő testi gyönyörért sárba dobni; mennyire szükséges e’ helynek szentségét az illedelem, a’ mérséklett magaviselet által fentartani: – nem kivánom bővebben fejtegetni. Tizennégy éve már, hogy e’ széket ülni szerencsém vagyon; négy tisztujitást, ugyanannyi követválasztást tartottam ez alatt a’ t. RRel, ’s bővebben terjesztettem elő ebbeli nézeteimet. Ő felsége szeretett királyunk az efféle botrányok’ gátlására hathatós rendeleteket tett, ezeket a’ t. RR. elfogadták, némellyekkel körülményeikhez képest bővitették, és már két izben jó sikerrel gyakorlatba vették; elég ezeket itt felolvasni. – Ezután felolvastatott az 1836-iki tisztujitási kihágásokra érkezett rendelete ő felségének, ’s a’ megyének ennek folytán hozott statutuma, mellyek szerint az, ki önmaga mellett pártokat csinál, ki szavazatokat vásárol, vendégségeket ad ’stb., a’ kijelölésből kihagyandó. – Ezek felolvastatván, ő nmlga még egyszer figyelmezteté a’ RRet a’ hely’ szentségére, ’s inté komoly magaviseletre: azután pedig a’ tisztikarhoz fordulván, beszédét ekkép’ folytatá: Közbizodalom emelt hivatalitokra, közmegelégedés kisért pályátokon, közrészvét fogadja leléptetek: különösen Te, ezen érdemes karnak vezére, ki a’ KK. és RR. bizalmát, tiszti társadi’ szeretetét, és az én megelégedésemet annyira kitudtad vívni, hogy lelépésedeni fájdalmunk sokkal felülhaladja azon örömet, mellyet ez előtt három évvel választásodban talán – vedd legszivesebb köszönetünket hív és sikeres sáfárkodásodért, és ha egyedül ohajtásaink nem tudnak székedben megtartani, ne vond el tőlünk barátságodat, légy hív segédünk tettel, és tanácscsal. – Ezekután, a’ derék első alispán az egész tiszti kar’ nevében lemondván, részéről kijelenté, hogy valamint hivatalában tovább megmaradni nem akar, akkép’ a’ megye’ tanácskozásaiban részt jövendőre is veend, ’s szerencsét kivánt a’ RR-nek egy erőteljes 845tisztikar’ alakitásához. Lelépett tehát érdemekkel tetézve, ’s dicsőséggel lépett le hivatalos pályájáról a’ derék, mindenki által szeretett jeles férfiu, visszavonulva csendes házi körébe, ’s magával víve ama’ büszke, ama’ boldogitó öntudatot, hogy, mi a’ polgári társaságokban legfőbb jelentőségü, helyét kellőleg betölté. – Majd elnök ő nmga a’ kijelöltek’ névsorát olvasá fel, valának pedig ezek: Elek Mihály, Kállay Menyhért, és Pécsy László. – A’ RR. szavazni mentek, ’s szavaztak késő estig, ’s a’ szavazatot nyert, Kállay Menyhért 2489-et, Péchy László 26-ot: ’s igy első alispánná lőn Kállay Menyhért. Azonban ezen eset a’ bukott félnél igen nagy visszahatást okozott; fájdalmasan látá ezen fél, mikép’ jeleltje, kiben évek óta pontos és buzgó tisztviselőt szemlélt, kiben a’ pártatlan, ’s értelmes birót tisztelé, kiben derék elnököt remélt, ekkép’ mellőztetett: ’s a’ választás’ fentebbi eredménye, mindjárt a’ választás’ estején, azon következést szülte, hogy számosan, ’s különösen a’ régi tisztikar’ legérdemesbjei közül, magokat egy a’ főispán ő nmgához beadott irásban a’ kijelölésből kihagyatni kérték, sokan érdemeik ’s tehetségeik’ érzetében, és büszkeségből, miszerint a’ győző párt’ kezeiből hivatalokat elfogadni nem akarának; mások, mivel egyszersmind megakarák erkölcsileg buktatni a’ győzőket, hivén, hogy azok magokra hagyatva nem tudandanak kebelökből olly tisztikart alakitani, melly erőteljesen tudna megállani, szükölködvén az értelmes rész’ többségének bizalma, ’s ekkép’ moralis alap nélkül; végre némellyek tán némi számitásból, miszerint dicsőséggel akartak hivatalaiktól megválni. – E’ szerint a’ bukott fél magát a’ tisztujitásból teljesen kivonván, másnap egészen a’ nyertes fél restaurált. A’ hivatalok felkiáltás által töltettek be, ’s legelsőbben is Péchy László kiáltatott ki másodalispánnak; ’s igy telt el a’ többi hivatalok’ betöltésével a’ tisztujitás’ második napja, mellyre a’ győző párt diadala’ örömében minden embereit behozá. – Végre harmadik napon a’ köznemesség eltávozott, a’ többi RR. pedig igen számosan gyültek össze a’ megye’ nagyobb teremébe. A’ gyülés’ megnyitása előtti perczekben bejött az uj tisztikar is, ’s a’ teremben helyet foglalt, de beléptekor fogadása néma vala, üdvözlő örömhang által meg nem szakasztva; ő excellentiája pedig a’ főispán, kevés percz mulva, a’ gyülést hangos éljenkiáltások közt megnyitván, a’ jegyzőkönyv’ hitelesitése után az uj tisztviselők ’s az újonnan nevezett táblabirák letevék esküjöket, ’s egyszersmind jövő évnegyedes és követjelentő közgyülésünk januar’ 7-ére határoztatott. ’S igy alakult Szabolcsnak uj tisztikara, mellynek a’ közügyek’ igazgatásán kivül – mint látszik – másik feladata lészen: megküzdeni azon kemény ellenzékkel, melly megválasztásának módja miatt ellene támadt.
