A királyné hölgyei

Teljes szövegű keresés

A királyné hölgyei
Olyan bokrétában se lesznek többé a magyar hölgyek (bármily alkalom kínálkoznék is erre), mint ama tíz év előtti délután voltak, amikor a budai várpalotában a reggel megkoronázott királyi párnak őket bemutatták. Még ha össze lehetne is gyűjteni a százötven hölgyet, aki ekkor Magyarország előkelőségét, szépségét, nővilágát jelentette: mégiscsak tíz esztendő múlott el azóta. Tíz olyan esztendő, amelyet elfelejteni nem lehet a legharmonikusabb női léleknek sem! – írja figyelmeztetőleg egy drágalátos hölgy levelében, akinek kíséretében (persze, csak a várudvarig) szerencsés lehettem részt venni ama decemberi délután, amelyet bizonyára nem felejtettek mások sem a százötven közül.
Hogy is volt csak a magyar hölgyek felvonulása a megkoronázott királyné előtt?
A pesti paloták bezárt kapui nyíltak fel e napon, a vidéki kastélyok aranyrámás tükreiből léptek ki a nők, sohasem mutogatott pompák mozdultak meg a budai úrlakokban: mert azt kellett IV. Károlynak és Zitának bebizonyítani, hogy Magyarországon vannak a legszebb nők… Azt hiszem, hogy Széchen Miklós gróf, a magyar udvarnagy, aki a bemutatási szertartást rendezte: kellőképpen meggyőzte a maga igazáról a királyi párt, aki e napon amúgy is bizonyára olyan túlvilági boldogságot érzett, amely közönséges halandónak sohasem juthat osztályrészül. December 30-ika volt, az utolsó szombat az esztendőben, havaseső borongott el a budai vár felett, de ugyan ki sajnálná most a ruháját, hiszen ki tudja, hogy lesz-e még valaha koronázás Budán?
…A szertartási teremben nyolc hercegnő állott fel az első sorba, amikor Esterházy Sándor gróf, a királyné főudvarmestere halkan13 belépett, jelentvén, hogy a bemutatkozás nyomban megkezdődik, mert a nagy táncteremben véget ért a koronázási ebéd, amelyen amúgy sem evett senki egy falatot sem.
(Majd megeszik az aranyozott lábú császármadarakat, fajdokat, foglyokat, fácánokat, a fagyasztott húsokat, nemzeti színekben kombinált salátákat azok az élelmes budaiak, akik tudják a módját, hogyan lehet a királyi asztalról lekerült ételmaradékokhoz jutni. Már Ferenc József idejében is voltak gourmandjai a királyi asztal morzsáinak; a régi „Baltá”-ban udvari ebédek után mindig tudtak egyes ételekről a törzsvendégek, amelyek a királyi konyháról kerültek ki.)
A tokaji borból is, amelyet aranykelyhekben szolgáltak fel a hatszemélyes asztalnál, amelynél a királyi pár a hercegprímással, a kalocsai érsekkel, a pápai nunciussal és Tisza Istvánnal, a nádorhelyettessel pár percig üldögélt: csupán két korty fogyott el. Az egyik kortyot itta a király a hazáért, a másik kortyot a prímás a királyért.
– Mindjárt itt lesznek őfelségeik – súgta Esterházy Széchen gróf fülébe, és a szertartásteremben összegyülekezett hölgyeken olyan izgalom vett erőt, amilyent még életükben sohasem éreztek. Egyetlenegy sem volt a százötven között, aki már 1867-ben, Erzsébet királyné színe előtt kipróbálta volna a ceremóniát.
A nyolc hercegnő áll a hölgyek első karéjában, és a királynét várja.
A királyné immár ül a piros emelvényen, ugyanabban a menyasszonyosan fehér ruhában, amelyben délelőtt a Mátyás-templomban megkoronázták. És sápadtkás, déli tájakra emlékeztető arcán, mélytüzű, beszédes és ábrándosnak látszó szemében ugyanaz a zavarodott, arás, gyengéd mosoly, amely nem tűnt le arcáról ezen a napon, a mennybemenetelhez hasonlatos napon. Két kesztyűs, hosszúkás, virágszálhoz hasonlatos kezét most nyugodtan kulcsolja össze, nem kerül a sor a kesztyű lehúzására, mint az imént, midőn az étkezés előtt az aranymosdótálban meg kellett mártania a kezét, amikor is a fehér, arannyal hímzett kesztyűt csak bizonyos erőfeszítéssel tudta lehúzni. Tisza gróf aranykancsóból öntött a tenyerébe, a prímás selyem törülközőt nyújtott. Nem, most nem kerül a sor a kesztyű lehúzására.
