KOMÁROM.
KOMÁROM.
December’21-én. – Harmadik napunk ez előtt a’ tisztelkedés’ napja volt. – Helyettes alispánunkat, mint eddigi érdemteljes vezérét, már jókor reggel megtisztelé az egész tisztviselői kar. Szegények mi, kik nem tudunk mást adni érdemes fiainknak, mint puszta megtiszteltetést! ’s azt is mikép’? szóval, ’s hogy az ünnepély lélekemelőbb legyen, éju zenét a’ szóhoz, ezzel vége mindennek. – De térjünk helyettesünkhöz vissza – Ő meg is érdemli a’ tisztviselői kartól a’ tiszteltetést, mert valójában sok ártalmatlan de kellemetlen szúnyogdongásoknak végett vetett ügyes tacticájával a’ közelebb mult nyáron, mig más részről sok hinárba akadt fejeket és lábakat huzott ki a’ süppedő ingoványból. – Hiszem, hogy helyettesünk iránt igazságos vagyok, ha azt mondom, mikép’ eltalálta a’ hurt, mellyet pengetni kellett vala, a’ felzavart béke’ helyreállitását illetőleg, különben talán most is disharmonizálnánk, ’s eddig okvetetlenül ugy agyon corteskedtük volna magunkat, hogy rongyos lett volna testünk, foltos erkölcsünk, és lapos erszényünk. – Hogy állitásom hihető, nézzen be kiki a’ feltárt könyvbe, most megyém’ csendes keblébe – combináljon, ’s előtte van minden – Tisztelet ’s köszönet hát részemről is a’ derék férfiunak, ki az antidotumot olly energiával és gyorsan alkalmazá!! – A’ tisztelgők’ serege, eddigi vezérétől vezettetve, helyettesünk’ lakától szeretett főispánunkhoz indult, ’s ősi szokás szerint, ott is megtevé a’ tisztelkedést. – Végre a’ tanácskozási terembe mennénk, hol főispánunk’ székfoglalása, ’s követeink’ megjelenése’ alkalmával, talán könnyen ujjal is kimutatható négy urnak tetszett a’ félénk gunár’ szerepét felölteni, ’s nemes bosszujokat, hátravont fejjel, állásukhoz igen méltó és érdemes sziszegésbe expectoralni, ’s ezzel megmutatni, hogy kitüzött elveikhez a’ sirig, mellynek ugy is csak nem szélén állanak, állhatatosak maradtak; azonban ezen kis őszi légy vagy szunyogdongások, a’ töméntelen népcsoport’ kitörő rivalgásai közt, csak kevésnek estek tudtul, semmi lobbot nem okozának, és legyenek azon érdemes urak meggyőződve, hogy becses személyeik bármit kisértsenek is meg: Komáromban soha de soha epochát nem idéznek, de sem physice, sem moraliter nem is idézhetnek elő. – Szeretett főkormányzónk megnyitó beszédét végezvén, – első alispánunk és követünk szólott, számot adva országgyülési eljárásáról. – Talán eddig nálunk még nem hallott logicai kerekdedségü beszédében előadá a’ közelebb lefolyt országgyülés’ philosophiai történetét, értekezett a’ sajtó’ jelenlegi hatásáról, milly főtényező az alkotmányos életben, ’s fejtegeté a’ másfél évi csekély eredmény’ okait, kitünteté hol a’ hiba, mellyet okvetetlen orvoslania kell, ha a’ nemzet eredményt akar. – Másod alispánunk és követünk szinte fontos beszédben, kitünő szónoki tapintattal, és ezt követő hatással adott számot követségéről – okvetetlen teendőnek látván, a’ városoknak az alkotmányos jogokba leendő terjedtebb részeltetését, beszédének fősarka azonban, a’ nemzeti vámrendszer’ törvényta-történeti leirása körül fordult meg; – lelkes szót emelet a’ gyárvédegyesület’ tárgyában. – Beszéde közönségesen helyeseltetett, ’s ezután megyénk’ szolgáit mit is honi kelmékbe öltöztetjük, ’s közszükségeinket mennyire lehet, honi gyárokból fedezendjük. – A’ csak nem három órákig tartott beszédek közt gyakran több részről helyeslések, és éljenek keletkeztek, ’s a’ disharmoniának még csak szine is elenyészett, a’ sziszegők megszelidültek, ’s követeink közmegelégedés füzte polgári koszorut nyerének hű fáradozásaikért. – Ezekután S. – J. – egyik érdemes táblabiránk köszönetet mondott követ uraknak ernyedetlen hazafiuságukért, és fáradhatlan munkásságukért. – Következett a’ terjedelmes irott jelentés’ olvasása, melly az országgyülésen előfordult tárgyakat, ’s azoknak stádiumait adá elő, melly jegyzőkönyvünkbe lesz iktatandó. Követeink’ beszédei kinyomatni rendeltetvén, olvashatók lesznek. Végre főispánunk Beőthy Zsigmond tiszt. aljegyzőnek, a’ csallóközi járásban tiszt. szolgabiróvá nevezé, a’ KK. és RR. pedig őt szóbeli perekben biráskodási hatósággal ruházák fel.