Én most letenném tollamat, ha olly nagyon fennen nem kezdém soraimat. Mondám: alkotmányunk’ talpköve – a’ megyei rendszer nagyon ingataggá lett; és valóban; mert tekintve az ujabb idők’ nagy eseményeit, midőn mindinkább ’s inkább közeledni látszik az emberiség’ azon szép jövendője, midőn a’ felszabadult gondolat’ isteni ereje, ’s az abból kifejlő moralis erő diadalmaskodni fog minden önkényen és erőszakon, – a’ népek’ fejlődésének e’ nagy processusaiban – e’ nem physicus, hanem moralis világban – mindenütt csak az mutat tartósságot, csak az igér valódi életet, mi szellemi felsőbbséggel bir: hol legtöbb az értelem, ott van a’ valódi életerő. Polgári intézmények, hol a’ fejlődő értelem’ szava tömegek’ tudatlansági rivalgása által elnyomathatik – ’s illyen megyei rendszerünk – valódi életerővel nem birnak, ’s a’ státust egy szebb jövő’ elébe nem vezethetik; szebb jövőt említék; mert tespedés, ’s a’ jelennek nyomorú silánysága a’ nemesebb keblet ki nem elégitheti. A’ tisztviselők’ szabad választásának joga pedig, ezen legszebb kifolyása a’ személyes szabadságnak, hogy a’ becs-, vagy hivatalvágy’ szirtein hajótörést ne szenvedjen, ’s örökre el ne enyészszék, nagyobb tömegekre kiterjesztve, csak ugy állhat fen, ha a’ polgárok’ közerkölcsiségétől, erényétől kapja éltető lelkét; avagy szűkebb kiterjedésben, ha értelmes, ’s politicailag nagykoru polgárok által gyakoroltatik. Tisztujitások, minőket annyiszor látunk, hol pénz a’ mindenható erő, bor és pálinka az eszközök; tisztujitások, hol a’ polgárok politicailag olly annyira kiskoruak, ’s olly kebellázasztólag durvák, miszerint őket egymás ellen, önmagok ellen jogaikban fegyveres erővel kell megvédeni, nehogy a’ tisztválasztás’ szent helye, a’ legundokabb kicsapongások’, tán épen öldöklések’ szinhelyévé legyen; tisztiujitások, hol a’ valódi érdem’ és tehetség’ mellőzésével gyakran a’ közerkölcsiség’ romjain támad az uj kormány; – illyen tisztujitások aggasztó symptomái egy köznemzeti nyavalyának, melly a’ szabadságot okvetlenül megöli. Azonban bizzunk a’ magyarok’ istenében, vagy inkább bizzunk magunkban, hogy ez nálunk megtörténni nem fog; de magunkat el ne bizzuk; siessünk törvényhozás’ utján segiteni a’ bajon, ’s mig ez megtörténik, ne felejtsük el soha, sőt kövessük tettel a’ költőnek amaz örökigazságu szavait miszerint:
minden ország’ támasza, talpköve
A’ tiszta erkölcs, melly ha megvész
Róma ledül, ’s rabigába görbed.
A’ tiszta erkölcs, melly ha megvész
Róma ledül, ’s rabigába görbed.
| Vidliczkay József. |