Esterházy Miklós hercegné, a főudvarmesternő helyettese a királyné társaságába lép, ott, ahol Nostitz grófnő és Kállay Erzsébet udvarhölgyek hátrahúzódnak, hogy helyet engedjenek a ceremóniának.14 A királyné ül, és a hercegnők egyenként előrelépnek, meghajolnak, miközben Széchen Miklós gróf halkan mondja a nevüket.
– Hohenlohe-Waldenburg-Schillinfurst Klodvigné.
– Windischgraetz Lajosné. – Odescalchi Artúrné. – Odescalchi Gézáné. – Batthyány-Strattmann Lászlóné. – Pálffy Miklósné. – Festetich Taszilóné.
Fejedelmi hölgyek egytől egyig, olyan ruházatokban, amilyenekről álmodni sem lehet, mert csupán ilyen alkalommal, egyetlenegyszer az életben kerülnek használatba ezek a ruhák, hogy aztán tovább álmodjanak a kastélyok és paloták címeres, vasalt szekrényeiben addig az ideig, amíg ismét királykoronázás lesz Budán.
Voltak a hercegnéken ruhák, amelyeknek ódon szabásáról messziről látszott, hogy a nagymama, vagy az ősanya testén már bemutatkozott valaha egy régi királynénak. Ki merne ilyen ősi, a divatokhoz semmiben sem alkalmazkodó ruhákat felvenni máskor is, mint amikor nem a történelmet kell dokumentálni? Az aranybrokát százesztendőkről beszél, amikor a nagyasszonyok maguk varrták az esküvői ruháikat, és a ruhákat eltették a késő nemzedékek részére. A világoskék, aranypaszományos mente erdélyi fejedelmek korából való. Ámde gyakrabban érezzük felénk áramlani Mária Terézia korának légkörét, amint mindjobban szemügyre vesszük a ruhákat. Mintha Mária Terézia diktálná megint a divatot a birodalomban. Két-három méteres uszályok, amelyeken több araszos ezüst- és aranyhímzések vannak. Cakkokban elálló végű pruszlikok, amilyent ugyancsak a nagy királyné szeretett viselni. Különösen, ha prémmel volt beszegve. Majd hirtelen ama bajorországi Erzsébet ruháinak másai mutatkoznak az ifjú királyné előtt, de nem a bánatos évek búskomoly ruhái, hanem a ragyogással, reménységgel, boldogsággal teli hatvankettedik esztendő ruhái. Aranybarna bársonymente, fehér nehéz selyemruha, hosszú, hímzett uszállyal, ahogyan Erzsébet királynét öltözve látták fantáziájukban a magyarok, még évtizedek múlva is a koronázás után. Ki gondolna ebben a percben arra, mikor az ifjú Erzsébet királyné alakjában és ruhájában mutatkozik be Károlyi Józsefné grófné Zita királynénak, hogy az emelvényen üldögélő menyasszonyos, ragyogó királynéra éppen olyan végzetszerűleg várakoznak a fekete ruhás esztendők, mint elődjére? Ki gondolt volna arra, amikor bíborlila damasztruhájának ezüsthímzéses uszályát kezében emelve (oly graciozitással, ahogyan csak az ősanyák tudtak valamikor) ellépett a15 királyné előtt, hogy rövidesen megint divatba jönnek azok a fekete fejkötők, amelyeket Ferenc József halála után volt szokás viselni a magyar hölgyvilágnak, ismét holt királyt kell majd gyászolni? Ki hitte volna ezen a délutánon, amikor a szertartásterem ablakain át már a gyötrelmes háború is muladozónak látszott a szemhatáron: hogy Andrássy Gyuláné nem veszi fel újra aranybrokát kabátját a csincsilla díszekkel, valamint a vállára vetett aranyzsinóros, büszke bársonymentét?
Lobkowitz herceg főhadsegéd, aki a királyné háta mögött állott, egyetlen, alig észrevehető pillantást vetett az ablakokra, odakünn már leszállott a december végi este, a királyi párnak a hat órakor induló különvonattal vissza kell térni Bécsbe. Talán már el is indult az az üres, legfeljebb vasúti főtisztviselőkkel felszerelt különvonat, amely a király vonatát mindig megelőzni szokta, hogy a pálya hibátlanságáról meggyőződjön… (Ferenc József idejében vezették be a vasútnál azt a szokást, hogy a király különvonata tulajdonképpen négy különvonatból állott. Az első vonat, amely pontosan negyedórával előzte meg a többit, volt az a bizonyos próbavonat, amely a pályát próbálta, a mindenkori vasúti elnökigazgatóval, valamint a mérnökökkel. A második vonat vitte a testőröket, komornyikokat, udvari tisztviselőket és első, második osztályú kocsikból volt összeállítva. A harmadik vonat, a sötétzöldre festett udvari kocsikkal volt a király vonata, amely halk rugóival szinte nesztelenül siklott tova a budapesti–bécsi pályán (rendszerint a nagymarosi oldalon), ahol a hegyvidék miatt ugyancsak tomboló zajt szoktak okozni a vonatok. A negyedik vonat már csak néhány kocsiból állott, és arra volt jó, hogy hátulról vigyázzon arra, nehogy a király vonatába valami bolond mozdony beleszaladjon. Ezen az estén hat különvonat indult a Nyugati-pályaudvarról, egy a főhercegekkel és a család tagjaival, a másik a bécsi diplomatákkal és előkelőségekkel, nem lehetett tehát másodpercig sem késlekedni. Úgy kellett menni mindennek, mint Ferenc József idejében, amely időről annyiszor írá a jó Futtaki, a hivatalos újságíró: „A király vonata másodpercnyi pontossággal érkezett…”).
…És a bemutatások még mindig tartottak a szertartásteremben, mert nem olyan kis dolog volt az, a királynénak a koronázás napján bemutatkozni, hogy csak egyetlenegyet is ki lehetett volna hagyni a16 képesített hölgyek közül. Ezen a délutánon születtek azok a rangok és címek, amelyekről a hölgyvilágban még ma is bizonyos ábrándozással beszélnek, ezen a délutánon válott el, hogy ki lesz „palotahölgy”, akiből idővel csillagkeresztes dáma is lehet, és ki lesz „udvarképes” hölgy, aki nemcsak a nagyobb fogadásoknál, hanem az udvari táncestélyeken is meghívóhoz jut. Nagy dolog volt ez Magyarországon, egész udvari apparátus foglalkozott vele, mégpedig valóban kesztyűs kézzel, mert hiszen érzékeny hölgyekről volt szó, akiket megbántani valóban nem akart senki sem.
Ó, mennyi álom, remény, perspektíva bontakozott a magyar hölgyvilág előtt, amikor Ferenc József hosszadalmas özvegysége után megint királyné ült a trónuson! Hiszen igaz, hogy odáig is ott volt Mária Jozefa, aki a boldogult Erzsébetet helyettesítette, csillagkeresztes dámákat nevezett ki (amely rang a közhiedelem szerint a hölgyek v. b. t. t.-jét jelentette), de mégiscsak más lesz a helyzet ezután, amikor valóságos magyar királynénk van, aki egyetlen szavával, jóindulatával, mosolyával vagy bizalmával felemelhet magához magyar hölgyeket, akik a királynői kegyet azontúl minden társadalmi vonatkozásban megérzik, még ha férjeik nem is nagyon igyekeztek a kitüntetések során előrejutni! Lesznek megint palotahölgyek, akiknek fogatát tisztelegve fogadja a várta – udvarképes hölgyek, akik beszélhetnek az udvari bálokról –, udvarhölgyek, akik a királyi udvar pompájában, fényességében, dicsőségében elfelejthetik esetleges bús életüket. Jönnek majd megint a jóságos Ferenczy Idák, akik a királyné kíséretében mindig a szegény magyar nemzet felé fordítják az uralkodó szíveket. Akik egyetlen szavukkal elárvult, elszegényedett előkelő nők sorsán lendítenek. Íme, itt is van már a királyné kíséretében Kállay Erzsébet, a színmagyar nő – megint lehet majd az alapítványi hölgyek rangját elnyerhetni magyar nőknek is.
Végre, a névsorban szereplő utolsó hölgy is (a világért se merném leírni a nevét) elvonult a királyné előtt, a várudvaron döngtek a hintók, lobogtak a fáklyák, repkedtek a vadászok tollbokrétái, a szertartásterem villamos lámpásai elaludtak, most már lehet az utazáshoz készülődni.
A királyné a szobájába vonul, és az asztalon megpillantja azt a finom művű ladikot, amelyet délután nyújtott át a főrendek és17 képviselők küldöttsége. Ebben a ládikóban volt a nemzet koronázási ajándéka, az az ötvenezer darab arany húszkoronás, amelyet nagy gonddal vitt fel a lépcsőkön a képviselőház és a főrendiház egy-egy terembiztosa. (Bele is izzadtak őkelmék a szokatlan teherbe.)
Ennek a ládikónak a láttára a királyné abbahagyta az útikészületeit. Hívatja Esterházy Sándort, a főudvarmesterét.
– Nem vihetjük magunkkal ezt a pénzt, hogy ne adnánk cserébe érte valamit – szólt a királyné. – A szegény gyermekek részére kell nagyobb adományt tennem.
Esterházy gróf a zsebórájára pillant, alig néhány perc választja el a vonatindulástól, de futamodik valahol megcsípni egy udvari kancellistát, akivel levelet írat a magyar miniszterelnökhöz a királyné adományáról. A királyné ezalatt aláírja a csekk-könyvecskéből kitépett lapot a Hitelbankhoz. Hatszázötvenezer korona Tisza gróf kezeihez.
Most már semmi akadálya nem volt annak, hogy a királyi pár hatórás különvonattal elutazzék.
192618

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages